Nagyon régóta váratott már magára ez a mecseki abszolút győzelem, de Herczig Norbi éppoly kitartóan üldözte ezt, mint ahogyan a verseny során Turán Friciéket. Ezúttal skodálatos eredmény született és a Herczig-Bacigal páros állhatott a dobogó legfelső fokára.

Milyen volt a mecseki célban?
Nagyon jó érzés, már jó ideje nagyon-nagyon vágytam erre a mecseki győzelemre, ami először talán 2009-ben került kézzelfogható közelségbe, amikor is tudtuk vezetni a versenyt, egy defekt után óriási csata alakult ki a Turán-Zsiros párossal, de akkor ott ők voltak a gyorsabbak. Azóta viszont nekem valahogy nem akart ez sikerülni, hiszen a rá következő évben az első helyről az utolsó gyorsaságin estünk ki, tavaly – az IRC futamon – pedig egyetlen egy tiszta gyorsot sem tudtam menni. És ez volt az, ami számomra egy fájó pont volt, mert úgy éreztem, hogy a Mecsekben szeretek is, és tudok is jól menni, de a tavalyi technikai problémáinknak köszönhetően nem tudtam ezt bebizonyítani sem magamnak, sem a csapatnak, sem a környezetemnek. Nem mondhattam ezek után, hogy „jön nekem eggyel a Mecsek Rallye”, mert ez már nem igaz… de úgy érzem, hogy a sorstól most valamit visszakaptam.

Nem sajnálod, hogy ezúttal nem IRC futam volt?
De igen egy kicsit bánhatjuk, de valójában nincs jelentősége számunkra. Az élmény, ahogyan mentünk, amit mi itt át tudtunk élni Igorral, azt már nem veszi el senki!

Kemény volt ez a küzdelem?
Igen, az volt. Minden futam előtt kitalálunk egy taktikát, és most sem volt ez másként. Talán a siker kulcsát most az jelentette számunkra, hogy a verseny folyamán végig tudtuk tartani a kitűzött célt, nem tértünk el a taktikánktól, és nyomás alatt sem jöttünk ki a saját magunk által diktált ritmusból.

A gumiválasztás ezúttal jól sikerült nektek...
Mondjuk inkább úgy, hogy ezúttal is! Bükfürdőn is jól sikerült, és most is. Sokat gondolkoztam az első napi gumiválasztásunkon, amikor mi slickkel jöttünk ki, de megvágtuk a nedvességre. Az első gyorson azt éreztem, hogy nedves volt, de nem is mentem úgy, mint ahogyan lehetett volna ezzel. Nem volt még meg a megfelelő rutinom és ott egy picit mehettem volna bátrabban ezzel az abronccsal. Friciék intermédiát választottak, ott ők sokkal jobb időt futottak nálunk, de ennek a jelentős részét a második gyorson le tudtuk dolgozni, ahová már a mi választásunk volt a jobb. A második napon pedig abszolút a biztonságra mentünk, mi – az első körben - egy picit többet vágogattunk az abroncsba. Utólag is úgy látom, hogy jól döntöttünk, és ha még egyszer kellene döntenem, most sem tenném másként. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy nagyon nagy segítségünkre volt a két Skoda Motorsportos mérnök, akik a rendelkezésünkre álltak ezen a versenyen. Korábban ilyen komoly mérnöki háttérrel még nem dolgoztunk, de most láttuk, hogy mennyire sokat számít ez a döntések során. A tavalyi év miatt szinte centiről centire ismerték a pályákat, tudták, hogy merre járunk, mit csinálunk és mit, hová kell állítsunk, ezek pedig együttesen nagyon sokat segítenek egy pilótának a döntésben.

Kevés különbségekkel, apró lépésekkel jöttetek fel...
Óriási meccs volt, nagyon jó, és nagyon nagy! Jó volt megélni, hogy Friciék és mi is nagyon jól küzdöttünk, és nem az volt, hogy bármelyikünk a másik hibájából tudott volna előnyt kovácsolni. Nem a másik hibázására - kicsúszás, vezetői hiba, defekt - alapoztunk, hanem végig küzdöttünk az akkori legjobb tudásunk szerint, abból pedig kialakult egy eredmény, és ebből szerintem mindketten nagyon sokat tanultunk.

Hogyan álltatok oda az utolsó gyors rajtjába?
Mikor Igorral elkezdtünk együtt menni, elmeséltem neki, hogy van pár olyan gyorsasági szakasz, amit nagyon kedvelek, és ezek közé tartozik az alsómocsoládi is. Nagyon megörültem, mikor megjelent a versenykiírás, és megláttam, hogy ez lesz az utolsó gyorsasági szakasza a futamnak, ráadásul most már életbe lépett az új pontozási szabály is. Majd ezt követően nem is beszéltünk többet erről, nem veséztük ki, hogy mit és hogyan kellene majd itt csinálni. Egyszerűen csak odaálltunk a rajtba, és annyit kértem Igortól, hogy bízza rám a döntést, ha fogom érezni – ami az első-második féktávon úgyis kiderül -, akkor hajtsunk, de ha nem jön az „érzés”, akkor ne legyen az, hogy ő mégis elkezd hajtani. Igor maximálisan tiszteletben tartotta ezt, majd miután elrajtoltunk „jött az érzés”, úgyhogy próbáltunk sietni…

Olyannyira, hogy az utolsó gyorsaságin elsők lettetek... ti is.
Igen, mi is. :-) Most egy ilyen helyzet állt elő, teljesen egált jöttünk Botka Duduékkal, és erre nem is igazán voltak felkészülve a szabályalkotók, mert nem tudták rögtön megmondani, hogy akkor a pontok ezúttal hogyan lesznek elosztva. Azóta hallottam, hogy talán 4,5-4,5 pontot fogunk kapni Duduékkal közösen. Azt gondolom, hogy ez egy korrekt eljárás a tények ismeretében, de most is el kell mondanom, amit már Bükfürdőn is elmondtam, hogy véleményem szerint túlzó ez a pontozás az abszolútban. Soknak tartom, hogy az első helyezett 5 pontot kap, sokkal korrektebb lenne a 3-2-1 pont kiosztása, vagy mondjuk a jelenlegi pontok felezése: 2,5 - 2 - 1,5 - 1 - 0,5.

Hogyan tetszett ez a - viszonylag - új időbeosztású verseny?
Már a verseny előtt is elmondtam, hogy ez nekem nagyon-nagyon tetszik, jó ötletnek tartom, hogy a pénteki napot ilyen szinten kihasználjuk. Egyébként is pénteken kezdődnek az átvételek, van egy rajtceremónia, egy esetleges prológ, majd utána nincs semmi, szombaton-vasárnap pedig versenyzünk. Én azt mondom, hogy ez mindenkinek egy segítség lehet, hogy elkezdjük már pénteken és szombat este be is fejezzük. Nagyon jó ötletnek tartom, bízom benne, hogy ezt esetleg a többi verseny rendezője is megszívleli. Nekem nagyon tetszett az éjszakai, és szerintem a többieknek is... Egy nagyon jól szervezett verseny volt, nulla csúszással, nagyon-nagyon jó volt a Széchényi tér, ami kellően patinás helyszín volt mind a rajtceremóniához, mind a célceremóniához is. A Mecsek, az Mecsek! Úgy szoktam mondani, hogy ezúttal sikerült a magyar rallye-k Monte Carlo-ját megnyerni. :-)

Igor ezúttal is jól vizsgázott? Itt már sokkal nehezebb volt az ő feladata, mint a bükfürdői gyorsokon…
Nagyon-nagyon jól vizsgázott, nagyon érezte! Számomra a navigátori munkának fontos momentuma, hogy meglegyen a megfelelő hangsúly, hogy hogyan tudja visszaadni az információkat, de ami talán még ennél is fontosabb: a ritmus. A Mecsek Rallye-n több pálya is olyan, ami megköveteli a ritmusváltást, és Igor ebben is maximálisan helytállt, nagyon jól érezte, mikor kell gyorsulni, mikor kell picit visszafogni a diktálást, és nagyon jól adta át az infókat.
Nem feltétlenül a navigátori munkához kapcsolódik, sokkal inkább egy nagyon pozitív emberi tényező, és talán nem is nekem kellene ezt elmesélnem, de azt hiszem Igor ezt magától el sem mondaná, egyrészt mert eleve kevesebb lehetősége nyílik a nyilatkozásra, másrészt a szerénységéből adódóan sem. A verseny hevében - a második nap első köre után - Zsiros Gabi kicsit elszámolta magát, majdnem kikéstek, és Igor volt az, aki azonnal szólt Gabinak, hogy „időtök van, be kéne menni!”. Ha nem szól, akkor kikésnek, ami ugye 10 másodperces büntetést von maga után, és azt hiszem, hogy ezek azok a momentumok, melyek igazi sportemberi magatartásról tanúskodnak!

www.srth.hu