Az öreg róka
Nem kúszott már. Felegyenesedve közeledett a tyúkketrec felé. Mindent látott már. Nem érhette meglepetés, minden fűszálat ismert. Nem óvatoskodott már. Neki ez a stílusa. Hadd tanuljanak a kicsik. Egyszer egy másik, hasonlóan öreg és büszke róka, aki még a nagy, formaróka bajnokságban is szerzett egy valódi pontot, meglökte hátulról futás közben. De Ő nem esett el, mert tudta, hogy az első lábaival kaparjon. A fiatalok ezt nem tudják. Rossz lábbal kaparnak. Felbuknak. Ostobák. Nem osont már. Kéken csillogó, kóreai bundáján megcsillant a holdfény. Pontosan tudta, merre van a ketrec. Büszke volt. Számtalanszor volt az év rókája. Minden kihívója rendre elbukott. Az erdő minden lakója megrezzent közeledtére, zsákmány iszkolt, vadász hajbókolt. Mindenható volt. .. Már látszik a ketrec. ..  Az ajtaja nyitva. Ilyen még nem fordult elő. Megelőzték.  A távolban még megpillantja a fiatal, narancs*fekete bundájú fajtársát. .. Megtámadhatja. Megalázhatja. Zsákmányát elveheti. .. De a fiatal vadász ma mégis megelőzte. És ettől, az oly megszokott éji szél simogatása ma szokatlanul kényelmetlen érzéssel töltötte el. A végzet közeledtét suttogta.

A WTCC idei negyedik futamának a Slovakia Ring adott otthont. A pálya új, nemcsak a mezőnynek, mert nekik aztán tényleg új, de az intézmény és az aszfaltcsík is kifejezetten fiatal. Namost ehhez képest nagyon rendben volt minden. Szálloda, vezetéstechnikai centrum, irgalmatlan méretű biztonsági őrök, akik rendesen, magyarul mondják, hogy mivanmivan??, sajtóközpont közel, parkolóhely van. A wi-fi monnyuk bitang lassú volt, de tulajdonképpen nem nagyon van mit hegyezni, a körülmények megfelelnek ahhoz, hogy jó sok embert kielégítsenek, ezzel nem is volt hiba. A magyar határhoz ennyire közel pedig nyilván ez egy afféle második hazai futam is. A Zengő drukkerek elsöprő többsége megadta az alaphangot.

A szombati szabadedzések környékére sikerült beesnünk, és nekem már akkor nem nagyon tetszett, hogy a Gábor kissé szárnyaszegetten pislogott. Persze, hisz elveszett a HANS, és ha én elhagynék egy ilyen rohadás drága cuccot, tuti kapnék a pofámra anyámtól, tehát erről is szó lehet, de más is volt, gyengék voltak az idők;

mink: - Szerbusz kedves Gábor, meglett a HANS-od?
W.G.: -  Nem lett meg a HANS-om, a Zolié van a nyakamon, tulajdonképpen ezért vagyok lassabb, ez eddig eszembe sem jutott, hogy ez védekezésnek jó lesz, nemtom hol van, a kamionban szoktuk tartani, de elhoztuk a kamionból, és egyszerűen eltűnt, mikor kijöttem, akkor döbbentem rá, de otthon sincs meg, nemtom, valahol eltűnt az éterben, és mint a mellékelt ábra mutatja, máséban nem tudok olyan jól menni.
mink: - De hogyan tűnhet el, hát az egy büdös nagydarab műanyag nem?
W.G.: - Annyira nem nagy darab, és egy ilyen hétvégére annyi a felszerelés, amit hozol, meg fekete a zsákja, elnyelte a föld, meg amúgy is nagyon nehéz észrevenni a szekrény mélyén.
mink: - Hogyan tetted túl magad a múlt versenyhétvégén kényszerkihagyott eseményeken?
W.G.: - Hát miután kihagytam, ezért gyorsan, azon nehezebben, ahogy eddig a két szabadedzésen mentem, de most jön még az időmérő, végül is ott dől majd el, de igazából egy jó van ebben a rosszban, hogy ilyenkor az egészet beáldozhatjuk arra, hogy a legkülönfélébb beállításokat teszteljük. Persze ez a legdrágább tesztfajta, merhogy élesben tesztelsz, viszont bőven van még mit megismernem az autón, rengeteg dolog van, amit ha nem próbálunk ki, akkor soha nem fogom tudni. Ilyenkor, ha nem érzi az ember a balanszot, akkor kipróbál sok mindent, amiből jó pár dolog megy a kukába, ahogy ma is, de mégis meglesz belőle egy alapvető irány, ami nagyon jól jöhet még, pillanatnyilag még ezt keressük. 
mink: - Van valami olyan átfogó problémád az autóval, amin változtatni kellene? Letolja az orrát, nem tapad meg kifelé, ilyesmi?
W.G.: - Az a legrosszabb, hogy nincs semleges, neutrális állapota az autónak, csak túl és alulkormányzott viselkedése van …
mink: - Folyamatosan izeg-mozog, nyugtalan?
W.G.: - Igen, és ez nem egy enyhe tünet, hanem csak a két állapot végértéke jellemzi folyamatosan, és vagy az történik, hogy gázra nagyon hirtelen meg akar pördülni, vagy ha túl nagy tempót próbálok bevinni a kanyarba, bízva abban, hogy csak betapad, akkor meg többször lesodródok a törmelékes ívre,  nyilván megvannak a tapadási korlátok, de ezzel együtt még nekem is változnom kell az autóhoz, de meglepően nem érzem most jól magam benne.
mink: - A Norbi autója is ilyen különben, ugyanígy viselkedik, csak ő másképp vezet? Vagy vannak befolyással bíró hardveres különbségek?
W.G: - Mások a beállítások, neki van egy év tapasztalata, és pontosan tudja, mit akar az autótól, ez sokat segít, persze másképp is vezet, de látom, hogy ő is ideges ma, viszont ők már tudják az irányt, de ezzel mi nem tudunk mit kezdeni, mert én annyira másképp vezetek, hiába tudjuk a Norbi beállításait, nekem egyszerűen nem működik.

Ez után következett az időmérő, Norbi vigyorgott, tele volt inspirációval, magabiztosnak tűnt, a többit meg láttátok, remek munkát végzett, tegyük hozzá, úgy, hogy még hendikepnek két cementeszsák is volt a kocsikban a jobb egyben, és a plusz súllyal ez az első hely egészen egyszerűen eszellősen odab lenyűgöző teljesítmény. Annak ellenére, hogy a szabadedzés idők nem voltak rosszak, erre nagyon mégsem számított senki.  A Zoli örömében szétosztott a hátul fiesztázó szurkolói sereg közt egy másfél mázsa szendvicset, nem nagyon volt boldogtalan ember a környéken. Norbit szétszedték, feldobálták, az inuit nagymamák jégszobrász egylete is fotózkodni akart vele, én meg elcsíptem egy interjúra, de a szeméthegy telefonomon mámegin rosszul nyomtam meg a felvétel gombot, nem indult el. A Norbi meg észrevette, odanyúlt, és megnyomta. Ha ez így halad, a balfasz újságírók egylete is kifarag neki egy jégszobrot, én mondom.

M.N.: - Nem is tudom mit mondjak, nagyon boldog vagyok, és büszke a csapatra, hogy ezt elértük, egyszerűen nem számítottam rá, hogy ez ma sikerül.
mink: - Én úgy vettem észre, hogy igazából senki nem számolt ezzel.
M.N.: - Igen, és ráadásul úgy, hogy tudtuk, hogy a vonalvezetés kedvez a BMW-nek, de kilókkal, amit kaptunk ugye Marrakesh-hez képest, egyszerűen nem számítottam rá, hogy időmérőn erőből be tudunk menni az első ötbe. Ugye a célunk az volt a hétvége előtt, hogy egy jó második futammal, egy dobogó közeli helyezéssel az érdeklődést a Hungaroring felé tereljük, de ez így jobban nem is alakulhatott volna …
mink: - Akkor tulképpen simán marketingből nyerted meg az időmérőt.
M.N.: - Igen, ahogy mondod, nyilván meg kell várni a holnapi futamot, de én azt hiszem, hogy néha egy pole pozíció is sokat jelent, még egy futamgyőzelem örömével is felérhet, mert azt mutatja, hogy haladunk előre a csapattal, még ha néha ez olyan esetlegesnek is tűnik kívülről, de ma sikerült elindulnunk egy jó úton, és jó vége lett.
mink: - A párod említette, hogy valamennyire izgulsz azért a hétvégék előtt, de ezt persze mi nem vesszük észre, de ilyenkor mikor nem tűnik úgy, te tulajdonképpen feszült vagy?
M.N.: - A második szabadedzés után azért magabiztos voltam, mert használt gumikon is jó volt a tempó, azért sejtettem, hogy gyorsak leszünk az időmérőn, de azért izgulok, és van bennem feszültség, egészen addig, amíg meg nem kezdem a gyors kőrt, de onnantól az ember csak arra figyel, és semmi másra.
mink: - Idén mégis úgy tűnik, hogy nyugodtabb vagy, hidegebb a fejed, a csapat is összeszedettebb, nyugodtabb a légkör.
M.N.: - Igen, bár ma az a helyzet, hogy egy jó alapbeállítással indultunk és nekem ennek köszönhetően egyszerűbb a feladatom az autóban, talán ez látszik kívülről is, nem gondolom, hogy hidegebb a fejem, mint tavaly, egyszerűen könnyebb dolgom van, és örülök neki, ha ez látszik kívülről is …
mink: - Egy világbajnoki cím azért alaposan megnyugtatna egyszer majd nem?
M.N: - Hát persze, természetesen.

Így végződött a szombat, nyugovóra térve idillikus, tóparti környezetben kilencszáz béka kuruttyolása mellett valahogy elvesztettünk egy csomó sört, nemtom, hányszor hangzott el az este, hogy, ’Norbira, Gáborra, meg a Zengő Motorsportra!’.
Azonban jött a másnap, és megjöttek a sötét felhők. De persze nem úgy, mert ettől még szarrá égtünk a napon.

Az első, repülőrajtos verseny előtt pár szót váltottam Norbival, megegyeztünk benne, hogy kábé alku nélkül el kell fordulni elsőnek, ezen tulajdonképpen minden is múlhat, de, bár nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, ettől még nagyon nehéz lesz. A két versenyből hozzon össze egy dobogót, az simán realista, oszt cső. Puszi, pacsi, kocsiba be, magzatpóz. És összejött. A rajt centire mesteri volt, a Zengő boxban olyan rivalgás ment, hogy eggyel odébb, a Roal Motorsport boxában feldőlt a mobilretyó. Huff is porolt a pálya mellett, a fordoknak sem volt jó napja, a mi kedvünk azonban a harmadik körig megmaradt, amikor az első helyen tépázó Norbit lepöckölte az ívről az egyik értelmiségi öreg róka, és ezzel vissza is sorolta két hellyel. A Roal-nál megint feldőlt a budi. Szabálytalan volt, csak hát az igazi gyökér arról ismerszik meg, hogy őt ezek a dolgok nem érintik. Nem engedte vissza. Nem történt semmi. Mindig is rühelltem a kopaszt, ez se segített. Norbi mászott rá Alexey Dudukalo-ra, egyértelmű volt a szitu, gyorsabb volt. Erre megjön a másik öreg róka, Yván. És kiforgatja a Norbit. Most erre mit mondasz? Áthajtásos büntetést kap azért, amit ha a Norbi csinálna meg, akkor letolnák az iratmegsemmisítőn a licenszét. Remélem, lefordítanak neki majd egy-két molinót, ami a ringen lesz a Dévó boksz előtt. A dobogó ezzel természetesen odalett, a hatodik hely is kisebb fajta csoda, a Gábortól pedig legalább ugyanekkora a tízedik hely, azzal a kocsival, amiben megsérült a hűtéskör a kocogtatásban, el is folyatott vagy hat liter zöld trutymót még, miután leparkolt a boksz előtt. Na de ez ám a derekas helytállás. A verseny után a Norbi levette a maszkot, és mosolygott, jól érezte magát, nem vette a szívére, profi volt. Az jut eszembe, hogy például a legendás Ayrton Senna habitusával, most kéne éppen ementálira lőnie a sevrolé boxot, de szerencsére ezen csak magamban röhögök. A hivatalos kommunikáció szerint mindkét róka átment, meg elnézést kért, meg vitt tejszínhabos epret, én speciel egészen másképp tudom, dehá biztos éjjel történt, mikor nem voltam ott.

Második verseny, állórajt. Azért ezt kezdi érezni a Norbi, lássuk be, olyat nyúlik helyből, hogy arra nincsen szó, ezzel a számmal a szombat éjjeli váci úti gyorsulás örökös réme lenne. A tempó megvan, de most meg a Gábort teszik bele a kavicságyba, ami külön megérne egy epizódot, mert olyan öklömnyi méretű félkilós kavicsokból van, hogy ami oda beesik, az jó eséllyel szeletben jön ki. Ebből se lesz boldog befejezés. Norbi meg darálóba kerül, ráadásul a futam előtt kierisztette a gumikból a levegőt, ami az elején küzdelmes íveket, meg tetemes visszaesést hoz, utána viszont jobb, mint bármikor. Bánatos francba, értem én, hogy innen még jól feljön, de ha ezt mondjuk a negyedik helyről kezdené intézni, akkora poharat kapna, hogy Antonovval kéne Pécsre vitetni. Hatodik hely megint, szép volt az, dobogót fotózni meg menjen, akinek háromannya van.  Az eredményekből nem látszik, hogy mindkét fiú zseniálisat tolt a hétvégén, szombat reggel nem sok előjele volt ennek.

Kapcsoljuk Wéber Gábort:
Nincs kedvem legépelni, érdemes meghallgatni, ne parázz, nem hosszú, szép hangja van, >> KATT <<

A nap végén pedig Zengő Zoltánnal beszélgettünk:
Azzal kezdte, hogy nagyon hálás a szurkolóknak, akik kilátogattak és szorítottak. A csapat büszke az újabb történelmi pillanatra, az áldozatos munka meghozta a gyümölcsét, hiszen egy sornyi pontos adat nélkül kellett nekiugrani ennek az aszfaltnak. A többi csapat is szűztiszta füzetkével érkezett, ennek köszönhetően beszívták azt, amivel a Zengő Motorsport több, mint egy éve sakkozik, hogy nincs tízezer tesztkilométer, csak kétszer fél óra arra, hogy a legjobban beállítsák az autót. És ezért nagyon büszke, hiszen szombaton a csapat a világ leggyorsabbja lett, szemben a millió eurós költségvetéssel, meg az öreg rókákkal, úgy, hogy plusz súly is volt a kocsiban. A gyári csapatok óriási tapasztalatával szemben ez jelentős értékű presztízs.
A versenyt minősítve szerencsére nem az unalmas diplomatikus kőröket futottuk, egyértelmű kritikával illette, és inkorrektnek nevezte a történteket. Beszélt a Muller-rel is, aki nem fárasztotta azzal, hogy épeszű dolgokat mondjon, nagyjából majdnem megmagyarázta, hogy a Norbi volt a hibás, és ilyen esetben el kell venni a gázt, meg mittudomén. (Igen, mondjátok ki azt a szót, amit énis kimondtam.)
Nagyon köszöni a drukkerek által adott erőt, sok szeretettel vár mindenkit a Hungaroringre, reméli, hogy a belépő ellenére is a tavalyihoz hasonló, WTCC helyszínen egyedülálló hangulat lesz. Fontos részlet, hogy az 56-osok teréről, a MOL jóvoltából busz szállítja a Hungaroringre Michelisz Norbert, Wéber Gábor és a Zengő Motorsport szurkolóit! És természetesen hajrá magyarok.

Csáki Péter
(speed.demon@digitalsport.hu)

A végén egy kép a cikk szerzőjéről:

(a hölgy szemüvegében tükröződik... :))