Az Iharos és Goller Országos Historic Bajnokság harmadik versenyhétvégéjét volt, aki a 70-es évekhez hasonlította, volt, aki csak szimplán örült a vérfrissülésnek a pályák terén, de minden problémájuk ellenére a mezőny véleménye egybehangzó: igazán izgalmas, valódi ralis hétvégén vannak túl.

Szlovákiában úgy tűnik, ugyanúgy szeretik a Historic-os autókat, mint itthon: mindenhol csápoló és segítőkész szurkolókat talált a mezőny. Ez utóbbi tulajdonságukra gyakran szükség is volt, hiszen az öt indulónak volt kalandja bőven.

A szlovák és a magyar futamokra tehát bővült a mezőny: például a Miskolcot az idő rövidsége miatt kihagyó Wirtmann-Schneer páros is visszatért. Diadalmas hétvégét töltöttek el, hisz mindkét napot meg tudták nyerni.

Wirtmann Ferenc (Ford Escort MK1 RS2000): "Jó volt nem a megszokott pályákon versenyezni: teljesen ismeretlenek voltak ezek a szakaszok. De a szlovák gyorsok nagyon jó minőségűek és technikásak voltak. Igazán úgy éreztem magam, mint ha a 70-es években lettem volna egy Béke-Barátság Kupán...:) Nagyon sok néző volt, és semmiféle atrocitás nem ért minket - mindenki csak szurkolt, de azt nagyon - úgy láttam, hogy a szlovákok kifejezetten szeretik az öreg autókat.
Az ottani utak sokkal jobb minőségűek, és bár az első gyorson sokan csúsztak vagy estek ki, szerintem ez inkább a technikásságának és a felmurvásodásának volt köszönhető. Műszakilag teljesen rendben voltunk egész hétvégén, bár a verseny vége felé, már a magyar oldalon volt egy kis futómű-problémánk, de lassítottunk kicsit és mivel az előnyünk elég volt, így végül meg tudtuk nyerni azt a napot is." A C csoportot vezető páros már a Baranya Kupára készül, sőt, azt ígérik, hogy ha minden jól megy, több futamot nem hagynak ki. "

Nagy István - Tóth Tibor már kalandosabb hétvégét zárt: az első napon már az első szakaszon búcsúzni kényszerültek, és a másodikon sem volt szinte olyan gyorsasági, ahol minden rendben lett volna: hol a motor ijesztett rájuk, hol az átbeszélő nem működött, hol pedig elóvatoskodták a gyorsot. Talán éppen ezért volt kifejezetten öröm, hogy a második napon azért a második helyet meg tudták szerezni.

Nagy István (WV Golf GTI): "Nagyon vártuk a Salgót, de sajnos az első, peklo-i gyorson kicsit lecsúsztunk az ívről, és megtörtük a kocsi bal elejét - tehát az első napot szokásunkhoz híven minuszoltuk...
A vasárnapi nap kicsit jobban sikerült, habár itt is történtek akciók: Zagyvaróna-Cered elején kaptunk egy csúnya bal hátsó defektet, amikor lejöttünk a korlátról, de letoltuk felnivel, így közel 1 percet bent hagytunk. Aztán elment egy időre átbeszélőnk, majd az utolsó gyors előtt tényleg azt hittük itt a vége: az időellenőrző előtt kétszáz méterrel megállt a motor, mint a szög. Gyors hibakeresés után véletlenül meglett a hiba oka: egy meghibásodott relé okozta a tüneteket. Azt kicseréltük, a gázra léptünk, de egy percet sajnos még így is kikéstünk.
De végülis célba értünk, és a lényeg. Hálásak vagyunk a szervizcsapatnak, valamint a nézőknek, hogy kitoltak, és folyamatosan szurkoltak és bíztattak minket."
 
Az idén debütáló Varga testvérpár, Roland és Sándor is egy igazán kalandos hétvégén vannak túl: az első napon ők sem tudtak célba érni.

Varga Roland (Lada 2101 Gr 2): "A szlovák pályák nagyon jók voltak, nagyon jól éreztük ott magunkat. azt sajnáltuk egy kicsit, hogy messze voltak, de igazán az is túlélhető volt. Az első szakasz igazi ralipálya volt, a második is nagyon tetszett, a harmadik pedig nem nekünk való lett volna, mert technikai problémánk volt, úgyhogy ezek közül csak az elsőt élveztük, a többin pedig átgurultunk. A karburátor miatt háromhengeres lett az autó, utána a diffi megint. A második napon a célbeérésünk felért azzal, mintha megnyertük volna a bajnokságot - úgy éreztük magunkat. Hazai pálya volt, és nagyon nem akart összejönni... Örültünk, jól éreztük magunkat, ott voltunk, mentünk, a Zagyvaróna-Cereden hál'Istennek mindkétszer sikerült jól leautózni - a szánk íze szerint. Megmentett minket, hogy a második gyors etap volt, mert a kerékcsapágy megadta magát. Cered után már hallottuk, hogy nem bírna még egy gyorsot, de szerencsére jött a szervizünk, és megoldotta a problémát. A harmadikon pedig egy barátunk megijesztett minket: vettem egy elég rövid féktávot az egyik lassítónál, és amikor kiugrott elénk valaki csápolni, még nem is láttam, hogy egy gyerekkori barátom az... Csak azt vettem észre, hogy koncentrálok, és egyszer csak beugrik a képbe egy pirosruhás ember - nem mertem felengedni a féket, és inkább megpördültem. Ott akkor elromlott az önindítónk, és be kellett, hogy toljanak, majd felakadt a gáz, szóval kínszenvedés volt, mire leértünk a gyorsról. Egy kicsit aggódtam: végigrimánkodtam a gyorsot, hogy nehogy eldobjam: képzeld el, mikor minden fékezésnél úgy kell megállnod, hogy 7-8 ezren pörög a motor... De szerencsére beértünk, nem is késtünk, de mivel megmutattam az öcsémnek, hogy hogyan kell tolni az autót 300 méteren keresztül - abban azért eléggé elfáradtunk... Szerencsére a szerviz orvosolta a problémát, és tovább tudtunk menni. A Zagyvaróna megint jól sikerült, de kicsit stresszes volt, mert egyfolytában azon kellett lennem, hogy nehogy lefulladjak, mert akkor nem fogom tudni újraindítani a kocsit.
Aztán elmentünk az utolsó előttire, Mátraszentimrére, és mint sokan mások, én is abba a hibába estem, hogy nagyon gyors akartam lenni, és amikor átmentem a fotocellán, vettem egy nagyon rövid féktávot, és rögtön meg is pördültem, az autó seggével levertük a szalagkorlátot és az üzemanyagtartályunkat... Úgyhogy a Wirtmann Feri szervizesei segítettek, hogy tovább tudjunk menni. Mindent összevetve nagyon kalandos hétvégénk volt, de megbeszéltük a csapattal, hogy nem nagy a kár, de azért lesz vele meló, ám az a cél az, hogy a többi versenyen is rajthoz álljunk."

A Kubinyi Gábor-Diós Dániel páros szervizesei is szereléssel tölthették a szombat estét: három gyors után a kisautó feladta a szlovák kocsizást. A második napra mindenki összeszedte magát a trióból, és végül az abszolút értékelés harmadik helyén gurulhattak át a célon.

Kubinyi Gábor (Abarth/Zastava 1000 TC Berlina): "Összességében azt éreztem, hogy nagyon jó volt a verseny, és egy nagyon jót autóztunk - bár ezt inkább csak a vasárnapi nap után éreztem ezt. A második napon sikerült csak célba érnünk, abszolút harmadikként, és annak nagyon örültünk. Szerintem a magyar oldalon nagyon jót autóztunk, nagyon tetszettek a pályák, bár tartottam a zagyvarónai pályától, hiszen nem éppen az én autómnak, a rövid tengelytávnak kedvező az a dobálós út - de végül nagyon jót autóztunk rajta. A szlovák rész pokolian tetszett volna, de sajnos csak a pokoli jutott belőle... Ott folyamatos szerelés volt, míg végül a harmadik gyorsasági után kötélre is kellett tenni az autót: a nap folyamán kiszakadt a lengéscsillapítónk bal hátul, elszakadt az elektromos AC vezetéke, elszakadt az ékszíjunk és több kisebb problémánk is volt, de a lényeg, hogy a szlovák oldalon nagyon hamar összecsomagoltunk. Gyanúsan jól haladtunk szombaton reggel: ennyire zökkenőmentesen még sosem készültünk fel - lehet, hogy most ez volt a baj. Vasárnapra azonban teljesen problémamentesek lettünk - akkor nagyon jól is éreztük magunkat.
A Historicot szerintem alapvetően szeretik a nézők, az én kisautómat meg talán különösen ismerik, de akárhogy is: nagyon jó érzés volt, hogy mindenhol érezhettük a rajongók szeretetét, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. Sokan aggódtam a verseny előtt a szlovák versenyrésztől, de szerintem kifejezetten jó volt a szervezés, és nagyon kedvesek voltak velünk. A pályák pedig szenzációsak voltak - igazán sajnálom, hogy nem tudtuk kiautózni. A Baranya Kupa még függőben van - természetesen ez is csak pénz kérdése lesz."

A Varga-Keresztes kettős mindkét napon célba tudtak érni: egy második és egy negyedik hellyel térhettek haza. Így nyugodtan készülhetnek a követező futamokra: éppen egy erősebb motoron dolgoznak, hogy még jobb eredményeket érhessenek el, mint a szlovák-magyar futamokon teljesítettek.

Varga István (Volkswagen Scirocco): "Isteni jól éreztem magam - hát tudnám rosszul érezni...?:) A szlovák pályák nagyon jók voltak: a Peklo kifejezetten tanulságos volt, de ilyen is kell. Ezt a szakaszt leginkább a szuhai gyorshoz tudnám hasonlítani, mégis valahogy más volt, technikásabb, és a felhordások miatt csúszósabb, de kellett ennyi szelektálódás: a vakmerőek ellen egy kis vágatópad...:) Több apróbb hiba volt - tankműszert rondítottuk el a hétvégén, meg a Volt-mérőnk tréfált meg - de mindenből jól tudunk végülis kijönni.
Most éppen a motort újítjuk fel, mert a tervek szerint szeretnénk minden további versenyen is rajthoz állni. Eddig egy majdhogynem széria-motorunk volt, most egy kicsit erősebbet szeretnénk. Úgyhogy légyszi szervezd meg, hogy mindenki jöjjön: a Kövesdán is, Leitoldék is, Hajtós is hiányzik... Mert fel kéne dobni kicsit a Historic-ot a gazsági válság ellenére is...:)"

Remélem, mindenki hallotta, de ha mégsem:
FIÚK, GYERTEK VERSENYEZNI!
Hogy a Historic újra a régi fényében pompázhasson...

Hell Energy Drink Salgó-Gemer Rali, első futam végeredménye:
1. Wirtmann Ferenc-Schneer László Ford Escort Mk1 RS2000 53:56,2
2. Varga István-Keresztes István Volkswagen Scirocco +5:51,3
 
Hell Energy Drink Salgó-Gemer Rali, második futam végeredménye:
1. Wirtmann Ferenc-Schneer László Ford Escort MK1 RS2000 37:07,9
2. Nagy István-Tóth Tibor Volkswagen Golf I GTI +1:09,8
3. Kubinyi Gábor-Diós Dániel Abarth/Zastava 1000 TC Berlina +2:30,8
4. Varga István-Keresztes István Volkswagen Scirocco +3:32,1
5. Varga Roland-Varga Sándor Lada 2101 Gr 2 +4:44,9
 
Az Iharos és Goller Országos Historic Bajnokság következő futama június 14-én lesz, Komlón, a Rallye2 és a Rali-Túra Bajnokság mezőnyeihez csatlakozva. A Baranya Kupa pályái jó gyakorlási lehetőséget kínálnak a majdani, augusztus elejei Mecsek Rallye-ra - remélhetőleg éppen ezért még tovább gyarapodik az indulók száma - találkozzunk ott is!

Az Iharos és Goller Országos Historic Rally Bajnokság együttműködő partnerei: Iharos és Goller Kft, Kumho