Spiciék az idei évben a román bajnokságnak vágtak neki, de félúton mindezt fel kellett adniuk, hiszen egy olyan betegség jelent meg nála, melyből még mára sem sikerült teljesen felépülnie. Spicivel beszélgettem a múltról, jelenről és persze a jövőről…

Mi újság veled, hogy vagy?
Javulok, de már három hónapja, hogy ez az állapot fennáll nálam. Nagyon lassan gyógyulok sajnos, egy ideig gyors javulás látszott, majd egy csendes folyamat állt vissza a gyógyulásban. Vannak rossz napok, de utána mindig jobb napok jönnek! Talán picit türelmetlen vagyok, de én már szeretném, ha vége lenne ennek az egésznek, és teljesen egészséges lennék újra!

Mi ez a betegség, ami „ledöntött” téged?
Ez egy nagyon jó kérdés! Nem tudják megmondani az orvosok sem! Ami a legvalószínűbb, és minden jel arra mutat, hogy egy teljesen új betegséget kaptam el, bár azóta regisztráltak már több ilyen beteget is Magyarországon. A lényeg az, hogy egy pikkelysömörrel kezdődő olyan vírusos fertőzés, ami a mozgáskoordinációs központot támadja meg később. Sajnos sikerült egy ilyet „benyelnem”... majd meglátjuk mi lesz a vége! :-)

Térjünk át picit a rallye-ra! Ha jól tudom, a román bajnokságban még így is egész jó helyen végeztél, hogy több futamon már el sem tudtál indulni?
Igen-igen, még így is sikerült a negyedik helyen végeznünk abszolútban! Nagyon jó ez, hiszen ha újra a román bajnokságot választjuk, ha tudunk újra versenyezni (amire úgy gondolom, hogy most már minden jel erre mutat), akkor lesz prioritásunk, és nem kell a prioritásosok mögött menni, aminek most több versenyen is ittuk a levét. Ez egy jó jel! Mindenben van jó, mindenben keressük a jót és ez is egy ilyen jó! :-)

Milyen volt az évnek az a fele, amikor még javában versenyeztél?
Szenzációs! Nagyon sokat fejlődtünk az autóval! Igazából az ötödik futamra állt össze a kocsi, ha most nem is lesz további fejlődés, csak minimális, akkor is nagyon-nagyon jók vagyunk, hisz az utolsó két versenyünkön már nagyon jól tudtunk menni. Az utolsó előttit sikerült megnyerni, és ott még Delacour is azt mondta, ő már nem tudott volna gyorsabban menni, ennyi volt benne. Ott már tisztán látszott, hogy a tempónk nagyon jó, és ezt követően mi még tudtunk fejlődni, de sajnos azt már nem tudtuk megmutatni, hogy mennyit. A teszteken viszont láttuk, hogy újabb hatalmas lépcsőfokot léptünk felfelé és nagyon várom már a következő lehetőséget, amikor be tudjuk majd bizonyítani, hogy valójában mennyit is fejlődtünk, mert szerintem most már bárhol versenyképesek vagyunk.

Miután sikerül teljesen felépülnöd, merre veszed az irányt?
Eleinte nagyon-nagyon megviselt ez az egész, hogy valaha tudok-e még versenyezni, vagy egyáltalán 100 %-os életet élni, de azért ahogy teltek-múltak a napok, egyre jobban körvonalazódott, hogy igen. Bár le kell kopogjam, de úgy érzem, ha rosszabbodni nem fogok, akkor biztos fogok tudni újra versenyezni, sőt, akár már a közeljövőben is! Hogy hol szeretnék menni? A világbajnokságon! :-) De sajnos arra nincs pénz... az IRC megszűnt, ennek lett egy utódja, de végigpillantva a versenyeket ott is maximum mazsolázni tudnánk, mert annyira sokba kerül ott egy teljes évadot futni, amit mi nem tudunk kigazdálkodni ebben a helyzetben. A román bajnokságba mi már annyira sok erőt fektettünk, és annyira közel álltunk most is a végső győzelemhez, hogy valószínűleg ismét ezt fogjuk választani, főképp, ha idehaza nem változik a helyzet! Szeretnék itthon versenyezni, de csak olyan körülmények között, amit úgy ítélek meg, hogy van is értelme, azaz nem csupán asszisztálok, hanem versenyzek!

A te hangodon már abszolút érzem a pozitív hozzáállást, de hogyan élték meg a betegséged a csapattagok, a körülötted álló emberek? Ők hogyan látják a jövőt?
Nagyon-nagyon nehéz volt mindenkinek, a csapatnak is legalább annyira, mint nekem, hiszen nagyon sok időt, energiát fektettek ebbe a bajnoki szezonba, ugyanúgy, mint a partnereink. Ráadásul ott álltunk a siker kapujában, jól fel volt építve az évünk, direkt úgy kezdtünk, hogy nehogy hibázzunk, konstans jó eredményt hozzunk, minden klappolt... csak most én voltam a leggyengébb láncszem. Nehéz volt ez mindenkinek, a többieket is megviselte, de ami pozitívum, hogy jól jöttünk ki belőle, hiszen már abszolút a jövő évet építjük, tervezzük és mindenki plusz erőt merített, most még jobban akarják ezt a bajnoki címet, ugyanúgy, mint én is! Nagyon-nagyon szeretnénk ezt begyűjteni, bár az előzetes hírek szerint nem lesz könnyű! Úgy tűnik, hogy Delacour mellett jön még két neves francia pilóta és egy finn is, biztos, hogy a jövőben mindenkinek még nehezebb lesz a dolga, aki ezért a bajnoki címért fog harcba szállni, sőt, több verseny lesz, mint eddig. Úgy tűnik, hogy Romániában nem állnak annyira rosszul a dolgok, mint nálunk, jelenleg 13 rendezvény verseng azért, hogy a bajnoki sorozat része lehessen. Úgy gondolom, hogy mindenképp jó volt ott versenyezni, nagyon jó volt az, hogy annyira sokan mellettem állnak, nagyon sok támogatást, bátorító szót kaptam mindenkitől, a szurkolóktól, a barátoktól, ismerősöktől... Jó volt tudni, hogy még ennyire számítok és még mindig ennyire odafigyelnek rám, ez iszonyatos energiát adott, nem beszélve arról, hogy a román szurkolóktól, sporttársaktól is nagyon sok bátorítást kaptam. Amikor bekerültem a kórházba, három napon át nagyon magatehetetlen voltam, de nagyon jól esett, hogy csörgött a telefonom állandóan, hogy ki-miben-hogyan tudna segíteni nekem. Néhány itthoni versenyzőtárstól is megkaptam ezt, nekik is nagyon köszönöm, ezek mind-mind plusz energiát adtak és ez mind-mind előre tol abba az irányba, hogy mindenképp folytatni kell! Hasonlóan érzem most magam, mint a 2006-os nagy balesetünket követően, amikor szintén kérdőjeles volt, hogy egyáltalán 100 %-os ember lehetek-e, versenyezhetek-e még, de utána sikerült bajnoki címet nyernünk! És most pont ugyanolyan energiával és akarással vagyok felvértezve, mint akkor!

Az itthoni versenyzés kizárt?
Szeretnék itthon versenyezni, mert bár külföldön nagyon jók a pályák, igazi versenyeket futunk, de az itthon az azért mégis csak itthon... viszont csak akkor, ha érdemes is lesz újra Magyarországon odaállni a rajtba!  Ha lesz változás, és ez beérik, amire mindenki vágyakozik, akkor ez a sport ugyanoda visszaemelkedhet, ahol volt is már, és újra igazi fényében tündökölhet, ami Európában párját ritkította. Azért is fáj ez a helyzet nekem, és azoknak a versenyzőtársaimnak, akikkel együtt az életünk munkásságát beleszőttük ebbe a sportba, mert méltatlanul került oda, ahová került és jó lenne, ha ez megváltozna! 

Végezetül pedig, mindenkinek nagyon-nagyon szépen köszönöm a segíteni akarását, hogy szorítottak értem, és remélem ezt majd még meg tudom hálálni nekik!

Mi pedig mielőbbi teljes felépülést kívánunk neked!