A Start Autó Eger Rali nem csak az ifjakat, hanem az öreg vasakat is megmozgatta az elmúlt hétvégén: izgalomban és látványban egyaránt brillíroztak az IHAROS és GOLLER Országos Historic Rali Bajnokság indulói.

A nevezési listán ugyan még heten szerepeltek, de a rajt előtt a Hajtós-Pongrácz kettős már jelezte: biztosan nem indulnak a szezonnyitó futamon.
Hajtós Péter (Wartburg 353): "Leginkább családi okai voltak, hogy nem indultunk, és ebből kifolyólag az autónk sem készült el. Az itinerek felvétel előtt lemondtam már, nem akartam kapkodva menni a versenyre. Miskolcra sem adtunk le nevezést, de Salgótarjánt már tervezzük, remélem, ott el tudunk majd rajtolni."

A pénteki rajtdobogó után szombaton és vasárnap két külön értékelt verseny várt a megmaradt, hat fős mezőnyre. Szombaton azonban egy óriási repüléssel szállt ki a "játékból" Varga József és Friedrich László, jócskán átalakítva a Ford alját és elejét...

Varga József (Ford Escort MK1 RS2000): "A téli felkészülés rettentő jól sikerült, úgy esztétikailag, mint technikailag - nagyon jó autót raktak össze a szervizesek. Nagy örömmel vágtunk bele a versenybe, de nagyon rosszul kezdődött és rosszul ért véget. A kesztyű az oka mindennek: elfelejtettük, és csak az utolsó pillanatban tudtunk szerezni. Ettől olyan ideges voltam, hogy nem nagyon tudtam koncentrálni.
Az első gyorsasági, az abádszalóki az úgy kezdődik, hogy úgy két kilométeren keresztül csak nyomod neki, mint süket a csengőt - nekünk ez olyan 170-180-as tempót jelent. Aztán jön az első komoly kanyar, egy J4, és ha nem figyelsz oda, komoly probléma előtt találod magad. Na, itt ez történt. A feszültség itt jött ki - lekéstem a kanyarról. Két lehetőségem volt. Ha mégis megpróbálom befordítani az autót, akkor nagyon nagyot esünk, és esetleg a nézők közé. Viszont észrevettem, hogy van szemben két fa, mögötte a szőlős, gondoltam arra jó lesz, maximum megyek még a földön egy kicsit, míg lelassulunk. Igen ám, csak arra nem számítottam, hogy az út szélén van egy padka, ami majd megdobja az autót...
A szemtanúk szerint repültünk vagy 20-25 métert. És még ezzel sem lett volna baj, de bent volt egy telefon-átjátszóadó, és nekünk sikerült pont annak a betontalapzatába érkeznünk... A váznyúlvány 12 centit jött be az utastérbe, a kormányrúd fogasléce lefogazott... Ez a rövid történet. A navigátoromnak hál'Istennek semmi baja, és nekem is csak egy erős húzódás van a kezemben. Nagyon-nagyon bosszant, mert baromi jól felkészültünk.
A szerelőnek nem volt túl őszinte a mosolya... de azt mondta, hogy talpra tudja állítani Miskolcra. Úgyhogy neveztem. Az egész évet tervezzük, szeretnénk végigcsinálni, de ki kéne zárnunk minden zavaró tényezőt. De az autót nagyon sajnálom! Olyan szép volt..."

De ezek után sem zajlott a nap és a hétvége eseménytelenül a versenyben maradt párosoknak. Szombaton a Wirtmann-Schneer páros életét egy defekt nehezítette a második szakaszon, de a nap végére le tudták dolgozni az itt szerzett csaknem két perc hátrányt, és győztesként térhettek nyugovóra. Vasárnap szerencsésebbek voltak: defekt nélkül, magabiztosan nyertél a futamot. És ha ez nem volna elég számukra, még a szlovák bajnokság legnagyobb historic kupáját is ők vihették haza...

Wirtmann Ferenc (Ford Escort MK1 RS2000): "Az Eger Rallye-n egyetlen szakasz volt nagyon rossz minőségű, ott óvatosan kellett mennünk, de a többi nagyon pörgős volt, nem volt sok az etap. Vasárnap egy kicsit kevés volt szerintem a három gyors, és sajnálom, hogy etapok lettek szakaszok - de azért jó kis verseny volt. A futam előtt hiba nélkül tudtunk készülni, és két napig tréningeztünk, a verseny pedig valami nagyon nagy szerencse volt nekem.
A szombati napot ugyan megnyertük, de a második szakaszon, a szuhai gyorson defekttel rajtoltam, és nem álltam meg, úgy csináltam végig. És bizony két-három perccel vertek meg a többiek. Ennek ellenére éppen, hogy, de sikerült behozni a nap végére, így tudtuk megnyerni a szombatot.
Vasárnap viszonylag gondmentes autózással tudtunk az első helyre beérni. És ami még nagyon nagy szerencse: próbaképpen beneveztem a szlovák bajnokságra is, és azt is megnyertük. Úgyhogy rettentő sikeres hétvége volt, de rettentő nagy szerencse is kellett hozzá, mert a Béres Józsi eleinte vert engem, de az utolsó gyorson neki valami problémája akadt, így tudtunk csak elé kerülni. Mikor belevágtunk, bizony dédelgettem, hogy így fog sikerülni... De a mezőny nagyon komoly volt, hál'Istennek volt újoncunk is, Varga Roland személyében, egy nagyon szép Zsigulival, nagyon ügyesen versenyzett a hétvégén. Most még ugyan azt gondolom, hogy sajnos nagyon kevesen vagyunk, de ha jól tudom, készül még három Zsiguli - hátha kedvet kapnak többen és hamarosan egy igen komoly mezőny vonulhat fel Historicban. Összeszámoltuk: úgy 25 autó van készen itthon - remélhetőleg minél többel fognak majd versenyezni is velük. De tudom, ez a válság mindenkire kihat... Azt meg kifejezetten sajnálom, hogy nagy autókkal most nem rendelkezik a Historic mezőny - vagy ha rendelkezik is, azzal EB futamokra mennek. Bízom benne, hogy ez még megváltozhat."

A hétvége nem volt eseménymentes a Kubinyi-Diós páros számára sem: a kalandjaik már pénteken elkezdődtek, és a hétvégét szinte a folyamatos szerelés jellemezte. De minden jó, ha a vége jó: mindkét napon célba értek, pontot szereztek, és jelenleg az abszolút értékelés második, és a B csoport első helyén várják a folytatást.

Kubinyi Gábor (Abarth/Zastava 1000 TC Berlina): "Nagyon jól éreztem magam az egri hétvégén - erre a versenyre mindig emlékezni fogok. Gyakorlatilag az elejétől a végéig szereltünk, és elképesztő, hogy mi mindent kibírt ez a kis autó! Először is nem készültünk el a verseny kezdetére - egy versenyautó sosincs kész, ezt tudjuk, de talán a felkészítését egyszer el lehetne kezdeni időben. Nekem ez elég rosszul megy mostanában, csak a versenyek előtt egy-két héttel esem pánikba, pedig legalább a szezon elején hónapokkal előtte illene. De mindegy, elmentünk.
Esténként szereltünk, majd pénteken, mielőtt beálltunk a salakra, a legnagyobb csúcsforgalomban, a szervizautónk belénk jött hátulról... Sikerült egy Transporterrel kirángatni, és még át tudtunk menni a rajtdobogón. Itt köszönet Csurja Janinak, aki autójával meg egy spaniferrel "leműtötte" a hátfalat a motorról hogy időben el tudjunk rajtolni és este megint szerelhessünk tovább. A hétvége sem telt másképp, szinte minden etapon összepiszkoltuk a kezünket - például szombaton, rögtön az első gyorson ledobta az autó az egyik ékszíját - de ennek ellenére egészen rövid pályafutásom eddigi legnagyobb élménye volt, hiszen azokon a pályákon autóztam ahol életem első rali versenyét láttam. A pályák, eltekintve egy-két olyan résztől ahova egy tank jobban illet volna, mint a mi matchboxunk, nagyon tetszettek, főleg Tarnaszentmária második fele, meg a leghosszabb a második napon, na, ennek tényleg minden méterét élveztem, kivétel azt a részt, ahol 140-es végsebességünkkel súlyos másodpercekig "álltunk" az úton. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi az időket, az láthatja, hogy odatettük a Kicsi-t rendesen, emellett még célba is értünk. Szerintem - és remélem - szereztünk néhány új rajongót...
A következő versenyünk előtt mindenképpen tervezünk egy nagy revíziót a kocsin. Az Eger biztos volt, de az év még nem állt össze, jelenleg is ezen dolgozom. Miskolcra tuti, hogy nem megyünk, az autónak is korai lenne, úgyhogy ha jól alakul, akkor folytatás Salgón."

A Varga-Keresztes kettős Scirocco-jukkal kiegyensúlyozott autózást mutattak be mindkét versenynapon: szombaton és vasárnap este is a harmadik helyen végeztek. Varga István azt ígérte a futamok után, hogy nem lesz ez mindig így - nagy bizalma van a most még épülő, de idén bevetni tervezett új, gruppe 2-es motorban...

Varga István (Volkswagen Scirocco): "Nekem nagyon tetszett ez a verseny, de a mi korosztályunknak azt hiszem, itt a Historic-ban leginkább a Verpelét tetszett volna, nem a 27 kilométeres. És bár az is nagyon jó szakasz volt, azért egy kicsit hosszú volt - nekem is, és az autónak is. De főleg nekem.:) Jó, tudom, ez egy raliverseny, nem kívánságműsor...:) Mindkét napon harmadikak tudtunk lenni, és egy felni-ütésen kívül még technikailag is rendben voltunk. Nagyjából erre is számítottunk: aránylag azért tisztában van az ember a képességeivel és az autójával. És különben is, a technikát nem nagyon lehet átvágni. Nekem az utcai autóm is egy Scirocco, aztán találtam még egyet, és mivel nem vitték el a MÉH-be, gondoltam, versenyezzünk. És ez lett. Ez az autó a lengéscsillapítókat leszámítva, egy széria-autó. A legszükségesebbek vannak csak átalakítva rajta, mint a gyújtáskapcsoló, de semmi extra. És ez az autó ennyit tud.
Most készül bele a Gruppe 2-es motorkám - csak lenne már készen. Sajnos a miskolci versenyen még nem tudok menni vele, és nem is indulunk azon a futamon, de utána, Salgóra már remélem meglesz. Legközelebb már mindenképpen az új motorral szeretnék elindulni. Mondom ezt annak ellenére - vagy éppen azért -, mert ez számunkra hobbi. Homokozunk, és ha valaki akar velünk homokozni, akkor jöhet. Remélem, minél többen leszünk majd, és körülmények is segítik majd ezt."

A hétvége újoncai, a Varga testvérek egy gyönyörű, gruppe 2-es, kereklámpás Zsigulival érkeztek Egerbe, olyannal, amivel még az édesapjuk is versenyzett - innen az autó szeretete. Nagyon izgultak a a futam előtt, és nem is voltak mentesek a problémáktól: egy apró motorhiba nem engedte agyonpörgetni a motort szombaton, de talán a visszafogott autózásnak köszönhetően a második helyen értek célba. Vasárnap a diffijük miatt ugyan kiállni kényszerültek, de Roland még így is nagyon boldogan mesélt élete első, igazi futamáról:

Varga Roland (Lada 2101 Gr 2): "Keddtől szabadságot kaptam a főnökömtől, úgyhogy aránylag nyugodtan tudtunk készülni a versenyre. Szerdán és csütörtökön bejártuk a pályákat, és szerintem nagyon jól sikerült. Az öcsémet tanítgattam, és én is próbáltam még tanulni, hogy mi hogy lehet jó. Pénteken nagyon korán keltünk, és egy kellemes drukk volt rajtunk. De annyira, hogy olyat tettem, amit egyébként nem: minden este meg kellett innom egy felest, hogy aludni tudjak...
Nagyon új volt minden, hiszen ez volt életem első igazi versenye, de a szervizesek bíztattak, hogy nagyon jó lett az autó. Pénteken még kipróbáltam az autót a Bükkben, és ott rájöttem, hogy hiába vezetek '97 óta, mégsem tudok vezetni...:) Ezzel a hittel készültünk a szombat reggelre. Szintén nem nagyon aludtunk, és például még reggel is vagy háromszor ellenőriztünk, hogy minden megvan-e... De érdekes módon az első rajtra elmúlt minden. Kicsit lerendeztem fejben, magamban, és utána aránylag nyugodtan tudtam menni. Az öcsém nehezebben dolgozta fel, de egy B6 vitamintól ő is jobban volt. Szombaton azért még nagyon óvatosak voltunk - sokszor örültem, hogy letaláltunk.
Sajnos, vagy szerencsére az autó nem ment úgy, ahogy kellett volna. Most derült ki, hogy a gyújtáselosztóban egy forrasztás elengedett, és ezért nem pörgött úgy a motor, ahogy kellett volna. Ennek ellenére, mivel ketten is kiestek előlünk, sikerült szombaton második helyre bejönnünk. De pont azért, mert tanulnom kell még, vasárnap kinyírtam a diffinket, és a második gyorson ki kellett állnunk.
De jól éreztük magunkat egész hétvégén, csak nagyon sajnáltam, hogy a Sasvár-Szuha csak kétszer volt, mert nekem az lett volna az igazi hazai pálya... Összességében nem tudnák olyan szakaszt mondani, ami ne tetszett volna, és a rendezés is nagyon jól sikerült. Az erdőtüzet sajnáltam, de nagyon - kár, hogy ilyenért kell etapon mennünk."

Nagy István és Tóth Tibor is roppant izgalmas hétvégén vannak túl: voltak másodikak és estek ki; autóztak gondtalanul és kötöttek ki árokban - szereltek is és ünnepeltek is. A jelenlegi D csoport harmadik és abszolút negyedik helyezett azért boldogan mesélt a hétvégéről:

Nagy István (WV Golf GTI): "Sem a motorunk, sem a váltónk nem készült el a versenyre, úgyhogy muszáj volt a régiekkel mennünk. De azért persze dolgoztunk az elkészülésért, úgyhogy elég kapkodós lett a vége... Még így is nagyon vártuk az évadnyitó versenyt, de nem erre számítottunk, ami az első versenynapon történt. Ugyanis az első gyorson elment a kihangosításunk, és a másodikon, Parádsasvár- Szuhán, beestünk egy árokba, és ez megpecsételte a szombati napot. Így az első versenynapot szereléssel töltöttük, ki kellett cserélni egy első lengővillát, egy féltengelycsuklót, és egy hátsó hidat, valamint két gumit, és a kihangosítást - itt hadd köszönjem meg a szervizcsapatnak!
Tehát vasárnapra összeállt a technika, és nagyon flottul tudtuk folytatni a versenyt. A második versenynapon, már jobban megtiszteltük az egri szakaszokat és így begyűjtöttük a D csoport első helyét, és abszolút másodikat. Köszönet a nézőknek a szurkolásért, a Ferrotransz Kft.-nek a támogatásért."

A historicosok tehát megtettek mindent, hogy izgalmas és látványos versenyt láthassanak a szurkolók. Gyönyörű autóikkal legközelebb Miskolcon találkozhat a műértő közönség: az Iharos és Goller Országos Historic Rali Bajnokság harmadik és negyedik futama április 24. és 26. között lesz.
Addigra ugyan lesz, aki nem indul a szezonnyitó hatos fogatból, de a verebek azt csiripelték, hogy a tél folyamán épülő újabb csodák közül többen itt állnak majd rajthoz először...

Remélhetőleg így lesz - találkozzunk ott is!

 
Start Autó-Eger Rali első futam végeredménye:
1. Wirtmann Ferenc-Schneer László - Ford Escort MK1 RS2000 47:16,6
2. Varga Roland-Varga Sándor - Lada 2101 Gr 2    +2:03,0
3. Varga István-Keresztes István - Volkswagen Scirocco  +2:27,8
4. Kubinyi Gábor-Diós Dániel - Abarth/Zastava 1000 Berlina  +4:15,5
 
Start Autó-Eger Rali második futam végeredménye:
1. Wirtmann Ferenc-Schneer László - Ford Escort MK1 RS2000 44:42,4
2. Nagy István-Tóth Tibor - Volkswagen Golf I GTI   +0:49,7
3. Varga István-Keresztes István - Volkswagen Scirocco  +3:58,2
4. Kubinyi Gábor-Diós Dániel - Abarth/Zastava 1000 Berlina  +5:36,2
 
Az Iharos és Goller Országos Historic Rali Bajnokság együttműködő partnerei: Iharos és Goller Kft., Kumho