A hetvenes évek legendás "ralitörpéje" visszatért. Az ellenfelek egyenlőre nem aggódják túl a dolgot, pedig lehet, hogy nem ártana óvakodni a törpétől...  

Tudósításom helyszíne a ködös Albion, egészen pontosan a híres egyetemi város: Oxford. A nagynevű suli épülettömbje, komoran dacolt a tavaszi napfénnyel, de mindez senkit sem érdekelt, hiszen egy apró, kis piros ékszerdoboz csillogása vonzotta be mágnesként azokat, akik éppen a városban tartózkodtak. 

Úgy alakult, hogy a duen.hu meghívást kapott erre a jeles eseményre és így én is e szerencsések közé keveredtem, ezért megpróbálom Veletek is megosztani mindazt, ami e kedves napon a fülembe jutott és a szemem elé tárult. 
          

Armindo Araujo

A portugál fiú személye azért gondoltam, hogy érdekes lehet mindenki számára, mert a világbajnokságon ő volt az (a brazil Oliveira mellett), aki először élesben összemérhette az új Mini teljesítményét a többi autóéval. Amíg az oxfordi prezentáción a média Kris Meeke, Dani Sordo és David Richards ostromával volt elfoglalva, én szép csendben elcsíptem Armindo-t, és amolyan bemelegítés képpen feltettem neki egy gyors kérdést. 



Armindo! Szerinted egy teljesen új homologizációjú versenyautó esetében, milyen különbségek lehetnek az "ügyfélautó" és a gyári csapat autói között?

"A Prodrive mérnökei azt mondták, hogy az én autóm specifikációja Portugáliában teljesen megegyezik azzal, mint amit Kris és Dani fog hajtani. Az egyetlen fontos eltérést a WRC és a Super2000-es szabályok közötti különbség jelenti, vagyis az én motoromon szuszogó turbó szűkítőjének az átmérője nem 33, hanem csupán 30 milliméter volt. A Portugál Rally után elkészült egy új aerodinamikai csomag a WRC-re, amelynek a leglátványosabb eleme a hátsó szárny. Ettől a változtatástól a mérnökök azt várják, hogy nagyobb stabilitást ad majd az autónak. Ez akár néhány tized másodperc gyorsulást is jelenthet kilométerenként."

Hm... A Portugáliában látottak után ez biztató lehet. E rövid kérdés és válasz után máris érkezett egy TV stáb és megmentették az angolul nehezen válaszolgató fiút a további kínoktól.
Célpontjaim körül továbbra sem enyhült a média-polip szorítása, ezért új alanyt kerestem magamnak. Ekkor pillantottam meg a Subaru csapat egykori főnökét David Lapworth-t, amint pár jegyzettömbös arcról lefordul. Gyorsan elcsíptem a mágust, aki szemmel láthatóan élvezte, a nyüzsgést.

David Lapworth

A Citroën és a Ford már jóval korábban elkezdte építeni és tesztelni az új autóit, mint a Mini. Amikor Önök hozzákezdtek a munkához voltak-e olyan dolgok, amiket el tudtak lesni az ellenfelektől, láttak-e olyan megoldásokat náluk, amik segítették a munkájukat vagy esetleg ötletet adtak?

A mi autónk teljesen más felépítésű és karakterű, mint a DS3 és a Fiesta, ennek ellenére nem érzem úgy, hogy bármilyen okból hátrányosabb helyzetben lennénk hozzájuk képest. Éppen ezért várjuk már nagyon a Szardínia Rally-t, mert szeretnénk végre látni, hogy hol is tartunk valójában a többiekhez képest. Ami a kérdés második részére vonatkozik, arra csak azt tudom mondani, hogy nem kémkedtünk a többiek után és nem láttunk náluk semmi olyan, amire felkaptuk volna a fejünket. Eddig nem mutattak olyan új dolgot, ami után azt kellett volna mondanunk: Állj! Valami kimaradt, kezdjünk mindent elölről.

Mr. Lapworth után sikerült elkapnom azt a személyt, akitől oly sok minden függ, és akinek a véleményére mindenképpen kíváncsi voltam. Ő nem más, mint a Prodrive tulajdonosa, David Richards. Első kérdésemmel azonnal megpróbáltam a szívét célba venni...

Azért tért vissza a Prodrive a Minivel, mert Önnek személy szerint is hiányzott a rali?
 
Annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit eltávolodtam a ralitól, még mindig hihetetlenül szeretem, és véresen komolyan veszem a visszatérést a csapatommal együtt. Mint azt bizonyára sokan tudják megfordultam a Forma-1-ben és az Aston Martin révén a Le Mans Series-ben is, de a Prodrive legnagyobb sikerei ahhoz a hat világbajnoki címhez kötődnek, amelyeket a Subaruval nyertünk. A cégemnek természetesen nagyon fontos volt a gyártók között aratott diadal, de azok a versenyzők, akiket egykor hősként ünnepeltünk ma már legendákká váltak. Sajnos Richard Burns és Colin McRae már csak az emlékeinkben él, de szerencsére onnan soha nem is lehet őket kitörölni. A múlt kötelez minket, de nem béníthat meg. A Mini érkezését, egy legenda újjászületésének tekinthetjük. Azért vagyunk itt, hogy ennek a legendának a folytatáshoz hozzátegyük azt a tudást és tapasztalatot, amit a múltban megszereztünk. Bízunk benne, hogy amit együtt felépítünk, az hosszú távon hoz majd sikereket és dicsőséget mindkét fél számára. 



Ez így nagyon szépen hangzik, de nekem és azt hiszem, hogy a szurkolóknak is ez így túl általános. Lehet azt tudni, hogy pontosan milyen célokat tűzött a partner Önök felé, valamint arra is kíváncsi lennék, hogy a Prodrive milyen terv és stratégia szerint akarja a céljait elérni?

Ebben az évben szeretnénk pontosan felmérni, hogy hol tartunk a másik két csapathoz képest és a megszerzett tapasztalatokat feldolgozva, év végére szeretnénk eljutni arra a szintre, hogy elmondhassuk magunkról: versenyképes autó áll a rendelkezésünkre. Szardínia után Finnország, Németország, Franciaország, Catalunya és Wales szerepel a programunkban. A három aszfalt versenyt leszámítva ezek elég különböző karakterű versenyek, ezért lehetőségünk lesz arra, hogy sok értékes információt gyűjtsünk. Ezt követően a jövő évben már teljes szezont fogunk futni a WRC sorozatban, ahol reményeim szerint nem lesz ritka, hogy egyszerre 8-10 Mini John Cooper Works WRC küzd majd a minél jobb helyezésekért. Ez számomra azt jelenti, hogy 2012-ben már egyre gyakrabban szeretném pódiumon látni az autóinkat. Nem vagyok telhetetlen, de a jövő évet már nem szeretném futamgyőzelem nélkül zárni. Nos ha minden jól megy, akkor 2013-ban már harcba szállhatunk a világbajnoki címekért.  

Dani Sordo

Hey Dani! Üdv újra a legjobbak között! Hosszú-hosszú idő után végre Te vagy az első számú pilóta. Valóban Te vagy az első számú pilóta?

Nem tudom, hogy én vagyok-e az első számú pilóta. Ezt a kérdést majd akkor tudom megválaszolni, ha néhány gyorsaságin túl vagyunk. Azt gondolom, hogy Kris-el egyenlő esélyeket és elbírálást kaptunk és kapunk. Annak, aki első szeretne lenni a csapatnál, annak a pályán kell ezt elérnie a másikkal szemben.

Az elmúlt években a korábbi csapatodnál meglehetősen sok tapasztalatot szereztél. Az új team megpróbált ebből hasznosítani valamit? Kíváncsiak voltak a véleményedre bármiben? Volt-e olyan dolog, amit magaddal hoztál a múltból, és az új csapatod profitálni tudott belőle?

Ez egy profi és jól összeszokott csapat. Úgy gondolom, hogy a mérnököknek nem volt szükségük az én tanácsaimra azzal kapcsolatban, hogy milyen autót kellene építeni. Megtettem mindent amit kértek, és ahogy kérték tőlem a közös munka, valamint a tesztek során. Bízom benne, hogy ez a hozzáállás segítette őket abban, hogy kihozzák a maximumot saját magukból is.
Az én tapasztalatom és tudásom majd akkor fog hozzáadódni az ő erőfeszítéseikhez, ha gyorsabban tudok menni másoknál. 



Milyen hangulatban és mekkora összhangban dolgoztatok eddig együtt a csapattal?

Számomra nagy nyugalmat ad az a tény, hogy ennél a csapatnál AKARJÁK azt, hogy itt legyek. Mindent megtesznek értem, partnerként kezelnek és bíznak bennem. Mi mást vagy többet kívánhatnék még?

Milyen benyomásaid vannak az első négy verseny után? Követted egyáltalán a WRC eseményeit? Ellátogattál futamokra és esetleg megnéztél testközelből is gyorsasági szakaszokat?

A Citroën semmit sem adott lejjebb abból a dominanciából, ami akkor is jellemző volt rájuk, amikor náluk versenyeztem. Hihetetlenül jó az autójuk, ráadásul megbízható is és ami szintén nem mellékes: két fantasztikus versenyzőjük van!
Természetesen hiba lenne megfeledkezni Latvaláról és Hirvonenről, de Petter is borzasztóan motivált és agresszív. Véleményem szerint Solberg jelenléte azért is nagyon fontos a WRC számára, mert ő az, aki minden szempontból képes show-t csinálni a közönség számára. Jó kis csapat ez, és nagyon nehéz bárkinek közéjük férkőzni, de én hiszem, hogy képes leszek rá.



Mit gondolsz a technikai változtatásokról?

Az autók, az akciók és a látvány több lett szerintem az új szabályoknak és autóknak köszönhetően. Ez egyrészt a kisebb méretnek, másrészt a középen betiltott aktív differenciálműnek köszönhetően. Látványosabbak lettek a kanyarok, agresszívabban és nagyobb sebességgel kell becsúszni a kanyarokba, mint korábban, ami természetesen jobban tetszik a publikumnak is.

Loeb vagy Ogier?

Nehéz kérdés! Nem tudom a választ... Ogier nagyon éhes a sikerre és további extra motivációt jelenthet a számára, hogy a csapat vezetője Olivier Quesnel maximálisan mögötte áll és támogatja mindenben. Loeb viszont Loeb... Rutinos, tapasztalt és pokoli gyors. Mesterien tartja kézben a versenyeket és senki máshoz nem hasonlíthatóan kontrollálja magát minden gyorsasági szakaszon.
Én Loeb-nek szurkolok, és mellé tenném le a voksom. Őszintén kívánom neki, hogy győztesen kerüljön ki ebből a párbajból. Kevesen tudják, de nagyon jó barátok vagyunk. Sokat beszélünk telefonon (pl. mexikói győzelem után is több mint húsz percig mesélt az autóról és arról, hogy mi történt vele a versenyen), Portugália után pedig együtt is vacsoráztunk.

Az utolsó mondataiddal bevallom egy kicsit engem is megleptél...

Seb nem egy olyan show man mint Petter, de mégis nagyon szerethető fazon. Én különösen azt szeretem benne, hogy szerény, közvetlen és emberi tudott, maradni annak ellenére, hogy hét éve legyőzhetetlen hős.

Érzel magadban extra motivációt, hogy legyőzd őt?

Reálisan nézve a dolgokat erre idén semmi esélyem... Ha az autó jövőre elég jó lesz, természetesen meg fogom próbálni.

Néhány hónapra eltávolodtál a WRC közvetlen közeléből és a versenyektől. Szerinted jót tett neked ez a kis pihenő vagy inkább hátrányodra fog válni, hogy kiestél a ritmusból?

Ha jól belegondolok, túl sok időm nem volt merengeni és kikapcsolódni. Miután a Citroënnel elváltak útjaink azonnal új lehetőségek után kellett néznem. Szerencsére a Minivel hamar megállapodtunk és nem éreztem magam sokáig bizonytalanságban. Hat év kemény munka után jól esett egy kis lazítás az utóbbi hónapokban. Hiányzott a rali, de több időm jutott a családomra, a barátaimra és magamra. Jól esett egy kis lazulás, de csak azért tudtam magam elengedni teljesen, mert a Mini már várt rám.

Érdekes és egyben szerencsés időszak is volt ez a számodra...

Abszolút! Megmaradt a kapcsolatom a ralival, a céljaimról sem kellett lemondanom csak más időtervre kellett váltanom. Az életem szerves része maradt a rali, de nem voltam állandóan elfoglalt.

Milyen személyes célokkal érkeztél Szardíniára és mit kíván tőled a csapat ezen a versenyen?

Mindenek előtt, Szardínián szeretnék célba érni az új autóval. Ha minden rendben lesz az autóval, nem fogom elvenni a gázról a lábam, de nem az a cél, hogy szétessen alattam a masina. Tapasztalatokat kell gyűjtenünk, és le kell mérnünk hol tartunk.



Hogy érzed magad az autóban?

Hosszú évekig ültem Citroënben és nem könnyű az átállás. Az új autót teljesen máshogy kell vezetni, mert mindenre másképp is reagál. Sokkal idegesebb és a hátulja is nagyon könnyen elindul, amit aztán nem könnyű összeszedni.

Lássuk milyen viszonyban vagy az új csapattársaddal Chris Meeke-el! Korábban versenyeztetek már egyforma autóval egymás ellen, az eredmény meglehetősen változatos volt, de a JWRC bajnoki címet Te nyerted. Mi a helyzet most? Kris motivál téged? Az ellenfelednek tartod? Tartasz tőle vagy esetleg barátok vagytok? 



Az autón kívül jó a kapcsolatunk és az sem túlzás, ha azt mondom, hogy barátok vagyunk. De... Amint felveszem a sisakot, megszűnik a barátság.

A beszélgetés végére hagytam azt, ami a versenyeknek is a végén szerepel az idei évtől. Mit gondolsz az utolsó szakasz őrületéről, a Power stage-ről?

Különös szabály... Nekem még nem volt benne részem, de vegyesek az érzéseim. Azoknak, akiknek problémájuk volt a verseny során, egy égből pottyant pozitív esély a pontgyűjtésre. Teljesen máshogy látják a dolgot azok, akiknél egy negatív stresszhelyzet idéz elő egy megnyert verseny végén, mert a mögötte lévő(k) ily módon közelebb kerülhetnek hozzá.
A nézők számára egy látványos csattanó lehet a futam végén, egy emlékezetes búcsú a versenytől.
Abban viszont bele se merek gondolni, hogy mit éreznék akkor, ha az év utolsó versenyén ezen múlna a világbajnok címem... Azt hiszem egy kicsit messzire kalandoztam :)