A verseny alatt rá kellett jönnöm, hogy ezen a versenyen - de igazából mindegyiken –ez létfontosságú kérdés és ebben még nagyon sokat kell fejlődnünk. A csapat egy alapbeállítással hozta az autót, amit a shakedownon tudtuk kipróbálni. Oda jó volt, nem is állítottunk, de a szombati és a vasárnapi szakaszok mások voltak, a verseny alatt kiderült, hogy az autó hátulja nagyon idegesen viselkedik, nagy tempónál elpattant, le akart dobni az útról. Ahol Consani elesett ott majdnem mi is eldobtuk…

Telefonos segítséghez folyamodtunk, Markovics Gyurit hívtuk, szerencsére a Budapest TV távgyógyítójaihoz képest sokkal nagyobb sikerrel tudott javítani a beállításainkon. Jó irányba indultunk el az ajánlásaival, amit ezúton is köszönünk neki.

 

Tanultunk, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megfelelő beállításokra az idegen versenyek esetében. Nem elég az üléspozíciót beállítani az autóban, kell tesztelni is a futam előtt. Enélkül nem lehet jó eredményeket produkálni.

 

Az első két gyorson próbáltunk nem leesni az útról, de azért próbáltunk húzósan menni. A második körben Kudlovicén próbáltunk kicsit gyorsulni. Ez sikerült is, addig, amíg az egyik faluban nekicsúsztunk egy hídkorlátnak. A poros macskakőn elvesztettük a tapadást…

Innen kezdődött a kálváriánk. Megpróbáltam továbbmenni, hátha nem lett túl nagy baja az autónak. Onnan egysávos lett a szakasz, felfelé kellett mennünk. 200 méter után egy jobb hármas kanyarban eltört a felnink és megálltunk az út közepén. Az autó mozgásképtelenné vált. Jani azonnal kipattant, hiszen egy beláthatatlan kanyar kimeneti ívén álltunk. Próbáltam mozdítani az autót, látszott, hogy csak hátrafelé tudunk menni. Jött egy kis segítség, hátratoltak, neki egy fának. A sportbíró mondta, hogy KONEC, vége. De én tudtam, ha kicseréljük a kereket, akkor tovább tudunk menni.

Igen ám, de az autó háta egy fának támaszkodott, nem fértünk hozzá az emelőhöz és a pótkerékhez. Szabályosan könyörögni kellett az ott lévő nézőknek, hogy jöjjenek segíteni.

Rengeteg időbe, 13 percbe telt, mire újra tovább tudtunk menni.

 

Mérges voltam magamra, hogy megint ilyen hátrányt sikerült összehoznom és a pontszerzés reménye nélkül versenyeztünk tovább. Gyakorlatilag már csak egy teszt volt a verseny, próbáltunk a lehető leggyorsabban menni, anélkül, hogy kárt okozzunk az autóban.

 

Az a gyorsasági, ahol hibáztam! :) Természetesen nem a hiba miatt, hanem mert ez egy nagyon jó, nehéz szakasz. Meglepett, hogy ennek ellenére a Pindulán értük el a legjobb eredményt, annak ellenére, hogy a gyors részeken ott is el kellett vennem a gázt, ahol teligázon kellett volna menni, annyira pattogott az autó.

 

Vasárnap a szerelőknek mondtam, hogy mit tapasztaltam a hátsó futóművel, ők jelezték, hogy tudnak segíteni. Sajnos teljesen rossz irányba mentek el, az autó még kezelhetetlenebbé vált. Csoda, hogy nem estünk be sehova… A második körre már végre stabilabbá tudtuk tenni az autót. A hosszú gyorsasági első negyedében felpuhult a fékpedálunk és csak a kézifékkel tudtuk lassítani az autót, nem volt kalandmentes az a gyorsunk sem. Az utolsó szakaszon egy elektromos problémának köszönhetően kéthengeressé vált az autó, a szervizparkig még el tudtunk vele evickélni, de a 10 kilométerre lévő célig már nem tudott volna elmenni az autó, így ott befejeztük a Barum Rally-t.

 

Ahogy mondtam, nagy tapasztalat volt, hogy megértettük: az autó beállításaival sokkal többet kell foglalkozni a verseny előtt és nem a versenyen kell kísérletezgetni.

 

Hatalmas motiváció, hogy ilyen erős mezőnyben kipróbálhattuk magunkat. A jövőre nézve nagyon inspirál, és próbáljuk megteremteni a feltételeit annak, hogy egy-két, akár három ERC futamon is megpróbáljunk elindulni. És ezek között természetesen szeretnénk, ha szerepelne a cseh futam is.