Minden jel szerint Dudás Kokó Gyula lesz a 15. Szemerey Transport Miskolc Rally versenyzői összekötője. Meglepő a hír, hisz utoljára 6 éve volt ezen a poszton.

Nagyon egyszerű ez a történet. Az elmúlt tizenhat hónap alatt kiderült, hogy nagyon - nagyon hiányzik nekem a rali. Megszakad a szívem érte. Viszont nagyon fontos dolog, hogy én is hiányzom a ralinak. Nagyon-nagyon szeretném, ha a Miskolc Rally egy nagyon jó verseny lenne. Azok az emberek, akik ennek a versenynek a rendezésére alkalmasak, bizonyos szinten egy kicsit eltávolodtak magától a versenytől és a versenyzőktől is. Jelen pillanatban, ha tetszik, ha nem, ki kell, hogy mondjam: van a munkájuk, ami nagyon sok, van a szervezésük ami megfelelő, és emellett van a pénz, ami vagy sok vagy kevés, de nem a miénk.
Tény az, hogy a versenyzők egyszerű, vagy nagyon komoly problémáival már nem igen foglalkoznak. Úgy gondolom, hogy nem a megváltó vagyok, csak talán értek valamihez, és bíznak bennem az emberek.
Valamikor ez a funkció azért lett kitalálva, hogy legyen egy kapcsolat a Szövetség, a csapatok, a versenyzők, és a rendező között. Én úgy érzem, hogy egy ember kevés, de azt hiszem, ha visszakerülök, és körülnézek, fogom látni, mit kell tennem. Azt gondolom, többen is vannak, akik alkalmasak ma Magyarországon a versenyzői összekötői feladatkör ellátására. Nagy Balázst, aki a Szövetség rallye titkára és mindenesként aktív részese az MNASZ munkájának, szerintem nem lehet leterhelni egy ilyen feladattal. Hogy miért nem találták meg a többi, erre alkalmas embert, azt nem tudom, de talán a Jacsó Tibortól kéne megkérdezni, hogy ő miért éppen engem választott. A versenyzői összekötő feladata már-már felér egy versenyigazgatóéval, és szerintem nagyon nagy segítségére lehet a versenyzőknek, a rendezvénynek és a rendezőnek egyaránt.
Ehhez a versenyhez tartozik egy olyan rendező, akivel, amikor szakágvezető voltam olykor üvöltöttem, és a valaha kiszabott második legnagyobb büntetéssel, egy millió forinttal sújtotta az általam anno vezetett bizottság. Akkor belehalt, de szerintem volt a büntetésnek foganatja.

- Vannak konkrét elképzeléseid az újításokra, változtatásokra?
- Igen. Például vissza szeretném hozni a "Rally a lurkókért!" kezdeményezést. Kórházaknak, gyerekeknek akarunk segíteni. Nagyon fontos, hogy kapcsolatot teremtsünk, és foglalkozzunk a gyerekekkel, mert nekik kellenek a példaképek.
De terv nagyon sok van, egy a fontos: csapatmunkának kell lennie, aminek én csak egy része szeretnék lenni.

- Amikor a rendező felhívott, gondolkodtál rajta, hogy elvállad vagy sem?
- Nem. Nem szoktam gondolkodási időt kérni, mert úgy érzem, hogy te például újságot írsz, kérdezel, neked ez a feladatod. Ha szerencsés ember vagy, azt csinálod amit szeretsz. Ha nem szereted, nem csinálod. Én azért nagyrészt szerencsés ember voltam egész életemben, mert mindig azt csinálhattam, amihez picit értek, és legfőképpen szeretek. Éppen ezért nem gondolkodtam, hanem azt mondtam, hogy ha ez a megoldás, és nem bántunk meg vele senkit, akkor szívesen.
Amikor ő engem felkért, spontán jutottam eszébe. Mondta is, hogy biztos milyen ciki ez nekem, lévén szakágvezető voltam, most meg versenyzői összekötő leszek. Erre csak a következőt tudom mondani: én ezzel segítek egy rendezvénynek és a versenyzőknek, csapatoknak.
Ez nagyon fontos, mert úgy érzem, igazából most nincsenek csapatok. A 16 hónap alatt, amíg távolabbról figyeltem a ralit, azt figyeltem meg, hogy a csapatok mintha megszűntek volna. Akik nyernek, és állnak a dobogó tetején, nem borulnak össze. A kicsikkel - és most jól figyelj! - ugyanúgy, mint anno nálunk az én vezetésem alatt, igazán senki sem foglalkozik. Nálunk a kicsiket ugyanígy elhanyagoltuk. Valamit azért tanultam 16 hónap alatt, - a rali alázatán kívül még egy fontos dolgot -, tökmindegy, ki és mivel, a cél a lényeg. És a cél, hogy ha a magyar ralisport Magyarországon százezreket mozgat meg, akkor ne menjenek el a nézők. A nézők maradjanak a pálya szélén, amihez szeretnénk kulturált feltételeket biztosítani. Ez a fontos!
Az én célom pedig, hogy segítsek a Miskolc Rally rendezőjének, és ez által a versenyzőknek és a sportnak. Ha gondjuk van, én már az edzésen ott leszek szombaton, és megpróbálom azt a feladatot ellátni, amit valamikor hat éven keresztül már csináltam. Én azért lépek vissza ebbe a feladatba egy rendezvény erejéig, mert úgy érzem, hogy most szükség van rám. Viszont arra is kértem a rendezőt, hogy ha csak egyetlen ember is van, aki megkérdőjelezi, hogy miért pont én, akkor vegye tudomásul, hogy nem tudom elvállalni, mert szerintem a bizalom a legfontosabb.
Úgy érzem, és úgy gondolom, hogy szükség van arra, hogy ennek a zűrös történetnek előbb-utóbb vége szakadjon. Lehet, hogy korábban tényleg hibákat követtünk el, és hibát követtem el, hisz az én felelőségem volt minden, de szerintem azt mindenki elismeri, hogy azt mindig megtettük, amit meg kellett tenni a sportért.

- Ha a tagságot két részre szakadtnak tekintjük, akkor a te oldalad mit szól ahhoz, hogy a másik oldal vezetése alatt vállalsz tisztséget?
- Megosztott az MNASZ. És ha megosztott, azzal nem megyünk előre. Együtt kell csinálnunk! Ha nem így lesz, nem előre fogunk menni, hanem szét és lefelé. Nézd, a tulajdonképpeni kérés a Jacsótól hangzott el, a válasz meg tőlem. De tudom, hogy nehéz helyzetben van a szakágvezető… Soha nem voltam egy alázatos rabszolga, de mindig tudtam, hogy az embernek főnöke van. Bizonyos szinten egy érdekes egyéniség vagyok, én ezt tudom, és lehet, hogy nem is mindenben felelek meg annak, hogy diplomata leszek. De én azt vallom, hogy ez a 16 hónap nagyon sok mindent megmagyarázott nekem is az életben. Egyből nem adok alább: hiszem, hogy én ezt jól tudom egyszer majd ismét vezetni, és bízom abban is, hogy a támogatók újra bíznak majd bennem. Persze ehhez kell egy kis idő, de azt is hiszem, hogy ha a versenyzők közé megyek, nekem nem az a dolgom, hogy figyeljem, kire szavaznak, és miért.  Ott csak a verseny számít, nem az, hogy ki legyen a szakágvezető.
Nem hiszem, hogy az Eger Rallye-t bárki is az utóbbi évek legsikeresebb versenyének tartja. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy a Lakatos Robi ettől még egy jó rendező. Ez most nem sikerült. De az igazi kérdés, hogy miért nem, de ez még nem az én kompetenciám. De a szemrehányás, az igen, az tőlem ered. Tőlem, aki minden rendezvényen ott voltam szerdától a vasárnapi célig. Azelőtt a díjkiosztóról mindig én hagytam el utoljára a terepet, ezt tudják, tudjátok nem kell bizonygatnom. Tudod, amikor az ember abbahagyja a versenyzést, az a legrosszabb, hogy nincs ott az a csapat, akivel együtt érted el a sikereket. Először, mikor abbahagytam, ez volt. A szívem szakadt meg, azt hittem, belehalok, hogy el kell jönnöm. Úgy éreztem, a rali nélkül fél az életem. Amikor szakágvezető voltam, olyan jó volt látni egy díjkiosztón, hogy mindenki ott áll a dobogó tetején, és akkor még ott a győztesek együtt ugráltak, és örültek. Na ezt kéne valahogy visszahozni, és én hiszek benne, hogy van értelme, és ezt együtt meg tudjuk csinálni!