Vasárnap délután, a verseny után készültek a riportok a magyar résztvevőkkel:

Kakuszi Zsolt - Kakuszi Csaba - Volkswagen Polo S1600
Mesélj, mi történt ma?
A motorunk szelepes lett, gyengébb a kocsink, mint amennyire kellene, hogy legyen.
Az első két gyorson hibamentesen mentünk, talán ez volt a vb két legjobban sikerült gyorsaságija. Igazából egész nap nem volt semmi különös, azon kívül, hogy 8000nél elkezdtek csörömpölni a szelepek és ledadogott a motor. Emiatt lassabban jöttünk.
Az egyik szervizben kicseréltünk egy jeladót, az utolsó gyorson így megint le tudtuk forgatni az autót, de már nem nagyon akart erőt leadni, nem volt az igazi.

Kaland?
Nem volt. Próbáltuk beosztani magunkat.
Féltünk, hogy megáll a motor.

A tapasztalatszerzés azért megvolt, nem?
Persze!
Ma stabilizátort állítgattunk, tegnap fékeket cserélgettünk.

Az eredménnyel maximális elégedettek lehettek!
Mi is így gondoljuk, meg vagyunk elégedve magunkkal.
Az autó hibájához képest szerintem ez jó.
Becsülettel végigmentünk.
Valójában nem az eredmény, hanem a tapasztalatszerzés volt a cél, és ezt elértük.

Mecsek előtt ez egy jó teszt volt, nem?
Mindenképp!
Sokat tanultunk. Ennyit még nem kézifékezett Zsolti egész életében, mint amennyit most kellett. Volt olyan gyors, ahol legalább 20 visszafordító volt…
A másik, hogy az autó extrém módon le volt ültetve, nem gondoltuk, hogy ennyire leengedve is lehet vele jól közlekedni, de most bebizonyosodott. Sok levág volt, de jó lesz ez így is, nem lesz semmi baja.
Stabilizátor beállítással néha már magunkat is megvicceltük, annyira hihetetlenül jól fordult az autó. Nem tolta az elejét, de ehhez kellenek a jó gumik is, jól működtek a Michelinek.

További külföldi tervek?
Van egy két tervünk, de erről még nem szeretnék beszélni.
Talán Portugália, vagy Belgium, vagy mindkettő, vagy egyik sem. Majd meglátjuk.

Ollé Sasa - Kerék Balázs - Suzuki Ignis S1600
Ma újraindultatok...
Igen. A szerviz megcsinálta az autót, a kerékagycsapágyat és a futóművet kellett rendberakni. Nagy kedvvel elindultunk, sütött a nap, meg minden.

Az első gyorsasági 5-6 kilométerénél az előttünk lévő autó megforgott. Ez egy nagyon keskeny, jó minőségű út volt, egy bukkan utáni nyújtott bal, ahol még lehetett volna nyomni és ott volt a végén a féktáv. Pont a bukkan utánra hordta tele a mitsu az aszfaltot harmatos fűvel, odaértünk és a féktávon elcsúsztunk egyenesen. Az úttal párhuzamosan mentünk egy darabon, de nem bírtunk visszajönni a harmatos fűben, 15 méterrel arrébb volt egy kis vízelvezető csatorna, ahova beesett a jobb eleje. Simán ki lehetett volna venni, de a rendezők nem engedtek oda nézőket. Meg kellett várni, míg elment a mezőny és utána kirántottak és ennyi volt az egész. Blőd dolog, hisz Nálunk ilyen nem történne, kitennének és megyünk tovább.

Nem tudok okolni senkit, talán még magamat sem. A bukkanban még nyomni kellett és pont a féktávon volt a felhordás, nem volt menekülési út, legalábbis én nem tudtam megoldani.

Hogy értékeled a versenyt?
Nem bántam meg. Igaz, hogy a végén estünk ki és a végén a legrosszabb, de nagyon jó volt. Nagyon sok kilométert tettünk meg, voltak olyan gyorsok, amiken talán még jól is mentünk.

A Super1600 arról szól, hogy fiatal gyerekek iszonyú sebességgel mindent elvállalnak és minden összejön nekik. Nekünk még sokat kell fejlődni de nagyon tanulságos volt.

Sokat tanultunk.
Két magyar versenytávot mentünk.
Az, hogy kiestünk… Nem volt hab a tortán. De a torta megmaradt.
Nem vagyok elcsüggedve. A szerviz annál inkább. Ők sokat dolgoztak és rögtön az első gyorson becsúsztunk. Ezt a részét sajnálom, megérdemelték volna a végső célba érkezést. Nem jött össze.
Azt, hogy megforog valaki pont előtted… Nem nyugtat, de az utánunk jövő két autó ugyanúgy beesett, oda parkoltak mellénk. Ott álltunk és lestünk. Utána a rendezők kiraktak egy táblát, hogy lassan kell menni…

További tervek?
Nagyon készülünk a Mecsekre.
Voltak hasonló pályarészek, a futóművet erre állítgattuk.
A féktávjaim javultak, már néha Balázsnak is tetszett. Talán a legfontosabb a S1600ban a helyes féktáv megtalálása.
Várjuk a Mecsek Rallye-t és szeretnénk megverni a Bútor Robit.



Pénzes Zsolt - Zachár János - Ranult Clio Ragnotti N3
Mi történt ma?
Nem volt olyan nagy történés, próbáltunk lassan, de biztosan haladni a cél felé, minél kevesebb hibával. Messzire voltak előttünk és mögöttünk is, az autóval is kellett spórolni, nem is siettünk. Biztonságiakat mentünk.

Elég volt a két pályabejárás?
A célbaéréshez elég, ahhoz, hogy gyorsan menjél, ahhoz egyéb dolgok is kellenek.
Legfőképpen jégkém. Ha van az embernek, vagy ismer olyat, akinek van és át tud venni tőle információkat, az nagyon sokat tud jelenteni, ez nyilvánvalóvá vált.
Akinek nincs egyéb infója a pályáról, annak elég nagy hátránya van. A rendezők kiadnak egy hivatalost, de azért az nem az igazi.

A felírás elég volt, de fárasztó volt, hogy a 10 különböző pályát másfél nap alatt kellett felírni. Annyi időnk nem volt, hogy együnk egy szendvicset.

Megérte?
Meg, persze! Teljesen! Maximálisan!
Hihetetlen dolgok történtek, ami azt is mutatja, hogy mennyire a versenyzőkért történik az egész.

Például belekerültünk egy dugóba az autópályán, próbáltunk a jobb oldali sávban dudálgatva előrehaladni, de nem nagyon ment. Egyszer csak megjelent szemből egy motoros rendőr és nem azért jött, hogy megbüntessen bennünket, hanem, hogy kikísérjen az autópályáról a lehajtóig.

Mi volt az, ami meglepett?
Annyira sűrű volt ez a néhány nap, hogy nem is tudom pontosan.
Talán a jégkém szerepe értékelődött fel itt nagyon a számomra.
A Mitsubishi csapatnál kétóránként jártak fel éjszaka a pályákra…
De igazából az is szembetűnő, hogy arról a 4-5 csapatról szól ez az egész, akik az elejében mennek. Semmi negatívumot nem kaptunk, de azért látszik, hogy a gyári csapatokra van ez kitalálva.
Mindenre gondoltak… Például a parc ferméből úgy adják ki a kocsit, hogy még az adminisztratívon adtak egy kártyát, amivel ki lehet hozni a kocsit…

Hogy értékeled az eredményt?
Titkon arra számítottunk, hogy ha célba érünk, akkor rossz helyen nem végezhetünk…
N csoportban 6.-ok lettünk, miközben indult tizenvalahány N4-es autó. A Cliónk végigment és nem tudom hány Mitsu és Subaru esett ki technikai és egyéb okokból.
Örülünk, de egyben roppant fárasztó is volt.
Nagyon élveztük, célba értünk.