Szabó Gergőék norvégiai helyzetéről a múlt hétvégén egy darabig tudtunk, de aztán nagy lett a csend a házuk táján. Most bepótoljuk, és Gergőt faggattam az élményeikről.

- Nagyon nem jöttek hírek rólatok az oslo-i szuperspeciál után... Milyen hétvégétek volt?
- Elég sok bajunk volt, és eléggé fáradtak voltunk, de persze a kellemesen. De úgy, ahogy minket, versenyzőket, úgy a csapatot is megviselte a napi négy óra alvás. Már a tréningen is: a fiúk hoztak nekünk napközben enni, inni meg benzint is, mert ha megálltunk volna bármelyikért is, nem tudtunk volna kétszer végigmenni a pályákon. Így is csak éppen, hogy végeztünk a nap végére. De szerintem kettőből elég jól sikerült felírni a gyorsokat, nagyon jó itinerünk lett végül. Ja, a szuperspeciált, amit az oslo-i lóversenypályán rendeztek, fel sem írtuk, és a rendezők hívtak is, hogy mi lesz most? De megnyugtattuk őket, hogy rajzról megnézzük a pályát, és valahogy majd csak megoldjuk...:)

- Lehet, hogy ezért nem hozott szerencsét ez a prológ-szerű szakasz...
- Igen, az örömünk nem tartott túl sokáig, mert szétment a váltónk, és gyorsan vissza kellett menni Hamar-ba, ott volt a parc fermé - több, mint 100 kilométerre Oslo-tól. Elég rövid volt az idő, de a fiúk szerencsére megoldották, bár olyan hideg volt, hogy a váltóhoz hozzáragadt a kezük... Ezzel le is tudtuk a technikai problémákat, mert utána három napig teljesen hibamentesen tudtunk autózni.

- Az egyik legnagyobb hátrányt az okozhatta, ha mondjuk hófalba csúsztok, főleg, ha olyan helyen, ahol nézők sincsenek. Ilyen szempontból milyen volt a verseny?
- Egy hibánk volt: egy elágazásban becsúsztunk a belső oldalra, és a norvég nézők iszonyú rutinos, hozzáértő segítsége nélkül lehet, hogy még mindig ott ücsörögnénk: gyakorlatilag egy fél perc alatt, az ölükben kikapták az árokból az autót. Visszafelé nem sikerült kitolni, de volt köztük egy irányító, és ki sem kellett, hogy szálljak, mert egyszer csak azt éreztük, hogy megemelkedik az autó, és visszatettek az útra.
Onnantól viszont már úgy történtek a dolgok, ahogy terveztük, bár kicsit óvatosabbak lettünk, mert nézők nélkül egy ilyen helyzetben biztosan fel kellett volna adnunk a versenyt.


- Milyen gyorsan tudtatok az új körülményekhez alkalmazkodni?
- Az első napon, a malőr után még meg kellett szoknunk az új gumit, és az új havat - mert ilyen havat itthon még nem láttunk, de a második napon már jóval bátrabban mertünk menni. Amivel azonban maximálisan elégedett voltam, és a legjobban sikerült az a harmadik nap volt. Összehasonlítottam az időinket, de természetesen nem a helyi pilótákkal, hanem Martin Prokop-éval, akinek óriási tapasztalata van már a VB-ken, és hozzá képest még a 30 kilométeres gyorson is tíz másodpercen belül voltunk. Ezek nagyon tetszettek, és igazán elégedetté tettek.

- Hol végeztetek?
- Abszolútban 23., 9. helyen N csoportban, és a nem állandó résztvevők között harmadikak.

- Gondoltad volna ezt a remek végeredményt, mikor belevágtatok?
- Nem nagyon volt viszonyítási alapom, úgyhogy nem tudtam, mire számíthatunk, csak bíztam benne, hogy végig tudjuk csinálni. A terv csak az volt, hogy végigérjünk a versenyen.

- Ezelőtt Észtország indultál havas versenyen: össze lehet hasonlítani a kettőt?
- Nem igazán, mert Észtország inkább jeges verseny volt, ott tudatosan locsolták a pályát a rendezők, Norvégiában viszont hó volt. Ott annyira hideg van, hogy nem olvad meg, nem latyakosodik, és nem is fagy vissza, ezáltal nem keményedik meg a hófal. Porhó volt a két oldalon, középen pedig tökéletesen le volt tolva a murván. Hihetetlen minőségű volt. Mondjuk az időjárás is fantasztikus volt: hideg volt, de szikrázó napsütés egész hétvégén. 

- Kedvet kaptál annyira az északi versenyekhez, hogy lehetségesnek tartod, hogy visszatérsz még?
- Most egy darabig elegem volt a hóból, bár nem kizárt, hogy ma felmegyünk valahová autózni egy kicsit...:) Inkább a VB-n való versenyzéshez kaptunk kedvet, és szeretnénk még az idei évben elmenni egy VB futamra. Ezzel a Norvégiával az én álmom vált valóra, most a Zolié van tervben: a navigátorom az Acropolis Rallye-ra vágyik. Az megint nem egy egyszerű futam, de mi szeretjük az ilyen túlélős versenyeket...:) Azon dolgozunk most, hogy el tudjunk indulni azon a futamon. Sőt, Norvégiában összeismerkedtünk egy görög csapattal, akik felajánlották, hogy indulhatnánk az ő színeikben, hiszen ők nevezve vannak a PWRC-ben. Egyébként, ha mi is nevezők lettünk volna, Norvégiában pontot is szerezhettünk volna, mert a hetedik helyen végeztünk volna abban az értékelésben.

- Mindenesetre akár lesz görög VB futam, akár más lesz helyette, ez egy gyönyörű kezdése volt az idei szezonnak számotokra.
Mi lesz a következő, ahol újra versenyautóba ülsz?
- Gőzerővel dolgozunk a romániai bajnokságra. Oda a csapattársaim autóit is mi készítjük fel: három autóval vesz részt a Szadó Racing a bajnokságban. Most ez lesz, és nincs sok időnk a pihenésre, mert az első román bajnoki futamunk március közepén lesz, Brassóban.