Kevés tréninggel, tökéletes itinerből autózva, átterelgetve a murván is a kis Suzukit, az A/6-os géposztály tripla tíz pontos párosa lett a Salgó Rally-t követően a Magyar Miklós - Budai Annamária duó, hiszen a harmadik futamon a harmadik győzelmüket szerezték meg. Magyar Mikit kérdeztem elsőként…

Hogyan értékelitek a Salgó Rally-t?
Szerencsére ez a futam is jól sikerült számunkra. Az egri és miskolci győzelmünk után most is sikerült az A/6 első helyén végeznünk. Így továbbra is vezetjük a bajnokságban a kategóriánkat, ill. az A csoport harmadik helyén állunk jelenleg ezekkel az eredményekkel. Tetszettek a salgói pályák, kiemelkedően jók voltak a szlovák gyorsasági szakaszok, de itthon a zagyvaróna-cered is nagyon tetszett ezzel az új aszfalttal, bár itt az utolsó körre az időjárás bohóckodott kicsit. A kisterenyei körgyors? Lehet a nagy autók jobban átmentek ott, de ez nem a mi kis Suzukinknak való volt. Mi megpróbáltuk, így sikerült és biztos vagyok benne, hogy ez kívülről nem volt valami túl szép látvány sajnos.

Hogyan teljesít a kis Suzukitok?
Lekopogom, de ismét nagyon jó volt az autó. Szerencsére a pályák sem viselték meg, egyedül a hátsó lökhárítóról valami kis díszítő elem tűnt el, ennyi volt az egész "problémánk" a teljes futam alatt, így tényleg nincs okunk panaszra! A csapattól mindig nagyon jó autót kaptunk eddig, úgyhogy minden nagyon szép és jó… legyen így ez továbbra is! Tavalyelőtt nagy autóval mentem, tavaly nagyon kicsivel (N/2-essel), most pedig ezt a szintén kis autót A/6-nak hívják, ami azért már erősebb, mint a tavalyi autónk. Nagyjából 150 LE körül mozog és bár ez A/6-ban azért nem tűnik egy annyira nagyon erős autónak, de az eredmények viszont azt tükrözik, hogy talán még inkább fontos az, hogy megbízható legyen a kocsi. Eddig tökéletesen működött, és eddig minden úgy sikerült, ahogy azt Marcsival - a navigátorommal - elterveztük. Próbálunk nagyon pontos itinert írni, a verseny közben arra figyelek, amit ő mond, és eddig tényleg nagyon jól működött minden, reméljük a folytatásban is ez várható.

Jönnek a murva futamok...
Igen, és azt hiszem, hogy ott azért még van bajom a kétkerék-hajtással. A kiírás alapján a következő versenyen a pályák nagyjából azok lesznek, mint 2 évvel ezelőtt Szombathely Rallye-n, így mondhatom, hogy ez nagyjából hazai verseny lesz számomra, csak most Bükfürdő Rallye-nak hívják... ők most jobban odaálltak a rallye mellé. A pályákról mindenkinek megoszlik a véleménye. Sokan mondják, hogy a környezet miatt szeretnek errefelé jönni, a pályákat illetően pedig én is kíváncsi vagyok, hogy - mivel ezek gyors szakaszok - megint gyorsabbak lesznek-e az N-esek a S2000-eseknél. Azonkívül, hogy gyors és elég sok derékszöges kanyar tarkítja, azért ennek is van egy feelingje, de erre is rá kell találni. Elsőre talán azt mondjuk, hogy "derékszög-egyenes-derékszög", de azért amikor már ott vagyunk a pályán, akkor láthatjuk, hogy ahány hely, annyiféle féktáv van, annyiféle módon kell elkanyarodni. Biztos, hogy nem egy olyan verseny, mint a veszprémi, de ennek is megvan a szépsége!

Jó párosnak tűntök, de milyen valójában egy női navigátor?
Tök jó! Igazából ugyanaz a feladata, mint egy fiúnak… Ami Marcsinál - vagyis a kettőnk alkotta párosnál - talán nagyon pozitív dolog, hogy egyidősek vagyunk nagyjából, egy súlycsoportban vagyunk, tehát könnyűek! És egy női navigátor talán picikét szorgalmasabb, mint egy férfi. Szép itinert ír, csinál szerviztervet, ami lehet, hogy másnál is egy teljesen megszokott dolog, nem tudom. Marcsival valóban egész jól összekovácsolódtunk. Jó bizonyíték a tökéletes együttműködésünkre például az, hogy jól mentünk itinerből az éjszakai gyorsokon, vagy a számunkra teljesen új szlovák pályákon, amit előtte a - lakóhelyünktől való nagy távolság miatt - nem túl sokszor tudtuk letréningezni. Ez a rallye, mikor itinerből megy az ember! De erről kérdezd meg őt is, hiszen ketten ülünk az autóban! Épp annyi köze van az eredményeinkhez, a versenyzéshez, a nyilatkozatokhoz, mint nekem!

Így esett meg, hogy ebből az interjúból sem maradhatott ki a navigátor nyilatkozata. Budai Annamáriát leginkább a navigátori szerepről kérdeztem, ami nőként talán nem is olyan megszokott dolog, még manapság sem...

Milyen Mikivel a hangulat az autóban?
Nagyon nagy az összhang köztünk. Ugyanúgy látjuk a pályákat, ezáltal nem igazán fordul elő, hogy később vagy előbb mondok be egy kanyart. Egyébként nagy a nyugalom a versenyautóban, olyan hangnemben mondom az itinert, mintha beszélgetnénk, igazán stresszmentesen versenyzünk.

Milyen pilóta Miki? Mennyire nehéz vagy könnyű hozzá alkalmazkodni?
Végtelenül higgadt, türelmes és persze gokartosan precíz. Már 3 éve versenyzünk együtt, nem tudok rá semmi rosszat mondani. Igaz van egy-két rigolyája, de hát kinek nincs! Az biztos, hogy meg vagyok becsülve és nekem ez a legfontosabb.

Versenyen kívül is tartjátok a kapcsolatot?
Természetesen, hetente többször is beszélünk telefonon. Épp most beszéltünk róla, hogy valamikor össze kéne hoznunk egy hosszú hétvégét a Balatonon a párjainkkal. Ha közelebb laknánk egymáshoz, biztos még többet találkoznánk.

Nőként mennyivel nehezebb a helyzeted a mezőnyben, mint egy férfinek?
Most már azért elég sok női navigátor van, talán kezdenek elfogadni minket, bár én meg vagyok győződve, hogy sohasem fognak úgy nézni ránk és elismerni, mint a férfi társainkat. Ehhez a megítéléshez mostanában nagyban hozzájárulnak a divatos "bikinis-navigátornős" fotózások is. Én sajnos műszakilag nem értek az autókhoz, viszont megpróbálom a lehető legprecízebben ellátni a navigátori feladataimat, és arra koncentrálni, hogy minél több bajnoki címet szerezzek.