Újra a Zemplénben ralizhattunk! 

(Alkalmi-ralis siker) 

Markovics György - Maczák Péter BMW M3 ORC P14-es kategória S.C.A.R. Ungheria SE,
2WD+ 1. hely,
ORC összetett 4. hely,
Youngtimer kupa 1. hely
ORB-ORC összetett 18. hely, ORB 2WD 4. hely

Előzmények

Nem így terveztem az évet. A 2018-as Jaenner ralin elért eredményünk az egyik legértékesebb életemben és arra inspirált, hogy ezt a sportot “újra” folytatni kell és már tavasszal menni szerettem volna. Aztán az élet egész másképp alakította a dolgokat, sokat dolgozni kellett, de most már részben azért tettem, hogy több időm jusson a ralira. A sok kihagyás egyik oldala, hogy megjelenik a korrózió, de nem az autón, a másik viszont ennél sokkal nehezebb. Idővel a lelked, vagy inkább a lelkületed kerül messze ettől a világtól és ezt nehezebb leküzdeni. A rali mindig olyan volt és még most 2018-ban is olyan, hogy nem adják ingyen az eredményt, nagyon komolyan hajtanod kell, ha szeretnél "értékelhető" időeredményt felmutatni egy-egy gyorson és ez hihetetlen nehéz, nagyon messze van a hétköznapok kihívásaitól. Az egyik fotón nagyon jól ott van életem két pólusa, az őszi erdő nyugalma és a raliautó "hangja", mozgása.

Kelet felé a VILÁG, Zempléni-hegység

Péterrel a navigátorommal már nevettünk azon, hogy hányszor elmondom, mennyire fura érzés, hogy errefelé is van valami. Aki miskolci származású és velem közelítőleg egy korosztály az érti, mire gondolok, mi gyerekkorunkban inkább csak Nyugat felé néztünk. A Zempléni-hegység vadregényes hegyvidékeit, zegzugos falvait régen nem ismertük, most, hogy újra itt jártam ismét lenyűgöztek ezek a helyek. Csodálatos és ideális környék egy rali megrendezéséhez, nagy ötlet és lehetőség, hogy ez a verseny EB futam lesz. Én viszont most inkább az Elzett-Certa Ralik 80-as évekbeli hangulatára tudtam asszociálni ezen a versenyen. Ezt a hangulatot persze én is csak a könyvekből és sztorikból ismerem.

Számokban

11.11. vasárnapi finálé, ezt a dátumot! Már csak ezért is muszáj volt ott lenni. 930km össztáv, 17, ezen belül 9 különböző, összesen 223km gyorsasági szakasz ezeken az utakon, ez valóban egy EB nehézségi foka ránézésre is. 68 nevező, ebből ORB-ben 36, ORC-ben 32, Historicban 18, Rally 2-ben 47, nem roszz így az év végén. Állítólag az utóbbi 20 év leghosszabb és legnehezebb magyarországi raliversenyére számíthattunk. Szerintem így is lett.

Új navigátorral

Navigátorhiány van! Legszívesebben most rögtön bevetném magam és elmondanám a világnak, az autós érdeklődésű fiataloknak, hogy mekkora dolog ez a rali. Vajon van olyan, akit érdekelne? Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy miért vannak ennyire kevesen azok, akiket érdekel a rali mint sport. Szerintem a sprintek leépítik a klasszikus raliversenyek vonzerejét. Szabályok, íratlan szabályok ismerete és sok-sok gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki jó raliversenyző, sofőr vagy épp navigátor lehessen. A sprinteken ezt a sportot nem lehet megtanulni. A ralihoz közelebb álló hosszabb, de egyszerű versenyek kellenének, hogy valaki komolyan kedvet kapjon ehhez a sporthoz, ami nem egy egy napos felvillanás, hanem egy kicsit küzdelmesebb, mármint maga a verseny és mint sport az életünk része ha komolyan szeretnénk csinálni.

Maczák Peti navigátorom 2013-ban ment utoljára navigátorként, előtte ő vezetett és versenyzett egy 205-össel. Köszönöm, hogy eljött velem, neki sem könnyű a hétköznapjaiból beugrani egy ennyire nehéz versenyre. Össze kellett rázódnunk, nem volt könnyű ez a gyorstalpaló egyikünknek sem. Szombaton néha túl óvatos volt ahogy mentünk, de a kevésbé kockázatos részeken igyekeztem vállalhatóan felbukkanni egy-egy kanyarban. Vasárnapra összerázódtunk és tudtunk hajtani kiemelkedőbb időeredményekért is.

Eredmény, ködben, sötétben, sárban, murván

Én jelenleg csak beugrós ralis vagyok, de mivel annyira szeretem ezt a sportot szerencsére nem tudok elszakadni tőle. A tréningen kevés volt az időnk. Ez a saját hibám. Az egyik irányú szőlőskertet csak felírtuk, a többi gyorson két alkalommal mentünk a tréningen, gyakorlatilag felírtuk és leellenőriztük a pályákat. Szerda és csütörtök, a hivatalos pályabejárás nekünk nem is volt elég ennél többre. A szombati óvatos autózásnak megvolt az az előnye, hogy az úton maradtunk. Egy ici-picit csíptem meg a sziklafalat Újhután, de ez csak egy fénysérülés lett a felnin. A köd és a sötét, vagy épp az alattomos felhordások ilyen látási viszonyok között, nagy higgadtságot követeltek. Mindent kikerültem, és helyenként vállaltam a kompromisszumot az időeredmények rovására. Sokszor a WRC pilótákon járt közben az agyam, hogy ők hogy oldanák meg, legalábbis a taktikai oldalát, a többit ne hasonlítsuk.  :). Folyton a WRC+-on lógok, sokat lehet tanulni tőlük, fantasztikus most a Rali VB. 

A verseny után egy barátom felhívta a figyelmemet, hogy mi az ORC-ben megyünk, miért beszélek az ORB-ről? Nos azért mert nekem öröm és mérvadó, hogy Klausz Kristóf, Bútor Robi és Hibján Józsi után jövünk az eredménylistán, hiszen őket, és elsőkerék-hajtású gyári építésű raliautóikat sem matematikai, sem gyakorlati esélyem sem lenne megelőzni a BMW-vel. Bútor Robival, vagy épp Tagai Robival találkozni és kicsit beszélgetni egyébként is nagy öröm volt számomra. Kicsit elgondolkodtunk a rali jelenén és azt hiszem szavak nélkül is értettük egymást. Nincs semmi gond, szuper ez most is, csak egész más, mint volt.

 

Az autónkon egy csavar sem lazult meg, az év közbeni pihenőt arra használtam ki, hogy a BMW kapott egy a Gabura Racing Tecnologies által gyártott szekvenciális sebességváltót ajándékba. Élmény vele váltani! Ezek a pályák, a keskeny erdőgazdasági utak, a murvás részek, a könnyebb és adott esetben kisebb teljesítményű autóknak feküdtek. A BMW-t 320LE-vel hátsó tengelyen végigterelni ezeken az utakon, nem a legkönnyebb, viszont annál nagyobb kihívás. Remélem, sok kilométert gyűjthetünk még együtt. Ezúton is köszönöm a segítséget szervizcsapatomnak, Bodnár Botinak, Bodnár Attilának, Sári Bencének, csapat koordinátoromnak Marót Ferkónak, mind kitettek magukért és köszönöm Hadik Andrásnak a gumikat, a Gabura Racing-nek a verseny előtti beavatkozásokat, Majoros Petinek és Baintner Ottónak a közreműködését, köszönöm Karinak, egyesületünk elnökének és az MNASZ munkatársainak a gyors ügyintézést és segítőkészséget a verseny előtt.

Megint eltelt egy év és most már a napsütötte zempléni tájak után az osztrák hegyek keskeny, jeges útjain jár az eszem. Ahelyett, hogy a szilveszteri bulin agyalnék. “Ez így nem buli” megint csak módjával a pezsgőt.

Ui.:

Pacher Péter remélem, nem hagyja abba a raliban végzett munkáját. Olvastam a facebook posztját. Én semmit sem tudok a belső dolgokról, azt viszont igen, hogy mennyit dolgozott ezért a sportért. Péter a pálya szélén, a miskolci ralin a Ferjáncz Attila emlékműnél folytatott beszélgetésünk során hívta föl a figyelmemet, hogy mennyire komoly lesz most a Zemplén (Nyíregyháza rali). Akkor megígértem neki, hogy elindulok. Ő is ígérje meg, hogy nem hagyja abba!  :)
Ezúton is köszönöm az invitálását és a munkáját!