Régi nagy vágyam teljesült, hogy beszélhettem vele. Kisgyerekként nem ismertem, nem tudtam annyi páros nevét, mint talán ma. Akkoriban csak tátott szájjal bámultam a sok színes és rettenetesen hangos autót. Egy nevet, pontosabban kettőt, azonban álmomból felriasztva is tudtam volna: Ranga László és Büki Ernő. A legendás pécsi páros, akikért kijártunk, - bocsánat kivittek – versenyt nézni. Ezáltal Ernő neve nekem, ha közvetve is, de egyet jelentett a rallye fogalmával. Nos, ennyi személyeskedés után, amit remélem, megenged nekem a kedves olvasó, lássuk, hogy látja a magyar rallyesport helyzetét Büki Ernő. Természetesen a múlt és a Ranga – Büki kettős is terítékre kerül egy picit.
Az interjú 2012. január 13-án készült.
Büki Ernő – Rallye. Egy egymástól elválaszthatatlan „páros” gondolhatnánk. Mégis a 2009-es Mecsek Rally óta - a múltat és az eltiltásodat nem firtatva - mintha ezen „páros” tagjai kicsit eltávolodtak volna egymástól. Annak ellenére mondom ezt, hogy látlak Marco Racing Team rendezvényein, segédkeztél hazánk első IRC futamán is. Büki Ernő életében jelenleg milyen szerepet tölt be a rallye sport?
Jó a felkonfod! „a múltat és az eltiltásodat nem firtatva” A Bükit úgy tudod kezelni: odaszúrsz neki egy fájó dolgot, és már mondja is! Talált, ügyes vagy. Tényleg csak röviden: a múlt szép, megmásíthatatlan és néha talán fájó is. Megtörtént, megmásítani, meg nem történné tenni, már nem lehet, és ami a lényeg, nem is szabad! Esetleg még termelhet szálkákat is, vagy kihúzzuk, vagy néha kinyomjuk a gennyt. Nyomjuk! (250 és bal3 szigorú, tempó, ötödikes átnyomod!)
Eltiltásom nem volt! Megérdemeltem volna, de egy olyan albizottságszerű valamitől nem lehetett eltiltást kapni, amelyik csak kb. 1,5 évvel később 2011 közepén lett legitim! Ugye ezen Te is röhögsz? Kérlek, ne nevess, ez a bírók bizottsága! Ja, előfordult nem is olyan rég (2011. jún. 14.), hogy egy régebben magas beosztású bírói bizottsági tag igazolványai fel lettek függesztve, ellene folyó vizsgálat miatt! Miért is? Hát majd egyszer valaki elmeséli ezt is.
Na, sikerült? Bepörgettél? Nem. Na, jó, egy kicsit.
Elkalandoztunk. Vissza a jelenbe.
Én és a rallye? Igen, talán tényleg egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Három-négy éve szinte minden percemet kitöltötte, feszült voltam, ha nem beszéltem naponta az emberekkel a rallyéról. Ez megváltozott! Van két csodálatos kis unokaöcsém, Barnabás és Benedek (Húgom gyermekei), velük szeretek a lehető legtöbb időt tölteni. Három éve elváltam, elköltöztem Pécsről, nem járok szórakozni, társaságba. Csak a két picurral imádok együtt lenni. Persze azért tartom a kapcsolatot a „Ranga” gyerekekkel. Néha találkozgatunk Nagy Bazsival, Gyurmával (Nattán Gyuri), Csével (Cselényi Balázs) Grátz Ferivel, telefonos beszélgető partnereimmel (Vida Gizus, Lakatos Robi) zsűrizgetünk, na és itt van nekem a szomszédban Markó Tibi is. Azért van rallye!
A rendezőknek szoktam dolgozni, de már csak keveset, úgy az íze végett. Sokszor vendégként hív a rendezvényeire Lakatos Robi. Eszem, iszom, mi bajom lehet?
Ha megkérnek segítek, de már tényleg nem érdekel annyira.
Mindennap beleolvasok a duen.hu, a rally.hu és az MNASZ oldalába, esténként egy-két sör egy jó könyv, ennyi elég.
Jó egy éve már nem nagyon érdekel, az un. sportpolitika sem. Volt, hogy jöttem mentem beszélgettem, győzködtem, papírt gyűjtöttem, próbáltam gondolkodni - meg is fájdult a fejem - de rájöttem nincs minek, pontosabban nincs ki(k)nek. Néha elgondolkodom miért is utáljuk egymást egyes emberekkel, nincs elfogadható magyarázatom még magamnak sem. Rohadt egy világ! De én így szeretlek Magyarország.
Balatonyi Árpád, Ranga László, Kiss Ferenc; Nagyszerű pilóták, akikkel futamok, bajnokságok tömkelegét nyerted. Mégis honnan a rally iránti „szerelem”? Hogyan indult/kezdődött ez az egész?
Mit Nagyszerű! A Legnagyszerűbbek! Nagyon szerencsés ember vagyok, hogy ilyen klasszisok mellett ülhettem. Na azért Ők is büszkék lehetnek rám egy picit.
Sokszor elmondtam már, tényleg csak röviden. A 80-as - érted nyócvanas- évek elején! Hú, na, ez az országút effektus - öreg vagy(ok), mint az országút -. Géczi Attila barátommal - később Kiss Ferenc, Lajtai Zsolt navigátora volt - járogattunk autóversenyekre. Attila is, én is navigátorok szerettünk volna lenni. Nem volt üres navigátori szék, ezért reszeltünk egy Trabantot, egy-két túraversenyen indultunk - Én vezettem, jó mi?-. Azt egyszer csak Balatonyi Árpi mellett találtam magam. Nem értettem az autókhoz - most még annyira sem -, mégis élveztem az éjszakai munkákat Árpival. Ő dolgozott, én meg csiszolgattam, festegettem a legendás Pécsi Volán műhelyben. Egy baráti társaság voltunk Kiss Ferivel, Katicával - Katona Zoli, most Micsukat berhál-. Óriási évek, sztorik, bulik, na meg fanták - tényleg, mennyi szép élmény jut eszembe!
Hogy szerelem volt-e a rallye, nem tudom. Szerintem nem, inkább kihívás, aztán meg feladat.
Van olyan futamgyőzelem, bajnoki cím, amire azt mondod, hogy az volt „number one”, amire a legbüszkébb vagy? Vagy esetleg egy a versenyzéssel kapcsolatos maradandó élmény, ami miatt azt mondod, hogy érdemes volt erre a sportra időt és energiát fordítanod?
Minden egyes futam csodálatos volt, talán még a kudarcos is. Ha mégis ki kell emelni, akkor itt van egy-kettő:
Bajnoki cím: 1991 mikor Ranga Lacival legyőztük a Ferjáncz – Dr. Tandari párost. 1999 Kiss Ferivel megvédtük a bajnoki címünket. (pedig tettek ellene rendesen)
1991 Bulgária 20x EB futam (4. hely), 1994 Sam Marino 10x EB (3. hely).
Én úgy gondolom nem egy futamgyőzelem, nem egy bajnoki cím miatt érdemes erre a sportra időt, energiát fordítani, hanem azért a megszámlálhatatlan élményért, akár még a kudarcért is, amit a Rallye adott, ad, és adni fog! Van, aki soha nem lesz bajnok, talán még futamot sem tud nyerni, mégis csinálja, időt, energiát nem kímélve, az érzésért, az élményért.
És még egy aprónak tűnő dolog, amiért érdemes volt: Boldog vagyok azért is, hogy mint sportvezető a 2000-es évek elején egy picit mentora lehettem Markó Tibinek. Megérte. Pici lobbi, pici szakmai támogatás. Ha nagyon gazdag rendező lesz, Ő fog vasárnaponként húslevest, meg rántott húst hozni a szocotthonba.
Értékeld, kérlek a magyar Rally jelenlegi helyzetét. Mi a véleményed? (szövetség és versenyzők, rendezők és a versenyzők, nézők és a versenyzők viszonya)
Úgy gondolom, mindent elmond a január 7-i Közgyűlésen megjelentek száma. A megismételt 11,30-kor kezdődött Közgyűlésen 45 tagi képviselő jelent meg. Ez az egy hónappal az előtti nyilvántartásban szereplő 178 taglétszámnak a 25%-a.
Inkább nincs véleményem.
Sok olyan ember hiányzott, akik nélkül az elmúlt évtizedekben nem igen kezdődött el a Közgyűlés. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Bódis Kálmán, Kovács Péter, Móczár Péter, Török Péter. Eltűntek és eltűnnek az Arcok! Lesz megújulás? Nem.
Ha a technikafejlődéstől eltekintünk ( Group A, WRC, S-2000) változott/fejlődött a rallysport kis hazánkban?
A technikai fejlődéstől nem lehet eltekinteni, ez magával hozza a „körítés” fejlődését, majd egyértelműen a hanyatlást. Mihez, pontosabban mikortól nézzük a változásokat, illetve fejlődéseket? Általában persze, hogy változott! Lent- fent. Pár apróság a változásokból: Bevezetődött a szervizpark, klassz, de ugye a „szanaszét szervizelés” is jó volt! Jöttek a technikai csodák, vb-s autók, meg durrogósak, de ugye szerettük a „csak szoc.” gépeket is. A versenyzők sztorizgattak, tisztelték egymást, ma jó, ha biccentenek a másikat látva. Egy-egy bajnoki futamon olykor hét-nyolc féle gyorsasági szakaszt használhattunk, ma, ha van három, már durroghat a pezsgő. (nagyon „ződek” lettünk). Volt, hogy élő ember falban rajtoltunk, tízezrek nézték kedvenceiket, ma a cipők márkáját is le tudod olvasni a kanyarokban. Nem is olyan régen volt olyan verseny ahol 205 páros rajtolt, ma már 100-nak is örülnénk. És még megannyi párhuzam…
A benzin is volt 150, de már nem lesz!
Hogyan, és miben látod a magyar rali megújításának lehetőségét, milyen alapvető változásokra lenne szükség szerinted? Mind sportszakmai, mind média, marketing és versenyzői oldalról.
Sajnos nem látom. Nem tudom, sőt mondhatom, nem tudjuk, mik volnának azok a dolgok, teendők, amelyek a megújítás útjára terelhetnék a rallyét. De kell-e megújítás? Egyáltalán mit értünk, vagy mit akarunk megújításon érteni? Vagy elég lenne a meglévőt kisimítani, ésszerűsíteni? Egyáltalán mi a cél?
Ami nagyon fontos lenne, egy év elteltével talán lehetne a Rallye-nak igazi Szakág vezetője. Ez a megbízotti státusz elég furi, mondhatnám röhejes, hónapról hónapra. Lehet, hogy ez jó így, sőt ez mutat előre. Őszintén mondom: minden tiszteletem Endréé (Botka). Akar, jön-megy, próbál jobbítani, néha ez még megy is. Szimpatikus az elképzelésében, hogy nem akar most reformokat, arra törekszik, hogy a lehető legtöbb versenyzőt kell megtartani.
Szerintem nem lehet a magújítást leszűkíteni a rallyéra. Mindenhol gond van, - vagy gondot látunk - az elmúlt években nem történt semmi. Vegetáltunk, versenyezgettünk, nem lett kialakítva jövőkép, nem volt…
Nem látom, az ún. sportvezetésben a megújulást, a fiatal szakemberek - nem a magukat annak tituláló - felfedezését, képzését stb.
Utálom, de a gazdasági válság a Magyar Autósportban is jelen van, de nem biztos, hogy mindent a pénztelenségre kell fogni. Az klassz, hogy próbáljuk a díjakat költségeket nem emelni, még az áfa változással sem, de a meglévőket is felül kéne vizsgálni.
Egy rövid példa:
Az érvényes díjtáblázat szerint, új bíróképzés 19.500 Ft. Sok bíró, pláne ha új, egy évben 1, maximum 2 versenyen dolgozik, ahol versenyenként kap 8-9.000 forintot. Ki lesz új sportbíró? (Aki hülye!) Ma az emberek nagy részének minden forint számít, és itt nem arra gondolok, hogy a bírói díjából fog megélni.
De, ezektől a dolgoktól eltekintve nagyon sok ember független attól hová tartozik, melyik oldallal szimpatizál, teszi a dolgát, próbál jobbítani. Talán együtt kéne egy egységes, a mai helyzetben megvalósítható irányvonalat lefektetni, közösen elfogadtatni, megmagyarázni - nem becsapni - az embereknek. Szerintem ezt az évet át kell vészelni, de már most meg kell hozni a jövőre vonatkozó rendelkezéseket, még ha fájnak is.
Média: Vannak Szakemberek, néhány név a teljesség igény nélkül: Bessenyey Kriszta, Répa Kata, DuEn, ÉnÁgi, Holczer Dani, Tóth Anita, Boncz Elek… és még sokan mások. Velük kellene egyeztetni és megoldatni.
Marketing: PPP, DKN, 7AM, HHK, egybe csomag meg átfestett csomag, meg ilyenek. Fejtse meg valaki.
Ranga Laci bácsi – remélem, megengedi nekem odafentről, hogy így szólítsam - szerencseszáma a 7-es volt. Nagy vágya volt egy hetedik abszolút bajnoki cím. Ő és te is megálltatok hatnál. Nem bánod, hogy nem lett meg a hetedik? Vagy ez így nem is lebegett előtted célként soha?
Nekem nem a 7-es a szerencse számom mégis szerencsésnek mondhatom magam. 7 évig versenyezhettem Ranga Lacival.
Persze, hogy a hatodik után jó lett volna egy hetedik, nyolcadik… de nem lett. Egyszer foglalkoztam a gondolattal, hogy esetleg ifj. Tóth Jánossal meg lehetne az a hetedik.
Abszolút nem hiszek a túlvilági dolgokban, de talán majd ott ismét összeülünk Lacival és megcsináljuk egy csodálatos Lanciával.
Azt olvastam tőled egyszer, hogy addig nem hagyod abba, amíg nem mentél a világbajnokságon. Szóval mikor láthatunk ismét a jobb 1-ben? :) Vagy erről az álmodról már letettél?
Beszéltem én is böszmeségeket! Nagyon vágytam egy VB futamra! Régebben szinte elérhetetlen volt. Egyszer (1994) a Marlboro elhúzta előttünk a mézes madzagot. Azt mondták befizetnek a Lancia gyári csapat 3. autójaként a spanyol VB futamra. Egy kikötésük volt, a három napos verseny első napján mehetünk csak, ennyi lé van. Csak a nevezési díj volt akkor hétszázezer forint körül, Lacival szerettünk volna végig menni, ha tudunk, még akkor is, ha 40.-ek leszünk, nem lehetett, csak egy nap. Mondták, megköszöntük. Ennyi volt a VB-s álom.
Van egy tökéletes sógorom, - remélem tesóm is így gondolja - Csiki Zoli, mindig azzal cukkol milyen jó volna olvasni egy VB rajtlistán: Ranga – Büki. (Szerintem is.) Ehhez már csak pénz kell. Álmodik a nyomor, mi?
Volt kedvenc autód a pályafutásod alatt?
Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok! Szinte minden „csúcs” autóban ülhettem 2000-ig, aktív navigátori pályafutásom alatt. A Subaru WRC volt talán a csúcs. Mégis ha a legkedvesebbet kell kiemelnem, akkor az mindenképp a Lancia volt. Ő a nagybetűs versenyautó! Még akkor is, ha a technikai fejlődés óriásit haladt az évek során. Ha véletlenül fényképeket nézegetek, valahogy mindig a Lanciás képek bizsergetnek a legjobban. Ha a Lancia megjelent, remegett a levegő, félelmetes volt, ahogy érkezett egy-egy kanyarban, ugratónál. Egy felejthetetlen élmény a vele megtett összes kilométer. Ja, és nem véletlen olasz, imádom!
Látsz esélyt arra, hogy személyesen visszatérj a rallysport körüli sportszakmai irányításba/munkába?
A munkába nem kell visszatérnem, megszakítás nélkül dolgozom a rendezőknek. Van egy bizonyos fokú elkötelezettségem a Rendezők felé, ha felkérnek, dolgozom nekik, pontosabban velük. Botka Endre megkért, hogy a 2012 évi szabályzat esetleges változtatásában, átnézésében segítsek egy kicsit. Kassai Andrással, Cselényi Balázzsal, Markó Tibivel tartottunk egy pár „baráti” beszélgetést, ennek eredményét Endre továbbította a „Bizottsága” felé, Ők ezt apró módosításokkal elfogadták - na, majd az IB -. A munka nekem nem büdös, de már nem nemesít! Sportszakmai irányítás? Tudom nem szabad azt mondani soha, így 46 évesen mégis úgy gondolom, ez már nem kell nekem. Minek? Hiszem és vallom, fiatalítani kell.