Az Örömautózás egyik szervezőjével, Kiss Ágnessel beszéltünk a hétvégéről.

- Pár szóval: hogy sikerült a vasárnap?
- Nagyon jól. Ha lehet, egy történettel írnám le. Az autózás után írt egy levelet az egyik hölgy, aki a klinikán szervezte a gyerekeket. Azt írta, hogy volt egy kisfiú, aki azon kívül, hogy beteg, az apukája autóbalesetben halt meg. Ezért mindig nők veszik körül, és a végén már babázott a kisfiú, és szerették volna egy kicsit fiúsítani - ezért hozták el. Azóta folyton azt játssza, hogy autóversenyző. Szerintem ez is mutatja, hogy elértük a célunkat.

- Hány gyerek volt?
- 81-en jöttek, de nem mindannyian beteg gyerekek voltak, hanem eljöttek a testvérek is például velük.

-Hány autóba tudtak beülni a gyerekek?
- Körülbelül 40.

- Hogy zajlott a nap?
- Reggel megérkeztek először a pilóták. Volt egy eligazítás nekik, aztán elkezdték gyakorolni a pályát. Aztán megérkeztek a gyerekek 10-11 körül, és onnantól autóztak. 11-kor volt egy hivatalos megnyitó, majd egy streetfighter bemutató jött, és aztán kezdődött a buli, ami délután 3-ig tartott. Közben volt játszóház, kézműves foglalkozások, és nagyon népszerű volt a terepasztalos autóverseny is, szóval aki éppen nem autózott annak is volt programja. Volt azért olyan gyerkőc, aki félt az elején, és nem mert beülni, de persze később mindenkinek megjött a kedve hozzá…:)

- Milyen betegségű gyerekeknek szólt a nap?
- Leukémiások, daganatos betegek, és volt látás sérült gyerek is.

- Hogy választottátok ki a gyerekeket, akik ott lehettek?
- Kléri Ádám betegsége és halála kapcsán jött a rendezvény ötlete. Mivel ő daganatos beteg volt, ezért a daganatos beteg gyerekek egyik központi kórházát, a Tűzoltó utcai Gyerekklinikát kerestük fel, és ők küldték a kis betegeket.

- Te hogy láttad, a pilóták mennyire voltak megilletődve ettől?
- Az elején úgy tűnt, hogy tartottak tőle, de aztán látták, hogy nincs probléma, és a gyerekek tényleg nagyon élvezik, úgyhogy mindenki felszabadult lett a végére. A gyerekekre nagyon vigyáztak, az öveket, bukósisakot többször ellenőrizték, úgyhogy óvták a gyerkőcöket.

- Mennyire volt nehéz megszervezni?
- Sokan és sokat dolgoztunk rajta. És én csak az egyik voltam, Stróbl Balázzsal, Szilassy Arnolddal, és Kis Róberttel január óta szerveztük, és volt olyan, amiről az utolsó napon derült ki, hogy mégsincs, és akkor kezdtünk el rohangálni érte. Volt olyan, aki ígérte, hogy ezt hoz, azt hoz, aztán mégsem, de végülis lényeg az, hogy összejött.

- Hagyománnyá válhat az Örömautózás?
- Igen, nagyon szeretnénk. Egy ilyen rendezvénynek igenis van létjogosultsága. Nagyon sok szülő jelezte vissza, hogy nagyon boldogok voltak a gyerekek, és mesélik mindenkinek, és egyre több gyerek szeretne jönni - már most azt mondják, hogy ha jövőre is lesz, akkor szóljunk mindenképpen.:)
Nem mellesleg pedig a szülők is nagyon boldogok voltak, hogy gondoltunk a gyerekeikre - nagyon megható egy-két e-mail, amiket a szülők küldtek az autózás után. Úgyhogy szerintem elérte a rendezvény a célját.