Sokan, sokféleképpen vélekednek róla, mint autóversenyzõrõl.
18. lett az idei Dakar Rallye-n és ezt még a legádázabb ellenzõi sem tudják elismerés nélkül említeni.
Az MNASZ által szervezett "Szemtõl szemben a sivatag legyõzõivel" elnevezésû sajtótájékoztatón kérdeztem Palik Lacit errõl és még sok mindenrõl:

Laci! Ha az anyukámat megkérdezem, hogy mondjon egy magyar rally versenyzõt, akkor Õ Palik Lacit fog mondani, hisz ez jön le neki a médiából...
Ha megkérdezném az olvasóimat, azt gondolom itt már más lenne a válasz...
Te hogy érzed ezt?
Semmiképpen nem nevezném a Palikot rallyversenyzõnek, hiszen hivatalosan életében egyetlen egy rallyversenyen sem indult. Tehát már ebbõl a szempontból is túlzás lenne.
Magammal szemben attól is félnék, ha autóversenyzõnek definiálnánk a ténykedésem. Meg is mondom miért: én nagyon tisztelek bizonyos szakmákat és az autóversenyzést nagyon is szakmának tartom, hiszen húsz éve foglalkozom vele. Közelrõl, távolról, innen-onnan-amonnan. A húsz évbõl másfél évtizeden keresztül hivatásos sportrajongó voltam.
Azt gondolom, hogy én most is minden kilométeren tanulok.

Annak a sportnak, amit én ûzök, a tereprallye és ezen belül a maratoni tereprallye, van egy hihetetlen praktikuma: nagyon nagyon sok versenykilométert ad rövid idõn belül.
Épp most számoltuk ki a Dakar végén, hogy begyûjtöttük ezt a 9ezer kilométert pluszban és ezzel közel vagyunk a hatvanezer versenykilométerhez. Amit Te is és én is pontosan tudunk, hogy pályafutások adott esetben. És ez relatíve rövid periódus alatt történt...
Mindannyian tudjuk akik ezzel a sporttal foglalkoznak gyakorlatilag évek óta, hogy nagyon sokan szeretnének ennyi versenykilométert. Minden egyes kilométer pénzkérdés.
Éppen ezért erre nem lehetek büszke, hogy bennem van ez a hatvanezer versenykilométer...

Én pedig pontosan úgy érzem, hogy ez is része ennek a sportnak, és erre igenis büszke lehetsz, hiszen elõ tudtad teremteni a szükséges anyagi feltételeket!
Igen, mert sajátos helyzetbõl indultam, nézzünk szembe ezzel a ténnyel...
Amikor én elkezdtem, akkor már volt mire építenem, most már kvázi valamilyen termék amit eladhattam.
Az autóversenyzõt nem tudtam eladni, már csak azért sem, mert nem voltam az!

Ha azt mondjuk, hogy a Ferjáncz Attila autóversenyzõ, a Tóth Jani autóversenyzõ, a Benik Balázs autóversenyzõ, a Baumgartner Zsolt autóversenyzõ, akkor én nem vagyok autóversenyzõ az én értékrendemben.
Azt mondom inkább, hogy az elmúlt évben a magunk szintjén tudtunk jó eredményeket elérni.

Látszik a fejlõdés, ezt nincs aki ne írná alá!
Nincs mit magyarázni egy világkupafutamon elért jó eredményen, vagy akár ezen a dakaros sikeren.
Ez így van, csak ha átállsz az én oldalamra és belegondolsz, hogy egy év az ember életében, bármilyen munkát végez is, ez nem olyan hosszú idõ...

Nem volt olyan nagyon régen, amikor egy évvel ezelõtt hitványul döglöttem bent egy kórházban.
Megnéztem 125-ször a belsõfelvételt. Az elsõ ötvennél meggyõztem magam, hogy mindent szakszerûen csináltam, ahogy régen a tévében láttam a komoly emberektõl. A hatvanadiknál már kicsit elbizonytalanodtam. A kilencvenediknél már tudtam, hogy én csesztem el. A százhuszadiknál már szét tudtam volna ütni a fejemet a falon és a végén eljutottam oda, hogy nem az volt a baj, hogy elestem, hanem az, hogy béna voltam, hogy határozatlan voltam és az egész folyamat elején több, mint egy fölösleges másodpercet eldobtam, amirõl tudjuk, hogy rohadt hosszú tud lenni, amikor cselekedni kellett volna...

És ezek után fogtad magad, beültél a versenyautóba, végigversenyeztél egy szezont a világkupában és célba értél a Dakaron...
Ez mindenképp becsülendõ dolog!!
Jól esik, hogy ezt mondod!
De én meg azt mondom, hogy nem volt olyan rég az az egy év nekem, hogy ne mondjam azt így negyvenhárom éves fejjel nap mint nap magamnak, hogy "lassan a testtel Laci!".

Szerinted ez után az eredmény után tovább lehet lépni?
Õszintén mondom Neked, hogy az elmúlt majd két hétben a szeretteimtõl kezdve nagyon sokan feltették ezt a kérdést. És még mindig nem tudom rá a választ!
Ha a Dakar elõtt azt mondod, hogy minden idõk legnépesebb mezõnyébõl, a 166 indulóból 21 gyári autóval és 40 olyan cuccal, amit csak nézel, szóval ha akkor azt mondod, hogy a 18.helyen bejövünk, akkor kacarászok egy jót és hívok egy orvost, aki biztosan fog tudni segíteni a problémádon :)
Ezzel szemben beértünk a 20-ba. Nem terveztük!
Hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor elõször a húszon belül voltunk, na attól a pillanattól kezdve úgy ragaszkodtunk ahhoz az egyessel kezdõdõ számhoz, mint blöki a lábtörlõhöz...

De akkor mikor abszolútban 13.helyen voltunk, és elkezdõdött volna az ünneplés, akkor ott azt mondtuk, hogy na itt most megállunk, mert a húszon belüli hely az tökéletesen irreális...

Lehet elõre lépni?
Biztos, hiszen van még tizenhét gombóc...
Lehet e elõrébb lépni? Erre azt gondolom, hogy biztos, hogy lehet elõre lépni. Hogy Mi elõrébb tudunk e lépni, arra nem tudok válaszolni...
Bizonyos szempontokból nehezebb és bizonyos szempontokból egyszerûbb lett ebben a kérdéskörben a helyzetünk.

Azt találtam ki modellnek, hogy ez három fázisból áll...

Az elsõ a mennyiségi rész. Meg tudod e csinálni, teljesíteni tudod e...
Két évvel ezelõtt lárva módjára végigmentünk. De beértünk és az nekünk hihetetlen öröm volt.

Aztán jön a következõ mennyiségi fok.
Anno errõl a Balázzsal vitatkoztam. Õ azt mondta, hogy eredményt akar. Én mondtam, hogy ezt teljesíteni is egy nagy feladat. Ezt anno mondtam, ma már a teljesítéshez érdekel az eredmény is, hiszen ez verseny.
Az elsõ eredményünk 52.hely volt, ha most a Sanyi 33.helye lenne a miénk, akkor is itt állnék boldogan és azt mondanám, hogy 19 helyet javultunk. Most 34-et javítottunk. Ez már mennyiségi. És ez az, amit nem tudsz belõni.

És a harmadik rész, amit igazából most látok és ez van elõttünk.
Ha minden rendben megy akkor természetes, hogy az az ambíció, hogy jobb legyél.
De ez már az a mezõnyszegmens, ami számomra nagyon bonyolult. Sok szempontból is.
Ezt még nem látom. Egy biztos, hogy húszon belül már ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudtunk volna jobbak lenni.

Éppen ezért mondom, hogy ezt megismételni is nagyon nehéz feladat lesz.
Lehet, hogy most kellett volna harmincharmadiknak lenni, hogy jövõre tudjon még jönni a jobb eredmény...
Igeen! De ezt nem tudod rendezni...
Azt gondolom, hogy egy esetleges jövõ évi 30 valahányadik helynek is ugyanúgy lehet örülni, hiszen attól függ, hogy mi van az eredmény mögött.

Mi relatíve kalandmentesen versenyeztük most végig ezt a versenyt...
De még gyorsan is, hiszen nem kerülgettétek a köveket mint két évvel ezelõtt...
Igen, de mégis kalandmentesek voltunk.
Ennek nagyon sok összetevõje van, az egyik például, hogy a Gabi egy métert nem tévedt el sehol sem, jó volt a ritmusunk.
Millió kis dolog van, amiben benne van a ha, annak ellenére, hogy tudjuk, nincs létjogosultsága a HA-nak a sportban sem.
Például ha Maliban amikor a negyven centis lyuk eldobta a hátulját és egy új perspektíva nyílt elõttünk, az erdõ. És ott ha ott egy fa, amit nem tudunk kikerülni...

Melyik az az irány, amerre elõre lehet ebbõl lépni?
Nincs még két hete, hogy vége van, igazából én is most kezdtem el gondolkozni rajta.
Az tény, hogy ami itt létrejött az nagyban a belsõ konkurenciának is köszönhetõ, ami úgy érzem nagyon egészségesen hatott mindannyiunkra.
Nagyon érdekes érzés volt amikor például Balu bent állt a sivatagban és olyankor minden érzéked azt mondja, hogy egyet visszadugsz és elmész a versenyzõtársad mellett. De mégis megállsz, nem szereted magad :), megkérded, hogy mit segíthetsz. Jön a válasz:"Ha nem adsz egy kilences imbuszkulcsot, akkor az nem lesz jó..." Odaadod, beérsz a célba, bejönnek utánad és hallod ahogy az elsõ kérdésre mondja, hogy "ha Laci nem ad kulcsot akkor még mindig bent állunk". És ugyanez amikor megjött az utolsó gyorson a Zsolti a kamionnal, akkor nem volt kérdés hogy rákötünk, amikor a Sanyi megállt, akkor egyértelmû volt, hogy a Balu kihúzza a homokból...

Viszont, ha nem volt gond... Hidd el nekem, én annyiszor elvettem volna, hogy azt elmondani nem tudom Neked... Mindig ott voltak, nagyon jókat versenyeztünk.
A Balu rohadt jó! Csakúgy, mint a Sanyi!
Abban, hogy ilyen eredményt értünk el, azt nagyban egymásnak is köszönhetjük. És talán pont ettõl, sokkal intenzívebb lett a szeretet ebben a közegben, ami nagyon jó volt!

Én azt érzem és azt remélem, hogy amit csináltunk, az jót tett a sportnak.
Azt látom mindenhol, hogy borzalmasan örülnek az emberek annak, ami a sivatagban velünk történt.
És nagyon örülök, hogy az MNASZ összehívta ezt a sajtótájékoztatót, mert szerintem az emberek kicsit a magyar autósport irányába fordultak.

Az anyukád autósportról beszél, és még olyan emberek, akik nem gondolták, hogy érdekli õket az autósport, mosoly van az arcukon. Ez azt jelenti, hogy egy idõ után a cégek, vállalatok is észre fogják venni, hogy érdemes a technikai sportokon keresztül reklámozni magukat, mert más szakágakban is vannak brilliáns tehetségek.

Magyarországon nagyon sok tehetséges pilóta van, akikkel ha foglalkoznak, támogatják õket, akkor nyugodtan ott lehetnek a világ élmezõnyében.

Ha mi egy dolgot be tudtunk bizonyítani, nevezetesen, hogy attól mert kicsi a piac, attól mert nincs annyi pénz, mint máshol, de oda lehet férni a világ élmezõnyéhez, az már egy jó dolog, szerintem.

Én is úgy gondolom, hogy magának a sportnak, a rallyenak mindenképp jót tett amit a sivatagban mûveltetek.

Beszéljünk egy picit itthoni tevékenységedrõl is…
Hogy tetszett a Ring Rallye? Amiatt kérdezem, mert a visszajelzésekbõl az jött le nekem, hogy ez mind a versenyzõknek, mind pedig a nézõknek nagyon jó kis verseny volt. Bebizonyosodott, hogy a Hungaroring alkalmas terület jó rallyverseny rendezésére.
Lesz még itt verseny?
Én nagyon szeretném, hogy legyen!
És mivel az MNASZ Elnökével is egyetértünk ebben, és azt gondolom, hogy ami hatásmechanizmusom ebben lehet, mindent meg fogok tenni azért, hogy egy rallyközpontot is kialakítsunk a Hungaroringen. Szerintem az infrastruktúra erre tökéletesen alkalmas, a közönség kiszolágása ennél ideálisabban nem lehet.
Nekem mániám, hogy ez nem a Forma-1-es versenypálya, hanem ez egy nemzeti versenypálya. Ezért is engedtük be az utcai motorosokat, autósokat, itt rohangáljanak szervezet, biztonságos körülmények között.
A másik pedig, hogy nem hiszem, hogy csak a gyorsasági autósport az egyetlen szakág, ami ezt a pályát ki tudja használni, és erre bizonyíték volt ez a Ring Rallye is, ahol Te is mentél, én is mentem rajta.
A Szamos Miki elõtt leborultam, hiszen eszembe nem jutott, hogy ilyen pályát össze lehet rakni a ringen és a környékén.
Amit egy aszfaltos rallye tudhat, azt ez a verseny tudta.

Szerintem többet is egy átlagos rallye versenynél, hiszen olyan nézõk tudtak kijönni, leülni a széksorokra, akik különben nem gyalogolnak ki egy adott gyorsasági közepére.
Ahogy mondod, mert miért kellene neki 4-5 kilométert gyalogolni egy kanyarért, míg itt kiálltál és láttál mindent, ha akartad, bementél a szervizparkba, ha úgy adta kedved rajtot néztél.
Ezt nekem senki ne mondja, hogy ez nem jó!

Nem volt egy rövid munka amíg az Attilával együtt elértük azt, de ez alapvetõen az Attila érdeme, hogy ide lehessen édesgetni egy ilyen történetet.
Azt gondolom, hogy a versenyrendezõk egy idõ után felfedezik az ebben lévõ lehetõségeket.

Én annak örültem nagyon, hogy volt WRC is, ami bizonyította, hogy egy ilyen top autóval is nyugodtan el lehet ott kocsizni.

Még egyszer gratulálok!
Ugye jól érzem, hogy kicsit számított a rutinodhoz, amikor a Ring Rallye-n elõfutottál Te is és én is navigáltam Apóca mellett...
Ott azért jót küzdöttünk... :)))
Igen, ott ellestem dolgokat, akkor ráéreztem... Nagyon sokat segítettél! :) :) :)