Eleinte nem gondolkodott azon Ifj. Kanyik Anti és Nyirfás Julcsi, hogy külföldön folytatják a pályafutásukat, de az élet mégis ebbe az irányba terelte őket, amit csöppet sem bántak meg. A bajnoki címmel zárult 2018-as évükről, és az idei esztendő terveiről Ifj. Kanyik Antallal beszélgettünk. 

Mesélj nekünk a tavalyi évetekről! Hol indultatok, és mennyire vagytok elégedettek az elmúlt esztendővel?

Tavaly a Mitropa kupára esett a választásunk, ami azt is jelentette, hogy én először állok rajthoz határon túli versenyeken és nemzetközi bajnokságban. Julinak már voltak tapasztalatai külföldről, ez pedig óriási segítséget jelentett a számomra. Nagyon jó futamokon vehettünk részt Ausztriában, Horvátországban, Olaszországban, Németországban, Szlovéniában valamint nem utolsó sorban Magyarországon, Komlón. Az összes megmérettetésnek megvolt a maga jellegzetessége, nagyon sokat lehet tanulni mindegyikből. Talán gyorsultunk is a korábbi önmagunkhoz képest. Óriási kihívás volt az elmúlt évünk, ami nagyon tetszett mindkettőnknek. Élveztük a versenyzést.


Mielőtt elutaztunk a bajnokság első fordulójára, úgy gondolkodtunk, hogy az eredmények szempontjából elfogadnánk, ha bekerülünk az első ötbe, a kategóriákban, mert tanulóévnek szántuk a 2018-ast. Örülünk, hogy ezt az elképzelést jócskán sikerült felülmúlni, és hogy az év második felében fokozatosan lépkedtünk előre. Az ötödikről a negyedik pozícióba, majd amikor már a harmadik helyen álltunk magunkat is meglepve a felléptünk a dobogó második fokára. Ezután Olaszországban a bajnoki cím is kézzel fogható közelségbe került. Tudatosan készültünk a futamokra, próbáltunk plusz pontokat szerezni, taktikázni. A 3. Stadte Rallye-ra, Németországba már bajnokként érkeztünk, bulifutamnak szántuk az évzáró versenyt, de karrierünk egyik legkeményebb rallye-ja kerekedett belőle.


A bajnokság végén nagy előnnyel nyertük meg a kategóriákat, a 2WD kupában és az abszolút értékelésben is szép eredményt értünk el.  Juli negyedik lett a navigátorok versenyében, én pedig a hatodik helyet szereztem meg. A legjobb kétkerék meghajtású autóval versenyző páros lettünk, amit a fantasztikus szervizcsapatunk nélkül aligha mondhatnánk most el magunkról. Boldogok voltunk, érthetően nagyon örültünk a győzelmünknek, amikor a célokat kitűztük álmodni sem mertünk ekkora sikerről. 

Fogós kérdés, mert igazából mindegyiket szerettük, egytől egyig elnyerték a tetszésünket. Ausztriában láttuk és tapasztaltunk meg első ízben, hogy mekkora hegyeken kell átmenni, és hogy rengeteg visszafordító kanyar vár ránk a pályákon. Nem csak Ausztriában, máshol is. Horvátországban gyönyörű volt a tengerpart, komoly próbatétel volt közvetlenül a tenger mellett versenyezni, mert szívesen gyönyörködtünk volna csak magában a tájban is, de az útra kellett koncentrálni. A csúszós fehér aszfalt többször is megtréfált, az egyik gyorsaságin, egyből a rajt után, majdnem bementünk Józsi bácsi kertjébe. :-) Úgy, hogy az aszfalt teljesen száraz volt. Többször is előfordult, hogy az autó nem akart elfordulni a fehér aszfalton, de hamar rájöttünk a megoldásra. A szervizben változtattunk a beállításokon és sokkal jobb lett a kocsink viselkedése.


Olaszországban volt egy olyan pálya, amelyiken nem kevesebb, mint harminc visszafordító volt, több száz méternyi szintkülönbséggel. A rajtjában ki is volt rakva egy tábla, hogy ez a szakasz maga a rallye egyeteme. Ez nem volt véletlen, vagy alaptalan.


Németországban a ritmusváltásokra kellett különösen odafigyelni. A szűkebb pályarészekről fordultunk ki széles utakra. Alapjaiban véve aszfaltos futamon voltunk, de a rendezők füves és murvás részekkel fokozták a kihívást. Végsebességről, nagy féktávok után, éles kanyarok vártak ránk, a sötétben sokszor azt sem láttam, hogy hová fordulunk. Itthon is rajthoz álltunk egy futamon, a Baranya Kupán, ami a Mitropa kupa része, már évek óta. Hatalmasat csatáztunk Klausz Kristófékkal, fej-fej mellett autóztunk és ezt a küzdelmet pozitívumként éltük meg. Rettenetesen élveztük a küzdelmet, örültünk ennek a kiélezett harcnak, és a célban az ezüstérmünknek. Minden egyes futamon tanultunk valami újat, minden egyes versenynek, országnak megvolt a maga szépsége. Ezért nem választanék, hanem úgy fogalmazok, hogy az egész év, az elejétől, a végéig nagy kedvencünk volt.

Azt el sem lehet mondani. Nagyon sokat jelent és tesz hozzá a teljesítményemhez az, hogy Julcsi ennyire jól bánik az itinerrel. A legprofibb navigátor, akit ismerek. Ezt minden elfogultság nélkül mondhatom.


2015 óta versenyzünk együtt és ezalatt az idő alatt egyetlen egyszer sem hibázott. Ráadásul kitűnően kommunikál angolul, a sikeres külföldi versenyzés titka pedig az, hogy az autóban legalább az egyik ember tudjon magas szinten angolul beszélni. A rallye nyelvén is. A tavalyi évben azért is bírt kiemelkedő jelentőséggel, hogy profi navigátor segítette a munkámat, mert első bálozóként, a kinti pályákat nem ismertem, nem voltak meg a fejemben, mint az itthoniak. Ismeretlen környezetben, pontos és időben elhangzó információk kellenek a jó tempó eléréséhez, miközben úgy kell dolgoznia a navigátornak, hogy teljes mértékben rá merjem bízni magam.


Ez Julcsi mellett nekem tökéletesen működik. Amit ő mond a versenyautóban, azt én csukott szemmel is megcsinálom, bárhová befordulok akkor is, ha nem látom a kanyart. Rengeteg energiát fektettünk 2018-ban a pontos itiner írására, tökéletesítésére. Sokat tanultunk tavaly ezen a fronton, folyamatosan változtattunk a korábbi szokásainkon, Bessenyei Zoli segítségével. Ő egyébként a menedzserem és barátom is egy személyben. A közreműködésével nagyon kemény csapatmunka folyt a háttérben.


Annak köszönhetően, hogy Juli ennyire kiváló navigátor tanulhattam is tőle, mert részt vehettem nemrégiben egy szuper rendezvényen, a 7.Co-driver Rallye School-on, Julcsi, Kerekes Joti, és Csökő Zoli szervezésében. Itt három tapasztalt navigátor adta át, egy teljes hétvégén keresztül a tudását, a fiataloknak. Mindezt az élményeikkel, a saját történeteikkel színesítve, amit roppant jó dolognak tartok. Fontos, hogy évente felfrissítsük a szabályokat, és abból a szempontból is hasznosnak gondolom ezt a navigátorsulit, hogy ki kell képezni az új navigátorgenerációt, mert sajnos nem áll jól a hazai rallyesport ebben a tekintetben. Hiány van itthon a navigátorokból.  Nem titok, hogy ezen a rendezvényen a mi belső kamerás felvételinket mutatták be a résztvevőknek és nagyon jólesett, egyenesen megható volt, amikor a tanulók felálltak és megtapsolták egy-egy gyorsasági szakaszunk felvételét. Meglátták, felismerték, hogy mennyi munkát fektetünk a versenyzésbe, kitüntető érzés volt, hogy ilyen módon is elismerték azt, amit csinálunk.

Két éve megyünk ezzel az autóval, egyet itthon teljesítettünk, egyet pedig külföldön. Már 2017-ben, a Rallye2-ben is tudtunk dobogós helyezéseket és abszolút futamgyőzelmet szerezni vele, így volt már tapasztalatunk róla azelőtt is, mielőtt kiléptünk a nemzetközi porondra. A Mitropa kupán természetesen tovább folytatódott a barátkozás, ami az eredményeinken egyértelműen látszik. Fokozatosan lépkedtünk előre. Gondolom, hogy ezt annak köszönhettük, hogy egyre inkább megismertük a kocsit, és ezzel versenyről-versenyre tudtuk egy kicsit fokozni a tempónkat. Eleinte csak siettünk az ellenfelek után, aztán egyes szakaszok végén már ők jöttek oda gratulálni az eredményeinkhez. Az év második felében egyre többször tudtunk támadni, vagy kerültünk vezető pozícióba. Vannak még olyan beállítások, amiket még nem próbáltunk ki, ezekkel véleményem szerint tudunk még gyorsulni. Vannak tartalékaink. Sikerült elég jól megismernünk a Peugeot-nk apróbb mozdulatait is, egyre ritkábban találkozunk nem várt szituációkkal. Szerintem egészen jól összebarátkoztunk a 208 R2-vel, úgy érzem, hogy belaktuk a kocsit.

Mit terveztek az idei esztendőben?

Folyamatosan próbálunk új szponzorokat találni, igyekszünk előrelépni és biztosítani a nyugodt, valamint kiegyensúlyozott anyagi hátteret a versenyzéshez. A tavalyi év közepén kaptunk egy megkeresést az LPWM sportegyesülettől, Lovász Paliéktól, és 2019-re sikerült velük megállapodnunk. Megegyeztünk, hogy idén a csapatukban fogunk versenyezni, és ez egy újabb kihívás, mérföldkő lesz a számunkra, mert soha nem vett még körül minket még ekkor csapat, ilyen profi háttérrel. Nagyon izgatottak vagyunk, várjuk, hogy hogyan alakul az idei esztendő. Nem térünk haza, idén is külföldön autózunk, a Mitropa kupa mezőnyében.


A szurkolóink Magyarországon kizárólag a Baranya Kupán találkozhatnak majd velünk. Osztottunk, szoroztunk és arra a következtetésre jutottunk, hogy számunkra a Mitropa kupa lesz idén is a megfelelő. Az Európa Bajnokságon, egy több versenyből álló év egyelőre nagy falat lenne nekünk, így kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy 2019-ben is a Mitropa kupában szálljuk újra ringbe. Anyagilag és időben egyaránt. Tavaly megismertük, megszerettük, remek sorozatnak tartjuk. Ám ezen felül van még néhány tervünk. Ha sikerül biztosítani hozzá a feltételeket, akkor örömmel kipróbálnánk egy, a Peugeot-nktól valamivel nagyobb autót is. Mondjuk egy Mitsubishit, de bakancslistás egy R5-öt is. Vagy szívesen részt vennénk egy EB futamon. De ezek az elképzelések egyelőre teljesen képlékenyek. 

Itthon erős mezőny gyűlik össze 2019-ben, a Peugeot kupában. Legalább tíz, Peugeot 208 R2-t hajtó, ügyes párossal mérkőzhetnétek meg, a márkakupában. Miért nem ebben álltok rajthoz?

Nem kell most már titkot csinálnom ebből, pontos választ adhatok a kérdésre. Van egy olaj szponzorunk, a Kroon oil, ők nagyon régen, teljes mellszélességgel állnak mögöttünk. Amikor felmerült itthon a Peugeot kupa lehetősége természetesen nekünk is megtetszett az elképzelés, szívesen ott lettünk volna a mezőnyben. A gond abból adódott, hogy a sorozat támogatói között van egy másik, szintén motorolajakat gyártó, és forgalmazó cég. Megkérdeztem a szervezőket, hogy a Kroon oil matricája fent lehet e a kocsinkon, ha részt veszünk a Peugeot kupás futamokon? Azt a választ kaptam, hogy nem. Nem engedték, hogy az autónkon megjelenítsük a hűséges, régi támogatónk emblémája, mi pedig nem szerettünk volna elköszönni attól a segítőnktől, akinek sok-sok hálával tartozunk. Az élet végül minket igazolt, jól választottunk, mert a Mitropa kupával a pályafutásuk legjobb döntését hoztuk meg. 

Miben változik az idei évben a csapatotok? Úgy hallottuk, hogy más autókat is fogtok szerelni a saját Peugeot-tokon kívül.

Mint ahogy korábban is említettem, ettől a szezontól kezdve Lovász Paliékkal fogunk együtt versenyezni. Az LPWM Sport csapatával oda-vissza segítjük egymást, ennek a megállapodásnak a részeként a sajátunk mellett Paliék két autóját is a Kanyik Motorsport műhelyében fogjuk felkészíteni, a versenyekre. Mi erre készülünk. Ez egy új kihívás lesz számunkra, remélem, hogy egy gyümölcsöző, illetve hosszú munkakapcsolatnak a kezdete lesz a 2019-es évünk. Az eddig ránk bízott munkákkal elkészültünk, tárgyalunk arról, hogy a továbbiakban is mi készítsük fel ezeket a Peugeot-kat.

Hol álltak rajthoz idén először és hány verseny került be a versenynaptáratokba?

Minden bizonnyal a Lavanttal Rallye-n tudunk rajthoz állni idén is a leghamarabb, Ausztriában. Ez a futam április 5-6-án lesz. Teljes bajnokságot terveztünk a Mitropa kupa értékelésében. A naptárban szereplő kilenc versenyből hatot értékelnek, és az első megmérettetés már itt lenne a nyakunkon. A szintén osztrák Rebenland Rallye nevezési határideje a múlt héten zárult le, de akármennyire akartuk, nem tudunk ott lenni a rajtjánál. Az autóhoz szükséges alkatrészeket kellő időben rendeltem meg, de sajnos csak a nevezési zárlat után érkeztek meg, így a verseny kihagyása mellett döntöttünk. Kicsit bánatos vagyok, mert már nagyon viszket a kezem és a lábam, alig várom már, hogy versenyezzünk.  Ám úgy nincs értelme, ha nem tudjuk tökéletesen összerakni az autónkat. Maximálisan felkészítettük inkább a Peugeot-nkat, és a héten részt vettünk egy nagyon hasznos teszten, Esztergom környékén. Ezzel kezdtük el a közös munkát a LPWM csapatával. Sokat autóztunk, gyakoroltunk és még a szponzorokat is sikerült megautóztatnom. Az a véleményem, hogy a kocsi szenzációs, a Lavanttal Rallye-n kizárólag a versenyzéssel kell majd foglalkoznunk. Jó volt, hogy sikerült a csapattal, a kocsival és egymással is ismerkedni. A teszt végére kezdtek visszatérni a versenyzéshez szükséges reflexeim is. Tavaly már jártunk a Lavanttal Rallye-n, ott mutatkoztunk be a Mitropa kupán, ha nem változnak a pályák, akkor már ismerősként térünk vissza a hatalmas ausztriai hegyek közé. 

Ha nem is a saját autótokkal, de némi túlzással már megkezdtétek a bemelegítést a szezonra. Volt egy kis csapatás… :)

A Mitropa kupán, a serlegek mellé sikerült tavaly egy kis pénzdíjat is nyerünk, plusz egy sorsoláson jogot szereztünk egy Mitsubishi tesztvezetésre. Az elmúlt napokban hóautózni voltunk Ausztriában, amit nagyon vártuk bár nem tudtuk pontosan, hogy mi vár ránk. De nem csalódtunk, mert a Mitropa kupán megszokott színvonalú, jól felépített szuper hétvégén vehettünk részt. Több Mitsubishi modellt is kipróbáltunk. Délelőtt Evo X-es, utcai Mitsubishi-kel lehetett autózni, és gyakorolni, ahol pontosan elmondtak mindent, hogy mit és hogyan kell csinálnunk. Délutánra előkerültek az igazi versenyautók, beülhettünk az Evo IX-esekbe, amikben tolókerekes váltó volt, és igazi, szöges versenygumikat szereltek fel mindegyikre. Óriás élményt adtak ezek mindkettőnknek. Julcsi ráadásul először vezethetett versenyautót hóban, de ügyesen tekergette a volánt. Kitűnő ráhangolódás volt ez a kis móka az előttünk álló szezonra. Ha egész évben ennyire vidámak leszünk, mint ezen a rövid, ám annál tartalmasabb hétvégén, akkor biztos, hogy a 2019-es év végén is hasonlóan elégedetten zárjuk a szezont, mint ahogy tehettük azt 2018-ban.