Az idei év sem lesz Elek Pista kedvence, már ami a rallye bajnokságot illeti legalábbis, hiszen az elmúlt négy futam során mindössze egy alkalommal értek célba. Nem kesereg, az aradi kiesés ellenére is jól érezték magukat a versenyen, és még így is elégedetten tért haza.

Te is jártál Aradon!
Nem is először! :-)

És ezúttal milyen volt?
Nagyon vártam már ezt a versenyt, mert én a pilóták nagy részével ellentétben örülök, ha új, ismeretlen pályákon versenyezhetünk. Szeretem az új kihívásokat! Tavaly a vizesárok tönkretette a versenyünket és defektből is jócskán begyűjtöttünk. Most sem értünk el a célig, de ettől függetlenül mi boldogok voltunk ezen a versenyen is. Már attól is boldognak kellett lennem, hogy jó pár kilométer gyaloglás után találtam térerőt a hegytetőn, és tudtam segítséget hívni! :-) Aki ettől is boldogabb lehetett, az Turán Frici, hiszen Zsiros Gabi az ellenkező irányba ment, ahol egyáltalán nem volt térerő, de végül ő is megmenekült a medvéktől! :-)

Az ötödik gyorson, a conopi pályán ért minket utol a sors. Egy teljesen ártatlan dolog volt, elrajtoltunk és elkezdett furcsán viselkedni az autó, hamar rájöttem, hogy féltengelytörésünk van. Mi elég szerencsétlenek voltunk, mert féltengelytöréssel még ki lehet jönni a gyorsról, de nálunk a féltengely külső csukló rész utáni utolsó 10 centis darabja tört el, és így - mivel az fogja a kereket - a kerék szép lassan lelazult, és egyszer csak elgurult mellettünk. Nagyon szűk helyen voltunk, pár száz métert még mentünk három keréken, majd mikor megláttam Friciéket akkor gyorsan beálltunk mögéjük...

Milyen volt addig a verseny, a pályák?
Nagyon boldogan érkeztünk, és már a pályabejáráson nagyon megörültünk, hogy ezúttal a patakban nincs víz. A nagy öröm mellett viszont mérges is voltam a tréningen, mert pályajavítást akartak végezni a rendezők, de nem igazán tudták ezt jól megoldani. Már a többi versenyző is mondogatja nekem ilyenkor, hogy miért nem nekem szólnak, hiszen én útépítéssel foglalkozom.
A pályabejárás során négy darab defektet szedtünk össze! Meg is fogadtam, hogy legközelebb én úgy fogom kezdeni, hogy odamegyek, leteszem az 50 Ft-os büntetést (a pályabejáráson murvagumik használatáért) az itiner felvételekor, mert itt ez volt az, amikor azt mondtam, hogy elegem van, nem akarok ezzel foglalkozni, hogy 40-50-60 km-eket kocsikázok a városba, hogy újra és újra kereket cseréljek, legyen pótkerekem, nehogy ott maradjak a pályán és közben 150 ezreket költök erre. A pályabejárás nekem nem arról szólt, hogy megismerjem a pályát - nem is igazán emlékszem rájuk – hanem csak azt figyeltem, hogy kikerüljem az elénk kerülő akadályokat, és elkerüljem a defektet. A harmadik defekt után már nem volt időnk visszamenni a városba, muszáj volt megnéznünk, felírnunk a pályát, és úgy mentünk be, hogy „csak nehogy kapjunk még egyet!”. És kaptunk! Egy nagyon kedves rallye2-es páros próbált nekünk segíteni, biztos látták rajtam, hogy már nagyon kész vagyok, utólag is nagy-nagy köszönet nekik! Az első defektes kerekünket hátra tettük, lejöttünk a gyorsról, majd még 30 km-t tettünk meg felnin.
Ezek után nekivágtunk a Shakedownnak, de sokat már nem mentünk, mert az utolsó pillanatban értünk oda. Az autó sem volt rendben, de a gépátvétel előtt még szétszedték-összerakták, és megoldották.
Így vágtunk neki a versenynek! Az előjelek nem voltak túl jók... de úgy mentünk oda, hogyha már Veszprémben hamar kiálltunk, ezt bárhogy is, de meg kell nyerni!

A versennyel kapcsolatban azt érzem, hogy az útjavításnál nem jó megoldást választott a rendező, de mindent elkövetett annak érdekében, hogy jó pályát csináljon, mert az a mennyiségű anyag és munka, amit belefektetett, az iszonyatos költség. Én már csak tudom, mert ebben dolgozom, mint ahogy azt is tudom, hogy fele ennyi energiával és fele ennyi anyaggal sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, ha lett volna egy kis szakértelem is a dologban. Bosszantott persze, de maximálisan elismerem a munkájukat és egy nagyon jó kis versenyt csináltak, a pályák minősége a versenyautóból nézve már nem is volt zavaró. Nagyon élveztük a pályákat, a műszaki gondunkról meg nem tehetünk.

Elégedetten tértél haza?
Így van! Az már csak másodlagos, hogy a gyorsaságik hogyan sikerültek nekünk. Az első napon elszórakoztuk a superspecialt, annak ellenére, hogy tudtuk, beleszámít az értékelésbe, de óriási feeling volt, mikor arról a pályáról lejöttünk és a nézők tapsoltak nekünk! Sőt, még a versenyzőtársak is! Vesztettünk pár másodpercet, de a reggeli nagyon nagy porban meg rögtön mentünk egy második időt, ami már bemelegítésnek jó volt. Majd ezt követően mentünk egy első időt, ami után jött egy gyors pálya, ahol nem tudtunk lépést tartani a két R4-essel.
Második helyen álltunk, 6 másodperccel Duduék mögött, abszolút jó volt, és mivel én a két hosszú gyorsra hegyeztem ki magam, hogy majd ott fogunk nagyon jól menni, teljesen nyugodt voltam. A gumiválasztásnál is nagyon odafigyeltünk, olyat tettünk fel, ami abszolút defektmentes. Nem gyors, de nagyon biztonságos, nyugodt voltam, hogy minden rendben lesz, versenyben tudunk lenni az első helyért... de nem így alakult, a technika másként gondolta! Utólag is úgy tudnám értékelni, hogy az mindenképp ad egy lelki megnyugvást, hogy a tempónk nagyon jó volt, ott tudtam autózni az elejében még ezzel az autóval is, a sebességünk nagyon jó volt a kategóriatársakhoz képest. Balogh Jani nagyon jópofa volt a veszprémi verseny utáni nyilatkozatában, mikor azt mondta, hogy örült, hogy végre jól ment, ott tudott menni az N csoport elejében, csak egyedül én voltam utolérhetetlen! És nekem ez elismerés, ha egy versenyzőtárs így látja!

Hogyan tovább?
Nekem nem lesz Kassa, pedig izgatott volna, mert megint valami változatosságot hozott volna, de maga a magyar bajnokság már nem érdekel, így már nincs értelme, hiszen 4-ből 3-szor nem tudtuk befejezni. Valami más kihívás után nézünk, így valószínűleg a következő futamunk a Wald4tel lesz, majd még valami külföldi futam, itthon pedig még a Mikulás Rallye...

a csapat partnerei: