Slovnaft Rally interjúk, egyben...
Megszólaltattuk a magyar indulókat:
Baracskai Zsolt • Bessenyey Zoltán 
Gáll Csaba • Béres József • Hadik András 
Hankó László • Radó István 

Baracskai Zsolt, Veres Gáborral az oldalán, a Bratislava Rallye-n abszolút nyolcadikként és kategóriájuk első helyén ért célba. Szombathelyen még biztos látjuk, de a többi még kérdéses…

- Hogy sikerült a pozsonyi hétvége?
- Nagyon jól, és örülünk a jó eredménynek. Abszolút nyolcadikak lettünk, és kategória elsők. Ez egy nagyon jól megrendezett verseny volt, csúszásmentesen ment minden, és a pályák minősége is tökéletes volt. Nagyon jól éreztük magunkat.

- Miért pont ezen a külföldi futamon indultatok?
- Mosonmagyaróvári vagyok, és Pozsony 15 kilométerre volt tőlünk. Úgyhogy arra gondoltunk, most lesz egy kis költségvetésű versenyünk.

- Veres Gabival mentél, aki nem a te állandó navigátorod…
- Igen, mert Tibi otthon, fűnyírás közben eltörte a sarkát, úgyhogy hat hét fekvőgipsz után jön a hat hét járó, úgyhogy most jó darabig nem versenyzem vele. Augusztus végén már úgy tűnik rendben lesz, addig abban maradtunk, hogy külföldön Veres Gabival megyek majd. Elég jól állunk a szlovák bajnokságban - két ponttal lemaradva a másodikak vagyunk A/6-ban -, ezért lehet, hogy innentől a szlovák bajnokságot fogjuk erőltetni.

- Mi lesz tehát a következő versenyetek?
- A szombathelyi versenyre mindenképpen megyünk, hisz ez is nagyon közeli verseny nekünk. És nem mellesleg '96-ban itt kezdtem a pályafutásomat, úgyhogy azóta minden Szombathely Rallye-n elindultam. Nagyon szeretem azokat a pályákat, mert jó minőségűek nagyon.

- A felkészülést már elkezdtétek a murvára?
- Még nem, az autó úgy van, ahogy hazahoztuk a szlovák versenyről. Amikor hosszabb időre elmegyek, a saját vállalkozásnak az a hátránya, hogy amikor hazajövök, csak azzal kell foglalkoznom. Majd jövő héten állunk neki a tervek szerint, és felkészítjük a murvára.

- Idén csak a szombathelyi, amit itthon még bevállalsz, és aztán csak a szlovák bajnokság vár rád?
- Elég kilátástalan a helyzetünk, hisz például Miskolcon is azért nem tudtunk menni, mert nem úgy áll össze az anyagi hátterünk, ahogy szerettük volna… Úgyhogy nem tudom még, hogy mi lesz. De sok függ a következő versenytől: ha valami kimagaslóan jól eredménnyel sikerülne a Szombathely Rallye, csak akkor firtatjuk tovább a magyar bajnokságot.

Bessenyey Zoltán ismét túl van egy szlovák bajnoki futamon. Az eredmény szempontjából a tervek szerint, de cseppet sem kalandmentesen zajlott a hétvégéjük a Bratislava Rally-n… 

- Te már megint elhasználtál egy váltót…
- Igen, sajnos ismételten sikerült kinyírnom egyet. De most már legalább addig sikerült eljutnunk, hogy tudjuk, hogy mi okozza a problémáját.

- Micsoda?
- A 18-as kerék elég nagy egy ilyen N-es autóhoz, és egy relatív magyar gyártású tolókerekes váltóhoz, és a sperhez. Ez nagyjából annyit tesz, hogy ha felemelkedik az első kerék az egyik oldalon, és hajtáson vagyok, tehát adom a gázt, ami mondjuk elég gyakori, mert másodpercekért megyünk, és visszaesik a terheletlen kerék a talajra, ez annyira megrántja a spert, hogy letörik egy-egy lamella. Ez még önmagában nem lenne túl fájdalmas, mert van benne elég, csak ezek a lamellák elkezdenek rohangálni a váltóházban, és kiverik az oldalát, amitől pedig elkezd szivárogni az olaj. Ez valamikor jobban, van, amikor kevésbé - most hétvégén például nagyon. Két gyorssal a vége előtt, etapon hallottuk a kattanást, és mire a következő gyorsra értünk, egy gramm olaj nem volt benne. Annyi szerencsénk, volt, hogy a csapattal folyamatosan próbáltunk kommunikálni, és a Hadik Andris is ott ment előttünk vagy nyolc hellyel, és mivel így találkoztunk vele, ő folyamatosan az ellenőrzése alatt tartotta az autót, hogy meddig mehetünk vele. De az utolsó gyors előtt azt mondta, döntsem el én. Ekkor felhívtam az anyukámat, aki azt mondta, hogy addig nem adunk fel addig semmit, amíg megy az autó. Úgyhogy még most sem értjük, hogy hogyan, de valahogy beértünk a célba. Sajnos ez ilyen történet.  Meg kell tanulnom, hogy mivel kicsit túlterhelem a váltót, ezentúl vigyáznom kell majd rá.

- Ha most megvan a váltók hibájának oka, akkor remélhető, hogy ezután nem lesz vele gond?
- Az ok eddig is megvolt, de abban bíztunk, hogy a most összerakott új váltó bírni fogja, de mégsem. Vagy ennyi a maximális terhelés, amit bírnak az összerakott váltóink, vagy nekem kell visszavennem, és jobban odafigyelnem.

- Az árokjárás is a váltó miatt volt?
- Nem, az azért volt, mert Szlovákiában nagyon próbálunk figyelni az abszolút helyezésünkre, és ahhoz, hogy tartani tudjuk a helyünket, nagyon gyorsan kell menni. Ebben pedig már nagyon benne van a hibázás. Csupa olyan helyen hibáztam, ami mind-mind butaság volt. Szűk erdei szakaszokon mentünk, és ott mentünk abszolút nyolcadik, hetedik időket, tehát tartani tudtuk az N/4-es és a szuper 1600-as autókat. Nem mentünk tehát rosszul, de ennél a tempónál már nagyon észnél kell lenni.

- A szlovák bajnokságban mindennek ellenére nagyon jól álltok…
- Igen, száz százalékosan csak mi vezetünk kategóriát, háromból háromszor sikerült nyernünk, és abszolútban is ötödikek vagyunk.

- Mi lesz a következő futam?
- A két magyar aszfalt után egy héttel rögtön jön az úgynevezett Boljnice Rally, ami a tavalyi Tátra Rally első napja tulajdonképpen. A lényeg, hogy olyan pályákon megyünk majd, amiket tudok belső felvételeken nézegetni az Internetről. Nagyon nem olyan, mint a szlovák bajnokság többi futama: baromi gyorsak a pályák. Nagyban hasonlítanak a magyarországi szakaszokra, mert nagyon szűkek, porosak, koszosak. Kíváncsi vagyok, hogy ott hogy tudjuk felvenni a versenyt a többiekkel. Ők nagyon hozzá vannak szokva a nagyon kanyargós, jó minőségű pályákhoz - bízom benne, hogy mi, mint berepülő magyar pilóták képben tudunk ott lenni. De kétségtelen, hogy ott sem voltam még. Úgyhogy a tréningezésre nagy energiákat kell fordítanunk. De a nagy probléma, hogy három nappal a veszprémi verseny után megyünk, úgyhogy Hadik Andriséknak három nap alatt kell majd autót varázsolniuk a Veszprémben tönkretett kocsiból. Úgyhogy lesz itt problémánk, de utána a kinti bajnokságban két hónap pihenő következik.

- De itthon pedig most jönnek a murvás versenyek. Arra készültök már?
- Természetesen. Azt autót már építik át, de annyi tartalék váltónk van, mint az állat, mert valahányszor tönkretettem egyet, azt itthon mindig megcsinálták. Úgyhogy ezzel nincsen baj, de minden mást is át kell építeni, például másik futóművet, és alja védelmet kap a kocsi. De elnézve az itthoni mezőnyt, biztos, hogy nagyon nehéz versenyek következnek. Szombathely például azért, mert borzasztó gyors, és tudom, hogy az ellenfeleim is azok: amióta az eszemet tudom, ők mindig nagyon jól mentek a murvákon, én meg igazi fostos vagyok: nekem valahogy annyira nem adja ez a gyors tempónál csúszkálás...

A Szlovák Rally Bajnokság hétvégi versenyén a Slovnaft Rally Bratislava eredménylistáját végigböngészve egy érdekes párost fedeztünk fel. A Szlovák többszörös bajnok, most az utóbbi években a Historic kategóriában induló Béres József, Gáll Csaba, Magyar Historic bajnok navigálásával indult.
Csabit kérdeztük a verseny után, az eredményekről, élményekről.

- Hogy jött képbe ez a verseny és, hogy Józsival indulj?
- Elég gyorsan történt minden. Hétfőn keresett meg Józsi, hogy mit csinálok a hétvégén, mert be kellene, üljek mellé a Pozsony Rally-n. Igazából nem sokat gondolkoztam, azonnal igent mondtam. Józsival nagyon jó kapcsolatunk évek óta. Sokszor segítjük egymást, sok közös tapasztalatot osztunk meg egymással, hiszen mindketten Opel Asconával versenyzünk. Nagyon jól kijövünk egymással a "pár év" korkülönbség ellenére. Ismerem jól Józsi karrierjét. Többször volt alkalmam mellette ülni "teszteken" és biztonságban éreztem magam, ezért is vállaltam el örömmel a megtisztelő felkérést.

- Milyen volt a másik oldalon ülni?
- Nem volt idegen a dolog, nagyon szeretek navigálni. Sokat navigáltam Patyi Lacinak RTE-ben. Itt egy Opel Corsával, 2004-ben F/2 Bajnokságot nyertünk, a H/1-ben pedig Nemes Csabiékkal nagy csatában lettünk másodikok. 2004-ben, Szabó Attila Busman barátomnak Rally 1-ben, a VFTS-ben navigáltam. Majd 2005-ben az első Historic bajnokságban a "karikalámpással", szintén Atillával lettünk másodikok a bajnokságban. Élvezem, amikor egy jó pilóta mellett ülök. Nagyon sok mindent lestem el tőlük, amit be tudtam építeni a saját stílusomba. Most is Józsitól láttam, tanultam rengeteg okosságot, talán a legtöbbet ez idáig. Nagy lehetőség volt nekem, hogy beülhettem mellé versenyezni. Józsi több, a kor meghatározó rali autójával versenyzett. Ford Cossi, GT-Four Celicák, Nissan GT-R, BMW M3, Mazda 323 GTR… Rengeteg mindent tud az autókról, sok-sok kilométer van benne. Mindegy hogy hol hajt az autó, a Józsi óriási versenyző! A navigálásba egész hamar belerázódtam, annak ellenére, hogy nehéz volt nekem visszafelé mondani a kanyarokat, hiszen ő fordítva írja az itinert mint mi, és nagyon kevés információból megy. Remélem, nem adom ki a titkát, de van például ilyen is, ami nekünk furcsa lehet, hogy Bal 1,7,5,4,1. Ez nekem azért nehéz volt, a végére sem értettem igazán. Nehéz úgy jól visszaadni, hogy nem értem mit mondok. Rég navigáltam már és nem volt könnyű nem "pilótásan" nézni a pályát, de ez már a pályabejáráson átalakult. Átállítottam magam. Józsi nagyon sokat figyeli az autó rezdüléseit, nézi a műszereket állandóan, figyeli a hangokat. Sokszor rá kellett szólnom, hogy ne az autóval foglalkozzon, ki fogja bírni nem lesz vele gond. Csak menjen, ahogy bír, élvezze és bízzon bennem. És így is lett: felszabadultan autózott.

- Miben volt más, a vezetési stílusa?
- Látszott a sok, nagyautós tapasztalat. Nagyon össze tudja szedni az autót nagy tempónál, kritikus helyzetekben pedig nagyon higgadt tud maradni. És Józsi borzasztóan élvezi, ha keresztben mehet, nagyon nagy tempóval tudja bedobni az autót. Csúszás a kanyarba, közben végig-végig uralja, ott tartja, tartja, tartja és már dobja is át a másik kanyarba belőle, és hibátlan az ív, a kigyorsítás, minden. Gyönyörű összjátéka a gyorsaságnak, és a látványnak. Persze ehhez kell a 400-as Ascona motorereje, futóműve, jó kis sper diffije is. Józsi magára hangolva építette meg ezt az autót, óriási munkát beletett, mire kialakította ezt a futóművet, hogy ilyen jól kanyarodjon, ugorjon. Minden rezdülését ismeri az autónak. Kiváló autókat épít, elképzelhetetlenül sok munkaóra van a kocsiban.

- Hogy érezted magad Józsiékkal?
- Remekül. Nagyon hasonló emberek vagyunk annak ellenére, hogy van közöttünk egy "pár" év…Van nekem egy bizonyos tiszteletem Józsi felé. Nagyon sokat röhögtünk az autóban, nagy mókamester, mindenkihez van egy kedves szava, még ha kocsi alatt fekszik is a szervizparkban. Rengeteg energia van benne. A végén Józsi elmondta, hogy nagyon köszöni a navigálást, sok pluszt tudtam belerakni a versenybe. Tetszett a habitus, a tempó, amiben mondtam neki. És ha van kedvem, szívesen lát a következő versenyen. Nekem ez nagyon nagy elismerés. Az ő kis csapata igazán profi, mindenki jól ismeri a versenyautót. Emellett nagy tisztelet, szeretet veszi körül őt, szeretik a szurkolók, mert értük is megy. Józsi nehéz helyzetben van, mert a fia is versenyez, rá is félszemmel figyel. Nem kell, bemutassam kis Józsit, "DoDi-t". Aki kint volt a miskolci prológon, a salakon láthatta őket. Láthatta, hogy a végén úgy kellett kizavarni őket a salakról. Iszonyat ralis szívük van. Nekik szó szerint erről szól az életük. Én láttam belülről, ahogy kis Józsi ment a versenyen, láttam a problémákat az Abarth-al. Szombaton huszonöt másodperc hátrányból indult az autó hibája miatt, és végig küszködtek a rossz autóval, de nem adta fel. Óriási az, hogy bevitte célba azt az autót a sok technikai gond ellenére, és még szakaszt is tudott nyerni. Szóval Béresék nagyon jó emberek!

- Milyenek voltak a pályák, a rendezés?
- Ha egy szóval kellene, összefoglaljam, akkor azt kell, mondjam, hogy hibátlan! Gördülékenyek voltak az átvételek, segítőkészek voltak az ottani szövetség, a SAMS emberei.  Eléggé elgondolkodtató, hogy alig 210 kilométerre otthonról hogyan lehet megoldani azt, hogy alig van etap, szenzációsak a pályák, és nincs időcsúszás. A nevezés a magyarnak a fele. Minden a helyén volt, minden gyűjtőben üdítőt, csokit kaptunk. Figyeltek ránk, versenyzőkre és nem csak addig, amíg befizettük a nevezést. Kompakt volt a verseny menete is. Csütörtök pályabejárás, péntek reggel átvételek, péntek-szombat verseny. És nem ültünk ott éjfélig, hogy kihozhassuk az autót a parc ferméből. Fontos, hogy a nézőket is folyamatosan szórakoztatták, voltak mindenféle show-k. Nálunk ezt Jelen úr a Mecsek Rally-n jól felismerte. Fontos a néző! Ki kell őket is szolgálni! Csak akkor van szponzor, ha van nézőszám. Más a kettő, de remélem érted, amire gondolok, a verseny minősége, rendezése nem volt rosszabb az adottságokhoz képest, mint mondjuk a Belgiumi Ypres ami, nálam mondjuk a mérce.

- Milyen jellegű szakaszok voltak, és hány?
- Nem volt sok pálya összesen négy, ezeket variálták. Volt egy városi körverseny, ami szerintem nagyon látványos volt és sok olyan embert is odavonzott a ralihoz, aki éppen csak arra járt. Itt rengetegen voltak pénteken és szombaton is. Volt egy rövid, Vinice nevű gyors, ami 6,2 Km-es volt. Ez egy "tecsóparkolóból" indult ki a szőlők közé. Sok vízzel, sárral, szűkkel. Volt egy nagyon jó, kombinált pálya a Pezinska Baba. Ez egy 15 kilométeres, nagyon jó minőségű hegyi pálya, kombinálva az eleje szűk erdei, majd széles, motorozós részekkel. És volt Rohoznik, ami 14 kilométeres, és nálunk a szorospatakihoz hasonlítható, csak jobb minőségű aszfalttal, szűkebben. Ennek a közepe nagyon sáros, földes sötét, csúszós erdei út volt, ami nagyon felüdülés volt a szakaszon belül.  A végén meg egy elég nagy ugratóval, amibe elég jól sikerült belehajtanom a sofőröm, főleg utoljára, amikor is a levegőben szakítottuk át a fotocellát. Úúú… még most is libabőrös lettem! Nagyon a verseny hatása alatt vagyok. Borzalmasan élveztem! Mint mondtam, szeretek navigálni is, ugyanannyi adrenalin szabadult fel bennem. Amikor jöttem hazafelé, ugyanolyan jó érzés volt bennem, mint amikor nyerek egy versenyt…

- Mi lett az eredmény?
- Abszolút tizenhatodik és Historic első. Józsi igazán az abszolútot figyeli. Több A/8-as és A/7-es autó mögöttünk volt. Ja! Fontos, és meg kell, írjad, hogy nagyon jól szerepeltek a magyarok! Hadikék abszolút hatodik helye nem szorul magyarázatra. De szenzációsan mentek Baracskai Zsoltiék is, Veres Gabi barátom navigálásával! Nyerték a szuper1600-at, abszolútban nyolcadikok lettek. Bessenyei Zoliék is jól szerepeltek, bár sokat szenvedtek a váltóval, Papp Gyurival sokat szereltek az etapokon. És Radóék is nyerték a kategóriát az utolsó gyorson elkapott defekt ellenére.

- Neked, ha jól tudom nagy álmod egy Ascona 400-as. Közelebb kerültél most hozzá, hogy beleülhettél a jobb oldalra. Lesz Magyarországon Ascona 400 a Historic mezőnyében? Elbírnál-e ezzel a "B"-s autóval?
- Gruppe4-es! Jajj, jajj! Nem tudom… Kellene, hogy legyen! Jobb a futóműve, mint a Gr.2-es "Büszkének". A nagyobb kerékjáratok, a rugóút miatt is nagyobbakat rugózik. A motorerő az azért sokat megold, van benne ötödik is, nekem csak négy van, van rajta nagy fék is, és még számtalan előny! Azt mondják az okosok, hogy nagyobb autóval nem kell állandóan a határ közelében menni. Nem kell állandóan a pofonos ládát nyitogatni. Mi most lendületből megyünk az autónkkal.  A nagyobb autót könnyebb vezetni, a jót könnyebb megszokni. Én is ezt éreztem most, be kell osztani, jól gazdálkodni, kell az erővel. A 400-ashoz már "csak" a motor és a váltó hiányzik, ami a mi autónk árából ki is jönne. A többi már megvan otthon, az évek alatt összegyűjtögettem a motyóit. Már csak össze kellene racsnizni. Ha nem idén, ha nem jövőre, de lesz 400-as Asconánk egyszer! De most nagyon boldogok vagyunk a Büszkével, hogy mehetünk az EB-n, most csak erre figyelek, ez érdekel! Majd ősszel eldől a folytatás.

- Ebben az évben ti csak külföldön versenyeztek a saját autótokkal. Ez a pozsonyi verseny jól beleillett az idei szezonodba. Hogyan tovább Szlovákiában? Lesz-e folytatás Józsival?
- Erre a válaszom ott kezdődik, hogy nagyon meg kell, köszönjem a WATT22 Kft.-nek, hogy végülis elengedtek navigálni. Az, az igazság, hogy nagyon féltettek a belga verseny előtt, nehogy történjen velem valami baj. Úgyhogy köszi fiúk! És, hogy lesz-e folytatás? Persze, persze nagyon akarok én mindent, hogy a viharba ne mennék! De mindent nem lehet! Majd meglátjuk. Egyelőre most a belga versennyel foglalkozom. Nagyon szeretnénk ott célba érni. Tavaly kiestünk az utolsó gyorson… a Ladának látszó Seat miatt. Most szeretném, ha beérnénk… valahová. Egész évben ezt a versenyt vártam, erre készültem tavaly óta. A nevezést már feladtuk, a Büszke elég jól áll. Úgyhogy készülünk, nagyon.

- Akkor sok szerencsét Belgiumra!
- Köszönöm. Még ezúton is hadd köszönjem meg a Béres családnak, hogy velük versenyezhettem együtt! Óriási élmény volt! Köszönöm Józsi!

De sikerült beszélnünk egy pár szót a "Nagy" Béressel is.

- Gratulálunk az eredményhez Józsi! Hogyan jött képbe Csaba?
- Mivel mi régebbről ismertük egymást és Csaba belesegített nekem az Ascona megépítésében, másrészt mindenféleképp olyan valakivel akartam menni, aki szintén historicos. És Csabáék itt jöttek a képbe. Eleinte azt vártam, hogy Csaba beajánlja majd az ő navigátorát, Lacit, és csöppet meg is lepett, hogy végülis ő jelentkezett. Azt tudtam, hogy jól megy, de azt nem, hogy navigálni is tud, vagy navigált már valamikor. Végülis örülök, hogy a folytatás ilyen szerencsésen alakult. Így utólag nagyon szépen összejött!

- Hogy tudtatok együtt dolgozni Csabával?
- Megmondom őszintén, kellemesen meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól együtt tudunk dolgozni, és hogy ilyen jól fog tudni navigálni nekem. Nagyon jó volt! Ha még egy versenyt tudnánk menni együtt, az olyan tökéletes lenne, hogy nem kellene jobb páros a világon. Mint ember is megfelelt mellettem, nagyon jól éreztem Csabával magam. Sokat nevettünk, vicceltünk együtt. Rég versenyeztem ilyen jól felszabadultan, nekem csak az úttal kellett, hogy törődjek.

- Milyen volt az autó? Technikai nehézség hátráltatott?
- Egyetlen féktárcsa gondunk volt, de azt tudtam előre, hogy lesz, mert otthonról már olyan fél repedten indultunk el. Láttam rajta, hogy nem fogja bírni, de kicseréltük és onnantól minden rendben volt. És egy test kábelünk szakadt le a generátorról, amit gyorsan megjavítottam.

- Hogy állsz Te a bajnokságodban, és mi a következő verseny?
- Nagy előnnyel vezetjük a Historicot. De nekem az abszolút a kérdés. Valahol én agyilag az abszolútot figyelem, engem az érdekel, hogy ott hogy állunk, kik vannak mögöttünk. Úgy akarok menni, hogy közel legyek az elejéhez. Még nyerni is szeretnék abszolútot. Évekig ott voltam az elejében, nyertem a bajnokságokat, ez bennem maradt, engem az eleje érdekel. Most is jöttünk tizenkettedik időt, ami nekem nagyon jó ezzel majd' harminc éves autóval! Az a láng bennem van, tudod! Azért is olyan historic autót építek, ami komoly. Amivel lehetséges jobban beleszólni az abszolút értékelésbe. Ezért most belekezdtem egy Audi Quattro építésébe.

- Építesz egy Audi Quattro-t??
- Igen, igen egy rövidet, a karosszéria kész le van festve, minden meg van hozzá, csak össze kell rakni. A következő verseny a Rally Bonice ami, ott a Tátrától feljebb van egy kicsikét, meglátjuk olyan hat hét múlva lesz.  Elképzelhető, hogy oda már az Audival mennék. Ha nem lesz kész, akkor meg marad az Opel. Bár azt is árulom, ha elviszik, akkor iparkodnom kell az Audival.

- Mint tudjuk, a fiad is nagyon komolyan ralizik. Tavaly a világbajnokságban, a Super 1600-ban igen szoros küzdelemben az összetett negyedik helyen végzett. Most a szlovák bajnokságért harcol, egy szuper 2000-es Abarth volánja mögött. Hogyan tudsz figyelni a saját versenyedre, amikor a fiad is versenyez?
- Nagyon köszönöm a kérdést, nagyon jó! Mikor nem versenyzem csak a fiam, úgy is ott vagyok a versenyen. Nagyon sokat idegeskedek olyankor. Ott vagyok mindig a beíróban, egyfolytában követem, ott vagyok a startban, célban, nagy a feszültség bennem. Így, hogy én is megyek, jobban érzem magam, azért mert ha valami történik én egy pár percen belül, ott vagyok. Mert utána indulok. Amikor én is megyek, akkor általában meg is feledkezem róla annyi saját gondom, bajom van, meg összpontosítok az én versenyzésemre, hogy legtöbbször ki is megy a fejemből, a gyorsasági szakasz közben, hogy vele most mi van. Csak amikor a stop-ban nézem a táblát, akkor nézem, keresem a rajtszámát, annyi a dolgom, hogy milyen időt ment, megnézzem. Szóval ilyenkor mindig nincs időm foglalkozni vele, hogy minden percben rá gondoljak.

- Köszönjük, és sok sikert a következőkre!
- Köszönöm és örülök a sok biztatásnak, amit Magyarországról kapunk!

Hadik András a múlt hétvégi Bratislava Rally-n az abszolút hatodik helyen végzett. Ez azért is gyönyörű eredmény, hisz ezzel az autóval ez volt az első teljes versenye…
 
- Hogy ment a pozsonyi futam?
- Első napon egy kicsit tapogatóztunk, lévén ezzel az autóval még csak Egerben mentem, ott sem túl sokat, mert felborultam. Aztán a második napra folyamatosan tudtunk gyorsulni, és egyre jobb időket tudtunk autózni. Aminek viszont nagyon örültem, hogy azok a szlovákok, akik itt voltak Egerben, Gavlák például nem tudtak nagyon elmenni tőlem, pedig itt a magyar élmezőnyben voltak. A verseny végére két Mitsubishi, két szuper 1600-os, és egy WRC vert csak meg.

- Ez volt a terv? Mennyire vagy elégedett?
- Ez az egész verseny csak tesztnek indult, hogy egyáltalán menjek ezzel az autóval, és ki tudjunk próbálni néhány beállítást. Ilyen szempontból pedig tökéletesen sikerült ez a verseny.

- Miért pont ez volt, amin tesztelni akartál?
- Nem mondom, hogy olyan nagyon közel van, mert Pozsony tőlünk 400 kilométer, de azt gondolom, hogy Szlovákiában nagyon jó versenyek vannak, korábban is indultunk már itt futamon. Pályák tekintetében nagyon jó adottságaik vannak, főleg emiatt döntöttünk úgy, hogy elindulunk ezen a versenyen.

- Terveztek még idén külföldi futamot?
- Igen, de hogy melyiken, az még nem dőlt el, és még elég sok mindentől függ majd.

- Itthon indulsz a továbbiakban, ugye?
- Természetesen, a Szombathely Rallye-n már ott leszünk, mert Miskolcot sajnos az egri baleset miatt ki kellett hagynunk. Megviselte a kocsit is, minket is, és természetesen a szponzorainkat is, de Szombathely után már jövünk folyamatosan.

- A murvás talajjal egyébként mennyire vagy kibékülve?
- Nem tudom… Alapvetően szeretem a murvát, de a szombathelyi verseny kifejezetten tetszik nekem. Ha lesznek az újabb pályák, amin kicsivel több kanyar van, mint régen volt, akkor szerinte nagyon jó verseny lesz.

- Azt mondják azok, akik értenek hozzá, hogy a Subarunak talán egy kicsivel jobban fekszik a murva. Ennek fényében, hogy készülsz a futamra?
- Nem nagyon tudom, hisz nem mentem még egy métert sem murván a kocsival, de még Mitsubishivel sem, úgyhogy ez lesz az első, hogy négykerekes kocsival megyek majd rajta. Miskolc környékén vannak murvás utak,ott egy kicsit megpróbálunk majd tesztelni., és igyekszünk minél gyorsabbak lenni Szombathelyen.

Hankó László egy Evo IX-es Mitsubishi-vel vágott neki az elmúlt hétvégén a szlovák ralibajnokság pozsonyi futamába. Az első napon még bíztató eredményeik voltak, de a másodikon ki kellett állniuk. Erről kérdeztem.

- Hogy sikerült a hétvége?
- Sajnos nem a legjobban, ugyanis egy erős kezdés után a második nap második gyorsán fel kellett adnunk a versenyt, mert az előttem elrajtoló Trnovec, úgy állt keresztben az úton, hogy nem tudtam elmenni mellette. Nem láttam, hogy jelzett volna az úton, és amikor gyorsítottam volna ki a kanyarból, akkor már csak két választásom volt: vagy belemegyek oldalról, vagy elhúzom a kormányt. Én elhúztam, és bementem az erdőbe.

- Mi baja lett az autónak?
- A futómű és a jobb eleje sérült.

- Egészen eddig pillanatig hogy ment a verseny?
- Az abszolút ötödik helyen voltam, úgyhogy nagyon jól ment. De majdnem így jártam a rozsnyói versenyen is, csak ott technikai hiba miatt álltunk ki.

- A többi szlovák futamon is indulsz?
- Igen, nagyon tetszik a ez a bajnokság. Nagyon kulturáltan állnak az ember dolgaihoz, a problémáihoz. Emberszámba nézik a versenyzőket, mindenki mosolyog, üdítőt, csokit kapunk körönként… nem tudok mit mondani. A gyorsok is igazi rali-szakaszok. Nem pályaversenyzünk: megyünk keskenyen, szélesen, vizesen, sárban… Nagyon összetett, igazi raliversenyek vannak kint. Semmilyen szempontból nem hasonlítanak a magyar futamokhoz a kintiek.

- Magyarországon is indulsz?
- Csak az aszfaltos futamokon. Így nekünk a következő futam megint csak kint lesz, júliusban, a Boljnice Rally. Most nagyon készülünk, addigra rendben lesz az autó, mert nem voltak olyan sérülései, amik ne lennének javíthatóak.

- Hogy álltok most a szlovák bajnokságban?
- Ezzel a két nullás versennyel az abszolút nyolcadik, tizedik hely körül vagyunk. Sajnálom, hogy így történt az utóbbi két futam, mert igencsak az elejében végezhettem volna… De a "ha"-val kezdődő mondatoknak a raliban nincs sok értelme, mint tudjuk…

Radó István csak a szlovák bajnokságban indul, szlovák licensszel, magyarként. Természetesen ő is ott volt a pozsonyi futamon, és bár az utolsó gyorsot defekttel teljesítették, nyerni tudtak.

- Hogy sikerült a hétvége?
- Megnyertük a versenyt, közel három perccel nyertük a kategóriát, de úgy, hogy az utolsó gyors rajtjában defektet kaptunk, és így mentünk azon a tizenöt kilométeren végig. Úgy gondoltam, hogy ha megállok, az sokkal több időveszteség, mintha így végigmegyünk. Szerencsére volt annyi előnyünk, hogy meg tudtuk tartani az első helyet.

- Mitől volt defektetek?
- Szerintem ez egy lassú defekt volt, valahol etapon kaphattuk, és a rajt után pár száz méterrel lett teljesen lapos az eleje.

- Előtte hogy ment a verseny?
- Abszolút jó volt a verseny. Ötféle gyorsasági volt, amiket a verseny előtt csütörtökön lehetett tréningezni. A verseny maga pénteken és szombaton zajlott, nagyon rövid etapokkal és nagyon jó szakaszokkal. Élvezetes volt mindkét nap, és nagyon szép helyeken jártunk. Jó volt a szervezés és nagyon sok magyar volt kint. A városi szakasz nekem annyira nem jött be, inkább ilyen szlalomversenynek tűnt. Nem szeretem az ilyen szakaszokat, mert túl egyszerűek. A nézők miatt jó, amúgy meg leginkább a prológra emlékeztetett.

- Ahogy te is említetted, nagyon sok magyar páros volt ezen a versenyen. Te évek óta a szlovák bajnokságban indulsz: milyen volt most ennyi magyarral versenyezni?
- Én azért ismerek mindenkit, jóban vagyunk, még barátok is, és mivel én sokat vagyok kint, segítettem nekik, ahol tudtam. Sajnos Hankó elesett, de ha jól tudom, ő az egyetlen magyar, aki nem fejezte be, sőt, aki végigért, az mind helyezett is lett a hétvégén. Úgyhogy azt gondolom, helytálltunk mi magyarok a szlovák versenyzők között. Nem mellesleg abszolút tévhit, hogy nem szeretik a magyarokat. Szerintem ezt senki nem érzékelte kint, én több, min tíz éve kijárok, és soha semmilyen pisszenésnyi problémám sem volt senkivel. Korrekt volt a rendezőség is, korrektek a versenyzők. Abszolút nem néznek le minket, sőt, elfogadják azt, hogy mi vagyunk a gyorsabbak, sőt, néha nekünk is szurkol a közönség.

- Viszont új navigátorral mész…
- Igen, egy fiatal hölgyet tanítottam be. Ez a második versenye volt, és abszolút tökéletesen csinálta a dolgát. Nem nagyon mondhatom el, hogy mentem már olyan navigátorral, aki egy hibát sem vétett: neki sikerült. Szerintem nagyon profi navigátor lesz hamarosan. A Holczer Racing Team színeiben versenyez, akiknek köszönöm, hogy kölcsönadták nekem, egyébként pedig Kovács Szilviának hívják a hölgyet.

- Miért váltottál navigátort?
- Nekem nem igazán volt állandó versenyzőtársam. Szeretek friss emberekkel menni, nekem is tanuló dolog, hogy amit jobbról kapok, azt hogy tudom a versenyen használni. Szeretem a kihívásokat, hogy milyen abszolút idegenekkel menni, idegen pályán és körülmények közt. Változatossá teszi a versenyzést, mielőtt az bármilyen szempontból unalmassá válna.