Bár az aradi futamon személyesen nem vehettem részt, a képeket nézegetve és a versenyzői beszámolókat hallgatva, most még inkább sajnálom.

Egy korábbi interjú kapcsán Spicitől már hallottam a román bajnokságról, ami gyönyörű tájakon, rengeteg néző előtt zajlik, és a pályákról is mesélt már Szabó Gergő, aki a tavalyi évben a bajnoki címet is megszerezte kinn. Most sajnos Gergőt nem sikerült utolérnem, de az eredménylista alapján már senki előtt nem titok, hogy ismét nyert!
Bár a verseny első felében még Spiciék álltak az élen, de a hosszú gyorsasági szakaszokon Szabó Gergő ismét verhetetlennek bizonyult, akihez egyébként az egyik korábbi pályacsúcs is köthető.

Sikerült viszont a verseny második helyezettjével váltanom pár szót, így elsőként Spici mesél a futamról, aki a román bajnokságban - régi jól bevált navigátorával - Bahor Beával versenyzik:

"Mi ugyan indulunk a román bajnokság más futamain is, de úgy vélem, hogy nagyon szerencsések lehettek azok a versenyzőtársaim, akik meghívást kaptak erre a futamra. A pályák egy kicsit keményebb, nehezebb minőségűnek bizonyultak, mint ahogy az előzetesben arról az információk szóltak, de ettől függetlenül is nagyon-nagyon jó ralipályák voltak. Embert és technikát próbáló volt az egész verseny. Beával nagyon jól éreztük magunkat az első pillanattól kezdve, nagyon jól tudtunk az autóval is dolgozni, és a tesztünk is jól sikerült. Turán Friciéket nagyon sajnálom, hogy a teszten tönkrement az autójuk és nem tudtak versenyezni. Nagyon jó hangulatban együtt tréningeztünk a magyar különítményekkel.

A verseny nagyon jól indult, az első hat gyorsaságin mi vezettünk, és az előnyünket folyamatosan növeltük is. A pályák ismeretlenek voltak mindenki számára, de éreztem, hogy a hosszú gyorsaságikon - melyek délután vártak ránk - bajban leszünk, hiszen ott csupán háromszor lehetett átmenni, és akik tavaly itt már versenyeztek, azok előnyben voltak velünk szemben. Azt is sejtettem, hogy Szabó Gergő nagyon gyors lesz ott, és ez be is igazolódott. Bár volt két apróbb problémánk - futómű és defekt - de mindezek ellenére sem tudtam volna vele lépést tartani, úgyhogy kiénekelte a sajtot a szánkból és ő lett az első. Örülünk a második helynek is, hiszen kb. 10 kilométert jöttünk defekttel és a harmadik helyezett még így sem tudott megelőzni minket. Boldogok vagyunk, örülünk, hogy célba értünk és miénk az ezüst!

Az egyetlen pici negatívuma talán annyi volt a futamnak, hogy a péntek esti prológ sötétben és esőben zajlott, és ez nem igazán tett jót a nézettségének. A román bajnokságban versenyenként változik a nézettség. Volt olyan versenyünk, ahol tényleg iszonyatosan sok néző volt, és azt mondják a rendezők is, hogy talán itt volt most a legkevesebb, de ettől függetlenül is azt mondhatom, hogy minden szép és minden jó volt! :-)"

Nem volt mindenki ennyire szerencsés, hiszen többen idő előtt adták fel a küzdelmet. Nem sikerült a célba beérnie Lendvai Pistikének sem, aki talán a maga 18 évével a mezőny legfiatalabb résztvevője volt.

"Nagyon felemásra sikeredett ez a futam, hiszen az eleje úgymond jól sikerült, a vége viszont rosszul, hiszen idő előtt voltunk kénytelenek kiállni. Volt egy érdekes kanyar, egy jobb2 után hidas rész, és én a jobb2 után már kicsit tempósabban érkeztem meg, és lecsúsztam az útról, felült az autónak a közepe és nem tudtuk sehogy kiszedni onnan. Sajnos ott ragadtunk és itt véget is ért számunkra a verseny, pedig egy nagyon jó verseny volt.

Nagyon tetszett a szervezés, minden rendben volt, mindenki tudta a dolgát és tetszettek a pályák is. Az autóval is minden rendben volt, csak éppen mi hibáztunk! Végül is ez az első hibázásom a 9 év alatt, úgyhogy szerintem ez még belefér. :-) Ha egy hazai futamhoz kellene hasonlítani, akkor azért az mindenképp említésre méltó, hogy kinn kedvesebben bántak velünk, mint itthon szoktak, de szerencsére azért itthon sincs nagy baj!"

Célba értek - ráadásul legjobb magyarként - Vavika Tiborék:

"Szerencsére minden szuper volt, az autóval minden rendben volt, a pályák nekünk nagyon tetszettek a magyarok közül mi lettünk az elsők, bár csupán hárman értünk be, de azért megnyertük! :-)

Mindennel nagyon elégedettek voltunk. A verseny sokkal emberközelibb volt, mint a hazaiak. Nem volt olyan bürokratikus az egész, minden sokkal gördülékenyebben működött. A hosszú gyors egy nagyon technikás szakasz volt, és mivel én szeretem a murvát, nekem a többivel sem volt semmi problémám, nagyon tetszett az összes gyorsasági szakasz!"

Borbás Szabolcsék bár célba nem értek, a versenyről rosszat ők sem tudtak mondani:

"Jól nem sikerült ez a futam számunkra, mivel kiestünk, de a szervezés első osztályú volt és a pályák minősége szerintem jó volt! Amennyiben hazai pályákhoz kellene hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy a veszprémitől jobb volt, de a szombathelyitől rosszabb. Egyáltalán nem voltak olyan rosszak ezek az aradi pályák, mint ahogy azt többen a magyarok közül előadták és erre hivatkozva haza is jöttek. 32 embernek adtak lehetőséget arra, hogy itt versenyezzenek. 14-en voltunk lenn, plusz akik hazajöttek. Úgy gondolom, hogyha kapunk egy ilyen lehetőséget, akkor azzal élni kell!  Szánalmasnak tartom ezt a dolgot, hogy sokan hazajöttek, ráadásul mások szerettek volna jönni ide, csak nem fértek be a keretbe… talán épp pont miattuk.

Nekünk az első napi superspecial elég jól sikerült, és itt sikerült egy abszolút 10. időt autózni, majd a problémáink a második napon kezdődtek, amikor eltűnt a váltónkból a hatodik. A negyedik gyorson meg már csak 3. és 4. fokozatunk volt, majd a szervizben már láttuk, hogy ki van lyukadva a váltó. Nagyon sajnáltam, hogy kiestünk, mert a 22 km-es gyorson nagyon szerettem volna menni, mert az tényleg egy igazi, vérbeli ralipálya volt.

Teljesen más volt ez, mint egy hazai verseny. Nehéz ezt így elmondani, mert tényleg mindenhol, mindenben segítettek. Például egy körforgalomban, ahol 2-3 sáv ment befelé ill. kifelé, minden beállónál állt rendőr, és amikor meghallották, hogy valami versenyautó jön, akkor leállították a forgalmat, hogy mi normálisan tudjunk menni!

Ami még szintén nagyon tetszett, hogy nem úgy volt, mint nálunk, hogy a díjkiosztó után van parcfermé és óvás, és esetleg add át a kupádat ennek-annak, hanem kinn először van parcfermé, óvás, majd ezután következik a díjkiosztó, és rögtön ezt követően egy sajtótájékoztató az első három helyezettnek. Ami szintén furcsa volt számunkra, hogy majdnem mindenki ott volt a célnál, azok is, akik a nap folyamán kiestek. Lazábban is fogják fel az egészet, például volt aki a céldobogóról lejött és a négysávoson megforgatta az autót. És a kutya nem szólt rá! Nálunk meg simán lelőnék..."

Szintén felemás érzésekkel térhettek haza Bereczki Norbiék is, akik negatívként tényleg csak a saját problémáikat emlegették:

"A körülmények és a fogadtatás 110 %-os volt, viszont a versenyzésünket folyamatosan műszaki hibák zavarták, de még így is azt mondhatom, hogy nagy szerencsénk volt, hogy sikerült célba érni.

Már úgy kezdtünk, hogy az első gyorsasági felénél a jobb első lengéscsillapítónk felmondta a szolgálatot, a szervizpark pedig csak a harmadik gyorsasági után következett, így mi 2 és fél gyorsot mentünk lengéscsillapító nélkül.

Az első gyorson még nem, de az azt követő kettőn utolsó időt mentünk a mezőnyben, kaptunk nagyjából másfél percet, majd azt mondhatjuk, hogy a szerviz után kezdődött nekünk a verseny.

Elkezdtük ledolgozni a hátrányunkat, és egy gyorsot tudtunk menni, amikor észrevettük, hogy nincs második sebességi fokozatunk. Elgondolkoztam rajta, hogy ennek így semmi értelme, ki is akartam állni, hiszen nem volt tétje, nem akartam feleslegesen kínozni az autót, de utólag is azt mondhatom, hogy örülök, hogy hallgattam a többiekre és nem álltam ki, mert egy iszonyatosan jó verseny volt és nagyon-nagy élmény! Nem értékelem jónak az elért eredményt, de a többiek még rosszabbul jártak, hiszen csupán hárman értünk célba a magyarok közül.

Hogy milyen is volt a verseny? Kicsit mediterrán! :-) A szabályok, időpontok - számunkra - kicsit furcsán voltak értelmezve és egyszerűen nem vették annyira szigorúan a dolgokat, viszont így is működött minden! Nagyon jól bántak velünk magyarokkal, és ez igaz a rendezőkre és a versenyzőkre is egyaránt. Nem tudok hibát találni a versenyben! Örömmel venném, ha visszatérhetnénk még ide, ha esetleg a magyar mezőny belekóstolhatna ezekbe a pályákba!"

 

Hogy lesz-e esetleg közös futamunk jövőre a románokkal, arról Adamovits Márkot kérdeztem, aki most versenyzői összekötőként tevékenykedett az aradi futamon:

"Hogy milyen is volt ez a futam, arról talán inkább a versenyzőket kellene kérdezni, hiszen ők mondják ki a végső szót. Rendezői szempontból egy nagyon jó verseny volt, nem volt benne csúszás, nem történt semmi olyan, amivel nem kalkuláltak előre a rendezők. A versenyzők is szerintem nagyon jól érezték magukat. Azt gondolom, hogy amiért mentünk, azt kaptuk!

Ha a jövőbe tekintünk már, akkor én mindenképpen azon leszek, hogy jövőre ez az aradi futam egy közös futam legyen. Most már, hogy a versenyzők is elmondták a véleményüket, és nem csak a rendezői oldaláról látom ezt az egészet, azt mondhatom, hogy ez egy minden szempontból jónak ígérkező rendezvény.

Egyelőre még gondolkozom rajta, hogy hogyan lehetne megvalósítani ezt a közös futamot. Lehet arról is szó, hogy egyik nap Magyarországon, a másik nap Romániában versenyezne a mezőny, de ha azt vesszük figyelembe, hogy egy rövid etapos, pörgős versenynek kellene lennie, akkor ezt célszerű lenne csak Romániában lebonyolítani.

Ettől függetlenül természetesen a hazai bajnokság egyik futama lehetne, hiszen unión belül vagyunk, és az FIA szabályai szerint is van arra lehetőség, hogy egy bajnokságon belül két külföldi helyszín is legyen. Majd meglátjuk!"