Hét éve készültem rá, az élet nehezen adta meg, mindig közbe jött valami, másik verseny, COVID, éppen csak meteor becsapódás nem, de az idén eldöntöttem, bármi is lesz elmegyek a Rally Legendre. Nem kevés előkészület, pénz gyűjtés, és szervezés előzte meg az októberi hétvégét. Szegény párom, ahogy közeledett a nagy nap, az indulás napja, velem annál kevésébé lehetett bármi másról is beszélni. Mondjuk ez már megszokott számára :) 

 

Eljött hát a kedd, végre elindultunk. Szerintem a létező legjobb csapatot fogtam ki: Feri, Martina, Bálint, Balázs, Cipo, Sztrucsi, valamint Anett és Ákos személyeiben. Igazi jókedvű társaság volt a miénk, már a kifelé vezető ezer kilométeres úton is záporoztak a poénok, na meg persze a nevek, és az autók, kire és mire érdemes odafigyelni. Természetesen Kalle és a régi Toyota randiját vártuk a legjobban, de azért Miki Biasion, Markku Alén és régi pajtása 037es Lancia - amivel anno a világbajnokságon mentek-  szintén felspannoltak minket. Az örök kedvenc Kelly és Diana mellett. Na és persze jó nagy magyar zászlókkal készültünk a mieinknek.

 

A kedd éjjelből szerda délután lett mire kis csapatunk megérkezett Riminibe. Gyorsan átvettük a szállásunk, meglepetésemre a recepción maga Károly bácsi ült a Frakk a macskák a réméből teljes életnagyságban. Elfoglalta mindenki a szobáját aztán persze futás a tengerpartot megnézni. Meg persze lehívni egy jó fröccsöt, gondoltuk mi. Igen ám, de délután szieszta idő van, szóval este hétig te ne akarj inni semmit. Na jó, akkor irány a szervizpark. Ahol már ekkor ment a nyüzsgés.

 

Gyerekek, ha csak életetekbe egy versenyre mentek már csak el, az ez legyen. Persze itt sem tökéletes minden, de a látvány. Megérkezünk kiszállunk a buszból kinézünk oldalra és „tádámm” egy echte gyári Martinis Lancia. Épp akkor matricázták a srácok, de az egész Legendre jellemzően tök kedvesen fogadtak minket és hagyták, hogy körbe járjuk a gépet. Épp kezdtem volna levegőt kapni, amikor Cipo jelezte, hogy az épület mögött két Prodrive-os BMW M3 pihenget. Csak úgy szépen nyugodtan lerakva magukba. Készek voltunk teljesen. És még csak szerda délután volt. Sajna az idő rendesen pörgött, estére járt, így döntésünk az lett, hogy megvesszük a jegyeket majd keresünk egy éttermet Riminibe, mert a csapat közelített az éhhalálhoz. Estére már dübörgött az élet Rimini utcáin, úgyhogy jöhetett az Aperol Spritz, a Hugo, a Prosecco, a pizza és az egyéb tutiságok. Meg végre egy kiadós alvás.

 

Csütörtökön délelőtt irány a szervizpark. Nem akarok nagy szavakat használni, de nem tudok mást írni. Megkönnyeztem. Gyerekkorom hősei, vagy azok autói egy csapásra ott voltak előttem. Maga a mennyország. Még mielőtt bemész a szervizbe egy komplett utca tele shopokkal, ahol a DVD-től kezdve a párnán át a sportkormányig mindent tudsz venni, ami autós, autósportos vagy rallys. Húznom is kellett a féket a pénztárcán rendesen, nekem aki gyűjtő is vagyok, hogy ne hozzak el mindent és verjem magam életre szóló adósságba! :) Belépve az autók közé aztán, tényleg nem tudod, hová is nézz. Belépsz a kapun baloldalt egyből a Legend hivatalos shopja. Megint pár Euroval kevesebb vagy. Aztán Lancia 037 hegyek, elsétál Miki Biasion kedvesen int a kamerádba. Elfordulsz jobbra, ott a Toyota standja és épp Juha Kankkunen beszélget Jari Matti Latvalával. A nézők meg, mint egy rock koncerten, csápolnak, hogy egy egy szerencsés közülük autogrammot kapjon. Teljes őrület. 

 

Kis csapatunk több részre szakadt, mi Cipoval elindultunk megnézni a többi autót. Egy R5-öst már észre sem veszel, annyi látnivaló van. Egyszer csak Carlos Sainz egykori Ford Escort WRC-je a maga Repsolos festésével nézett velünk szembe. Mögötte egy a legendás Pikes Peak hegyiversenyre épitett S1-es Audi, amit épp akkor terveztek melegíteni. Az mellett meg Alister McRae egykori Hyundai Accent WRC-je 2000-ből. Felettük pedig a legelső 001-es sorszámú Subaru WRX és Richard Burns 2001-es San Remo rallys Subaru WRC-je. Igen, ugyanazt mondtuk, amit te most a monitor előtt. Hú-val kezdődik... Közben összetalálkoztunk DuEnnel is, ezt láthattátok is videoblogban. A nagy melegre való tekintettel lecsúszott pár pohár hideg sör is, begyűjtöttük a szuvenyír posztereket, képeslapokat is. Kifelé menet beköszöntünk még Merencsics Árpiéknak, megsimogattuk a VFTS-t. Aztán Cipot kitettük a körforgalomban foglalni a helyünket, mi pedig visszamentünk a szállásra pár dologért, hiszen este Time Challange néven amolyan prológ jellegű mókán már élesbe láthattuk a mezőnyt. A magyar rallyongók mindig egymásra találnak. Így volt ez most is, Kurucz Krisztiánék lelkes kis csapata mellé csapódtunk és együtt szurkoltuk végig az estét. Ezúton is köszönet nekik, hogy foglalták nekünk a helyet! Volt, akinek már itt véget ért a verseny, sajnos a spanyolok kocka Galantját, sikerült lezúzni hátsó ajtótól visszafelé, így számukra ennyi volt a hétvége. Az egész mezőny nagyon oda tette magát, de Kelly a Forddal és Battistoli a fekete Lanciával különösen. Sajnos az egész Legendre érvényes, hogy rettenetesen az éjszakába vagy inkább hajnalba nyúlnak a gyorsok, így ennek csak a felét néztük meg. Fontosabbnak tartottuk a pénteki shakedownra való időben érkezést.

 

Péntek reggel a már legendás kihordásos S kanyarokba néztük a shakedownt. Elképesztő brutális tömeg, őrült szurkolók. Végre világosban is láthattuk a mezőnyt. Kalle jött egy ismerkedőst. A két rallycrossos Audival induló Andersson és Veiby viszont rendesen oda tettek minden kört. A magyarok is jókat szaladtak, különösen Boroznakiék és Dudásék rakták oda a nézőknek. Akadtak megpörgések is szép számmal, előttem például az egyik olasz páros Martinis Lanciája pörgött, valamint egy szürke 106 Maxi járt árkot. Elképesztően autóztak Subiék a Forddal, végig keresztben. a publikum őrjöngése közepette. A shakedown után irány vissza a szállásra elemózsiás táska feltöltése egy kis pihenés és irány a San Marino-i vár, ahol az éjszakai gyorsokat rendezték.

 

Három órával a rajt előtt már akkora dugó volt, hogy autóval képtelenség volt megközelíteni a helyszínt, így mi is leraktuk az autót egy parkolóba és onnan a várba libegővel folytattuk utunkat. Gyönyörű látvány maga a vár és a kilátó is, ami ott van, és ahol egyébként a gyors végi gyűjtő is kialakításra került. Ehhez persze át kellett jönnie a mezőnynek a vár szűk kis utcáin, ami önmagában is elképesztően gyönyörű látvány volt. Jómagam is, miután már három órával a rajt előtt csak a célegyenesben kaptam helyet, inkább elment etapot nézni. És nem bántam meg! Az etapon közlekedő autók a várban többször megálltak üdvözölni a nézőket, így egész közelről meg lehetett csodálni őket. Leírhatatlan az az érzés, amikor alig pár centire tőled a vár szűk utcácskáin gördülnek le a Lanciák, Subaruk, WRC-k. Aztán persze a várfalról fentről nézve az alattunk elhaladó autók, és azok hangjai is mesebeli érzést keltenek. Látványból ezúttal sem volt, hiány Battistoli ugyanis megforgatta a célkanyarban a Lanciát, és Boroznakiék is alaposan körbe néztek a Predátorral. Sajnos a magyarok közül Nagy Tomiék BMW-je, amivel a shakedown alkalmával elkárpáztatták a közönséget, technikai gondokkal küzdött, és az egyik Autobianchi is előttünk állt félre műszaki hibával. Kisebb balhé is kialakult amikor a két cseh Škoda érkezett, akiknek az út széléről füstölővel akartak csápolni a rajongók, ám ezt a helyi rendezők és rendőrök finoman szólva nem díjazták. Persze ismét összefutottam magyarokkal, Sebestyén Lackó barátomékkal, akikkel jól elsztoriztunk. A késő éjszakai, és ismét hajnalba torkolló második kört nem vártuk meg, inkább rá pihentünk a szombatra.

 

Szombat és vasárnapra ugyanaz volt tervben a „THE LEGEND” nevű körgyors, vagy a gyártelep (ja bocs, az Királyszentistván), ki hogy hívja. Ahogy írtam is, sajnos a legendnek elég fura időterve van, így ez a nap is sötétbe, éjszakába torkollt, így az volt a tervünk, hogy a délutáni gyorsot nézzük meg, ami még nagyrészt világosban zajlott, majd ismét megpihenünk egy étteremben, vasárnap úgyis látjuk még a komplett mezőnyt kétszer. Mondani sem kell itt is megtaláltuk honfitársainkat, így a domboldal teteje magyar zászlókkal lett teletűzdelve. Helyünk a lehető legtutibb volt, hiszen az ugratóval szemben a „szalmabálás sikán”-nál telepedtünk le. Betétfutamokkal indult a program előbb a Lancia 037 majd a Subaru parádé következett, ahol az autók konvojban, sokszor pörögve forogva mentek pár kört. Majd jött az egykori VB-n is sűrűn induló pilóta Riccardo Errani (aki anno Szabó Gergőt feltartotta Montén 2003-ban egy Corolla WRC-vel.) fia, aki egy méreg erős drift Ford Mustanggal kápráztatta el a közönséget. Majd következett az igazi katarzis. Diana és Kelly egymást kergették, a közönség persze tombolt, erről Feri barátom felvételeit már megnézhettétek. Kalle pedig elképesztő módon rajzolta a Toyotával, úgy, hogy saját édesapját Harryt kergette, aki a már említett Burns-féle Subaru WRC-vel repesztett. Látványos autózásból nem volt hiány, Zippo, aki most nem a Mecsek rallyn látott Audit, hanem egy Subarut terelt, mindenhol kézifékkel fordult, ahol csak lehetett. Subiék sajnos technikai hiba miatt nem jöttek ezen a napon, de Bujdos Mikiék helyettük is rakosgatták keresztbe a Fabia R5-öt. A mezőny végén érkezett a legenden már híres-hírhedt kis Polskis olasz páros, akik megmutatták, hogy a lassitó bálái között is át lehet menni, csak kellően kicsi kocsi kell hozzá. 

 

Vasárnap nagy örömömre végre egy rendes versenynap várt ránk, világosban. Ezúttal az ugrató feletti kifelé dőlős balos kanyart céloztuk meg, mint lehetséges tuti helyet. És jól is döntöttünk. Ismét kitettük magunkért szurkolás terén, mi Cipoval a domboldalon, Feriék velünk szemben (DuEn videóján láthatjátok is őket), buzdítottuk a srácokat. Kalle ismét brutális volt, mindkét körben, de ezúttal ez a mezőny nyolcvan százalékára elmondható volt. Vasárnap mindenki odatette magát. Subiék oltári showt csináltak, de rajtuk kívül még vagy tízen forgatták meg a nézőknek a verdát. Voltak kevésbé szerencsések, mint Ari Saxbergék, akik a második körben az ugratót elvétették és a bálákhoz csapták a Fabia R5-öst. Ha már Škoda, Köbli Karesz és Szilágyi Misi Felicia Kit-Carja brutálisan szólt, igazi élmény volt hallani egy ilyen gépet. Eszünkbe juttatta a magyar bajnokság régi időit, mikor még Floch, Fülöp Rajmund, Szelep és sokan mások ilyen gépeket tereltek. A Ladásaink se spóroltak, Tóth Attiláék, Boroznakiék és Dudiék is rajzolták szépen, tomboltak is a nézők és nem csak a magyarok. A mezőnyben amúgy is szép számmal voltak Kit-Carok, volt 106 Maxi, Saxo és a nagy kedvenc Renault Megane Maxi , amiből az egyik Paolo Andreucci, a másik pedig Jean Ragnotti egykori autója volt. Azért volt, akinek itt sem adta ki. A Rallycross Audival Veiby forgott meg előttünk és éppen csak nem csúszott fel a partoldalra. Ugyanitt sikerült majdnem egy S4-es Lanciát is a betonfalhoz vágni, ami finoman szólva sem lett volna olcsó. Kisebb nézői rendbontás ismét volt, ami miatt kigyulladt a domboldal, az egyik Paolo Dianát buzditó társaság dobott be egy füstölőt, ami kigyújtotta a füvet. Én nem javaslom senkinek, hogy ilyesmi pirotechnikai dolgokkal járjon versenyre. Egyfelől zavaró a versenyzőnek, a fotósoknak és nem kicsit balesetveszélyes. Semmi szükség rá versenyeken, tartsuk meg szilveszterre! 

 

A vasárnapi nap végén, még egyszer elmentünk a várba, majd este egy étterembe és hétfőn útnak indultunk haza. Rengeteg dologról írhattam volna még, egy könyvet lehetne írni csak a hétvégéről, és persze vannak top secret sztori, én megpróbáltam a legfontosabb momentumokat kiemelni. KGT barátom mondta a verseny előtt, hogy ha egyszer kijutok, mindig vissza fogok vágyni. És ez így is van, már most azon jár az agyam, hogy jövőre mindenképp ismét el szeretnék jutni, lehetőleg ezzel a társasággal akikkel most, mert baromi jó csapat voltunk Azoknak a kedves olvasóknak, akik még nem voltak Rally Legenden csak azt tudom mondani, hogy vágjatok bele, spóroljátok össze és menjetek ki, mert ezt látni kell. Persze ott sincs kolbászból a kerítés, vannak kisebb nagyobb hibák a rendezésben, de összeségében olyan átfogó rally törtenelemórát kap, aki elmegy, amit máshol sehol.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok!