Turi Tomiék bevállalós autózással másodikak lettek Miskolcon, bár egy gyorssal a vége előtt a szívinfarktust hozták a szurkolóikra, mikor több, mint három percet bent időztek...

- Hogy készültetek a miskolci futamra?
- Szeretem ezeket a pályákat is, nekem nincs igazán különbség a versenyek között, egyformán tetszik mindegyik. Ugyanúgy, mint a többiek, csak mi megpróbáltuk betartani azt az időtartamot, amit tréningezni lehetett. Amennyire tudtunk, felkészültünk. És a Forma-1-et is sikerült megnézni vasárnap. Sőt, találtunk egy rövidítést, ahol le tudtunk vágni egy 15-20 kilométert.

- Hogy vágtatok bele a versenybe?
- Úgy, hogy azt gondoltuk, nagyon sok esélyünk nincs. Maximum az időjárás tudott rajtunk segíteni. Aztán a harmadik, negyedik helyen tudtunk kocsizni végig.

- Jött egy defekt az utolsó előtti gyorson. Mitől kaptátok?
- Egy jobbos visszafordító kanyar előtt, az út közepén, pont egy fékúton volt egy hatalmas lyuk. Hatodikban érkeztünk, pont fékeztem az autót, elég nagy tempóról. És pont eltaláltuk ezt a nagy árkot az út közepén, amit utólag a nézők mondtak, hogy olyan 25 centi mély volt körülbelül. Ott robbant fel a kerekünk, de annyira kitört a felni, hogy a gumi ugyan maradt a felnin, de mind az öt küllő letört. Emiatt ki kellett cserélnünk a kereket, és három perc tíz másodpercet vesztettünk. Csak annak köszönhettük, hogy a második helyünk végül megmaradt, hogy Asi defektet kapott az utolsó gyorson. Akkor már nem igazán törődtünk a helyezéssel, meg nem is számolgattunk, csak az volt a lényeg, hogy megússzuk, és célba érjünk. 

- Milyen volt ezzel a kocsival menni?
- Jó. Most mit mondjak? Ez egy retro autó, egy '97-es technika, idén 11 éves lesz. Hajtásban eléggé le van maradva, de az idők alapján úgy érzem, hogy jót autóztunk, a nézőknek is igyekeztünk, és összességében megpróbáltuk a maximumot teljesíteni. Szerintem egy csoda, hogy ilyen jó eredményeket tudunk vele elérni, mondjuk hozzáteszem, vállalni is kell vele, azt biztos. 

- Mi lesz a következő, szombathelyi futamon?
- A murvákkal annyira nem vagyok kibékülve, de úgy gondolom, hogy azért, mert olyan autóban nem ültem még, ami igazán jó lenne murván. Most tesztelni fogjuk a Corollát, megnézzük, hogy igazán mire képest, aztán folytatjuk. Tavaly, ugyanitt még az előző Fabia-val voltak már jó eredményeim, de azok teljesen más jellegű pályák, mint például a veszprémiek. De azt gondolom, azon kell teljesíteni, ami van, amin versenyt rendeznek.

- Hogy áll most a rajongóid pénzgyűjtése, mit tudsz róla?
- Igazából jönnek a pénzek, meg nagyon sokan jelentkeznek, de megmondom őszintén, nem néztem még nagyon utána. De annak nagyon örülök, hogy ilyen szurkolóink vannak, hogy kitalálták ezt, bízom benne, hogy ez jó lesz. Igazából ebből a pénzből nagyon versenyezni nem lehet majd, de majd meglátjuk. Viszont képzeld, egy másik csapat csapatvezetője, aki nekem szurkol, felajánlotta, hogy kifizetné a nevezési díjat. És az 180 ezer forint, akárhogy is vesszük… Ez mind nagyon jó érzés.
Bár elég sokan szívják a véremet miatta, mert azt gondolják, hogy mi találtuk ki. A versenyzőtársak például 20 forintosokat dugdosnak a zsebembe, hogy ők is segítenének… De talán nekik rosszul esik, hogy nekünk ilyen szurkolóink vannak.