Piros vagy fehér?
A kaland ezzel a Ladákra vonatkozó kérdéssel ért véget, majd rögtön folytatódott a liebenaui diszkotékában...

Markovics Gyuri élménybeszámolója a 28. Jänner-Rallye-ról

BUÉK, kleine virsli és kevés pezsgő
Már szilveszterkor is csak ezen járt az agyam. 760 km össztáv, 220km gyorsasági. Akárhogy számoltam, ez Ladával nem tűnt egy rövid távnak. Mértékkel ettem, mértékkel ittam, kerültem a stresszt és mozogtam amennyit csak lehetett, hogy a ralin majd helytálljak.

Számokban
Kb. 120 induló, ebből 40-en a kategóriánkban, a H csoportban, hajtás, köbcentiméter és teljesítmény vegyesen, kb. 30 összkerekes autó. Két nap tréning, kétkerékhajtás, 2 alkalom a gyorsokon a tréningen, 2-szer minden gyors a ralin. 16 gyors összesen, mindkét nap esti gyorsokkal. Különben is a számok bűvöletében zajlott az egész.. 66-os rajtszámot kaptunk! Persze az sem volt semmi amikor a várható költségeket összeadtam Euróban :)

Recce auto (pályabejáró gépkocsi)
Valami négykerékhajtásút szerettünk volna, hogy az akkor még havas jeges pályákon, haladjunk, ha már egyszer ennyire kevés az idő. Egy Golf 4 TD 4x4-gyel vágtunk neki, de így is lassúnak bizonyultam. A nyolc különböző gyorsból 1-et sikerült háromszor bejárni. Egyébként ez volt a maximális lehetőség. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy azzal ment el a sok idő, hogy elsőre alaposan megnéztem ezeket a pályákat és igyekeztem pontosan és felismerhetően lediktálni őket, ami nem volt könnyű feladat.

Mühlviertler Alm
Ezt a szót, a tájegység nevét megjegyeztem, mert amikor három éve kint voltam Kiss Laciékkal, mindenkinek ilyen bögrét hoztam itthonra ajándékba. Magamnak is :) Különben meg könnyű, rögtön ott van a Valdviertel mellett nyugatra.
Linztől Észak-keletre kb. 50 km-re, max. 1000 méter körüli hegyek, szép időben panorámával az Alpokra. Az úthálózat elképesztő jó, mindenhová aszfalt út vezet, de azért itt a tükörsimán kívül akad bőven dobálós is. Keskenytől a szélesig, sárostól a jegesig, gyakran a házak között vezetnek az utak. Ezt mind tudjuk Ausztriáról, nem is ez volt az új, hanem a szintkülönbségek. Kis hegyekre le -és föl, folyamatosan. Először is kezdtük a karburátorral a teszt után, mert az itteni levegőhöz túl dús volt a beállítás. Aztán akármilyen erős lett a Ladánk, ezeket a kemény emelkedőket nagyon megérezte most a motor. A lejtőket (zúgókat) meg én. Sokszor egyáltalán nem lehetett (mertem) gázt adni, mert a latyakon és jégen, főleg az erdős részeken, enyhén szólva magától ment lefelé az autó… A táj csodálatos itt, végtelennek tűnnek a hegyek és hamar leszerényedik bennünk a gondolat, hogy majd ötödikben meghúzom és ráúszok és majd a hófal… Ettől itt óvatosabbnak kell lenni.

Messehalle
Ha még csak ezt a csarnokot kellett volna megtalálni. Volt minden, Parc fermé a főtéren, versenyzői eligazítás egy másik halléban, rajtceremónia a főhalléban, lehetőleg minden máshol és rengeteg néző! Azért megtaláltunk mindent, hála a "mixed languages" kitűnő alkalmazásának. Vicc nélkül, nyelvtudással el voltunk látva, ami itt nagyon kell, mert tényleg minden pillanatban van valami, sárga lap (végrehajtási utasítás) után újabb sárga lap, rajta infókkal és még ki tudja. Az eligazításon volt az első üdvrivalgás a navigátorok részéről, hogy tekintettel a körülményekre, mehet a bakancs, vagy a gumicsizma, ha épp az a megfelelő a kis topánka helyett.
A következő hangzavar a Messehalléban volt a rajtnál! Ezer ember, kolbász, pommes, zene, szpíker, és nem utolsó sorban egy kis meleg, mert kint meg lehetett fagyni. Jó volt a hangulat!

Magyarok
Szabó Laci a hómenő, Bütyök (Bütösi Zsolt) a gumimenő, és Én a hobby ladás. Mi hárman rajtszámokban közel egymáshoz, hagy zúgjon a Ladáktól a depó amikor bemegyünk, mert mind a háromnak nagyon állat a hangja!
Lukács Kornél Citroen C2R2-vel és Dr. Kiss Elemér-Subaruval voltak még a magyar indulók.

   

Sonderprüfung reggeltől-estig
Két műszak, megállás nélkül. Nem baj, hogy hosszú, képben volt mindenki, kisebb hibákat leszámítva. A verseny előtt két napig olvadt, így a hó nagy része eltűnt, maradt az alattomos latyak, sár és jég, meg a vizes. A Szabó Laci VFTS-én egy karburátor rugó szállt el két-három percre az első gyorson, Bütyöknek a látványos autózással gyűlt meg a baja, engem meg talán a túlzott óvatosságom vitt az út mellé, párszor ha gyorsabban kezdtem volna a fordulót, akkor nincs megforgás. A jaenner ralin nagyon észnél kell lenni. Folyamatosan változó körülmények, itt még annak is nagyon nehéz volt aki jégkémmel dolgozik az ügyön. Nem volt jó sem az óvatosság, sem a túl határozott elképzelés egy-egy kanyarról. Folyamatosan variálni kellett a vezetési stílust, és néha tudni kellett úgy nyomni a gázt, mint a hímes tojást, ha nem akartuk hamar befejezni a játékot. Bütyök sajnos az út mellett végezte a hármas SP-n, Szabó Laciék a műszaki hiba után, gond nélkül, nagyon jó időket autóztak, mi meg igyekeztünk, hogy legalább egy-két gyorson "elkapjuk" a VFTS-t. Ennek az lett az eredménye, hogy az első napi tíz gyorsaságiból mindössze hármat tudtam hiba (megforgás stb.) nélkül végigautózni és egy gyorson tényleg elcsíptük őket, egy másodperccel! Szerencsére ezek a kalandok még nem kerültek olyan sok időbe és fő, hogy autóztunk!

Fárasztó volt, elsősorban agyilag, hogy mennyire kellett figyelni. Szoros volt az etap is, főleg ha be akartuk tartani a néhol 30-as táblákat. A navigátorom, Adorján Szabolcs is nagyon megdolgozott. Maximálisan bíznunk kellett egymásban, mert annyira nem ismertük a pályákat, hogy ha nincs a füzet, nem mondtuk volna meg ránézésre, hogy "itt" már jártunk valaha. Kitartottunk minden téren, hála az égnek, az első napon nem volt estére alattomos lefagyás és köd, vakítottunk a xenonokkal!

Gumi kérdés
Miután az első nap megpróbáltatásait simán kibírta a keskeny szöges, ugyanezzel vágtunk neki a második napnak. Nem variáltam, nem fogott a legjobban de legalább könnyen lehetett kezelni vele a kocsit azokon a részeken is, ahol az embernek, pl. a sötétben, nem sok fogalma volt róla, hogy mi is van az úton.

Második nap (6perc pihenő és a Margot csoki)
Az első gyorson nem sok hó volt, széles út és száguldozás. A második megint egy igazi keskeny, hosszú, 21km-es. Ezen sajnos elkövettem egy kis hibát, ami majdnem végzetesnek bizonyult. Egy bal három elág után, már kifelé jöttem amikor külső íven a kerék kicsit bekapott a hóba és lehúzott az útról. Kicsit zúgott még, de itt a sperr és a szöges már semmit sem ér, amikor az ajtó közepéig ér a hó és pihenünk a téli tájban csendben, mint a hó alatt a szántás. Azt hittem vége..

Cseh rescue team ("régi" haverok)
Lehet, hogy jó befektetés volt a múltkori csehországi ralisprinten elindulni?
Én már javában ástam a liebenaui kertészboltban beszerzett kislapátommal, amikor felbukkantak az emberek. Messze voltak és különben is ilyenkor minden perc örökkévalóságnak tűnik. Pár perc hótaposgálás és ásás után mozdult a gép! 4-5 oda visszából kitoltak! Nem hittem a szememnek! A csehek feltűnően segítőkészek voltak! : Ja, honnan tudtam, hogy csehek? Ugyanis a bukósisakban nem sokat hallok abból amit beszélnek, vagy az izgalomtól lettem süket, szóval amikor odarohantak, az egyik akkora lendülettel jött, hogy a félig megrágott Margot csokija berepült az utastérbe, nyilván a gázpedál alá, hogy még legyen mi után kotorásznom mielőtt elindulunk :! Már rúzst és hajlakkot is szedtem ki onnan amikor.. egy hölgy navigált és épp felborultunk.. :
Láttunk néhány magyar zászlót is a pálya szélén, nekik is nagyon köszönjük a szurkolást!

A csapat és a Leberkaese mit semmel
Adorján Szabolcs navigátor, Krózser Menya teamchief és séf, Szabi ikertestvére Adorján Joci (egy ilyen komoly ralin még az emberekből is kell tartalék), és még egy tartalék, szombatra Borda Ildi, ausztriai navigátor barátnőnk is csatlakozott, és ott volt az attasé, Kárpáti Karcsi barátomat Menyáék nevezték el így (találó :). A szervizesek: Bodnár Attila, Baintner Ottó és Roli, bevált emberek! Nagyon egyben voltunk!
Leberkaese volt a fő fogás, az én kedvencem, sülve, főve friss zsemlével, mustárral! Nem egy sushi, de szuper! Gyorsan ad energiát és finom! Menya és Joci biztosították, hogy ez akár minden gyors végén elérhető legyen! Néha jól is jött, amikor a sok kaland között az éhség is beugrott!

Záró akkord
A hat perc után nem lassítottunk, de sokkal jobbak már nem lettünk, ebben már biztosan benne volt a fáradtság is! Kegyelemdöfés a végén. Mikor már tele volt a cipőnk hóval, eltűnt hóval, vagy hogy van ez a mondás??, szóval már nem kívántuk "annyira", akkor jött még egy 25 km-es, sötétben, ködben. Újabb hiba. Ide lamellás gumi kellett volna, mert a ködszitálás egy egybefüggő jégtakaróvá fagyott le. Ez a gyors már tényleg csak túlélés volt, semmit sem kockáztatva és a köd miatt semmit sem látva az egészből, teljesítettük. A hat perc után, még így is sokat feljöttünk a nap végére!

A többiek
Sajnos a Citroen kicsúszott a második nap közepén, nem engedték a bírók tolni, mert pont ott kezdődött a kör és veszélyes volt a szitu, Kiss Elemérnek a turbója ment tönkre. Szabó Laciék folyamatosan jó időket autózva, abszolútban előkelő helyen végeztek!
VÉGEREDMÉNY

Országúti diszkó
Rot oder weis? - kérdezték a srácok a liebenaui roadhouse-ban. Az sajnos nem derült ki, hogy melyikünk fordult szebben a körgyorson, :) így azt hiszem pusztán a Ladás szereplésünknek kijárt, hogy amikor megmondtam, hogy én vezettem a piros Ladát, az egyik fiatalember felkapott és örömében majdnem körberohanta velem a discót, kiabálva. Az este innen folytatódott..

Reméljük jövőre ugyanitt, tapasztaltabban!

Markovics György