Még a céldobogón is jártunk

Ha az idei évben bármely futam előtt tippelni kellett volna, hogy melyik versenyző fog kiesni műszaki hiba miatt, akkor a "Fabinyi-Vlcskó" páros nevével biztosan nyert ügye lett volna a fogadónak. Bár műszaki hiba nélkül az utolsó futamot sem úszta meg a páros, ezúttal legalább a céldobogón átgördülve és négy ponttal a zsebükben térhettek haza, amiről Fabinyi Bélával beszélgettem.



Milyen volt a Mecsek Rallye számotokra?
Rövid! Úgy zajlott ez a rendezvény számunkra, hogy a pénteki prológot követően a szombati napon mindössze egyetlen egy gyorsasági szakaszt sikerült teljesítenünk. Épp a második gyorsasági szakasz rajtjába igyekeztünk, amikor előtte úgy 20 méterrel megkérdezték a környéken állók, hogy normálisnak tartjuk-e, hogy lángol a kocsink eleje? Miután békésen eloltottuk az autót, már aznap nem folytattuk tovább a versenyzést. Nem nagyon sikerült így belelendülnünk ebbe a dologba, de a szervizben megjavították a kocsinkat, és másnap a teljes napot sikerült teljesítenünk, ami ezúttal mindössze két gyorsasági szakaszból állt. Mondhatom úgy is, hogy 100 %-kal növeltük a szombati, nagyon izgalmas teljesítményünket, ami ugye azt jelenti, hogy 30 %-os futásteljesítménnyel is tudtunk teljesíteni egy versenyt!

A célotokat teljesítettétek azért?
Ha úgy vesszük, akkor igen, mert végül a céldobogón - az idei évben először - sikerült átgördülnünk, ráadásul mégsem maradtunk pontok nélkül - mint ahogy arra korábban számítottunk - hiszen erről a futamról végül 4 ponttal térhettünk haza, ami ugye így egyenlő az éves teljesítményünkkel is. Az idei évünk nagyjából úgy zajlott, hogy fogadásokat lehetett rá kötni, hogy az adott futamon éppen melyik alkatrész lesz az, ami megadja magát, vagy milyen műszaki hiba miatt leszünk kénytelenek kiállni. Igazából ezen a mecseki futamon már az is egy csúcsteljesítmény, hogy a vasárnapi napot tudtuk teljesíteni, mert korábban is szuperraliztunk már, csak éppen úgy sem értünk célba. Most persze nekünk kedvezett az a tény, hogy vasárnap mindössze két gyors szerepelt a programban. Az első napot rögtön 35 perces időbüntetéssel zártuk, így éreztük azért, hogy másnap a két gyorsasági szakasz alatt nehéz lesz ezt ledolgoznunk, bár számolgattuk, hogy ha kilométerenként másfél percet adunk a többieknek, akkor már ott vagyunk az élmezőnyben. Aztán úgy véltük, hogy mégiscsak hülyén nézne ez ki, így nem mentünk rá erre a lehetőségre.



Milyen volt a verseny rendezés szempontjából?
Kicsit mindig fájó pont a Mecsek Rallye-n, hogy a rajt-cél dobogó mindig ki van rakva a semmi közepére, gyakorlatilag nulla érdeklődés mellett. A prológon is azt látom, hogy évről évre nézetlenebbé válik. Versenyzői szempontból viszont egyáltalán nem éreztük rossznak ezt a futamot, hiszen semmi problémánk nem volt, gördülékenyen ment minden, a pályák is szívünkhöz közelálló útszakaszok voltak, amin nagyon jó versenyezni. Így tényleg azt mondhatom, hogy kizárólag a célceremónia volt az, amivel nem voltunk elégedettek, mivel úgy éreztük, hogy egy teljesen felesleges másfél órás várakozással fejeztük be a napot, aminek zárásaként begördültünk egy tök üres csarnokba, ahol a már jól megszokott - mindenhol jelenlévő - fotósokon kívül nem volt más. Azt leszámítva, hogy készült rólunk fénykép a céldobogón és elmondhatjuk, hogy igazából jártunk azon is, más értelme tényleg nem volt. A nézők hiánya viszont nem csupán erre a rendezvényre jellemző, hanem ez most már a teljes magyar bajnokságra elmondható. Egyre kevesebben tudnak, vagy akarnak eljönni. Hogy a gyorsasági szakaszok mellett most mekkora közönség szurkolt a mezőnynek, arról érdemi információt nem igazán tudok adni, mivel nagyon kevés pályán mentünk. Ott, ahol mentünk, azt hiszem, hogy a tavalyihoz képest is kevesebben voltak, de lehet, hogy amerre nem jártunk, ott meg többen. Egy-két versenytől eltekintve nem igazán nézőbarát versenyek kerültek megrendezésre, legalább is én nagyon úgy látom, hogy nem cél manapság az, hogy sok nézőt csaljanak ki a pályák mellé.



Mi lesz még veletek idén?
Az autónk már nem nagyon fog futni, mi viszont remélhetőleg még igen. Tervek között szerepel, hogy indulunk a Mikulás Rallye-n, ahol kipróbálunk egy Evo VI-ost, ami reméljük megbízhatóbban fog gurulni, mint a Clio-nk tette azt az idei évben. Az autót most építik, nekünk pedig egy érdekesség lesz, mert versenyen még nem próbáltunk menni összkerekes autóval, ha pedig beválik, akkor azért még szeretnénk párat menni vele itt-ott. Ha minden jól alakul, akkor minden kisebb-nagyobb versenyen próbálunk elindulni. Szeretnénk ott lenni - csak a móka kedvéért - a Szilveszter Rallye-n, aminek igazából túl nagy gyakorlóértéke nincs, igazából inkább csak a forraltbor íze miatt megyünk. Aztán majd megpróbáljuk felépítgetni a jövő évet, amit már most elkezdtünk tervezgetni. Nagy szívfájdalmunk, hogy szerettünk volna elmenni egy Wald4tel Rallye-ra, de most ez úgy tűnik, hogy sem technikában, sem költségvetésben nem nagyon fér bele.

Milyen autóval láthatunk 2011-ben?
Sok mindenen múlik még ez, de majd a jövő év elejére ki fog derülni. 2-3-féle verziót vettünk számításba eddig, és ezeket mind kifogjuk próbálgatni, aztán majd amelyikkel a legjobban, legkellemesebben tudunk közlekedni és amelyikről látszik, hogy testhezálló, azzal fogunk versenyezni a következő szezonban!



Inkább a nézőknek!

Molnár Dodó ezúttal sem próbálta felvenni a harcot az élmezőnnyel, helyette viszont megpróbált mosolyt csalni a pálya szélén állók arcára. Csapatszinten sikeresen célba értek, és mindemellett még jól is érezték magukat. Molnár Dodó újra jókedvűen nyilatkozott.



Hogyan sikerült az idei év zárófutama?
Célba értünk! A várttal szemben nem esett az eső, vagyis éppen csak annyira, hogy elgumizzuk magunkat, de ez az eredményen egyáltalán nem látszott meg. Egy betegség bujkált bennem, és emiatt nem igazán tudtam nyújtani azt, ami minimálisan elvárható lett volna versenyzési szempontból. Viszont, ha a másik oldaláról nézzük a dolgot, hogy egyáltalán beértünk a célba, akkor pozitív a dolog, hiszen a mezőny nagyon hullott, nagyon sokan kiestek. Nem a mi versenyünk volt ez most. Az autó alkatrészei a "még egy versenyt kibír" kategóriát képviselték, és gondolkodtunk azon is, hogy le kellett volna mérnünk a verseny végén, hogy az autó miből fogyasztott többet: üzemanyagból, vagy vízből és olajból együttvéve? Azt hiszem, hogy mérés nélkül is kijelenthetem, ez utóbbi kombináció nyert volna! A turbó is olyan gázmennyiséget produkált, mint Visi Attila 6 hónapos kislánya, szóval nem volt túl fényes a helyzet. Felfelé utaztunk, és amikor a negyedik sebességi fokozatot meglátta, onnét kezdve hátrahőkölt, az ötödiknél sírt is…



Akkor nem volt annyira sikeres...
De! Sikeres volt, mert szerencsére voltak olyan részek, mint például az a parkoló az orfűi gyorson, ahol nem kellett 4-5. fokozatot használni, hanem "egy-kettő-néha három"-ban lehetett menni, és ott véleményem szerint elég jól tudtuk a nézőket szórakoztatni. Volt egy olyan része a parkolónak, amit nem sikerült bejárnunk a pályabejárás során, így a versenyen ott rögtön közelebb is jött a másik út, mint vártuk, és úgy megijesztettük magunkat, hogy öt tolatásból sikerült is tovább mennünk. Majd a rutinfeladat sikeres megoldásán úgy felbuzdultunk, hogy utána már szinte el sem engedtük a kéziféket a parkolóban, amit a nézők nagy tapssal honoráltak. A következő körre már vártak is minket, és ez kicsit vissza is idézte számunkra az elmúlt idők rallye hangulatát, amikor őrjöngve rohannak az autó mellett... és mivel annyira gyors volt az autónk, ez most játszva meg is tudták tenni. Utána meg jobbról előzött egy biciklis minket...



Szóval most is inkább az élményre autóztatok, mint az eredményre?
Már régóta ez a célunk, hogy inkább a nézőknek autózunk, és az eredményre kevésbé koncentrálunk. Három évvel ezelőtt, mikor Borsi Gergő navigált nekem kinn Kassa Rallye-n  mondta, hogy "Tök jó! Tök jó! Csak ez így időben nem annyira...", akkor szembesültem a dologgal, hogy ezt a rallye-t időre játsszák.

Tetszett a verseny?
A szombati nap hosszú volt, a vasárnapi pedig rövid, de legalább nem kellett korán kelni. Nagyon kevés autó ért célba, mégis sikerült a céldobogót annyira elhúzniuk, hogy ne érjünk haza emberi időpontban. Nem kis szervezést igényelhetett ez, hogy ezt így meg tudják oldani, és biztos a céldobogó környékén a hatalmas számú nézői gárda kordában tartása volt még a másik oka ennek… Egyébként tetszett, jól éreztük magunkat, és a betegségemet leszámítva tényleg jó volt minden.



Történt veletek most is valami extra-kaland?
Velünk szokott... most gondolkodom is rajta nagyon, hogy volt-e valami, de ez most egy viszonylag eseménytelen verseny volt számunkra. Jót tudtunk beszélgetni útközben…

Hogyan teljesített a csapat többi autója?
Fabinyi Béláék is végre célba értek, és az örökbefogadott Evo IX-esünk is jól szerepelt, Bujdos Miki végigment vele. Ez utóbbi egyébként a héten lekerül hozzánk a műhelybe, ahol még jobban és tüzetesebben szemügyre vesszük, hiszen már készülünk vele a következő versenyre, amihez várjuk a versenyzőket, akik táncba viszik a leánykát.



Az előfutó lányok?
Szerintem ők adták a legtöbb munkát a szervizcsapatnak! :) Személyzetügyileg kicsit elszámoltam ezt a dolgot, mert a pénteki nap üléscserélgetése után az autó sok feladatot nem adott, így hozzájuk nem is autószerelőket kellett volna vinnem, hanem sminkest és fodrászt. A szervizbe megérkezésük után rögtön a szépítkezés volt az első feladat, és az biztos, hogy a szervizponyvájuk több lehulló hajat látott, mint olajat! A Suzuki köhintés nélkül végigvitte őket, csak tankolni kellett bele, ugyanazzal az abroncsgarnitúrával megcsinálták a versenyt, nem gyepálták túlságosan az autót. Örülünk, hogy legalább az örömöt láthattuk az arcukon, és ha csak egy kicsit is, de mi is részesei lehettünk annak, hogy kipróbálhatták, hogy milyen is a raliversenyzés.

Milyen tervek vannak még erre az évre?
A Mikulás Rallye-n az autóparkunk lehető legnagyobb létszámával szeretnénk indulni, mivel addigra megépül az Evo VI-osunk is, és mindkét IX-est is szeretnénk megjáratni.