A milánói reptéren sikerült telefonon elérni Spitzmüller Csabát, aki egy kicsit megmutatta Monzában, milyen is az, amikor egy magyar rallybajnokot odaengednek egy Ferrari volánja mögé…
Milyen volt az egész hangulata? Nagyon családias a légkör. Olyan ez a Ferrari, mintha a Forma1-be csöppentél volna bele pár évvel ezelőtt. Ugyanazt a kiszolgálást kapjuk: nyakbaakasztók, beléptetés, étkeztetés, minden full-full-full. Csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni. Végre autóversenyzőként kezelnek és kiszolgálnak, megbecsülnek...
És mit szóltak, hogy odament ez a miskolci gyerek és körbeautózta őket már a tréningen is? Már az első szabadedzést megnyertem, aztán már a második szabadedzésen versenyszimulációt csináltam, próbáltam azonos köröket menni, ott nem törekedtem a legjobb eredményre. Szombaton már nagyon lógot az eső lába. Megkockáztattam a száraz beállításokat. Az időmérő elején vezettem, aztán visszacsúsztam a 4. helyre, aztán a végén úgy taktikáztam, hogy az utolsó 6 percre kimentem és tudtam egy nagyon jó időt futni, amivel meg tudtam nyerni az időmérőt, így a pole pozícióból indulhattam a szombat délutáni versenyen.
Ugyanazzal a gumival kell menned a versenyen is, amivel az edzésen mész, így fontos, hogy minél kevesebbet menj az időmérőn. Meg voltak lepve a csapatok, jöttek nézelődni a boxba, hogy ki is vagyok, honnan jöttem.
Aztán jött életed első repülőrajtja... Kérdezgettem ott mindenkit, hogy hogy kell csinálni. A rajt előtt elkezdett esni az eső, átraktuk a beállításokat az esősre. Kitaláltam még egy trükköt, mivel nem lehet gumit melegíteni, de a felvezető kör elindítása után még 5 percig nyitva a boxutca, így az első kör után még át lehet haladni a boxon és menni egy újabbat, mielőtt ráállsz a rajtrácsra. Az első körben kipörgésgálóval próbáltam melegíteni a gumit, majd a másodikban kitaláltam, hogy kikapcsolom, hisz úgy még jobban meg tudom melegíteni. Ahogy kikapcsoltam, olyan intenzívre sikerült a melegítés, hogy az egyik jobbosból kijövet sikerült megforognom, belevágódtam a szalagkorlátba, aztán még egyszer a másik oldaliba is.. Mindezt a bemelegítőkörben. Azt hittem, hogy itt a verseny vége, de aztán elindult. Volt gumifüst, szakadtak le az elemek, de fel tudtam állni a rajtrácsra. Szóltam rádión a csapatnak, hogy csináljanak valamit a maradék három percben, mert belelóg valami a bal hátsó gumiba. Megpróbálták kirángatni, de azért nem sikerült teljesen, ledarált egy jó darabot a gumiból. Elrajtoltunk, Életem első rajtja, kicsit sem voltam ideges… Furcsa volt a Safety Car mögül indulni, de végülis sikerült valami úton módon elkapnom jól a rajtot és onnantól tudtam elöl menni.
Nagy csata volt, loholtak végig a nyakamban. Próbáltam tanulgatni ezt az ívzárást, egész jól ment… :) Nagy meccs volt. Folyamatosan nyomtak. Már az első sikánból kifelé ért az első trauma, mikor kifelé jövet a szemem sarkából láttam elrepülni egy fekete autót, a nézők mondták utána, hogy kb.20 centivel repült el mellettem. Sikerült megúsznom, majdnem odalettem.
Mikor sikerült elszakadnom a mezőnytől 70-80 méterre, akkor a német Gelf, akivel a legnagyobb csatát vívtam, azt csinálta, hogy a híres sikánt mindig elfékezte, és átvágott rajta. Mivel nem történt pozíciócsere, így ezt nem büntetik, így körönként feljött 20-30 métert. Folyamatosan a nyakamba volt, aztán annyira küzdött, hogy megforgott, így sikerült elsőként befutni.
Mi történt a második versenyen, vasárnap? Az első nap csak esett az eső… Vasárnap már nagyon esett. Az első futamban futott leggyorsabb köridők alapján adják a másnapi rajtsorrendet. Mivel nekem a bal hátsó gumimból hiányzott egy 8 centis sáv, amit ledarált a sárvédő, így a gyors jobbos kanyarokban nem tudtam jól menni, a versenyen elért legjobb köridőm csak a negyedik helyre volt elég a vasárnapi rajthoz.
Negyedik helyről indulva nem éreztem, hogy nagy csoda várható. Hatalmas esőfüggönyben autóztunk az elején, szinte csak oldalra lehetett látni. Szívósan ott ragadtam rajtuk, viszonylag hamar sikerült kettőt elkapnom, aztán pár kör után annyira nyomtam, hogy hibára késztettem egy féktávon. Megúszott az autója, az enyém is, de sikerült korrigálnom. Az élre álltam és sikerült megnyernem a második versenyt is.
Jöttek magyar szurkolók is, ami csodálatos érzés volt, köszönöm nekik! Amikor megnyertem a futamot, a záróprocedúra tökéletesen ugyanaz, mint a forma1-ben. Jön a sapkás ember, rakja a fejedre a szponzorsapkát, felkísér a dobogóhoz, mielőtt kimennél van egy nagy könyv, ahol minden helyezett beírja a nevét, aláírod, kimész, zászló, magyar himnusz. És közben a lelátóról tapsolnak magyarok és kiabálják, hogy Magyarország, Miskolc… Ezt az érzést nem tudom leírni…
A csapattársad is jól szerepelt, hiszen Válint Tibor az első nap a harmadik, vasárnap a második helyre hozta be a fekete Ferkót. Az első futamban a hatodik helyről jött fel a harmadik helyre, másnap a pole-ból sikerült indulnia és a második hellyel sikerült egy rakás csapatpontot begyűjtenünk.
Nem tudom mit várt tőlem a Warm-Up csapat, de azt gondolom jól sikerült a hétvégénk. Az eső sokat segített, de már szárazon is a legjobb időt sikerült autózni…
Újra kérdezem: hogyan fogada a mezőny a miskolci rallys gyereket? Az olaszok nagyon kiborultak. De ezt jó értelembe vedd! Tapsoltak, ünnepeltek minket. Teljesen más a mentalitásuk. Milánóban is az utcán többen gratuláltak, amikor jöttünk a reptér felé a Ferraris szerkóban.
Mikor lesz a Ferrari Coppa Shell Europe következő futama? Egy héttel Eger Rallye után…
Sűrű a naptárad… Hát igen. De hétfőtől átváltunk rallye programra…
Még egyszer szeretnék gratulálni és Egerben találkozunk!
Ez tetszik, megosztom;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
