Legfőképp technikai gondok hátráltattak, de ez benne van...

Nyirád után már nem nagyon volt értelme elmenni az utolsó futamra és így azt ki is hagytuk, próbáltuk az erőinket erre az olasz versenyre összpontosítani...

 

Közelebb volt a pályaversenyzéshez, mint az autocrosshoz, az biztos.

18-an indultunk a kategóriában, rajtam kívül még két magyar indulóval, akik az szezonban már több hasonló futamon is részt vettek.

 

Nekem régóta álmom, hogy kipróbáljam magam ebben a szakágban. Természetesen ahogy az autocross-ban, itt is szeretném megtartani a fokozatosságot és nem SuperCarsban kezdeni, hanem a Super1600-ban. 

Kárai Tomi nagybátja, Kárai Józsi által ismerjük ezt a csapatot és tudtuk, hogy az autóik nagyon jó karban vannak tartva, hiszen mindkét pilótájuk az élen végzett a bajnokságban. Úgy szerettem volna elmenni a versenyre, hogy minden feltétel adott legyen és csak rajtam múljon az eredmény. 

Az autónak valóban semmi köze nincs ahhoz, amivel már évek óta versenyzek. Igaz, ez is egyhatos, de ez egy tonnás, csak elöl hajt...

 

Egyszer már mentem Kakucson egy hasonló autóval, de azt annyira nem éveztem. Ebbe az autóba beültem és minden a helyén volt, minden a kezemre állt. Nagyon könnyű volt kezelni elsőre. És nem mellesleg ott állt mögöttem egy profi csapat.

Nyilván nem tudtam, hogy a mezőnyben mennyire számít ez jó autónak, hiszen nem volt semmilyen összehasonlítási alapom, de hittem nekik, ők azt mondták, hogy az autó abszolút versenyképes.

 

Voltam már korábban ezen a pályán, de csak nézőként. Nagyjából ismertem. tetszett már korábban is az atmoszférája.

Most, amikor pénteken megérkeztünk és már ott voltak a VB-s csapatok a nagy sátraikkal, komoly buszaikkal... Világbajnoki volt a hangulat! Nagyon tetszett az első pillanattól kezdve.

Mindenben ott volt a profizmus. A gépátvételen minden porcikáját átnézték az autónak.

Sajnos a szabadedzésen pont a VB miatt csak egyszer tudtunk menni, prioritást éveztek a SuperCarsosok, akik negyvenen indultak!

Sorban álltunk, de nem kerültem újra sorba...

 

Belecsöppentem a mélyvízbe: négy kört tudtam menni és utána már élesben ment minden!

 

Azt elmondhatom: a rallycross sokkal komfortosabb, mint az autocross! :)

Én tisztán szállok ki, ha esetleg az autó nem is maradt tiszta :)

Mondjuk most nem volt sár, sütött a nap, minden jó volt.

 

Ami még nagyon tetszett benne: nem lehet azzal játszani, hogy ha első vagyok a csoportomban, akkor lassíthatok... az utolsó pillanatig nyomni kell a gázt. A rendszer olyan, hogy a tényleg gyors pilóták tudnak csak elől végezni.

 

Az első meglepetés az elődöntőben ért. Ott már nagyon komoly, rutinos pilótákkal kerültem össze, a negyedik helyről rajtoltam. Egyből az első köröm kimentem a Jokerre. Aztán az a srác, aki végig vezette a mezőnyt csak az utolsó körben ment ki és amikor láttam, hogy mögém jön csak be, akkor egy kicsit megdobbant a szívem... Akkor jöttem rá, hogy úgy tudok bejutni a döntőbe, hogy az első sorból rajtolhatok majd... Ekkor azért végigfutott rajtam minden... A futamot azért sikerült megnyernem :)

Aztán a döntőben egy picit hibáztunk. Bár ha a verseny előtt valaki azt mondja, hogy a harmadik helyre állhatok majd fel a dobogóra, akkor biztos ott azonnal aláírtam volna mindent... :) Szóval nem rádióztunk... Azt találtuk, hogy az első versenyen talán kicsit zavaró lesz majd, jobban tudok a pályára koncentrálni, ha nem kell a rádiót is figyelnem... Talán mi voltunk az egyetlen, akik nem használtak kommunikációt a box és a versenyző között.

A döntőben előre megbeszéltük a taktikát. Az volt a terv, ha be tudok állni a második helyre, akkor menjek végig az első mögött, próbáljunk meglépni a többiektől és a végén menjek csak ki a Jokerre. Az első srác sajnos nem tudott megfelelő időket autózni, mert megsérült az autója, így mind a ketten lassabbak voltunk a már korábban Jokerezőknél. Amikor kimentünk és visszajöttünk, akkor a harmadik-negyedik helyre tudtunk csak visszaérni. Végül az ő autója az utolsó kanyar előtt lelassult és sikerült megelőznöm és a dobogó harmadik fokára bejönnöm.

 

Én is nagyon remélem...

Jövőre hét versenyt rendeznek az EB-n a Super1600-ban. A promóternek nagyon tetszett a produkcióm, ők is látják, hogy kell az utánpótlás, kell a frissítés és tudják, hogy ez az a kategória, ahol tudnak az új nevek becsatlakozni. Próbálják csökkenteni a költségeket, próbálnak több médiát intézni.

Szóval szeretnénk ebbe az irányba elindulni... 

 

Igen, sajnos csak nézőként, de feltétlenül ott leszünk és remélem minél többen kilátogatnak a versenyre!