Ha egy földi halandó, mint én, kíváncsi, hogy mi van Szász Lászlóval, a formaautó és hegyi-menővel, többszörös bajnokunkkal, aki ma már leginkább csak külföldön versenyez, és körülnéz a neten, a saját honlapján is csak 2006-ig talál információkat… Na, de ennek vége! Telefonvégre kaptuk, hogy mi a helyzet vele manapság.

- Miért döntött anno a külföldi versenyek mellett?
- Régóta megyek már külföldön, 1996 óta. Azért megyek inkább ott, mint itthon, mert bajnokságot váltottunk, ahol van az autónknak kategóriája. A magyar bajnokságban volt, de megszűnt.

- Miért lehet Önről, az eredményeiről ilyen keveset hallani?
- Ez jó kérdés… Nem tudom megmondani rá a választ, de az biztos, hogy ez csak Magyarországon van így Külföldön van eredményem, sajtóm… Ha leadom a nevezésemet egy helyre, legalább háromszor hívnak fel különböző médiák előtte és kétszer utána. Svájctól Németországig így van. Hogy itthon mi az oka, azt nem tudom megmondani - biztos bennünk van a hiba. Mert az eredményeink és a tevékenységünk megvan.

- Nem, azt nem hiszem, hogy ott van a hiba, de nézzük globálisabban a kérdést: a tapasztalata szerint mennyire népszerű, mennyire volna igény itthon formaautókra, hegyi-, és pályaversenyeken?
- Úgy vettem észre, hogy hegyi versenyekre a pályaautók miatt jöttek ki az emberek, a gyors autók miatt. Mert azért az 500 lóerős forma-, és nagytúra autók a legerősebbek, leglátványosabbak. A rendezők külföldön például úgy állnak hozzánk, hogy tisztában vannak vele, hogy miattunk is jönnek - ezért az anyagi és erkölcsi elismerés ott nagyobb.

- Mivel erre nem tudjuk a megoldást, és igazából csak találgathatunk, beszéljünk vidámabb dolgokról. Meséljen a sikerekről!
- Abból nagyon sok van, hál'Istennek. Ami verseny külföldhöz fűz, az szinte mind siker - amit befejezünk, már sikerként könyveljük el. De szerencsére sokat jó helyen is tudunk befejezni. Két éve kicsit hátrébb csúsztam a ranglétrán, de idénre sikerült visszakapaszkodni az élmezőnybe, ami nagyon jóleső dolog számomra.

- Hány futam volt idén az Európa-bajnokságban?
- Tizenöt, és azt hiszem, idén befejeztük a versenyzést, a harmadik helyen.

- Milyen volt az idei év?
Mi kellett a visszacsúszás után, hogy meglegyen a harmadik hely?
- Átalakítottam a csapatot idénre, mert korábban nem igazán úgy működött, ahogy kellett volna. És minden verseny jó volt, ha egyet ki kéne választanom, bajban lennék... Nyilván, ahol jó eredményünk is volt, arra szívesebben emlékszem, ilyen például a cseh verseny, ahol négyszer tudtam már nyerni, de mindegyiket élveztem. Talán a két olasz futam volt, amit annyira nem - valahogy Olaszországban sosincs szerencsém... Ezeket leszámítva a többségén dobogós voltam.

- Kicsit meséljen az autójáról!
Kápráztassuk el az olvasókat: hány lóerős, hogy gyorsul...?
- Ez egy nagyon-nagyon jó, Forma-3000-es autó, ami Japánban a nemzeti bajnokságban ment. A motorja egy nagyon régi, megbízható motorom, amivel nagyon sok győzelmet tudhattam magaménak. Most Olaszországban egy 76 éves úriember csinálja a motoromat, és nagyon meg vagyok elégedve azzal, amit alkot. Ez egy nagyon gyors autó, és éppen ezért nagyon oda kell figyelnie az embernek, hogy egyáltalán megmaradjon benne ezeken a hegyi versenyeken. Kint ugyanis nem a kibetonozott hegyi pálya a jellemző - ha ott hibázik valaki, akkor nagyon súlyos árat fizet érte.
Egyébként 500 lóerős, a szabályoknak megfelelően, 560 kiló, de csak súlyozással, mert alapvetően könnyebb volna. Ha jól sikerült elkapni a rajtot vele, akkor két másodperc alatt van százon, és optimális esetben másfél másodperc alatt lassul kétszázról százra. Tehát itt komoly, két és fél G-s gravitációs erők vannak lassulásnál, kanyarodásnál, és mindezt persze egy hegyi versenyen kell elképzelni... Ahhoz, hogy ezt uralni lehessen 230 km/h-nál is, nagyon hinni kell a kocsi képességeiben, és a csapat munkájában.

- Miért pont a formaautózás volt, ami megfogta?
- Gokarttal kezdtem versenyezni 14 évesen, és onnan ez volt a következő lépcsőfok. A Forma-1 varázsa mindig elkapott, de mikor saját erőből kipróbálhattam egy Forma-3000-es autót, onnan nem volt visszaút, akkor eldöntöttem, hogy nekem ilyen autóval kell versenyeznem, mert olyan élményt nyújt, amit másban még nem éreztem.

- Ha idén úgy néz ki, vége az évének, mikor ül legközelebb versenyautóba?
- Remélem, hogy minél előbb...:)
Teszteket tervezünk még október-novemberben is, mert vannak még technikai dolgok, amiket meg kell oldanunk. Ki kell próbálni az itthon gyártott alkatrészeket, amiket mi gyártattunk le, valamint beállításokat fogunk próbálgatni - már muszáj készülnünk a jövő évre.