Tagai Tamás elfoglalt, de boldog. Három és fél autó felkészítésével a TRT jó úton halad, hogy elismert csapat legyen, de még arról sem tett végleg le, hogy még ő maga is versenybe szálljon…

- Hány autóval foglalkozik a TRT jelenleg?
- Alapvetően két Peugeot-nk van, és egy N-es Subaru.

- Melyikkel ki megy?
- A két Peugeot-val három bajnokságot csinálunk. Michal Kusciusko nevű fiatalember megy a lengyel bajnokságban, egy Waldemar Benedict nevű úriember az osztrák bajnokságban, és Janika az IRC előreláthatólag öt futamán.
A Subaruval pedig ifjabb Magyar Miklós versenyez a magyar bajnokságban.

- Te magad miért nem versenyzel?
- Mert ez így összesen közel harminc verseny, amiről beszélünk, és ez egy picit sok. Nem nagyon jut idő arra, hogy én is tudjak menni. Egyrészt az én oldalamról sem: az én nyugodt versenyzésemet sem tudom megoldani, másrészt pedig nyilván valamilyen szinten korlátozott az a munkaerő, amivel rendelkezünk, és ennél több versenyt már nem tudunk bevállalni. Jövő hétvégén is a magyar meg az osztrák futam együtt lesz, és nem elég, hogy két ország, két autó, itthon még Fricinek is segítünk a 307 WRC szervizelésében is. Annak a logisztikáját is mi intézzük, és a szervizelést is közösen csináljuk a Bozian-nal.

- Amikor legutóbb beszéltünk, azt mesélted, hogy álmaid autója lett a Tiéd, egy Mitsubishi. Ez megvan még?
- Igen.

- Mi a terved vele? 
- Egyelőre nincs is nálunk, Angliában van, mert új motort, új kábelköteget és új motorvezérlő elektronikát kap, merthogy ezzel volt tavaly egy kis probléma. De annyira nem is erőltetjük most a dolgot, hogy mikor lesz kész, mert nincs nagyon időnk menni vele. Majd egyszer…

- Mikor gondolod, hogy megteheted, hogy újra versenyezz?
Nem hiányzik?
- Az a baj, tudod, hogy ez így nehéz. A TRT arra szakosodott leginkább, hogy versenyautókat készítsen fel és adjon bérbe. Van két, viszonylag nagy értékű Peugeot-nk, aminek csak úgy van értelme, ha megy a versenyeken, innentől kezdve nehéz azt mondani, hogy "Köszi srácok, de én nem adom többet bérbe, mert én szeretnék versenyezni". Azt tudomásul kell venni, hogy van egy munkája az embernek, ami a bérbeadás, és van egy hobbija, ami a versenyzés. Az egyiket mindenképpen alá kell rendelni a másiknak, be kell látni, hogy a kettő együtt nem megy. Már csak azért sem, mert ha éppen lenne idő versenyezni, akkor sincsenek meg azok a körülmények, amik ezt nyugodttá tehetik. Elég sok más dolog foglalkoztatja az embert, más dolgokat is kell csinálnia emellett. Nincs idő nyugodtan készülni a versenyre sem fizikailag, sem szellemileg, sem tréninggel. Így nem lehet elég komolyan csinálni. Lehet félig-meddig készülve rajthoz állni, de nem ez a normális. Szóval, ha ezt végiggondolja az ember, akkor az az ésszerű, hogy a kettő együtt nem megy.
Persze, van egy érzelmi oldala a dolognak, és nehéz lemondani róla, mert szeretem, vagy legalábbis szeretném. Épp ezért hivatalosan nem is mondtam le, de biztos, hogy egyhamar nem fogunk egy magyar bajnokságot végigcsinálni.

- Sokat vagytok külföldön is. Te mindegyikre elmész?
- Amikor nem esik egy időbe két verseny, akkor igen, többnyire. De amikor egy hétvégén van, akkor választani kell, és általában elosztjuk. Szerencsére Rolf Schmidt nagyon nagy segítség ilyen szempontból is, és ahová én nem megyek, oda ő utazik a csapattal. A következő két külföldi például, a portugál és a lengyel egy hétvégén lesz. Úgy néz ki, hogy én megyek Lengyelországa, Rolf pedig Portugáliába.

- A családod melyiket viselte jobban: mikor "csak" itthon versenyeztél, és "csak" azokon a hétvégéken tűntél el, vagy most, hogy ugyan többet vagy távol, de legalább nem annyira veszélyhelyzetben; nem versenyautóban?
- Szerintem az előbbit. Az kevesebb időt vett igénybe. Alapvetően sem a Robi sem én nem vagyunk azok a fajták, akik olyan őrült sokat tréningeznek egy versenyre, így a pályabejárás nem vett el sok időt, csak maga verseny. Most meg azért csak külföldön vagyunk és sokkal több hétvégét, mint csak az a 7-8 verseny, amik általában voltak a hazai bajnokságban.

- Azt hallom, hogy nagyon elfoglalt vagy.
De vajon boldog is?
- Persze, abszolút. Nekem ez volt a célom. Elég jó úton haladunk a csapattal, hogy nemzetközi szinten is egy jó csapatnak számítsunk. Illetve remélem, hogy egy idő után annak fogunk számítani.

- Három autót említettél. Lenne ezen kívül még kapacitásotok, vagy ennyi éppen kitölti az életetek?
- Azt hiszem, hogy nem nagyon fér bele több. A negyedik, illetve a három és feledik ugye még a Fricié is, még ha a felkészítéssel nem is, de a logisztikával, és a szervizeléssel mindenképpen kell, hogy foglalkozzunk. Biztos, hogy lehetne még többet, de azt kell végiggondolni, hogy milyen szinten próbálunk foglalkozni a kocsikkal. Vannak csapatok, akik minden hétvégén mennek egy kocsival, addig, míg szét nem esik. Én nem ezt az irányt szeretném követni, és inkább azt mondom, hogy ennyi a kapacitás, minthogy a minőségből lejjebb adjunk.