Újabb futamgyőzelemmel tért haza a Herczig Norbert – Igor Bacigal páros, akik ezzel megerősítették vezető pozíciójukat az éves értékelésben, ám még messze van a bajnokság vége. Norbival beszélgettem a veszprémi futamról, és a soron következő aradiról.

Úgy tűnik nagyon jó a kedved!
Mitől ne lenne? :-) Egy ilyen eredmény, egy ilyen verseny után ez majdhogynem kötelező! Nagyon szép hétvége volt ez számunkra is, és a BRR Team életében is, hiszen míg mi itthon arattunk futamgyőzelmet, addig a csapat alapítója, Raimund Baumschlager a Schneebergland Rally-n szerezte meg az abszolút győzelmet.

Milyen volt a hétvége számotokra, mesélj!
Ismét nagyon-nagyon élveztük minden pillanatát, még az első napot is, amikor nem voltunk annyira helyen…

Tehát akkor nem tudatos „taktikai húzás” volt, hogy az első nap végén a negyedik helyen zártatok?
Most lehetnék nagyképű, és mondhatnám, hogy „persze, mi ezt így akartuk és azért szedtünk össze egy kis hátrányt, hogy másnap a többiek takarítsanak”, de ez nem így van! A pénteki két gyorsaságin nem olyan eredménnyel végeztünk, ahogy szerettünk volna, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy nem a megfelelő abroncsot tettük fel. A keménynek szavaztam bizalmat, de nem volt elég meleg az időjárás ehhez.
A második napon - mérnöki segítséggel - egy nagyon jó abroncs mellett döntöttünk, és nagyon jól tudtunk vele kezdeni szombaton, már az elején nagyon gyorsak voltunk, két gyors után szinte le is dolgoztuk a hátrányunkat.

Viszont az utolsó pillanatig hatalmas csata zajlott…
Valóban nagyon közel autózgattunk egymáshoz, a másodpercekért, tizedmásodpercekért versenyeztünk. Nagyon sajnáltuk Friciéket, hogy egy jó csatából estek ki. Tudom, hogy egy ilyen helyzetben, egy bérautónál hogy van, mint van, és mennyire rossz azt megélni, amikor nincs tartalék alkatrész, és önhibádon kívül félre kell állni, nem tudsz tovább versenyezni.
A futam végéig izgalmas volt a csatázás, ráadásul az utolsó kör előtt még egyszer hoztam egy rossz döntést, mégpedig azt, hogy feltettük megint a kemény abroncsokat, mert úgy éreztem, hogy nagyon meleg van. Nem volt túl jó választás, az utolsó előtti gyorson Kazár Mikiék visszavették tőlünk a vezetést, ettől függetlenül úgy éreztem, hogy itt még nem dőlt el a verseny, így az utolsó gyorson mindent egy lapra tettünk fel és nagyon-nagyon bevállalósan jöttünk, többször lógtunk az út mellett.

Az utolsó gyors beírójába érkezve, már tudtad, hogy ti nyertétek a futamot és mi történt Kazár Mikiékkel?
Amikor beérkeztünk és ránéztem a táblára, a mi időnk még nem volt felírva. Azt láttam, hogy a kordonnál többen tapsolnak... én meg csak néztem a táblát, de nem láttam. :-) Majd amikor felírták az időnket, akkor tudatosult, hogy ott mennyivel jött rosszabbat Kazár Miki.

Minden jó, ha a vége jó…
Így van, a veszprémi futamot megnyertük, de még messze vagyunk a végétől... azaz jobban mondva nem is igazán tudjuk, hogy mennyire vagyunk a végétől, hiszen jelen pillanatban a hivatalos versenynaptárban öt verseny szerepel, de ez így nem annyira fair, mert év elején 6 bajnoki futamról beszélgettünk. Jó lenne, ha a szövetség most már egy hivatalos közleményben tájékoztatást nyújtana arról, hogy mindenképpen hat futam lesz, mert a berkeken belül azért mindenki erről beszél, csak nincs kiírva. Miskolc Rallye? Vagy ha az nincs, akkor elmegyünk külföldre valahová? Nem igazán jó ez így, hogy majd az Arad Rallye után kezdünk el beszélgetni róla, hogy már csak egy verseny van, vagy kettő?

A veszprémi céldobogón azt mondtad, hogy még nem számolgattad a bajnoki pontjaitokat. Azóta ezt pótoltad?
Igen, azóta megvan minden! :-) Nekünk 66 pontunk van, 53 Botkáéknak, 46 Kazáréknak, Friciéknek pedig 28. Ennek tükrében azt mondhatom, hogy most már nem nekünk kell nagyon sietni, de persze lazsálni nem lazsálhatunk, de azért foglalkozni kell a pontokkal is és, fél szemmel nézni a táblázatot.

Így azért nyugodtabban álltok oda az aradi rajtba?
Igen, be kell valljam, ez így van. Nyugodtabb lesz a felkészülés, nyugodtabban várjuk a versenyt, nyugodtabban tudunk odaállni a rajtba, aztán majd meglátjuk, hogyan tudunk versenyezni. Egy biztos: lassan nem akarunk menni!
 
Milyen versenyre, pályákra számítasz Aradon?
A tavalyi aradi futam egy fájó pont számomra, mert úgy éreztem, hogy jól felkészültünk, de az ötödik gyorsaságin egy teljesen banális hibával estünk ki, amit én csináltam. Nagyon szélesen fordultam egy kanyart, nem a tiszta nyomon, hanem a sodróson és nagyon kis tempóval lecsúsztunk az útról, ahol egy keményebb földdarabban - még sziklát sem mondanék - a bal hátsó kerék elakadt és eltörött egy pár forintos alkatrész és így a verseny feladására kényszerültünk. Életem egyik legnagyobb kihívása volt és mondhatom, hogy most is az lesz! Nagyon nehéz, de egyben élvezetes, szűk, néhol tempós, néhol technikás gyorsasági szakaszokon kell menni. Nagyon nagy kihívás ilyen pályákon versenyezni. Szerintem egy jó verseny lesz, egy nagyon kicsit a (román-magyar) rendezőnek nagyobb figyelmet kell szentelnie a biztonságra, lehet egy picit több rescue, pályabíró kell, mert talán a tavalyi évben ebben álltak rosszul, de maga a rendezvény (a végkimenetelét tekintve) egy nagyon jó verseny volt. Jól szervezetett, jól lepörgetett, így nagyon sajnáltam, hogy kiestünk, de bízom benne, hogy idén végig tudjuk élvezni a versenyt, ezeken a szenzációs pályákon!