Czene "Maci" Zoltán egyike az ős-rali-túrásoknak. Csapatukat tavaly nagyon megrázta társuk és barátjuk, Gál "Öcsi" József halála. A padlón voltak, de talpra álltak. 2009-re új támogatójuk lett, és egyelőre három versenyautóval versenyeznek - amiből kettő már Ózdon is indult. Macival nosztalgiáztunk, és belekukkantottunk a jövőbe.

- Hogy kezdtetek versenyezni, hogy alakult meg a csapatotok?
- Már a 90-es évek elején jártunk túra-versenyekre. Akkoriban nem volt még ugye Internet, meg mobiltelefon - levélben kaptunk értesítést, vagy szájról-szájra terjedt, hogy hétvégén verseny lesz. Ezeken a régi, legendás versenyeken kötöttünk barátságot például Mészáros Ivánnal. Egyszer egy edzés után a tábortűznél szalonnát sütögettünk és bort iszogattunk - most már nincs sajnos ilyen. De akkor vetődött fel a csapatban - ott ült Iván, a rendezők, a versenyzők -, hogy milyen jó kis versenyek ezek, és milyen jó lenne keretbe foglalni őket. Akkor vállalta fel Iván, hogy összefogja, és a következő évben megrendezte az első országos bajnokságot. Akkor négy verseny számított bele a bajnokságba, köztük a mezőtúri futamok is, amik nagyon jók voltak, mert adtak diszkó-belépőt is a nevezéshez, meg pezsgőt - ez utóbbitól mondjuk másnap néha eléggé sajgott a fejünk... :) De mi azokon már részt vettünk, sőt, bajnoki címet is szereztünk.
Teltek-múltak az évek, Iván egyre jobb és színvonalasabb bajnokságot szervezett, mi meg gyűjtöttük a pontokat és a bajnoki címeket… :) Akkoriban az egész csapat A-s és N-es Trabival versenyzett. Akkor ismerkedtünk meg Gál Öcsiékkel, és akkor alakítottuk meg az első csapatunkat, ami az Alfa és LBT ASE névre hallgatott akkoriban. Ez egy baráti társaság volt, amit csapatba foglaltunk.

- Kik voltak a csapatban?
- Nálunk kezdte a pályafutását például Diebel Andris, aki később Borsi Gergő oldalán az első osztályban bajnokságot nyert, nagyon sokat segítettünk Sánta Petinek, aki másodosztályban volt bajnok egy A-s Trabival. Akkoriban alakult ki nagyon jó barátság Kőváry Barnával és Szentiványi Szabival, aki most is a csapatunknál van - ő süti a húst, és nagyon jól nyomja ezt a kérdést…:) Ők mindketten Trabiztak, mi segítettünk nekik, és együtt ki tudtunk jutni EB-kre, és pontokat is hoztunk haza. De Lovász Pali is nálunk kezdte a versenyzést egy A-s kocka Zsigulival.
2008 volt a mélypontunk, amikor elvesztettük Gál Öcsit. Gondolkodtam, hogy beszéljünk-e egyáltalán erről, de mindenképpen szeretnék, mert nagyon hálás vagyok mindenkinek, versenyzőknek, rendezőknek, régi barátoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek egyaránt, akik erkölcsileg és anyagilag is segítették Öcsi családját, és bennünk is tartották a lelket. Tavaly még az is felmerült, hogy megszüntetjük a csapatot, lévén a főtámogatónk is megszűnt… De végülis  úgy alakult, hogy tovább tudjuk csinálni. Ebben nagyon nagy segítséget nyújtott a Budatech Kft. vezetői, Horváth István és Kiss Tamás. Így jött a folytatás lehetősége, és így alakult a csapatunk át Budatech Motorsport Egyesületté.

- Hányan vagytok most a csapatban?
- Most úgy néz ki, hogy több bajnokságban fogunk menni. Az úgymond zászlóshajó a Kató Józsi és Vincze Pisti által irányított Evo VI.-os Mitsubishi. Ők majd párhuzamosan mennek Rallye2-ben és RTE-ben. Az autó teljes felújításon esett át a tél folyamán. Új lábai vannak, Havassy Peti csinált bele egy új motort. Nagy Gergő és Sersli Sanyika N1-ben egy kocka Suzuki GTi-vel szintén a túrában mennek. Ez a kocsi is teljesen újjá lett építve, de az új futóműre várunk még. És rajthoz állok én is, régi barátommal, navigátorommal, Jánosi Jenővel megyünk majd a régi, a 2002 óta jól bevált Vauxhall Astrával - úgyszintén RTE-ben.  Vannak még amatőr versenyzőink, akik meghívásos versenyeken mennek Trabival: Somogyi Zoltán és Pálos Norbert. Mindkettőjük autója A-s és ezzel riogatják a nézőket különböző amatőr versenyeken. Ők régen túráztak, de most erre van keretük és kedvük. És még egy dolog: a tél folyamán vásároltunk közösen egy Opel Kadett edzőautót, és ezzel amatőr, murvafutamokra szoktunk eljárni - szórakozásnak, edzésnek tökéletes. De képzeld, idén úgy néz ki, hogy kapunk egy lehetőséget egy francia futamra. Ez a dolog még nagyon képlékeny, de nagyon szeretnénk, ha összejönne. Júliusban Burgundi környékén lesz egy verseny, a Rallye International de Bourgogne, ahová egy ismerősön keresztül kaptunk a rendezőktől meghívást. Még folynak a tárgyalások a rendezőkkel és a támogatókkal.

- Az is felmerült, hogy abbahagyjátok - mikor éreztétek, hogy a csapat képes talpra állni?
- Az első pár hónap nagyon nehéz volt. Korábban ilyenben nem volt részünk... Nagyon sokan felhívtak, e-mailt küldtek, versenytársak, szurkolók, fórumokra írtak, pénzt gyűjtöttek a családnak - hihetetlen mennyien, és nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik. A csapatunk akkor egyébként sem állt túl jól anyagilag: pont előtte való napon beszélgettünk Öcsivel, hogy hogyan tovább, mert a működésünk csak fél évre volt biztosított. Ketten vezettük a csapatot: ő intézte a szponzorokat, én a versenyzőkkel tartottam a kapcsolatot. Utána minden a nyakamba szakadt, és hirtelen nagyon soknak tűnt... De eltelt fél év, és olyan visszajelzéseket kaptunk, meg belül is azt éreztük, hogy nem szabad abbahagynunk - és megmondom őszintén talán nem is tudnánk. Az egész csapatnak, minden barátomnak ez tölti ki az életét: versenyre megyünk, versenyzünk, együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Ez kicsit nehézkes volt: az év közepe felé ilyen úgymond terápiás versenyekre, "csapatépítő tréningekre" mentünk, és én azt mondom, hogy ehhez kellett ez az egy év, hogy feldolgozzuk a történteket. Év végén Kató Józsiék már visszakapták az autót, újjáépítették és mentek vele egyet - gondolom, tudod, hogy történt, ami történt: ha egy hollywoodi forgatókönyvíró írja meg, azt mondjuk rá sci-fi... Annyira szürreális, hogy bár nem hiszek ezekben a dolgokban, de lehet, hogy ez volt megírva... Nehéz volt talpra állni, de úgy érzem, jó úton vagyunk. Az azonban biztos, hogy mély nyomokat hagyott bennünk, és ez örökre így is marad. És a mai napig a versenyeken, és szinte nap, mint nap emlegetjük Gál Öcsit, az Elnök Urat, hogy ezt vagy azt neki látnia kéne, vagy itt kéne lennie... Ez nem fog elmúlni. De felkészültünk arra, hogy tovább tudjuk csinálni.

- Az új támogató tisztában van azzal, hogy ti a ralit leginkább hangulatában szeretnétek megragadni - azzal együtt, hogy az eredményeitek sem mellékesek?
- Igen, ők mindenféleképpen azért álltak mellénk, erről sokat beszélgettünk, hogy mennyire elszaladt ez a világ. Mi sosem voltunk egy gazdag csapat, és az eredményeinket nagyrészt az ügyességünknek köszönhettük. Régebben persze ez könnyebben működött, mert mindenki Y-Stomil-lal ment, nem volt ennyi pénz, nem voltak elérhető technikák, és a versenyautók sokkal közelebb álltak egymáshoz technikailag - az eredményt is könnyebb volt felmutatni. Manapság már ebben a sportban is olyan technikai fejlődés ment végbe, hogy ahhoz, hogy eredményt tudj felmutatni, a szerencsén és a tudáson kívül komoly anyagi háttérre is szükség van. Mi már az RTE megalakulása előtt ott voltunk, és mindig mondhatjuk, hogy válogatott volt a csaptunk, mert mióta versenyzünk, egyetlen autónkat sem zárták ki soha egy versenyből sem, vagy nem akadt fönt technikai ellenőrzésen - erre mindig kínosan ügyeltünk, hogy nehogy ilyen előfordulhasson, és tisztán játsszunk. Nem akartunk görcsösen, izzadtságszagúan hajtani az eredményt, és elveszteni az élvezetét ennek a gyönyörű sportnak. Ez a mentalitás nagyon megtetszett a Budatech vezetőinek, és ezért álltak igazából mellénk. Úgy gondolták, hogy ez az ő "imidzsükbe" is beleillik, így méltóan képviselhetjük a cégüket.

- Most te lettél a csapat vezetője?
- Mondhatjuk, hogy igen, de még jobb, hogy az Egyesület versenyzője vagyok, hiszen mikor versenyzünk, akkor a csapatvezetői teendőket Szentiványi Szabi látja el, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Amikor nem versenyzek, akkor én viszem ezt a részét a dolognak. De szeretnék minél többet versenyezni, hogy a Szabinak minél több munkát adhassunk - ő süti a legjobb húsokat...:)

- Hogy sikerült az első, ózdi futamotok?
- Viszonylag jól. Három párosunkból ketten tudtunk ott lenni, mert Nagy Gergőéknek nem készült el az autójuk - ők ezt a versenyt minuszolták. Kató Józsiék Egerben a második gyorson dobtak egy tetőt, úgyhogy itt még nyalogatták a sebeiket - de ennek ellenére az abszolút 8. és a kategória 4. helyén végeztek. Nagyon fáradtak voltak, mert egész héten nem aludtak, hogy elkészüljenek egy hét alatt a kocsival - kicsit megszeppenve vágtak bele az ózdi futamba, de napközben magukra találtak: egész jó időket autóztak. De volt technikai problémájuk, az utolsó két gyorson a váltójuk rakoncátlankodott, de szerencsére nem okozott akkora problémát. Még ismerkednek a kocsival, hiszen a Lada VFTS után nekik ez még nagyon új, de igyekeznek követni az autó tudását.
Mi pedig elővettük az öreg Vauxhallt, leporoltuk, és ahogy tudtunk, futottunk vele. Az első két gyorson csak a hangosítással volt bajunk, utána fék kísértett minket - annyira sokat tudtunk tesztelni a télen, hogy a versenyen kellett összekopniuk a féktárcsáknak...:). A harmadikon mintegy három és fél percet töltöttünk árokban, végül a nézők és a navigátorom segítségével tudtunk kiszabadulni - de a negyediken elszakadt a szervószíjuk, mert valószínűleg bekerült valami gally, vagy fél erdő a motortérbe...:). Ezután már mi is iszonyú fáradtak voltunk, de a fiúk összepofozták az autót a szervizben. A végén már az esélytelenek nyugalmával végigautóztuk a maradékot - és még egy kategória 3. hely is az ölünkbe hullott, úgyhogy nagyon boldogan értünk haza Ózdról. A hangulat iszonyú jó volt egész hétvégén: egy év után újra éreztem, hogy élek. És ez már nagyon hiányzott.

Köszönjük a támogatóinknak, a Budatech kft-nek és a Diósi Mérnöki Tervező Irodának az együttműködésüket!

Partnereink: Auto-6 kft, Evo III Bt, BASF lackfabrik, Friedrich Kft,
                  Realcar modells, Trabant-Wartburg Klub, Trio Kft,
                  Pingi, Luxi, Kőnig Pince, Igor Bacigal,