Sajtóanyag:
'A szerdai pályabejárás során rosszul lett, és kórházba kellett szállítani Spitzmüller Csabát. A román rallybajnokság hatodik futamára készült a navigátorával együtt, amikor folyamatos szédülés fogta el, ezért kénytelen volt az út szélére húzódni. Az állapota azonban a pihenés után sem javult, sőt csak rosszabbodott. Spici elájult, ezért az aradi kórházba vitték.'

Csabi! Mindenkit sokkolt a hír, hogy kórházba kerültél. Nem volt olyan társaság, ahol ne jött volna ez szóba…
A sajtóanyagodból kiderült, hogy mi történt Veled, de Te magad hogyan élted ezt meg?
Nagyon vegyes érzelmekkel tudok erről a pár napról beszélni…
Kezdődött ott, hogy amikor a pályabejáráson a gyorsasági szakaszon meg kellett állnunk, akkor egy olyan lavina indult el velem, ami akkor megállíthatatlannak tűnt és órák alatt nagyon megváltozott az életem. Megmondom őszintén, hogy nagyon megijedtem én magam is, hiszen nem tudtam, hogy mi is történik pontosan… Keveset tudtam magamról és a körülöttem történő dolgokról.
Aztán a kórházba kerültem. Két napig gyakorlatilag a szemem sem tudtam kinyitni, annyira forgott velem a világ.

És miközben kezdtem kicsit jobban lenni, rendkívül sok pozitív hatás ért. Nem is gondoltam, hogy ennyi embert érdekel az, hogy mi is van velem és hogy fontos vagyok nekik. Eszméletlen mennyiségű üzenetet és támogatást kaptam mindenkitől.

A sporttársak hozzáállása is rendkívül pozitív volt számomra. Nagyon sok szeretetet kaptam a kórházi dolgozóktól is, régi ismerősként kezeltek, igazából nem is értettem, hogy miért jár ez a kitüntetett figyelem nekem. Amikor eljöttünk, akkor is úgy búcsúztak el tőlem, mint régi jó barátoktól szokás.

Azt ugye elmondhatjuk, hogy már hazafelé tartasz éppen…
Persze, hiszen sokan kérdezték ezt is. Ma (kedden) indulhattunk haza, nem volt szükség mentőre, utcai autóval utazunk, ha hazaérünk pár napon belül elkezdődnek otthon a kivizsgálások. Eddig nem voltam szállítható állapotban, de már jól vagyok és az MR vizsgálatok eredményének ismerete nélkül nem akartak elengedni a kórházból.

Biztos mélyreható diagnózist még nem tudtak mondani, de azért mindenki számára érthetően, kérlek, mondd el, hogy mit mondtak az orvosok.
Az első ijesztő hírek után sokkal jobb a történet. Ami a legfontosabb, hogy nem agyi jellegű a baj, amit szerencsére az MR vizsgálat egyértelműen kimutatott.
Két eshetőség lehet, az egyik a középfülben egy gyulladás következtében adódtak ezek a problémák, a másik pedig, hogy túlhajszoltam magam és ez okozta a szédülést és a túlzott rosszullétet. Valamelyik a kettőből, de akár az is lehet, hogy ezek együtt okozták a problémámat.
Azt gondolom, az első hírekből levonható következtetésekhez képest mindenképp jobban hangzanak ezek a dolgok.

Ahogy mondtam, tényleg a verseny alatt mindenhol téma volt az eseted, de talán mindenkit meglepett a román versenyző, Bogdan Marisca gesztusa, hogy az autóján hirdette, hogy visszavár. Ilyen jóban vagytok Bogdannal?
Bogdan Marisca egy nagyon intelligens és nagyon gyors pilóta. Sajnos idén a technikai háttere nem teszi lehetővé, hogy a bajnoki címért harcoljon. De egy igazi sportember!
Jó volt a viszonyunk, de nem gondoltam, hogy ennyire. Nagyon jól esett a gesztusa. Azt hiszem nem is a viszonyunknak köszönhető, hanem annak, hogy Ő egy tényleg igazi sportember és egy igaz ember! Köszönöm neki! Örülök, hogy ilyen emberrel versenyezhetek.

Tényleg mindenki Veled (is) foglalkozott a verseny alatt, de Te mennyire tudtad követni a verseny eseményeit?
Félig nyitott szemmel is, de megpróbáltam követni az eseményeket, bár ugye az orvosok közben épp azt ecsetelték még a részletes vizsgálatok hiányában, hogy talán itt fejeződött be a ralis pályafutásom. Nagyon reménykedtem, hogy nem lesz igazuk és túl leszünk ezen a betegségen anélkül, hogy abba kellene hagynom azt, ami az életem.

Nagyon szerettem volna indulni a versenyen, hiszen az autónk is már maximálisan ütőképes, bárkinek méltó vetélytársai tudtunk volna lenni. Éppen ezért is nagyon érdekelt, hogy mi történt a futamon.
Az időeredményeken túl nagyon furcsa és érdekes híreket kaptam. Nem is igazán akarnám kommentálni ezt…

Azért nem maradtál verseny nélkül, hiszen amikor vasárnap bementem Hozzád a kórházba, akkor is egy ’küzdelem’ tanúja lehettem… :) A szobatársaiddal épp azon versenyeztetek, hogy kinek csöpög le hamarabb az infúziója… bár nem vagyok benne biztos, hogy jelen szituációban a leggyorsabbnak a legjobb…
:) :) :) Igen, épp egy verseny közepébe csöppentél! :)
Gyakorlatilag vezettem mikor megérkeztél, de aztán annyira elbeszélgettünk, nem figyeltem és a többiek elhúztak mellettem… :)

Kaptál egy kupát a verseny román rendezőitől és tényleg mindenki visszavár!
Ugye mondhatjuk azt, hogy érdemes várnunk a visszatérésedre?!
Minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatérjek! Nem hagytam eddig sem, hogy rajtam kívül álló okok felülkerekedjenek. Megpróbálok úrrá lenni mindenen és minél hamarabb újra versenyezni!
Egy olyan erős visszajelzést kaptam az utóbbi pár napban a barátaimtól, a versenyzőtársaktól, a nézőktől, a sportszerető emberektől, ami rendkívüli nagy erőt ad, hogy ezt tovább kell csinálni!
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a jókívánságait, a bátorító szavait, a szeretetét! Lehetetlen lenne felsorolni mindenkit, de szeretném, ha mindenki tudná, hogy köszönöm!!

Csabi, azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy mielőbbi gyógyulást kívánunk és VISSZAVÁRUNK!