Nagyon izgalmasra sikeredett a veszprémi verseny...
De hogy kinek, miért? Arról egy kis körbetelefonálás után tudunk képet adni (már azokról, akik felvették a telefont...)

Asi:
"Ez egy normál veszprémi versenynek indult, szinte a tavalyi pályákkal. Viszonylag könnyű volt a felkészülés, nagyon jó minőségűnek tűntek a szakaszok a pályabejárás alatt. Szóval az előjelek bíztatóak voltak. Mikor nekivágtunk az első gyorsnak, egyértelművé vált, hogy a hátrébb versenyzőknek előnyük van, mert az első 10-15 autó lepucolta a pályát. De nem hiszem, hogy ez annyira jelentős különbség lett volna. Mindennel együtt az első nap nagyon jól sikerült, hibátlanul ment minden, az autó jól vizsgázott. Másnap sajnos a második kör elején ráugrottunk egy ugratónál lévő enyhe jobbosban egy kőre. Azonnal lekoppant a felni, valószínűleg odacsípte a felni a gumit, és defektünk lett. Ez a második kilométeren volt, és így utólag azt kell, hogy mondjam, hogy meg kellett volna állnunk kereket cserélni, és ha hátránnyal is, de célba érhettünk volna. Így viszont addig mentünk az autóval, míg teljesen kifordult a futóművünk és eltört a kormányösszekötőnk. Akkor már muszáj volt megállni… Hat-hét kilométert mehettünk defekttel, és talán közrejátszott az is, hogy Miskolcon tudtunk defekttel menni, és azt gondoltam, hogy ez murván is sikerülhet, de be kell látnom, hogy ez ezen a rossz, köves pályán nem működik."

Balázs Öcsi:
"Sajnos nem tudtunk tesztelni erre a versenyre, mindössze két kilométert gurultam, hogy legalább a lengéscsillapítókat megnézzük. Ezek Acropolisra állítva érkeztek, így hozta a SACHS mérnök. Az első gyorson kicsit óvatoskodtam, de annyira nem mentünk rossz időt. Aztán a nap folyamán sikerült belerázódnom ezekbe az ugratós szakaszokba. Nap végén másodikak voltunk Asi mögött, de utánam ketten is voltak három másodpercen belül, szóval nagyon szoros csata ment a második helyért. Másnap, az első körben tudtam növelni az előnyömet, úgy 14 másodpercre. A második körben, a hajmáskéri gyorson mi is defektet kaptunk, ahogy sokan mások is. Próbáltam defekttel minél gyorsabban lejönni, de annak hatására, hogy ugratókon is nagy tempóval mentem át, szinte már csak felnin, tönkrement a lengéscsillapítónk. A gyors végén ugyan lecseréltük a kereket, de visszaestünk a negyedik helyre. Már csak arra kellett figyelnünk a tönkrement lengéscsillapítóval, hogy meg tudjuk tartani ezt a helyet. Ez sikerült, de csoda, hiszen a végére el is tört. Nagyon el voltunk keseredve, mert nagyon jó helyen álltunk, még abszolútban is, de szerencsénk volt, hogy egyáltalán beértünk."

Keller Péter:
"Teljesen óvodás hibát követtünk el: egy szűk, balos visszafordítóban, felmentem egy földkupacra. Nem feltételeztem, hogy felborulunk, maximum azt gondoltam, hogy kétkerékre áll az autó. De nem szabadott volna rámenni, hanem inkább el kellett volna fékezni, és legfeljebb tolatással megoldani a dolgot… De ennyi. Oldalra borultunk. Ez nem volt nagy baj, mert voltak nézők, akik visszaborítottak, és úgy 15-20 másodpercet veszítettünk ezzel, de végülis amiatt estünk ki, mert körülbelül öt kilométerrel később eltört a féltengelyünk. Hogy a borulás miatt, vagy sem, azt nem tudni, de az tény, hogy próbáltam utána sietni, és behozni a hátrányt, és néhol durvábban fordultam. Mivel N-es autóról beszélünk, lehet, hogy ezt nem bírta a féltengely. Nagyon bosszant, mert egyrészt a bajnokságban nemhogy a második helyünket erősítettük volna, még visszacsúsztunk a harmadikra és sajnálom szegény kis autót, mert a csomagtér-ajtón és a lökhárítón kívül minden külső elemet cserélni kell rajta. Ha valaki vagány és esik egy nagyot, és utána megy tovább, még büszke is lehet, hogy így is tovább tudott menni, de így én szégyennek tartom, mert egy ilyen lassú kanyarban felborulni… Elég rosszul érzem magam miatta."

Matics Miska:
"Nem indult rosszul ez a verseny, de nem teszteltem azzal a gumival korábban semennyit, amivel rajthoz álltunk. A negyedik gyorsasági rajtja után kaptam egy jobb első defektet, a jobb hátsó fékhez beugrott egy kő, és az pedig letörte a fékcsövemet. Meg kellett volna állni, lecserélni a kerekeket, és akkor talán tudtunk volna tovább menni, de fékünk mondjuk akkor sem maradt volna. Ilyenkor nem szívesen áll meg az ember, mert talán jobb egy-két percet veszteni defektesen haladva, mint 4-5-öt, mert megállt cserélni. Mondjuk a gyors vége előtt egy kilométerrel mindenképp meg kellett állnunk, mert a felnink annyira tönkrement, hogy nem tudtunk tovább menni. Azon az egy gyorson akkor már volt vagy 10 perc hátrányunk, és fékünk sem volt semennyi, úgyhogy úgy döntöttünk, kiállunk."

Ranga Lacika:
"Elég rövid volt ez a verseny, de annál izgalmasabb. Az első gyorson elrajtoltunk, és ahogy leszálltam a kuplungról, a bal hátsó féltengelyünk szétcsúszott. Így azon a gyorson csak végiggurultunk, kaptunk vagy két percet. Aztán etapon az Andrissal orvosolni tudtuk, így nekiálltunk a másodikon behozni a hátrányt, némileg talán eszetlenül. Ott mentünk vagy négy kilométert, ami tényleg nagyon komoly volt, igazán jó idő lett volna, ha végigérünk, de sajnos felborultunk. Egyszer átpördül a kocsi, végül az oldalán állt meg és sok idő volt, mire visszaborítottak. Az autó körbetörött, a futómű is sérült, én bevertem a fejem, de annyira, hogy megszédültem, és mindezt egybevetve úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk. A sérülések látványosak inkább, nem lesz gond a szereléssel. A bajnokságban már elszálltak az esélyeink, már csak a Mecsek Rallye-t várjuk, mert azt nagyon szeretjük. De ez volt életem első borulása az elmúlt hat évben, mióta versenyzem. Meglepett, de ezen is túl kell lenni."

Turán Frici:
"Nem a mi hétvégénk volt, de lehetett volna. Megnéztem az időeredményeket utólag, és most húztam fel magam nagyon: 2 perc 45-öt hagytunk bent a defekt miatt, és 19 kilométert jöttünk bal első defekttel. Kétszer meg is álltunk, hogy megnézzük, kibírja-e a célig: Kálmi kikötötte magát, kiszállt, megnézte, majd vissza, bekötötte magát, és mentünk tovább, valamint Balázst elengedtük, álltunk vagy 15-20 másodpercet, hogy ki tudjon kerülni. Szóval 2:45-öt vesztettünk, és végül 2:23-mal kaptunk ki… Talán megnyerhettük volna a hétvégét.
A szombati eredményeinkhez hozzátartozik, hogy elsőként mentünk, és most már érzem én is azt, hogy miről beszélnek a VB-n, mikor azt mondják, hogy az első autó takarítja az utat… Ez akkor vált világossá, mikor másnap a kilencedik helyen, egy lényegesen tisztább úton mehettünk. Volt már nyom, tudtak a gumik kapaszkodni. Szombaton nagyon el voltam keseredve a történtek miatt, viszont ha azt nézem, hogy a kilencedikről feljöttünk a negyedikre, akkor nagyon jókedvűnek kéne lennem. De annyira azért nem jó a szám íze, mert ha meg tudtuk volna nyerni, akkor nem 4 pont lenne az előnyünk, hanem 19, és az azért nagyon megnyugtató eredmény lett volna. Most kicsit talán újraindul a bajnokság."

Zambelly György:
"Szeretjük ezt a versenyt, jól el is kezdtük. Az első napot az A csoport első helyén fejeztük be és az abszolút tízedik helyen. Ez egy soha nem látott, jó eredmény volt számunkra. Majd az utolsó időellenőrző állomáson, a sárga táblát nem észrevéve, begurultam az állomásra - öt perccel korábban. És ez öt perc büntetéssel járt, ami annyira elvette a kedvünket, hogy másnap reggelre úgy döntöttünk, hazamegyünk. Azelőtt sosem volt ilyen, és igazából nem is az volt, hogy nem vettük észre. Az történt, hogy Balázs Öcsi öt perccel előttünk ment, őt követtük az időellenőrzőbe. Akkor jöttünk a dupla gyorsról, és mindenki pakolt, bukót vett le, ilyesmi, és amint Öcsi elindult kifelé, én automatikusan utána indultam - mint amikor a dugóban automatikusan megmozdulsz, ha az előtted álló indul. Észrevettük a táblát, de akkor már késő volt, jegyzőkönyvezték. Rendkívüli módon csalódott vagyok azóta is, mert hihetetlen jól ment addig a verseny…"