Vidéki Csabi és Keresztesi Péter egy méltánytalanul elhanyagolt kategória büszke bajnokai. A régi rali-túrás páros tavaly megnyerte az N/2-t, és hát persze, hogy Csabit is az idei évről faggattam - de csak 2007 kivesézése után… 

- Halleluja, hogy feléledt az N/2-es az évad második felére! Ám attól függetlenül, hogy az év második felében értékeltek csak titeket N/2-ben, azért ti előtte is indultatok…
- Petivel már együtt megyünk 6 éve. A 2007-es év elég rosszul indult akár anyagilag, akár autófelkészítés szempontjából nézve. Egyre nagyobb falatnak tűnik, hogy nemhogy emeljük az autó színvonalát, hanem már a szinten tartás is. Mivel kevesen indultak az N/2-ben, így átsoroltak bennünket az A/3-ba. Látva a kategóriát, mi azt mondtuk, hogy ha belekerülünk a 10-be, akkor ez már jó. Habár a szponzorok felének elég nehéz azt eladni, hogy 2004-ben bajnokok voltunk és folyamatosan dobogók, ezzel az autóval meg - bár igaz, hogy másik kategóriában, de - a 10-be alig fértünk bele. Utána az a döntés lett, hogy induljon-e ez az N/2. Ez nagyon jó, mert egyforma szintű autók vannak. Nem hiszem azt el, hogy nincs Magyarországon olyan ember, aki kevesebb pénzzel és idővel rendelkezik és ne szeretne egy olyan autóval menni, amit év elején becsületesen megcsinált és egész évben tud úgy menni vele, hogy semmi baja az autónak.

- Ezt már sokszor fejtegettük, de szerinted mi az oka annak, hogy ennyire népszerűtlen az N/2?
- Igazán ez a kategória az, ahol a legkönnyebb csalni. Talán ez nem mozgatja az embereket, emiatt hidegedtek el tőle. Nagyobb élmény egy zörgős, csattogós autóval menni, legyen ez egy Lada vagy most már azért rengeteg nagyobb autó is van. Én mindig reálisan próbáltam látni, és tudom azt, hogy nekünk ez az, ami elérhető, ez az, amiben tudunk bizonyítani.

- Soha nem akartál váltani? Akár A-ba, akár egy másik N-be vagy H-ba mondjuk?
- Szerettünk volna. Voltak álmok, hogy csináljunk belőle A-s autót. Volt rengeteg lehetőség, de ha megnéztük a számokat és a saját lehetőségeinket, akkor rögtön kiderült, hogy igazán esély sincs rá. Nekünk az volt a cél, hogy menni egy teljes évet. Ez nagyjából már hat éve cél, hogy ott lenni az első versenyen, ott lenni az utolsón, legyen új gumi, mindenünk meg legyen és egy kerek történet legyen egy év. Ehhez képest az első két versenyről mindig lemaradtunk, mert nem tudták ideadni a szponzorok a pénzt, mert nem készült el az autó időre. Ezek voltak a célok és természetesen meg volt az álmunk is, hogy beleülünk egy nagyobb autóba, beleülünk egy A-s autóba, de reálisan csak ezek vannak. 

- Idén mi lesz veletek?
- Idén nem tudom. Keressük a lehetőségeket. A "jó gazdasági helyzetben" szponzorok nagy részét nem azt mondanám, hogy elvesztettük, hanem a lehetőségek nekik sincsenek meg, hogy bennünket támogassanak. Mindenki a túlélésért harcol. Szeretnénk menni mindenféleképpen, de egyre kevesebb reális esélyt látok arra. Az a baj, hogy ez, hogy mi most bajnokok lettünk, az, hogy 2004-ben bajnokok voltunk, ezt effektív készpénzre váltani nem sikerült. Lehet, hogy a mi ügyetlenségünk, de itt az Alföldön ezt készpénzre nem lehet váltani. Hiába mondjuk azt, hogy mi marha ügyesek vagyunk, és képesek vagyunk megállni a helyünket akár feljebb is vagy bárhogy, ez igazán nem eladható.

- Nem tudom, hogy a kategóriatársakkal mennyire tartod a kapcsolatot, de ha jöttök, akkor hogy fog állni az N/2? Mit tudsz róla?
- Nem tudom. Szerintem nagyon kevesen leszünk. A tervünk egyelőre az, hogy egy-két versenyen menjünk. Lassan mi is eljutunk oda, hogy összeszedünk egy versenyre pénzt és megpróbálunk ott menni, de hát ez kevés a bizonyításra. Ez csak a magunk megnyugtatására elég, hogy igen, mi azért tudjuk, hogy képesek vagyunk csinálni.

- Ha teszem azt, ne adj Isten nem jön össze az, hogy idén elinduljatok, akkor mivel próbálnál meg pótolni?
- Hiányozni már akkor hiányzott, amikor szó volt róla, hogy reálisan nincs rá esély, hogy egész évet menjünk. Pótlás gyanánt lassan a siklóernyős vizsgámat leteszem.

- Mióta siklóernyőzöl?
- A repülés mindig is mozgatott. Ez az a része, ami elérhető házi motorral, mert a motor az fontos, hogy zúgjon. A siklóernyő olyan, mint az ejtőernyő, egy banán alakú kupola, a Pilisben lehet látni, ahogy mennek vele. Ezt az Alföldön úgy lehet megoldani, hogy van a hátadon egy motor. Ez az, amit a legszabálytalanabbul lehet csinálni. Ez a legveszélyesebb, marha lassan megy, de arra jó, hogy az ember kiszellőztesse a fejét és valami zúgjon a fülébe.

- Ez volt a fő szempont, amiért pont a siklóernyőt választottad ki?
- Meg mert ez a legolcsóbb. Ez szabad repülés és egy milliós alatti történet, és elérhető. Jó az idő, délután van két óra, ki lehet menni, ki lehet a napi gondoktól szellőztetni a fejünket. A rali is erre volt jó. Szerettünk autózni, elment az ember a napi gondoktól távol, és kiszellőztette magát. Jó társaságban voltunk. Nekem jólesett, hogy elsők lettünk. Az egy nagyon jó dolog, de én ugyanolyan hévvel csináltam akkor is, amikor még Trabantoztunk, és nem volt eredmény. Az élmény volt a lényeg és a társaság. Hogy olyan emberekkel voltunk együtt, akiket meg lehetett hülyíteni fél perc alatt és jól éreztük magunkat. Az a baj, hogy most marhára elment a nagy, drága autókkal és nincs az az élmény, amit mi kerestünk ebben. Nagyon nehéz megtalálni azt, hogy jól érezzük magunkat, hülyítsük egymást és jó élményekkel menjünk haza. A szórakozás tűnt el belőle, meg az embereknek az egymáshoz való viszonya változott. Ha a nagy öregekkel beszélgetünk, elmondják, hogy az utolsó csavarját, az utolsó alkatrészét is odaadta az ellenfélnek azért, hogy a pályán tudja megverni, hogy meg tudja nyerni a versenyt. Ezt ő is ugyanúgy visszakapta. Most meg lehet nézni, hogy honnan lehet egy alkatrészt esetleg egy másik autóstól elkérni. Erre nagyon kevés az esély.

- Én egy kicsit tartok tőle, hogy ti, mint az egyik utolsó harcosai ennek a tényleg, igazi hobbi sportnak, mert Iván hivatalos kategóriája szerint ez szabadidősport, szóval, ha ti mindannyian eltűntök, akkor ki fogja tartani a lelket ebben a túrában?
- Ott vannak még, akik ugyanezt el tudják mondani: az Öcsiék, Maciék, ők talán az utolsó mohikánok ebben, de az biztos, hogy a Macival is erről beszélgettünk, hogy már nem az, mint mikor lementünk Mezőtúrra a saját porunkban forogni és marha jól éreztük magunkat. Mindenki mindenkinek a barátja volt, más hangulata volt. Most elment egy olyan irányba, hogy ki az, aki meg tudja venni a drágább alkatrészt, ki az, aki meg tudja venni a drágább autót és hatalmas nagy autók vannak.

Annak idején, amikor elkezdtük és valakinek volt egy 205-ös Peugeot-ja az volt a király, az volt a drága autó 10 évvel ezelőtt. Most meg olyan minőségi és olyan típusú autók mennek a versenyen, hogy olyat közúton sem is igazán lehet látni, nem népautók. De ami igazán a probléma a raliban, hogy nincs nagyon már rá idő. 3-4-5 nap volt a versennyel együtt a felkészülés meg minden, és rengeteg időt, pénzt és energiát felemésztett. Közben nekem is van most már egy lassan egyéves lányom. Ha minden igaz, akkor Petiéknél nyáron születik gyermek. Ezek is döntően benne vannak abban, hogy az idei döntést meghozzuk.

- Akkor ragadjuk meg ezt a vidám témát, és maradjunk kicsit ennél. Hogy hívják a kislányod?
- Luca Hanna.

- Terveztek még kistestvért neki?
- Neki van egy nagytestvére, van egy 16 éves bátyja. Benne vagyok ám a korban!

- Én azt gondoltam, 28-29 körül vagy…:)
- Aha, plusz egy tízes.

- A család mit szól ahhoz, hogy valamivel mindig el kell, hogy foglald magad - ha éppen nem ralival, akkor a kevésbé veszélyesnek nem igazán nevezhető siklóernyővel?
- Nehezen. A párom azt mondta, sokkal jobb volt, amíg az autósport volt, mert ugye őt úgy ismertem meg, hogy versenyeztünk. Most van egy másik sport, amivel én is csak most ismerkedek, most tanulgatom és marha nehéz, mert az első pillanatban csak a rossz élmény van, csak a nehézségek vannak. Ő már megmondta, hogy jobban örülne, ha ismét raliznánk, abban szívesebben segítene. Ez egy kicsit veszélyesebb, de olcsóbb. A mi lehetőségeinkkel hamarabb tudok ernyőzni, mint autózni. Annak idején volt arról szó, hogy ne legyen versenygumi. Többen kérdezték, hogy fogunk úgy menni? Hogy mennénk? Ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt mentünk. Hosszabb féktávot kell venni, lassabban kanyarodni, ennyi. Csak egyformábbak voltak az autók.

- Igen, ilyen szempontból igazságtalan ez a rendszer, de ez olyan dolog, hogy régen azt se tudtuk, hogy mi az, hogy mobiltelefon, ma meg már élni nem tudunk nélküle.
- Így van, haladni kell. Csak mi már benne vagyunk a korban és az ember szívesebben beszélget azokról a régi dolgokról, ami egy idő után csak szép emlék marad. :)