Zsembery Barnáról nyáron aggasztó hírek érkeztek, úgyhogy egészen felderültem, mikor megcsörrent a telefonom, és Barna szólt bele. Azt kérte, hadd köszönje meg mindenkinek…

- Örömmel hallom, hogy vidám a hangod! Hogy vagy?
- Köszönöm, most már gyógyultan.

- Mi történt nyár elején?
- Május elején kerültem kórházba, ahol hat hétig nem is tudták, hogy mi bajom van. Csak azt látták, hogy van egy őrületesen nagy vérmérgezésem, és a szervezetem nem reagál semmilyen gyógyszerre. Csak a második hónap végén kezdett világossá válni az orvosoknak, hogy mi a helyzet, mi lehet a megoldás. Akkor volt szükség a vérre, és hihetetlen sokan mozdultak meg a felhívásra, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek. Így kétszer kaphattam vért, vérátömlesztést. Ezzel elkezdett javulni az állapotom, augusztus 23-án kijöhettem a kórházból, és október közepe óta nem kell gyógyszert sem szednem már. Elvileg gyógyultnak tekintenek.

- És az is vagy? Jól érzed magad?
- Igen, csak az a baj, hogy ez a fertőzés egy gyulladást okozott a szervezetemben, ami ráment az ízületeimre. A csípőízületem, a porcok eltűntek, felszívódtak, úgyhogy most csak két mankóval tudok járni. Ezt majd protézissel kell pótolni.

- Tudod már, mikor?
- Jövőre, csakis. Ekkora vérmérgezés után nem lehet jó ideig bolygatni a szervezetet, előbb rendbe kell, hogy jöjjön az immunrendszerem például. Jövő májust mindenképpen meg kell várni, és akkor is előbb az egyik beültetés jön, aztán a másik, külön-külön. Hosszú folyamatban vagyok, de legalább azt tudom mondani, hogy a vérmérgezésből kijöttem, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben mekkora szerepe volt azoknak, akik segítettek. Úgyhogy ennyi most jelen pillanatban az állapotom: már vezetek autót, a Szilveszter Rallye-n elindulunk, építjük az új autót jövőre... Tehát nem adtam fel semmit az égadta világon, és úgy kezelem magam, mintha teljesen gyógyult lennék.

- Az kiderült, mitől volt vérmérgezésed? Kell attól tartani, hogy újra előfordul?
- Utólag már nagyon egyszerűnek tűnik a történet. Korábban voltak légzési nehézségeim, amire szteriodokat kaptam. A légzési problémáim megszűntek ugyan, de az immunrendszerem legyengült, és egy, a testemben szunnyadó staphylococcus baktérium viszont aktivizálódott, és szétszaladt a szervezetemben. Minden lágy részt kikezdett: ezért nem mozgott a vállam, a kezeim, a lábaim, és a gerincemben is három csigolyát kikezdett. De már tényleg elmúlt, fájdalom sincs már.

- Azt mondod, már vezetsz is. Kell valami különlegesség, hogy képes legyél erre?
- Nem, csak a beszállás okoz nehézséget, de vezetni már gond nélkül tudok, lévén a lábaimnak semmi baja. De borzasztó sokat edzek, napi 2000 métert úszom, és egy órát medicinlabdázom, úgyhogy próbálom a kondimat visszahalászni, amennyire lehet, de porcot nem tudok növeszteni...

- Mivel indultok a Szilveszter Rallye-n?
- A 12-es Gordini-vel, az már hozzám nőtt.

- És jövőre mi lesz az új autó?
- Szintén egy 12-es Gordini, de annak az lesz az érdekessége, hogy ez az a szélesített verzió lesz, amivel valójában apámék versenyeztek. Sikerült megcsinálni. Nem volt egyszerű, mert sehol a földön nem tudtam már szerezni domborítást hozzá, viszont meg tudtam szerezni a műhelyrajzát. Utána találtam egy lakatos srácot Algyőn, aki hajlandó volt lemezből, rajzok és fényképek alapján megcsinálni az eredeti domborítást, úgyhogy ez a karosszéria készen van, fényezésre vár. Elvileg minden megvan ahhoz, hogy jövőre ezzel versenyezhessünk.

- De előtte még itt van a Karácsony a következő kanyarban: mit szeretnél, mit hozzon a Jézuska a fa alá?
- Fiatalkoromban minden karácsony előtt mondogattam, hogy éppen milyen motort, milyen kocsit szeretnék. Megőrültem tőle, de anyám mindig azt mondogatta erre, hogy "fiam, a legfontosabb az egészség!". Most itt vagyok 50 évesen, és azért tényleg eléggé pengeélre van állítva az egészségem, úgyhogy jelen pillanatban semmi mást nem kívánok, csak egészséget, és hogy tovább tudjam csinálni a hobbijaimat: tudjak síelni, úszni, autózni, motorozni... És erre most meg is van az esély.