Az év elsõ futamán már úgy tûnt, hogy Bútor Robi kezd újra rátalálni a régi önmagára, ám a miskolci eséssel, újra nehéz helyzetbe került. Nem úgy ismerjük Robit, mint aki feladja, de vajon hogyan sikerül újra kijönnie a gödörbõl?
Mi történt Miskolcon?
Az a baj, hogy nem tudjuk! Megvan a belsõkamerás felvétel, és megvannak a komputer adatai is, a helyzet pedig, hogy mindhárom körben 120-szal mentünk bele a kanyarba, szinte tized kilométer/órára azonos sebességgel kezdtem el a kanyart. A belsõ felvételbõl pedig az látszik, hogy a kanyar közepén lerepülünk az útról, valami oknál fogva elveszik a tapadás az autó jobb elejérõl, és nekicsúszunk a korlátnak, egy pillanat mûve alatt. Érthetetlen módon, mindenféle elõjel nélkül… és amikor ilyen tempóval nekimegy az ember a korlátnak, akkor még reménykedik benne, hogy visszarakja a korlát az útra, de nálunk nem ez történt. A függõleges oszlopok a jobb elsõ futómûvet szétszakították, és ha nem szorulunk be a korlát alá, akkor sem tudtunk volna továbbmenni.
Milyen volt addig a verseny?
Azt gondolom, nagyon nehéz volt a verseny, mind a kettõ pálya rendkívül bonyolult és nehéz, fõképp sötétben. Miskolcon is sikerült nagyjából egyforma idõket mennünk Botkáékkal, így szerintem mi nem mentünk rosszabbul, mint Egerben. Norbi volt most sokkal jobb, még önmagához képest is, neki a sötét és az idei év eddig nagyon-nagyon jól mûködik és a maximális gratulációm az övé! Õ nagyon gyorsan megy, vele nem tudtunk volna harcba szállni, de azt hiszem, hogy már Egerben is elmondtam, én ezzel tisztában vagyok, magamban már teljesen a helyére tettem ezt. Botkáék is nagyon-nagyon gyorsak, és velük most is harcban voltunk, így ez szerintem nem rossz eredmény. Tudnánk mi még gyorsabban is menni… csak egyszerûen még nem sikerül.
Mi lehet a megoldás, hogy újra a régi legyél?
Még nem tudom, de az biztos, hogy a következõ verseny egy teljesen új kihívás, mert a S2000-es autóval én életemben összesen kettõ versenyt teljesítettem murván (2011-ben a bükfürdõit, ill. az aradit). Iszonyatosan kevés tapasztalatom van vele, biztos, hogy megint nem lesz egyszerû a dolgunk. Nagyon nehéz ez az év megint csak! Egyszerûen nem akar újra visszatérni az a magabiztosság és az azok az eredmények, amelyek voltak. A sors most valahogy nincs velünk… nehéz dolgom van! Elõször nekem kell felállnom, mert nem vagyok jól, össze kell raknom magam, ami egy esés után még nehezebb dolog. Eger Rallye végén nagyon jól éreztem magam, jókedvvel szálltam ki az autóból, tudtam, hogy még az eredményen kell faragni, de most megint mélyebbre kerültem, mind anyagilag, mind lelkileg.
Ismét két oldalról kell az építkezést elkezdeni, és még mellé jön az új kihívás, azaz a murva. Nehéz tehát a helyzet, a feladat pedig, hogy felálljak ebbõl és folytassam tovább! Ezt kell megoldanom a lehetõ leggyorsabban és a legjobban. Az eddigi pályafutásom során talán ez az elmúlt 2-3 év a legnehezebb… és most már ezt a folyamatosságot kellene megszüntetni, mert ez már unalmas és nyomasztó kezd lenni!
Most két hónap szünet következik a bajnokságban, így talán ez most jól is jön neked. Mivel töltöd ezt az idõt?
Sok feladatom lesz ebben az idõszakban, az egyik, hogy az anyagi hátteret rendbe kell tennem, a másik, hogy lelkileg is össze kell szednem magam, a harmadik pedig, hogy itt a nyár és szeretnék nagyon sok idõt a családommal tölteni. A három dolognak valahogyan egyszerre kell mûködnie, ezeket együtt kell megvalósítanom. Megmondom õszintén, könnyebb két hónapot terveztem, de most ez sem jött össze nekem!
Ez tetszik, megosztom
