Rongits Attiláék ezúttal nem úgy szerepeltek az aszfaltos pécsi futamon, mint ahogyan azt saját maguktól várták volna, ám mégsem csüggednek, belátták, hogy aszfalton van még mit tanulni, de már a hetek múlva következő murvás Veszprém Rallye-ra koncentrálnak.

Milyen volt a pénteki napotok?
Ez most abból volt érdekesebb, mint a többi, hogy éjszakai gyorsaságikkal kezdtük a versenyt és nem is volt rá lehetőség, hogy előtte „bemelegedjünk” a világosban, mert rögtön sötétben rajtoltunk. Ami még tovább nehezítette a dolgot, a gumidilemma, hogy mit tegyünk fel, ugyanis egyes részeken esett az eső, máshol pedig száraz volt. Ennek ellenére azt hiszem, hogy az eleje egész jól választott gumit, és nem is volt ebből probléma, sokkal inkább abból, hogy nagyon elszoktunk már a sötétben versenyzéstől. Bevallom, az első két gyorsaságin (és  több nem is volt:-)) tapogatóztunk a pályán, és hát az időeredményeken ez teljesen meglátszott, így picit csalódottan értünk be az első napi célba, mert azért úgy gondoltuk, hogy jobban fel tudjuk venni a versenyt a többiekkel, de úgy látszik, hogy ez nem így volt.

Mit hozott a másnapi folytatás?
Nekünk igazából sok változást nem hozott, ahogyan kezdtük, úgy folytattuk. Nem tudtuk felvenni a versenyt a többiekkel, egyszerűen nem találtam a versenytempót és az egész versenyre ez volt a jellemző, folyamatosan csak csóváltam a fejem a beíróban.
Nem szeretném az autóra, a pályákra, vagy bármilyen külső tényezőre fogni, egész egyszerűen nekem nem ment úgy a dolog, ahogy elképzeltem. Rengetegszer szinte szégyelltem magam az autóban a nézők előtt, hogy milyen lassan fordulunk el itt-ott. De tényleg, szó szerint így volt!
Egyszerűen el voltam ettől keseredve, hogy nem tudom megvalósítani, amit a pályabejáráson célként kitűztünk, és ilyenkor ugye, minél jobban akar menni az ember, annál több hibát vét... csúszkáltunk ide-oda, árokba, padkának... be kellett látnom, hogy ez nem a mi versenyünk, egész egyszerűen ezen a versenyen nem tudtuk felvenni a tempót a többiekkel. Sőt, talán egyetlen egy gyorsasági volt, amire azt mondhatom, hogy ez még úgy-ahogy elment, ez pedig a hosszú, 28 km-es orfűi. És ehhez kapcsolódik a verseny - talán - egyetlen negatívuma is, hogy pont előttünk megállították a második körben ezt a 28 km-est, és mint kiderült - és így még szomorúbb -, vakriasztás volt. Így sajnos nekünk, és a mögöttünk rajtoló párosoknak elmaradt ez a gyorasági, ami számunkra külön fájó pont, mert itt szerettünk volna javítani egy kicsit, kijavítgatni az előző kör hibáit…

Hogyan értékelnéd a versenyt?
Egyébként egy teljesen jó hangulatú, pörgős kis verseny volt, és tényleg nem lehet panasz semmire, sem a pályákra, sem a rendezésre! A verseny tehát jó volt, csak magammal nem vagyok elégedett! Ha nem lett volna a múltkori Bükfürdő Rallye, akkor még jobban el lennék keseredve, egyelőre az még egy picit tartja bennünk a lelket, de be kell látni, hogy az aszfalt az nem murva, itt még rengeteget kéne fejlődni, és igenis kellene tesztelni, amit most is kihagytunk. Dolgozni fogunk ezen, hogy az aszfalt is jobb legyen!

Most viszont újra murva... nektek is?
Az országos bajnokságban murva következik, viszont előtte két héttel lesz egy túrabajnoki futam Esztergomban, amire megbeszéltük a csapattal, hogy elmegyünk, talán pont azért is, hogy gyakoroljuk egy kicsit az aszfaltot. Aztán meglátjuk, de megpróbálunk beiktatni egy murva tesztet is, hogy kicsit csúszkáljunk azon is a verseny előtt, de az idő szűke miatt nem tudom, hogy erre hogyan lesz lehetőség. Ha más nem, akkor közvetlenül a verseny előtt kell egy kicsit az autóval murván is menni.

Tehát akkor továbbra is cél a magyar bajnokság futamain való részvétel?
Így van! Lehetőségünk lett volna most Ausztriában is indulni, mert pont a Veszprém Rallye hétvégéjén van egy futam, ami ráadásul beleszámít a Murva Kupába (melyre szintén neveztünk mi is). Viszont azt gondolom, hogy amikor ilyen nehéz helyzetben van a magyar rallye, akkor igenis ki kell tartani az ORB mellett és meg kell mutatni, hogy ha választási helyzet van, akkor válasszuk a hazai versenyt, erősítsük a magyar mezőnyt, ne menjünk el külföldre. Mi ezt az utat választjuk és remélem nem bánjuk meg, különösen annak tükrében, hogy Lakatos Robi megígérte, nem lesznek autógyilkos pályák és jó minőségű, jó vonalvezetésű murvás pályákon tudunk majd versenyezni Veszprémben!

Végezetül?
Gratulálunk a többieknek és örülök, hogy végre olyan befutó volt itt a 3. kategóriában, mint a régi VFTS-es időben: Matics, Pethő, Osváth! Megpróbálunk a következő versenyeken mi is csatlakozni hozzájuk és felnőni a feladathoz!

a csapat támogatói :

Profi proci

raab-cad