Dara Gábor siklósi születésű, pécsi autóversenyző.

1989-ben tűnt fel, az ötödik helyen végzett a Toshiba Amatőr Kupán. A sorozatot a Hungaroringen rendezték, 1300 cm3-es Ladákkal versenyezhetek a feltörekvő tehetségek. A remek év végi pozíció hegyi licencet ért az 1990-es szezonra.

Következett hát a gyorsasági bajnokság, majd még 1990 őszén előfutás a Mecsek Rally-n. A kitűnő részeredmények felkeltették a Pannon Volán érdeklődését, s a fiatal, akkor 24 éves versenyző szakágat váltott, átnyergelt a ralira.

1991-től már az ex-Ranga, Lajtai féle fekete VFTS-sel az első osztályban riogatta az ellenfeleket. A B csoport betiltásával – és igen ez nem elírás – 1992-ben következett a kocka Lada, egy 2107-es, mellyel egészen 1994-ig versenyzett.

1995-től egy Angliában épített, ízig-vérig A-s versenygéppel, egy Opel Corsa-val rótta a gyorsasági kilométereket. Gábor 1994-1996 között a rali mellett ismét pályán is versenyzett, az akkor életre hívott Opel Astra Kupában.

A Dara Gábor – Török László kettős egészen 1997 végéig nyűtte a kis Corsat, majd ismét elérkezett a váltás ideje. Innentől Gáboré a szó, végig kísérhetjük pályafutása legsikeresebb időszakát, egészen a visszavonulásáig.

1997 végén adódott egy lehetőség, hogy váltsunk. Hényel Gyula hirdette a Felhőcskét, ez egy gyári, Krontec autó volt. Gyula egy Kit-Cart építetett magának Németországban, ezért az Astra GSI felszabadult. Így nagy nehézségek árán, de meg tudtuk vásárolni az autót. Megvolt a technika, de nem tudtuk elversenyeztetni. 1998-ban nem sok futamon tudtunk rajthoz állni, az autóvásárlásra gyakorlatilag ráment az egész szezon. Ahol pedig elindultunk, ott sem voltak meg azok a feltételek, amik azt eredményezték volna, hogy ott legyünk az élmezőnyben. Plusz új volt a technika, meg kellett szokni. Ráadásul itt nagyon precízen ki kellett találni, hogy milyen futómű beállításokat használ az ember. Ezerféle állítási lehetőség volt ezen az autón. Programozható computer, állítható, patronos lengés- csillapítók, háromfajta hátsó kanyar stabilizátor; Ha esett az eső, a hátsó pogácsákat ki kellett venni, amik előzőleg a szélesebb nyomtáv miatt kerültek fel. Komoly autó volt ez, mi pedig sehol sem voltunk hozzá.

A fentiekből kiindulva tudtál egyáltalán tesztelni az új technikával?
Átvettük az autót, pont az Esztergom Rali előtt. A műhely előtt mentem három kört és odaálltam a rajthoz. Ráadásul az ülés sem volt rám állítva, nem tudtuk, úgy beállítani, ahogy nekem jó. Három vagy négy törölközővel volt kipárnázva a hátam, hogy minél közelebb tudjak húzódni a kormányhoz.

S, mintha ez még nem lett volna elég, az első szakasztól kezdve, a motor dadogott. Így lettünk másodikak Floch Pisti Feliciája mögött, igaz Turi Tomi és Hényel Gyula nem szereztek pontot.

Még két versenyen áltatok rajthoz 1998-ban. Egy pár szót ejts ezekről a futamokról légyszives!
Miskolc Ralin elindultunk 4 gumival meg egy pótkerékkel. Nem volt semmi más alkatrészünk. Az egész két napos aszfaltversenyt 4 keréken csináltam végig. Ahogy koptak úgy cserélgettem őket. Az elsőket feltettem hátra és fordítva. Még jó, hogy nem kaptunk defektet, mert különben kiestünk volna. Ilyen bátor vállalkozások voltak.

A Mecsek Rally vizes verseny volt akkor, ami számunkra felért egy komplett rémálommal! A pogácsák bent maradtak hátul, a hátsó kanyar stabilizátorból nem lett felrakva a vékonyabb, ami puhábbá teszi az autót. Hetvehelyen lefele megúszott a kocsi nagy tempónál, hatodikban nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem törtem rögtön össze. Nem volt egy jó verseny számunkra ez a Mecsek Rally, pedig én nagyon készültem rá, hogy az új autóval, hazai pályán majd én megmutatom.



Ekkor avanzsáltál sorozatszereplőjévé, ha jól emlékszem!
Igen, a Kisváros! :)
A Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet támogatott engem. Dobai Gábor barátom, az akkori igazgató jelezte, hogy lenne rá lehetőség, hogy valamilyen formában a versenyautó megjelenjen a sorozatban, lévén a Takarékszövetkezet szponzorálta a Kisvárost is. Bele egyeztem, és a verseny előtt a pécsi vásártéren csináltunk egy szervizpontot. Ott volt a csapat, az autó; Lejött a stáb és forgattak. Reggel 7 órától egész nap ott voltunk, mindezt a verseny hetében szerdán. Megkértek, hogy menjek egyet a vásártéren, ezt belső kamerával rögzítették, a versenyre vettek fel képeket. Teljesen kiborultam, mert hússzor be kellett állnom a szervizpontra, azt hússzor felvették, börrögtem le-föl a sátorban. Délután ötkor közöltem, hogy még egyszer beállok, ezt vegyék fel rendesen és már itt sem vagyunk. Ráadásul utólag az összes matricát kimontírozták. Ebbe szellemileg teljesen elfáradtam és ez is rányomta a bélyegét a szereplésünkre. Nagy akarásnak nyögés a vége. Jól akartam menni és görcsössé váltam. Nem sikerült.

Elérkeztünk 1999-hez.
Pályafutásod legsikeresebb időszaka volt ez.   
Kilencvenkilencre megtanultuk az autót, belépett főszponzornak az ESSO, megoldódtak a szervizbusz gondjaink. Teljesen más körülmények közé kerültünk, minden adott volt, ahhoz, hogy ezzel az autóval a maximumot tudjuk nyújtani a bajnokságban.
Ráadásul ekkor Ranga Laci minket is istápolt kicsit. Szem előtt voltunk. Sok tanácsot adott Laci, hogy min kéne változtatni, miben tudnék még jobb lenni, hogyan tudnék gyorsulni. Adott helyszíneken még ő is ott volt, sőt még át is vitt egy-két pályán. Folyamatosan együtt tréningeztünk a bajnok párossal, a Kiss Ferenc- Büki Ernő egységgel. Ernő, aki nagyon jó barátom a mai napig, rengeteget segített a navigátoromnak, Török Lacinak. Megmutatta, hogyan kell megtervezni, megkomponálni egy versenyhétvégét, tréninggel együtt. A szervizbuszok komplett útvonal és munkatervet kaptak, lévén akkor még nem voltak szervizparkok. A csapat is ugyan úgy versenyben volt, mint mi. Gyorsabb lett az autó, ezért változtattunk azon is, hogy hogyan írunk fel egy pályát. Erősebb gépben ültünk, lerövidültek a méterek.



Jut eszembe!
Sebességi fokozatra, vagy kanyar erősségre írtátok az itinert?
Az Astrát nagyon kellett forgatni, folyamatosan 7000 felett kellett tartani a fordulatot, mert akkor élt igazán, akkor adta le a maximális teljesítményét. Így mi kanyar erősségre írtuk az itinert, fokozatokat nagyon ritkán használtunk. Mindig volt egy-két kanyar, amit kiemeltem, amin csak elveszíteni lehetett a versenyt. Ott fölösleges kockáztatni, úgy írtam fel őket, hogy Jobb 10, Bal 10; Amikor meghallottam, hogy az a kanyar következik, tudtam, hogy ott abszolút nem kell produkálnom magam. Csak kockázatmentesen végig kellett rajta mennem, mert ott csak veszthettem.

Tudtam nagyon jól, hogy megérkeztek a Kit-Carok, csak úgy volt esélyünk ellenük, hogyha minél több versenyen célba érünk, minél több pontot szerzünk. Ők meg küzdjenek a spiccen, essenek ki és csak így van esélyünk megverni őket. Olyan pályákon volt lehetőségünk megküzdeni velük, ahol tempós, hosszú gyorsaságik szerepeltek és nem voltak sűrűn belassítózva. Ötödik, hatodik sebességi fokozatban az Astra ugyan azt tudta, mint a Kit Carok, de ha egyet, kettőt, hármat kellett kapcsolni, ki kellet gyorsítani, akkor nagyon sokat kaptunk. Az olyan pályákon, mint Felsőnyárád – Sajókaza mentünk abszolút időt. Ott a sofőr döntött. Sajnos hiába próbáltam ügyesen menni ezzel a kocsival, a többi autóban is ügyes pilóták ültek, ráadásul lóerő előnyük is volt. Gondolok itt Bútor Robira, Turi Tomiról ne is beszéljünk. Ő a legügyesebb én azt mondom, a mai napig. Improvizatív készséget tekintve ő a legtehetségesebb. Illetve Kiss Feri. Ők ketten egy szinten vannak.

Szóval Turi és a Nissan. Ég és föld az Almera az Astrához képest. Szabó Gergő szintén nagyon ügyes, a Golf Kit-Car pedig nagyon brutális volt. Faltusz Petiről meg a 306 Maxiról megint csak egy szót se. Aztán Fülöp Rajmund jött az Octavia Kit-Carral, az szintén gyári autó volt és természetesen Kovács Krisztián az ex-Ferjáncz féle Megan Maxival. Ezért nekünk küzdeni kellett az első gyorstól az utolsóig.



Az elmondottak tükrében, hogyan alakult a szezon első harmada számotokra?
Esztergomban kategória harmadik, F2-ben negyedikek lettünk. Ranga Lacitól kaptam is egy fejmosást, hogy murván kikaptam Bárdos Krisztiántól és a Feliciájától. A két gép között volt különbség az Astra javára, de volt egy kis diffi problémánk, meg nem voltam kimondottan murvamenő soha. Mindegy ez így alakult. Viszont szakaszról szakaszra fejlődtünk, gyorsultunk elég sokat.

Salgón sajnos nem értünk célba. Nagyon sokat tréningeztünk, az időjárás nem volt valami kegyes, esett az eső. Kiss Ferivel együtt készültünk, nagyon sokat segített, átbeszéltük a pályákat. A legnagyobb pedig az volt, hogy Ranga László átvitt Sámsonházán legalább négyszer, elmagyarázta, hogyan kell ezen a pályán menni. Folyamatosan nagyon hasznos tanácsokat adott. Rettenetesen jólesett, hogy egy ilyen nagy bajnoktól lehetett tanulni. Ez hatalmas lökést adott nekem, ekkor szembesültem a profizmus fogalmával, hogy az mit is jelent valójában.

Oda álltunk a rajthoz, de sajnos nem volt megfelelő gumiink. Laci még nevetve meg is jegyezte, inkább menjél felnin! Én tele voltam önbizalommal, nem sokat teketóriáztam, mindjárt az első Sámsonházának neki kezdtem. Tiszta szappan volt! Átmentem egy kis hídon, ráváltottam egy ötödiket, na, azt nem kellett volna… Felúszott az autó a vízen, majd leestünk egy mezőre le balra, ahelyett, hogy elfordultunk volna egy jobb 3-at. Még jó, hogy nem ütöttünk el senkit. 2-3 percet elvesztettünk, mire a nézők visszatettek az útra.

A második szakaszon, ami a Bagolyirtás volt, elment a töltésünk. A gyorsaságit még teljesítettük, a fotocellán átértünk, de ott befejeződött számunkra a verseny.

A kezdeti szerényebb eredmények után Miskolcon viszont kiköszörültétek a renométokon esett csorbát!
Általában a miskolci versenyeken mindig jól szerepeltünk. A Corsával is nyertünk kétszer. Szerettem a pályákat, az autónak is feküdtek: Bükkszentkereszt – Bükkszentlászló, Felsőnyárád – Sajókaza, Kánó – Imola- Ragály, a mályinkai hosszú gyors; Ott mindig jó pályák voltak. Jól felkészültünk, egy hetet tréningeztünk. Folyamatosan gyorsan és kiegyensúlyozottan mentünk. Tudtuk tartani a tempót. Persze, hogyha Turi Tomi nem esik be az árokba, akkor lehet, a mai napig mennénk, akkor sem érnénk utol. Ezzel azért tisztába kell lenni. Másfél perccel volt előttünk, mikor ez megtörtént. Stabilan voltunk a második helyen, mögöttünk le volt maradva a Fülöp – Répa kettős. A gyorsasági közepén beértünk az erdőbe, s egyszer csak a Tomi ott áll bent az árokban! Láttuk, hogy rendben vannak, elmentünk mellettük. Leértünk egy visszafordítóba és a Kovács Dénes – aki a Salgón és Miskolcon helyettesítette Török Lacit - mondta, hogy vezetjük a versenyt. Ezen annyira elgondolkoztam, hogy majdnem túlfordultam azt a kanyart. Épp, hogy nem lett sok a kézifék! Begyűjtöttük a lehető legtöbb pontot, nem is akartam elhinni, hogy megnyertem egy ilyen komoly versenyt, egy ennyire erős mezőnyben. Az abszolút 9. helyen végeztünk.

Megható, jó érzés volt mikor a dobogón Ferike és az Ernő meglocsoltak minket pezsgővel!



A folytatás?
Fehérváron valamilyen oknál fogva túlnyomás keletkezett a motorban. Elkezdte nyomni az olajat a vezérműtengely szimeringnél. Füstöt éreztem, olaj szagot, majd amikor megálltunk a stopban, lángra kapott a kevlár kartervédő. A sportbírók oltottak el. Mentünk tovább, közben folyamatosan telefonon egyeztettem Havassy Péterrel, öntögettük a motorba az olajat, de végül feladtuk a versenyt. Nem mertem reszkírozni, féltem, hogy csapágyas lesz az aggregát. Pedig kategóriában dobogós helyen álltunk.

Majd következett a Veszprém Rally, az általad kevésbé kedvelt murvás pályákkal.
Ezen a versenyen döbbentem rá, hogy olyan brutális futóműve volt az Astrának, hogy átlépett mindenen. Felírtunk az itinerbe egy lukat, vagy egy kisebb ugratót, majd egy picit nagyobb tempóval megérkeztünk, már nem tudtam lassítani és átmentünk rajta. De nem történt semmi. Eztán murván is próbáltam olyan tempót diktálni, hogy ne szakadjunk le a többiekről. Az időjárás is a kezünkre játszott, mert a lóerő különbségek eltűnnek esőben és tiszta dagonya volt egy-két pálya. Állt a sár a szakaszokon. Okosan kellett közlekedni. Jó pozícióban voltunk, de a szervizben történt egy apróbb malőr. A féklégtelenítés közben a hátsó munkahengernél folyt az olaj. A tömítő gyűrűt cserélni kellett volna, de a srácok csak meghúzták. Levegős maradt a fék. Elindultunk, közúton lassítanom kellett és csontra beesett a pedál. Visszafordultunk, a fiúk kijavították a hibát, de késtünk. 7 percet, ezért kaptunk 70 másodperc büntetést. Ha ez nincs, másodikak vagyunk Forma 2000-ben, ehelyett csak ötödikek lettünk. Ezen annyira felspannoltam magam, hogy folyamatosan nyertük a gyorsaságikat.



Saját megfogalmazásod szerint következett az a verseny, ahol elvesztettétek az F2-es bajnokságot.
A Budapest Rally. Dupla szorzós volt, itt kellett igazán taktikusnak lenned, mérlegelned. Ez egy ismerd meg hazád rali verseny volt, hisz a Hungexpo területén volt egy nyúlfarknyi gyorsasági, majd elmentünk Tatabányára, onnan pedig Győrbe, a Rábaringre. Hatalmas etapok voltak, mozgatni kellett a buszokat, ez volt a legdrágább verseny.

Tudni kell, hogy a versenyek elején én mindig lassabban kezdtem, mint a többiek. Ezért kora reggel fél ötkor Ranga Laci felhívott, hogy „ébren vagyok-e”, elmondta, hogy nem kell rohanni, de azért tapadjak a mezőnyre.

Az első szakasz után mentünk ki etapon, az M1-en Győr felé. Elnéztünk egy lehajtót Tatabánya felé. Török Laci észbe kapott, hogy baj van, mondta, hogy az első kijáratnál, amit látok rögtön hagyjam el a pályát és kezdjek el gyorsulni. Ez úgy nézett ki, hogy mindig fordulatszámot mondott, etapon 4000-4500 körül közlekedtünk. Szólt, hogy 5000. Nézte az óráját meg a térképet és mentünk. Kiderült, hogy egy 30 km-es kerülőt kellett tennünk. Laci elkezdte emelni a fordulatszámot: 5000, 6000, 7000, majd odaadta a bukót meg a maszkot, hangosítás be, s csak annyit mondott: Menj, ahogyan tudsz! Akkor, amit szólt az autó, azt üvegen leközlekedtük. A táblák és a sebességkorlátozások nem nagyon zavartak. Mindenhol 8000-en közlekedtünk. Porth Gabi barátom nagy mondása, hogy minden kanyarra feltette az életét. Hát etapon mi is ezt tettük!

Ahogy megérkeztünk Kisgyónbányára a Laci kiadta a menetlevelet és már bent is voltunk a rajtba. Futópercre érkeztünk. Húztunk egyet az övön és már indulni is kellett.



Ezért estetek el?
Igen. Annyira megindultam, hogy nagyon. Fel voltam húzva. Körülbelül a gyorsasági feléig mentünk el. Egy Bal 32, vagy Bal 22-be megérkeztünk, még teljesen saras, tiknyós volt. Negyedik, harmadik, álltam a gázon, akkor már éreztem, hogy kicsit sok lesz, de úgy gondoltam, hogy még kiadja. Nekicsapódtunk egy magas löszfalnak, gondoltam ez jó is lesz, mert megvezeti az autót, mint a bob- pályán és megyünk tovább. Csakhogy volt ott egy apró kőhíd, amire rá kellett volna fordulni. Pont a híd mellé mentünk, az autó bal első kereke még felért rá, s ezért fejtetővel leestünk a híd mellé a szakadékba. A másodperc tört része alatt lezajlott az egész.

Ez a fontos verseny, ez a 40 pont elúszott. Pedig taktikáznunk kellett volna. A verseny végén már mindenkinek gondja volt, majdnem mindenki kiesett. Kovács Krisztián nyert egy féltengellyel, mert, nem tudták kicserélni. Ez volt az a verseny, ahol minden áron célba kellett volna érni. A két hibánk a bajnokságba került.

Két verseny volt még hátra az 1999-es szezonból, melyek közül az első az éjszakai szakaszokat magába foglaló, Miskolc környéki OMP Rally.
Este 8 órakor volt a hivatalos rajt és 4 gyorsaságit kellett teljesíteni. Bükkszentlászló – Bükkszentkereszt, majd Lilafüred és még egyszer ugyan ez. Az a hangulat, ami ott fogadott minket, az valami leírhatatlan. A két szakasz minden kanyarja tömve volt nézővel. Olyan volt, mintha egy hegyi versenyen mentél volna fel a nyolcvanas években. Őrület. Ember tömegbe mentünk. A mai napig kiráz a hideg, ha arra gondolok. Ráadásul a második helyen fordultunk F 2-ben csak Bútor volt előttünk. Sötétben ráadásul nagyon szeretek menni, engem nagyon feldob.



A verseny másnapján reggel szervizzel kezdtünk, de addig addig tökölődtünk, amíg a pályára kivezető nagy forgalom miatt rögtön késtünk. Ami előnyünk volt azt leadtuk és Fülöp Rajmund elénk került. Talán fél perccel voltunk mögötte. Két gyors alatt fordítottunk, majd folyamatosan növeltük a különbséget. Légüres térben autóztunk, mert a Robi meg nagyon ellépet tőlünk. Magabiztosan hoztuk a második helyet és az ezzel járó pontokat.

Tréningeztetek éjszaka?
Igen este is kijártunk, hogy szokjuk a közeget. Ranga Laci megszervezte, - mivel Kiss Feri és Janika vívtak a bajnokságért – hogy versenyautóval is le tudjuk próbálni a pályát. Sötétedés után lezártatta a Bükkszentkeresztet, s élesben kétszer megpróbáltuk, hogy lehet ott felmenni. Ott volt még Érdi Tibi, Turi Tomi, Bútor Robi, aki az elejében számított az eljött.

Két szó: Mecsek Rally
A Hazai futam. Az ötödik hely is elég lett volna, hogy az év végén harmadikak legyünk. Én viszont mindenképp dobogóra akartam állni. Ráadásul akkor itt dőlt el a Magyar Bajnokság a Ferike és Jani között. A verseny rettenetesen biztosítva volt, helikopterrel, sok rendőrrel. Kicsit lassan kezdtem, megint csak, és Herczig Norbi beférkőzött elém a Feliciával az első kör végére. Összeszedtem magam, sosem felejtem el Hetvehelyen 17 másodpercet javultam. Egy versenyző akkor jó, ha nem nagy szórásokkal megy. 1-2-5 szekundum javulás belefér, de 17 az nagyon sok. Végül megszereztük az év végi harmadik helyet és itt a Mecsek Rally-n is felállhattunk a dobogóra, ami a hazai közönség előtt szenzációs érzés volt.



Jól sikerült az 1999-es év. A szervizcsapat is nagyon jó volt, minden összeállt.

A folytatás sajnos már nem volt ilyen sikeres számotokra. Fortuna igencsak elpártolt mellőletek.
Nagyon jól indult, sőt vezettük is a bajnokságot az első két verseny után. Majd eztán egy bődületes pech sorozatot fogtunk ki. Az az igazság, hogy elfáradt az autó, mindig akadt vele valami probléma. Öregedett a gép, nem szabad elfelejteni, hogy 1996-ban épült. Lement három vb futamot, majd versenyzett vele Hényel Gyuszi, végül pedig én. A kategória is tovább erősödött, megjelent Szabó Gergő, Faltusz Pétrer, Bútor Robi is új, a szélesebb Escorttal állt csatasorba. Mindenki tudott fejleszteni csak mi nem léptünk előre.

Esztergomban ettől függetlenül másodikak, Miskolcon pedig harmadikak lettünk. Ekkor már az autó határait feszegettük, eléggé spiccen mentünk vele. Miskolcon volt egy szituáció, hogy elment a töltés. Sátán megállt az autó. Leáramtalanítottam, megpiszkáltam a kábel köteget, s egyszer csak elindult a gép. A cél előtt voltunk nem sokkal, 20 másodpercet biztos bent hagytunk akkor. Úgy végeztünk harmadikként, hogy nem egész egy percre voltunk a győztes Faltuszéktól. Ez is közrejátszott abban, hogy akkor „csak” bronzérmesek lettünk. Az utolsó gyorsot például kölcsön akkumulátorral teljesítettük, annyira nem volt töltésünk. Miskolc után pedig mindig történt valami.



Fehérváron még pontokat szereztetek, de utána csak a nullák sorakoznak a nevetek mellett.
Veszprémben az Olaszfalu – Tés szakaszon felrobbant a motor. Hatodikban, 8800-as fordulaton utaztunk, amikor megadta magát a blokk. Emiatt az az évi Budapest Rallyt is ki kellett hagynunk.

Zalaegerszegre készült el az új erőforrás, az utolsó pillanatban. De előtte még be kellett járatni. Havassy Peti lehozta Pécsre a műhelybe, beszereltük, majd 4000-es fordulaton tettem vele egy Budapest – Siófok – Pécs túrát, majd lábon elmentünk Zalaegerszegre. A Pannoniaring nekem nagyon tetszet, jól mentünk, nem kaptunk sokat a Bútor féle Harriertől. Sajnos a második körben valamilyen elektromos probléma miatt megint megállt az autó. Négy kört kellet megtenni és a negyedik kör végén egy kis emelkedős részen megállt a kocsi. Nem tudtuk feltolni azon a kis dombon, megint kiestünk.

A Mecseken pedig megadta magát a féltengely a Magyarhertelendi rajtban. Egy újabb verseny, ami nem sikerült.



2001-ben változott az autó fényezése, hirtelen kevesebb matrica volt rajta…
Hát igen. Kiszállt a fő támogatónk az Esso, elfogyott a pénzünk és az autó sem lett fiatalabb. Elérkezett a hanyatlás ideje. Csak a Mecsek Rally-n tudtunk elrajtolni. Az egy év kihagyás ellenére abszolútban mi voltunk a legjobb pécsiek, A7-ben pedig harmadikak lettünk.

Abban az évben azért még egyszer láthatott a közönség!
Igen. Az Ernővel kitaláltuk, hogy elindulunk a Mikulás Rally-n! Fagyott, havas, jeges pályákon versenyezhettünk, viszont megfelelő abroncsunk aztán nem volt.  Négy sima, utcai gumit levettünk Benkő Andris autójáról, azzal mentünk. Mondanom sem kell, hogy ezzel a gruppe A-s autóval se elindulni, se megállni nem lehetett a jégen, egy kínszenvedés volt. De jó szórakozás, jó buli volt.



Akkor jöttem rá, hogy az Ernő mekkora egy navigátor, milyen profi. Amit mondott, hogy itt, vagy ott lassítsak az mind helytállónak bizonyult. Mentünk és gondoltam, majd fékezek ott ahol én elgondoltam. Nos ha ott fékeztem, akkor tuti túlcsúsztunk a kanyaron, de ha szólt, hogy itt a fék, biztos, hogy befordultunk. Nagy élmény volt, akkor láttam, hogy ő, hogy dolgozik, miként végzi a munkáját az autóban. Abszolút profi módon diktált, ráadásul, ahogy megszervezte a versenyt és az a körüli teendőket, le a kalappal.Nekem ő volt a csúcs! Olyan ember, aki tud gyorsítani, lassítani bizonyos szituációkban. Nagyszerű beszélőkéje van, mint mondjuk Louis Moya-nak. Nagyszerű a ritmusérzéke. Sajnos ott is kiestünk, ismét csak egy elektromos hiba miatt.

A 2002-es Mecsek Rallyról egy történet?
Ismét egy év kihagyás, majd a verseny végére megint csak belerázódtam! Mikor kiszálltam a célban, megjegyeztem, hogy nekem most kellene rajtolnom, mert addigra szoktam vissza. Esett az eső, úgy éreztem, hogy elég jól képben vagyok Camping – Árpádtetőn, merészen lementem a ködben. Bútor Robitól és a Citroen Saxo-tól összesen 1 másodpercet kaptam, pedig fényévnyi különbség volt a két autó között.

Mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad, hogy ennek így ebben a formában már nincs értelme?
2003 Mecsek Rally. Topp Zoliék szervizeltek, az autó maximálisan fel volt készítve, mindent kicseréltek rajta, amit csak lehetett, ennek ellenére elment az 5. sebességi fokozatunk. Egy kínszenvedés volt az egész verseny. Bár 2001-, 2002-, 2003 – ban is mi nyertük el a Pécs Város Autósportjáért járó Pro Memoria díjat, amit mindig az abszolút értékelés legjobb pécsi párosa kap, a célban éreztem, hogy ez volt az utolsó.



Édesapámmal beszélgettem erről, látta rajtam, hogy nagyon el vagyok keseredve és akkor mondta nekem, hogy eljött az idő, hogy beilleszkedjek a társadalomba. El kell adni a versenyautót, normális polgári életet kell élnem.

Hát ez egy pocsék érzés volt, egy nagyon, de nagyon nehéz időszak kezdődött számomra. Eltartott pár évig mire visszazökkentem. Hiányzott a versenyautó, hiányzott a tréning, a közeg. Megszokni ezt az érzést sosem tudod, csak elviselni!

Hozzá kellett szoknom egy más életformához, mert előtte évekig csak utaztam, versenyeztem, utaztam, versenyeztem. Csak ez töltötte ki számomra a nap 24 óráját.

Rengeteget adott a versenysport. Megtanított küzdeni. Láttam régi nagy versenyzőket, nagyon sokat kaptam az autóversenyzéstől!

Napjainkban mit jelent számodra a rali? Foglalkozol egyáltalán az autósporttal?  Követed az eseményeket?
Eltelt 9 év. 2009 volt az első alkalom, hogy kilátogattam a Mecsek Rally-ra. Nem mentem még nézni sem, mert nem akartam fájdítani a szívemet. Ettől függetlenül követem az eseményeket, olvasom a napi híreket.

A két fiam majd tovább viszi a sport vonalat a Dara családban. A kisebbik, Gábor a fociban, aki a PMFC második csapatában játszik, a nagyobbik, Dani meg talán az autósportban. Vásároltunk neki egy Zsigulit, azzal gyakorol, illetve a különböző szimulátor bajnokságokban teljesít kiválóan, legyen az rali, vagy pálya verseny. Richard Burns Rally-ban a Magyar Bajnokságban nyert már futamot, a TME – RBR bajnokságban abszolút 3. helyen végzett úgy, hogy első lett az összevont S2000 - N4-es kategóriában.
2009-2010-ben a HROC liga WTCC bajnokságban végzett az első helyen, míg tavaly ugyanitt bronzérmes lett. De, hogy ne maradjunk győzelem nélkül megnyerte az STCC küzdelmeit.



Meg kell említenem Rózsahegyi Pétert, akit szeretek és tisztelek. Ő egy igazi fanatikus. Az elmúlt években, ahogy megépítette ezt a csodát, egy Skoda 130 Rs-t az valami elképesztő. Most már „csak” kilométert kell gyűjtenie, mennie kell minél többet.

Most megpróbálom a tapasztalataimat átadni, megpróbálok segíteni nekik. Ha valaki odajön hozzám és megkér, én segítek a tanácsaimmal. Azt azonban meg kell jegyeznem, hiába van több tehetséges fiatal itt Pécsett és környékén, hiányzik belőlük a szükséges alázat a sport iránt.

Van esetleg kedvenc történeted, amiket korábban nem mondtál el, de végszóként semmiképp sem hagynád ki?
1999 év végén Büki Ernő felhívott, hogy benevezett minket egy gokart versenyre. Szóltak neki Pestről, hogy a Hungaroring mellett van egy gokart pálya, ahol szilveszteri gokart verseny lesz. Az év utolsó napján kellett menni 330 kört a csarnokban és éjfélkor volt a cél.
Ernő a Ranga gyerekekkel: Lacikával, meg Petikével engem nevezett be a futamra. Az összkerekes Subaruval - ami a Mol Rally Team tréningautója volt – mentünk Pestre. Nagyon hideg volt, még ökörködtünk is, a gyerekek mindig mondták, hogy itt csapassam, ott menjek keresztbe, szóval nagy élmény volt.
Érdi Tibi, Janika is indult a versenyen, Ernő volt a csapatvezetőnk – mint Jean Todt :) -, mi pedig felváltva vezettünk. Én kezdtem, ha jól emlékszem 80-90 kört teljesítettem, majd Ranga Lacika következett utána pedig a Peti. Nagyon könnyűek voltak, szinte szállt velük a gokart. Sikerült megszerezni a győzelmet, úgy, hogy Ranga Laci folyamatosan beszélt Ernővel, hogy mi a helyzet velünk. A végén nem is akarta elhinni, hogy nyertünk. Nevetett a telefonba, mondta, hogy mindenképpen megvár minket. Elég későre járt, egy órakor indultunk Pécsre, hazafelé pedig végig szakadt a hó. Mikor Ernő aludt akkor kicsit tudtam gyorsan menni, utána a Lacika nem hagyott békén, hogy gyerünk, nyomjuk! Az Ernő egy-egy keresztbe menéskor felébredt, akkor lassítottam, majd megint elaludt és ismét gyorsítottam. Így jöttünk hazafelé, nagyon élveztük. Hajnal háromkor érkeztünk, Laci megvárt, ahogy ígérte, aztán bontottunk egy pezsgőt. Nagyon jó volt, megünnepeltük a szilvesztert!



Az interjú végén engedd meg, hogy megköszönjem mindazoknak, akik valamilyen formában támogattak pályafutásom során, segítették a versenyzésben:

A szervízesek: Tabár Szabolcs, Farkas Krisztián, Kiss Zoli, Szatmári Csaba, Szatmári Feri, Ancil Jani, Böröcz Laci, Deák Péter, Szabó Pisti, Hegedüs Tamás;

Külön köszönet Mezővári Öcsinek, Pécsi Gábornak, Kaponyi Józsinak, Vajnai Péternek, Házi Jóskának, Benkő Andrisnak, Steiner Zolinak, Wéber Zsoltinak, Zámbó Lillának, Török Lacinak, Büki Ernőnek, Ranga Lacinak és végül, de nem utolsó sorban a családomnak!

További érdekességek, archív fotók az alábbi linkre kattintva érhetők el: