Amikor bejelentették Turán Friciék, hogy a teljes SWRC szezont versenyeznek végig, hihetetlennek tűnt… És tessék, itt vagyunk az első állomáson, Jordániában…
4-en jöttünk, Turán Frici, Zsiros Gabi, Tóth Imi és én. A reptéren futópercre érkeztünk a beszállásra, a nevünket is bemondták már, de a Duty Free pénztárosa nem ismert fel minket (nem úgy, mint előtte az étterem személyzete) és feltartott a fertőtlenítő 'gyógyszerek' vásárlásánál, hiszen kétséges volt, hogy az araboknál lehet jó magyar pálinkát kapni…
A reptéren új feliratok vártak… Bulgáriában még el tudtuk olvasni a cyrillbetűs utasításokat, mert a neveltetésünkből (és a korunkból) adódóan, még tudjuk, hogy mit jelent a tavarisucsítyelnyica. Igaz, ezt a brigád nem minden tagja mondhatja el magáról, de senki nem tehet arról, ha fiatal. :)
Szóval a kanyarírást már a korosabb tagok sem értik, ez nem annyira megnyugtató, de szerencsére alábiggyesztik a legtöbbször angolul is, hogy a tetoválóminták mit is jelentenek.
Hosszabb alkudozás után a bérautó egy Mazda6-os lett, amin már az első nap pár biztosítékot kellett cserélnie Iminek… Itt majdnem minden autó automata váltós, kivéve az a Subaru Impreza, Evo X (nem iksz, hanem 10!) és a Lada 2107, amit ma láttunk. A mi autónk is az, nem olyan kakas a beletöltött 90es oktánszámú benzintől, de szerencsére mi is megtaláltuk a SPORT gombot, amit az arabok minden pillanatban használnak a dudára van kötve…
A szálloda Amman belvárosában, a szervizpark 40 kilométerre a Holt tenger partján.
Szombat hajnalban érkeztünk, kis pihi után nekivágtunk, hogy megnézzük a szervizparkot.
Azt gondolom így VB-s szervizparkot még egyikőnk sem látott egy héttel a futam előtt. Ilyenkor már Szabó Attiék a Fordnál bőven elkezdik építeni a 'várukat' és a Citroenesek is húzzák fel a RedBull tornyokat. Ezzel szemben most csak egy csapat előzött meg minket! Nasser Al-Attiyah két autója állt csak árván két kamion mellett a hatalmas murvás területen.
A magyarázat egyszerű: a csapatok a legutóbbi portugál futam után mind hazamentek a saját főhadiszállásukra. Nasserék is így tettek, de nekik itt van a haza… A többi kamion most épp egy hajón himbálózik és a tervezett holnapi érkezéshez képest egy nap csúszással engedi csak el a kamionokat. Ennek megfelelően csúszik az időterv, a hétfői pályabejárás.
A szervizparkban rájöttünk: mindent a magyarokról másolnak. Al-Attiyah két magyar szerelőjének is azonnal Lakatos Lajosbá jutott eszébe, mikor megjelent egy gréder a murvás placcon és még az utolsó kis huplikat is elsimította, hogy ha végre ideérnek a főszereplők, addigra minden tökéletes legyen.
Borsos Petiékkel bandáztunk kicsit, próbáltak az arab világ rejtelmeibe bevezetni minket. Az első hasznos tanácsukat, miszerint érdemes lenne lemenni és megmártózni a Holt-tengerben, azonnal megfogadtuk. Reggel, mikor elindultunk a szállodából, majdnem visszamentem a pulóverért, délre 30 fok lett és mindannyian úgy éreztük, hogy túlzott volt a farmer. Szerencsére a fürdőnadrágok a csomagtartóban várták, hogy sóval itassuk át őket.
Részt vettünk a kötelező gyakorlatokon: felfekvés a vízen, rácsodálkozás, hogy itt Archimédesz törvényét kevésbé lehet letesztelni. A csadorban strandra járó helyi nők egy előnyét mindenképp élvezik a fekete muzulmán viseletnek: nem kell napolajra költeni. Bár az éjszakai repülőút nem volt hosszú, de a mögöttünk ülő két német kissrác felváltva gondoskodott arról, hogy az út szinte minden percét ébren töltsük, így ránk fért egy kis délutáni hűsölés.
Bejöttünk este a városba, érdekes ez az arab forgatag… Írok majd még a közlekedésükről…
Lesz miről…
Duplán is megtaláltuk a hazai 'ízeket': az otthonról hozott fertőtlenítő szer mellé már nem kívántuk a szálloda mellett ismerősen villogó M betű alatt kínált hepimélmenüt.
Szerintem jelentkezünk még…