Szobi Balázs hazaérkezett az első Truck Race futamáról. A verseny előtt az volt a terv, hogy az első huszonötben végezzenek, de ezt jócskán túlteljesítette az OXXO Racing pilótája. Élmények voltak dögivel, Balázs alig győzte mesélni.

- Nagyon lelkesen készültetek - milyen volt a futam?
- Nagyon nagy várakozással voltunk a verseny előtt, hogy ebben a gárdában hová tudjuk pozícionálni magunkat. De igazán a várakozásaink felett teljesült a hétvége. Az első szabad edzésen hetedik időt mentem, és nagyon jó érzés volt, hogy van keresnivalónk itt. Aztán egy picit talán elbíztam magam, olyan szinten, hogy azt gondoltam, hogy ezt a szintet majd az időmérőn is tudom majd tartani, de ott csak tizenharmadik lettem. Bár hozzátartozik, hogy nem igazán tudtam gyors kört menni.

- Mielőtt belemélyedünk, tisztázzuk, hogy is nézett ki a hétvége!
- A szombati nap öt dologból tevődött össze: Volt két szabadedzés, egy időmérő edzés, és van egy úgynevezett QualiRace és egy CupRace. Ez úgy néz ki, hogy a szabadedzések 20-20 percig tartanak, az időmérő szintén. Majd a QualiRace 10, a CupRace pedig 15 körös verseny. A kettő között a pontozásában van különbség: a kvalifikációs futamban az első nyolcat, a kupa-versenyben pedig az első tizet. A csata ez utóbbin éppen ezért nagyobb, mert ott több pontot lehet szerezni.

- Hol végeztél a szombati napon?
- A tizenkettedik lettem, de nagyon kemény volt. A Suzuki sem volt egyszerű, de az, ami itt van… Ez tényleg a nagyok versenye és nagyon nehéz jól helyezkedni és jól rajtolni. Szombaton sok idegeskedés volt, mert a rajtnál olyan szintű eső volt az úton, hogy konkrétan egy vízfüggönyben kellett mennünk, itt egyébként mindenki 60-as sebességgel rajtol. Majd jött az első jobbos, amit persze elfékeztem, de rendesen, és nem tudtam az íven maradni, ezért a 22. helyre csúsztam vissza a 12.-ről. Onnan előzgettem vissza, és így lettem végülis tizenkettedik.

- És hogy ment ezekkel a tapasztalatokkal a vasárnap?
- Fantasztikus volt a szabadedzés, szintén benne voltam az első hétben, nagyon örültem. Jött az időmérő, ami ugye nagyon fontos mert itt dől el, hogy ki honnan rajtol, és nem tudtam menni egy normális gyors kört sem. Minden egyes gyors körömben, amikor próbáltam íven autózni, nem is hibáztam, de mindig betalált egy autó: vagy féktávon, vagy kigyorsításnál, de mindig volt valaki, aki útban volt. Így a 13. lett az én pozícióm, innen rajtoltam a kvalifikációs futamon. Sikerült kettőt előznöm, és tizedik voltam, majd visszaestem, belém jöttek jobbról is, balról is, aztán végül ismét a tizenkettedik helyen végeztem. Majd jött a vasárnapi nagy verseny. Ott elkezdtem csatázni egy Mercivel. Nekem jött egy féktávon, kaptam egy jobb hátsó defektet és innentől csak az volt a lényeg, hogy a megszerzett tizenkettedik helyet meg tudjam tartani. Úgyhogy a hétvégén két tizenkettedik helyet sikerült összehozni.

- Ez gyönyörű teljesítmény, annál is inkább, mert a verseny előtt mindenképpen szárazra számítottál Barcelonában… Akkor mi jöhet még akkor, ha nem esik?
- Igen, én ilyen esőt talán még nem is láttam. Barcelonában a 365-ből 4 esős nap van, mi ebből hármat fogtunk ki. De olyan esőt képzelj el, hogy non-stop, orkán erejű széllel. A sátrunknak nincs oldalfala, úgyhogy el tudod képzelni, hogy az esős szélvihar után hogy néztünk ki… Szombaton ráadásul összetörtem az autó bal elejét, és a srácok hajnali kettőig áztak, fáztak a kamion alatt, hogy megjavítsák, ezért azt gondolom, hogy az én szerepem most nem volt olyan nagy dolog: az ő munkájuk volt igazán valami fantasztikus ezen a hétvégén.

A másik Ákos volt, aki fantasztikus csapatvezető volt a hétvégén, és volt jó pár dolog, amiben, ha rá hallgatok, sok minden másképp alakulhatott volna ezen a hétvégén. Volt, hogy rám szólt, hogy aki mögöttem jön, engedjem el, mert gyorsabb nálam, de én nem így éreztem. Volt egy szűk jobbos visszafordító, ahol a mögöttem haladó valóban gyorsabb volt, belém jött oldalról, és le is szorított, Ákos pedig mondta, hogy erre számítani lehetett. Ez az egyik, amiben jobban kéne hallgatnom a főnök úrra, a másik pedig szombaton volt. A tizedik helyen haladtam, és rám szólt, hogy ezt tartsam meg, ne küzdjek a kilencedikért, mert az, aki előttem megy, gyorsabb nálam. De én mondtam, hogy tudom, érzem, bennem van, és menni fog. Mondta, csináljak, amit akarok, de ő ezt javasolja. Majd jött egy bal-jobb sikán. A balba szépen betaláltam, ő hibázott, mellé tudtam menni, de a jobb kanyarban nem jobbra húzta a kamiont, hanem balra, és nekem jött. Kicsúsztam a sóderágyra, onnan a tizenötödik helyre tudtam visszajönni, és onnan kellett küzdeni a tizenkettedikig. De ha hallgatok Ákosra, akkor már az első versenyről EB pontokkal jöhetünk haza…

- Közben volt időd ara, hogy élvezd a versenyt?
- Igen, mindenképpen. Úgy képzeld el ezt a vízen haladást ezzel az öt és fél tonnás kamionnal, mintha korcsolyáznál egy slick gumis versenyautóval egy tavon. A tapadás egyenlő volt a zéróval. A kamion egyszerűen nem akart megállni a féktávon. Élménynek mindenképpen élmény volt, hiszen nagyon jól éreztem magam a kamionban. De azt gondolom, most lépésről-lépésre haladunk. Nekem nagyon sokat kell fejlődnöm, és nagyon várom a következő, misano-i futamot. De ez a hétvége nagyon nagy élmény volt.