Végre Bútor Róbert és Tóth Imre is olyan autóban ülhetnek, ami igazán közel áll hozzájuk, amiben mosollyal az arcukon tudnak versenyezni, felszabadultan, mindent beleadva küzdeni az élmezőnnyel az elsőségért. Robi a verseny után még egy héttel is az egri élmények miatt vigyorog, de elég sokat kellett várnia erre a történetre…

Milyen volt az Eger Rallye? Úgy sikerült, ahogyan szerettétek volna?
Utólag értékelve úgy érzem, hogy jól sikerült, bár az eredménylista alapján nem mindenkinek ez jön át, hiszen kicsit zavaró, hogy a szlovákokat is értékelték a magyar bajnokságban. Mi az abszolút 6. helyen végeztünk, ami azt jelenti, hogy a magyarok közül a negyedikek lettünk, és ez önmagában azt mutatja, hogy azért ez egy jó eredmény. Kazár az autója miatt nem elérhető most számunkra, Herczig Norbi pedig a rutinja miatt, amit az elmúlt 4 évben megszerzett, ezáltal szerintem iszonyatosan gyorsan ment! Botkával, Krózserrel pedig óriási harcot vívtunk, ami az első verseny tekintetében nagyon jónak számít, figyelembe véve, hogy az első napi utolsó gyorsaságin csúnyán elgumiztuk magunkat, és egy olyan hátrányt szereztünk, amit nem tudtunk ledolgozni, talán ha ez nem lett volna, a harmadik helyre is oda tudtunk volna férni, de ez csak fikció… Kis hibával negyedikek lettünk, ami szerintem nem rossz eredmény, főképp elsőre!

Mennyire kellett hajtani ehhez az eredményhez?
Nem mertem extra kockázatot vállalni, ez hozzátartozik az igazsághoz, mert nem akartam úgy járni, mint tavaly az első futamon, hisz az nagymértékben felborította volna mind a költségvetésünket, mind a nyitó verseny hangulatát. Most tényleg az utolsó percre állt össze minden, és ha hibáztam volna egyet, rossz szájízzel kezdődött volna a bajnokság, beleestünk volna ugyanabba a hibába, mint tavaly, hogy motiváció vesztetten és jelentős hátrányból kellett volna folytatnunk. Úgy véltem, egy jó erős tempóval inkább érjünk célba, minthogy a pálya széléről kelljen végignéznünk a versenyt, és most ez abszolút jó taktikának bizonyult. Egyértelműen tudunk még gyorsulni, és kell is még gyorsulnunk! Bennünk, és az autóban is van még bőségesen, majd szépen lépésről-lépésre ki fogjuk hozni magunkból a tartalékokat, és folyamatosan jobb eredményeket fogunk elérni, legalábbis ezt tervezzük!

Sokat vártál arra, hogy újra S2000-es autóba ülhess… milyen volt? Nem felejtetted még el, hogy milyen ezzel versenyezni?
Nagyon nagy élmény volt újra a Peugeot 207 S2000-essel menni! És ha el nem is felejtettem, az első gyorson azért meglepett az autó. Az év eleji tesztünket a verseny előtt pár nappal teljesítettük, szakadó esőben, ahol gyakorlatilag egy métert nem tudtam szárazon menni a kocsival. A versenyen, amikor beálltunk az első gyorsasági rajtjába, egy teljesen új dologgal találkoztam, hiszen porszáraz volt az út. Esőben is nagyon gyorsnak éreztem a Peugeot-t, de szárazon még gyorsabb, irdatlan és felfoghatatlan mértékű tapadás van a kanyarokban!  Sokkal gyorsabban lehet vele menni, mint ahogyan azt az ember elképzeli előre, és az első gyorson gyakorlatilag vitt magával az autó, mégis nagyon jó időt tudtunk menni ezen a szakaszon. A másodikon viszont már nem ennyire jót, épp azért, mert az elsőn meglepődöttségből mentem úgy, ahogy mentem, a következőn pedig nem értettem hogyan lehet akkora a tapadás, hogy még gyorsabban tudjak menni, mint ahogyan az kitaláltam.

Nem felejtettem el, milyen ezzel menni, de mindenképp fel kell fognom azt, hogy sokkal nagyobb a kanyarsebessége, mint elképzeltem, és épp ezért is gondolom, hogy bőségesen lehet még gyorsulni. Minél több kanyarban eltalálom a maximális sebességet, annál gyorsabbak leszünk, és ezek a fél másodpercek, tizedek szépen össze fognak gyűlni, és a gyors végén jobb idők fognak születni. Mindehhez persze megfelelő mennyiségű versenykilométerre van szükség, és mellette meg kell maradjon a biztonság is, és ezt a kettőt egyszerre kell kezelni, ennek a határát kell megtalálni, most ez a feladat.
Az élmény, az extra volt! Összehasonlíthatatlan minden szempontból! A 2011-es évhez képest is nagyobb élmény volt, jobban éreztem magam, felszabadultabb voltam. Nagyon jól működtünk együtt Imivel, és a csapat is szuper volt. Minden nagyon rendben volt, igazán boldog vagyok!

Visszaülsz még valaha N-es autóba?
Nem! Nem! Egyszerűen az a baj, hogy rá kellett jöjjek, hogy ez az én világom! Én ebben nőttem fel, az életem túlnyomó részét F2-es vagy S1600-as autókban töltöttem, ami sokkal közelebb áll ehhez a S2000-es autóhoz, mint egy N-eshez, hiszen "ugyanez" az autó, csak kétkerék hajtással. 1999-től kezdve kizárólag ilyen autókkal mentem, és azt gondolom, ez nem véletlen. Belém ívódott ezeknek az autóknak a hangulata, én ezeket tudom kezelni. Nem bírom a nagytestű, nagy tömegű autókat, vagy lehet, hogy bírnám, csak akkor sokkal többet kellene mennem vele, hogy megérezzem benne a lényeget.
Nem is elsősorban az időeredményekkel van a problémám, hisz tavaly év végén már abszolút tudtunk olyan időket menni, ami az elképzeléseinknek megfelelt, annak ellenére is, hogy az autónk teljesen szabályos volt, nehezebb és gyengébb, mint a többieké, jelentős hátrányból és iszonyatosan kevés rutinnal is jó időket tudtunk menni. Azt hiszem én most eljutottam abba a korba, hogy nem az idő a fő dolog, hanem az, hogy élvezni tudjam a versenyzést!
Élvezni viszont csak ezt tudom! Nem élveztem a Mitsubishi egy pillanatát sem, mert egyszerűen az messze áll tőlem, itt viszont végig tetszett minden. Ez egy igazi élménydús verseny volt. Már majdnem két  hete túl vagyunk a történteken, de én még mindig benne vagyok ennek a feelingjében, és ilyen, nagyon régen nem volt már!

Milyen Miskolc Rallye-ra számítasz, hogyan készültök rá?
Nehezebb verseny lesz, sokkal bonyolultabb pályákkal, mint az Eger Rallye. Nem a végsebességről fog szólni a verseny, ami nekünk mindenképp pozitívum, mert a 174 km/h-s végsebesség iszonyatosan kevés volt most az egri pályákhoz, ebből jelentős hátrányunk volt megint. Egerben most több lassító volt a megszokottnál, de még mindig hatalmas átlagsebességek születtek, 140 km/h-s átlagsebesség egy S2000-esnek a halála, abszolút irreális volt.

Nehéz lesz a miskolci futam, és úgy tudom, hogy az első nap - szinte végig - sötétben versenyzünk majd, ami nekem nem annyira jó, én nem érzem jól magam a sötétben. Készülnünk kell erre, kell egy nagyon jó lámpasor, azt nagyon jól be kell állítani, és olyan itinert kell írni, ami az éjszakai pályákon is megfelelő információt ad (támpontok, féktávok, stb.), ezeket jóval komolyabban kell venni. Tréningeznünk kell éjjel is, hogy ezzel tudjunk azonosulni. Jó verseny lesz szerintem, ahol fittnek kell lenni, kipihentek kell odaérkezni, és bagolyszemekkel versenyezni!