Újra egy versenyigazgató „akadt horogra”, akivel a Mecsek Rallye-s események mellett a versenyigazgatói feladatokról is beszélgettem. Ezúttal tehát Móni István válaszol a versennyel kapcsolatos kérdéseimre.

Kezdjük talán azzal, hogy milyen pozíciót töltöttél be a Mecsek Rallye-n?
Az ERC/IRC mezőnyének a versenyigazgató helyettese voltam, valamint az ORB-nek és Historicnak a versenyigazgatója.

Hogyan lehetett ezt a kettőt összeegyeztetni?
Mindenféleképpen szét kellett választani ezeket a pozíciókat, hiszen két külön versenyvezetőség van egy ilyen „dupla” futamon, és ebből adódóan szét kell választani a versenyigazgató személyét is. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy egymás helyettesei vagyunk, tehát ahol Faluvégi Péter volt az igazgató, ott én a helyettes, a másiknál pedig fordítva.

Milyen feladatokat lát el egy versenyigazgató, vagy éppen a helyettese?
Alapvetően nem a döntések meghozatala a legnehezebb ebben a feladatkörben, hanem a felelősségvállalás. A Nemzetközi Sportkódexben - ami az autósport szabályainak az alapja – az szerepel, hogy a verseny teljes lebonyolításáért - beleértve a biztonsági tervet is - a versenyigazgató a felelős.

Hétköznapi nyelvre lefordítva a feladatunkat úgy tudnám elmagyarázni, ha például a főzéshez hasonlítom. A verseny rendezője hozza az alapanyagot, adott a recept, hogy mit kellene megfőzni, és a hozott dolgokból el kell készíteni az ételt. Az alapanyag változó - más-más minden verseny adottsága - de akkor is meg kell próbálni megfőzni az ételt az eredeti recept szerint. Ha a recept borjú bécsi, akkor is meg kell próbálnunk valami borjú bécsi szerűt csinálni, ha például borjúszelet helyett a rendező valamiért tofut hoz. Ezt kell megoldanunk. Visszatérve a versenyigazgatói poszthoz: nem az a legfontosabb feladatunk, hogy valakinek büntetést szabjunk ki, hanem tényleg az, hogy a versenyt zökkenőmentesen lebonyolítsuk.

Melyek voltak most a legfontosabb feladataitok a Mecsek Rallye során?
Egy álmom volt, hogy valaha egy Mecsek Rallye-n versenyigazgató lehessek. Ez az álom most beteljesült, hála annak, hogy Jelen István megbízott ezzel a feladattal. De ebből az álomból elég fáradtan ébredtem fel. Nagyon sokat kellett improvizálnunk a verseny lebonyolítása során. Hasonló jellegű feladataink voltak most is, mint bármely más futamon, azaz nekünk kellett arról dönteni, hogy egy adott gyorsasági szakasz mehet vagy sem, esetleg meg kell-e szakítani, mi történjen a mezőnnyel. Meg kellett próbálni valahogyan kezelni a nézői mozgásokat, a nézőket is. Mindezek mellett feladatunk az is, hogy a hatáskörünket túllépő ügyekről tájékoztassuk a legfelsőbb szintű sportvezetést - a Felügyelő Testületet; és természetesen az általuk meghozott döntéseket végre is kell hajtanunk, hajtatnunk. Minden versenyen nagyon hasonlóak ezek a feladatok. Itt most egy picit jobban kellett arra koncentrálni, hogy a lehető legbiztonságosabban, a lehető legkevesebb problémával menjen le ez a verseny.

Ezúttal a magas nézői létszám is okozott egy kis plusz problémát?
Igen, de erről tudni kell azt, hogy mindketten - tehát Faluvégi Péter és én is – több alkalommal is felhívtuk a verseny rendezőjének a figyelmét, hogy nagyon nagy számú közönségre számítson, illetve, hogy ennek megfelelően készítse elő a rendezvényt. Jelen Istvánnak és az RSB-nek köszönhetően részt vehettem a Barum Rallye-n, mint tanulmányúton, ahol szintén azt láttam, hogy rengetegen állnak a pályák mellett. Olyan verseny volt, mint idehaza bármelyik futam, mondjuk 1998-1999-ben! Rettenetesen sok ember volt, de ott valahogy egészen kulturált keretek között tudtak maradni a nézők.

Sajnos nálunk ehhez képest nagyon alul volt méretezve a verseny biztonsága, így ebből nagyon sok többletfeladat adódott. Nem véletlenül panaszkodtak rá folyamatosan a versenyzők, és főként az IRC élversenyzői voltak a leghangosabbak ebben a témában.

Az egyik hazai versenyzőpárostól hallottam, hogy az ominózus orfűi gyorson történt sorozatos bukásoknál a sportbíró a versenyigazgató utasítására nem lengette a sárga zászlót...
A sárga zászló másként működik a rallyeversenyeken, mint a gyorsasági szakágban és ezt sajnos nagyon kevesen tudják. Ugyanis a sárga zászlót a rallye-ban kifejezetten csak versenyigazgatói utasításra lehet bemutatni, és azt is csak a jelzett rádióspontoknál. Az adott hely pedig nem volt jelzett rádiós pont. A zászló jelentése pedig az, hogy azt a gyorsasági szakaszt az adott versenyző számára etappá nyilvánították és ő megállapított időt fog kapni. Nem úgy van, mint a gyorsasági futamokon, hogy beesett valaki, lengetik a sárga zászlót a kanyarban és utána a következőnél meg zöldet kap. Itt, ha egy helyen sárgát kap, onnantól kezdve azon a gyorson végig sárgát kell kapnia. Ráadásul a döntés nem az adott sportbírónál van, hanem a versenyigazgatónál. Az Orfű vége tábla volt az ominózus helyszín, onnét pedig 100-200 méterrel feljebb volt egy táblával nem jelzett rádiós pont, és amikor sorozatban elkezdődtek a kicsúszások, bukások, a rádiós pont lejjebb "költözött" és tájékoztatott minket, hogy mi ott a probléma.

Az MNASZ-ben visszanézték a Rallye Bizottság biztonsági megfigyelőjének a belső felvételét, és azon látszik, hogy a mezőny előtt 40 perccel még megvolt a két gumi, és a helyszínen jelen volt egy biztonsági őr.

Az a gyanúnk, hogy ezt követően valamelyik néző - azért, hogy nagyobb "látványban" legyen majd része - a gumit valahogy eltüntette. Az a biztonsági ember aki pedig oda volt felállítva, sajnos nem lehetett a helyzet magaslatán. Ahogyan ezt a versenyzők észrevették, elkezdték levágni a kanyart, az aszfaltot pedig felszórták murvával a következőknek. Ha megnézed, hogy kik estek be ott, akkor látszik, hogy egy ideig szinte senki, majd hirtelen sorozatban megkezdődtek az esések.

Valószínűleg nem csak arról van szó, hogy akkor jöttek a kétkerekesek, hanem valószínűleg inkább ekkorra lett tele az út a felhordással annyira, hogy már nem lehetett rajta befordulni.

Egyrészt a lejjebb költöző rádiós ponttól kaptunk erről információt, másrészt a helyszínen jelenlévő - szakmában jártas vagy érintett - nézőktől, akik szerencsére tudták, hogy kit kell felhívni egy ilyen esetben. Én akkor döntöttem el, hogy akkor most megállunk és az S csoport már csak etapként teljesíti ezt a gyorsot.

Az a baj, hogy ezt ennél gyorsabban már nem lehetett lereagálni, mert alapjában véve, ha már egy autó elrajtolt a gyorson, onnét kezdve már nehéz vele bármit kezdeni. Magyarországon ez a sárga zászlós szabály "élő szabály" már régóta, de alkalmazva még sosem volt, így véleményünk szerint a versenyzők jelentős része nem feltétlenül tudná, hogy mit jelent számára a sárga zászló. Féltünk emiatt ennek az alkalmazásától, ezért inkább abban a pillanatban azonnal megállíttattuk a rajtoltatást és más megoldás mellett döntöttünk.
Ez egy kör-jellegű pálya, ahol, ha elment az autó, nagyjából 5-6 perc múlva újra visszaérkezik ugyanoda, tehát elég sok idő telik el addig, mire leürül a pálya, és ezért telt időbe az intézkedés is.

Kaptatok még máshonnét is ilyen jellegű információt, hogy megváltozott a pálya?
A versenyzői összekötő hozta ezeket az információkat, hogy a rönkök, a gumik nem ott vannak, ahol kéne. Az élversenyzőknél volt ilyen probléma, és kiderült, amikor visszakérdeztünk, hogy időnként ők is elnéztek valamit. Kétféle színnel voltak felfestve - a pályabejárás során - a gumizások helyei, egyik színnel az egyik irányba, másik színnel a másik irányba való versenyzéshez. Esetenként nem voltak tisztában versenyzők azzal, hogy melyik szín melyik napra vonatkozik. Ennek ellenére sajnos nem elképzelhetetlen az, hogy időnként el-eltűnik egy-egy gumi, főleg úgy, ha a három kanyarban egy személynek kell egyszerre ügyelnie a kihelyezett gumikra (vagy rönkökre).

Mi volt a munkádban most a legnehezebb?
Ha úgy megyek hazafelé, hogy igazából nem nagyon kellett dolgoznom, akkor előtte valószínűleg jó volt az előkészítés és minden klappolt... Ilyenkor az ember talán egy picit feleslegesnek is érzi magát ebben a rendszerben. Most nem ez volt, most úgy jöttem haza, hogy nagyon fáradt vagyok! Valószínűleg ennek az volt az oka, hogy nagyon sokat kellett dolgozni, és ez még azzal párosult, hogy nagyon hosszúak voltak a napok. Például a szombat reggel fél 7-kor kezdődött el számunkra, éjjel 1-kor fejeződött be, másnap pedig már reggel 7-kor újra a versenyirodán kellett lenni. Nagyon sokat kellett intézkedni, nagyon sokszor kellett belenyúlni dolgokba... és mindezt nagyon hosszú ideig.

Mi motivál abban valakit, hogy egy ilyen pozícióról álmodozzon?
Bár Esztergom környéki származású vagyok, valamiért nekem mindig is a Mecsek Rallye jelentette "A RALLYE"-t. Az Esztergom Rallye szervezőbizottságában kezdtem meg pályafutásom 1996-ban, valamiért mégis mindig jobban kötődtem a Mecsek Rallye-hoz. Amikor először versenyigazgató lettem, először rallye2-ben, majd az Ózd Rallye-n ORB-ben, akkor is úgy éreztem, hogy valóra vált egy-egy álom, de ilyenkor mindig megpróbál az ember egy következő álmot (célt) maga elé tűzni. Így jutottam oda, hogy az lett a célom, hogy egyszer majd a Mecsek Rallye-n legyek versenyigazgató! Ez most teljesült!

És mi motivál valakit abban, hogy úgy egyáltalán versenyigazgató akarjon lenni, bármely versenyen is?
Ezt nehéz megmondani! Sokan azt mondják rólam, hogy hatalomhajhász vagyok... Azt gondolom, hogy nem a hatalom motivál. A feladattal járó felelősséget épeszű ember a háta közepére nem kívánja, úgyhogy az nem motiválhat... Versenyigazgatóként 6 év börtönnel fenyegetett az ember folyamatosan, úgy, hogy időnként nincsenek is teljesen a kezében az események. Nagyon komoly felelősségek vannak. Én is többször álltam már ügyész és  bíró előtt nézői balesetekből kifolyólag, és az nem egy jó érzés! Visszatérve a kérdés megválaszolásához, szerintem ez olyan, mint az autóversenyzés, csak én nem engedhettem meg magamnak, hogy versenyezzek, így én a másik oldalát választottam és inkább dolgozom az autóversenyeken! Hozzá tudok valamit adni a versenyekhez. És ez jó érzés. Talán ezért csinálom.

Mi az, amit még mindenképp elmondanál, amit fontosnak tartasz?
Egyetlen észrevételem lenne még így utólag. Valahogy most hangosabbak azok a hangok, hogy mit-hogy lehetett volna jobban, vagy mit-hogy lehetett volna másként csinálni. Természetesen ezek leginkább név nélkül elhangzó fórumos hozzászólások. És én, mint az MNASz Sportbíró Bizottságának vezetője, azt gondolom erről, hogyha valóban ilyen jól állunk szakemberekkel és nem csak a szája tud járni ezeknek a „szakembereknek”, akkor jó lenne, ha eljönnének sportbírónak, mert akkor azzal ehhez a sportághoz ők is hozzá tudnának tenni valamit. Aki akar, még versenyigazgató is lehet, csak egy bizonyos pályát kell végigjárni hozzá, de el lehet érni! Onnantól kezdve pedig be lehet bizonyítani, hogy lehet ezt jobban, és lehet ezt másként csinálni! Ez olyan, mint a magyar foci: mindenki ért hozzá, mégis kevesen csinálják!