Botka Rally Team

46th Barum Czech Rally Zlín

2016.08.27. – Csehország, Zlín

 

Nagy reményekkel vágtak nekik az első igazi versenynapnak Zlínben az ERC2 2015-ös bajnpkai. Tavaly is jól érezték itt magukat, a pályák idén is szenzációsak, az autó lett más alattuk, kihívás ezeken a pályákon, ilyen komoly mezőnyben menni az R5-ös DS3-mal.

„Sajnos hibáztam a mai első gyorsasági szakasz 1 kilométerében. Egy híd alatt kellett átmenni és nekimentem a vízelvezető ároknak. Nagyot szólt, azonnal defektet kaptunk. Egyből másfél perc hátránnyal kezdtük a napot. Innen próbáltunk felzárkózni.” – mondta a pilóta, amikor leszakadt lökhárítóval, felnin érkeztek meg a Slusovice-i gyors céljába.

 

Kellenek a versenykilométerek és Dávidnak tetszenek a pályák, mentek tovább és egyre jobb időket autóztak: „Nagyon élvezzük a versenyt! Hiába vagyunk ennyire hátul, nagyon jó érzés, hogy a középmezőnyhöz felzárkóztunk. Sajnos az eleje még egy másodpercre van kilométerenként. Ez korábban folyamatosan két másodperc fölött volt. Lassan vége a szezonnak, de nagyon remélem, hogy jövőre aszfalton is versenyképesek lehetünk majd.”

 

Aztán az utolsó előtti szakaszról mindketten azt mondták az esti szervizparkban: életük egyik nagy pillanatát élték át. „Hát ilyen még sosem történt meg velem, az biztos. Ilyen sebességgel még soha nem estem le az útról, úgy, hogy 10 másodpercig csak utasa voltam én is az autónak…” – mesélte izgatottan a pilóta. „150-es tempónál túlságosan levágtam egy kanyart, felütött az autó alja, lerepültünk keresztben az útról. Csak csúsztunk a füvön, ugyanolyan sebességgel, semmit sem lassulunk. Így keresztben átugrottunk egy keresztúton. Mindez legalább száz méteren keresztül. Az autó oldala volt az eleje… Óriási, giga, ultra szerencsénkre sehol sem akadt meg, nagy nehezen megállt, de utána a csúszós fűről alig tudtunk visszajutni az útra. Petinek egy oldallal kevesebb információt kellett beolvasnia, annyit jöttünk el attól a ponttól, ahol elhagytuk az utat. 

 

A reggeli másfél perc és az esti kaland két perce után már nincs mit számolgatni, de Dudu nagy kedvvel megy tovább. „Megpróbálom elfelejteni az esti kalandot, bár nehéz lesz. Igazából már teljesen mindegy, hogy hányadik helye érünk be… A pályák szenzációsak, az autó tökéletesen működik, a csapatban mindenki jól végzi a dolgát. Úgyhogy jöhet a vasárnap!

Csak én hibáztam szombaton, kétszer is. Van ez így! Senkit nem tudok leszúrni, én hibáztam!”