Nagyon várták az új kihívást, a szenzációs pályákat, de a verseny felénél a harmadik helyről esett ki a Herczig-Benics páros. Norbival beszélgettem erről, aki szerint nem volt ez más, mint a klasszikus eset: egyszerűen úgy jártak, mint aki alól kihúzták a szőnyeget!

Ismét nem túl jó a téma, mi történt veletek Aradon?
Valamiért a sors nem akarja könnyen adni nekem ezt a dolgot, egyszer fenn, máskor lenn! Vagy nagyon jól sikerül, vagy nagyon rosszul! Ez most az utóbbi lett. A 22 km-es gyorsasági szakasz rajtja után kb. 600 méterrel volt jobb derékszögű kanyar, és a féktáv végén, mielőtt szerettünk volna befordulni a kanyarba, kiszélesedett az út, én pedig kihelyezkedtem a bal oldalára. Nem számoltam azzal, hogy az előttem lévő autók jelentős mennyiségű murvát sodornak ki a kanyar bejárati ívének környékére. Egyszerűen az az igazán klasszikus dolog történt, amikor kihúzzák a szőnyeget alólunk! Már ráfordítottam az autót a kanyarra, amikor keresztben csúszva felgyorsult az autó a kanyar külső íve felé. Volt ott egy földes vízelvezető árok, és abban megütődött a bal hátsó kerék. A lengőkar és a csonkállvány között van egy alumínium közbetét, és ez tört el.

videó : rallyeyes.hu

Nagyon-nagyon picit mentünk neki, tényleg nem mondhatnánk azt, hogy hű, mennyire odavertük! Nekem meggyőződésem - és a mérnökkel is ezt beszéltük - hogyha ez egy WRC, akkor semmi nem történik, megyünk tovább. A S2000-es  autóknál alapvetően erős a futómű, de vannak bizonyos részei, amelyek nem annyira erősek, ez egy tény, de nem akarom a bizonyítványomat túlmagyarázni, így jártunk. Nem gondoltam abban a pillanatban, hogy vége a versenyünknek, azt hittem, hogy megyünk tovább... de nem mentünk. A nézők segítségével lerántgattuk az autót és onnét kezdve beálltunk a nézők közé. Nagyon sajnálom, és az elvesztegetett pontoknál is jobban bánt, hogy nem tudtam menni ezeken a pályákon! Szenzációs pályák voltak! Életem egyik legnagyobb kihívása volt ezeken a pályákon versenyezni! Bízom abban, hogy az MNASZ látja ezt, hogy „igen, ide jövőre is ki kell jönni!”.

A Ti mutatványotoknak is köszönhetően, négy esélyessé vált a bajnokság...
Matematikai esélyek alapján nem is négy, hanem még több! Ha viszont a realitásnál maradunk, akkor az első helyre 3 páros esélyes, hogy rajtuk múljon, és ott az fog dönteni, hogy ki fog előrébb végezni. A mi szempontunkból azt mondhatom, hogy nekünk esélyünk akkor van, ha mi nyerünk és mögöttünk pedig - számunkra kedvezően - alakul a sorrend, de ez már újabb matekozás, úgyhogy nekünk nem kell ezzel foglalkozni. Oda kell mennünk, fel kell készülnünk maximálisan és meg kell próbálni megnyerni a Mecsek Rallye-t és ha ez sikerül, akkor majd eldönti a sors a végső eredményt. Van esélyünk persze, és egyértelmű, hogy nem reménytelen a helyzetünk.

Mivel lennél elégedett?
Az elsővel! :-) Bükfürdőn perec volt, Veszprémben nyertünk, Aradon megint kiestünk így most megint egy jónak kell következnie! :-) Ráadásul úgy érzem, hogy nekem még jön eggyel a Mecsek a tavalyi miatt! Az utolsó gyorson kiesni, vezető pozícióból, technikai hibával... azt gondolom, hogy ez nem volt túl szép a sorstól, úgy, hogy kb. 6 km választott el a célba éréstől és a győzelemtől! Ezek voltak az érzelmi oldalai, ha pedig a szakmai oldalát nézzük, akkor ez egy nagyon nagy kihívás lesz, hiszen 2 nap alatt teljesítjük a 250 km-t! A megszokott magyar futamokhoz képest kb. 100 gyorsasági kilométerrel többet kell mennünk, és ez egy nagyon nagy falat lesz! Megyünk sötétben is, olyan pályán, ahol sötétben még nem mentünk. Tavaly mentünk ugyan sötétben, de azokat most világosban teljesítjük. Nincs más hátra, oda kell menni, egy jó tesztet kell csinálni. Szerencsére tudtunk úgy spórolni a tesztkilométereinkkel, hogy itt majd most tudunk egy kicsit többet autózni. Alapvetően még arra is van esélyünk, hogy a gyári csapattal majd közösen tudunk tesztelni... bár nem tudom, hogy ez mennyit segít a mi ügyünkön!

Végezetül?
Jó volt ez az Arad Rallye, és ez tényleg igazi rallye volt, nagyon jó volt a fogadtatás... Amikor év elején kiderült, hogy ez szerepel a bajnokságban, hogy Arad és Románia, akkor tartottam azért tőle, de ahogy közeledett a verseny, úgy múlt el ez az aggályom. Azt láthattuk, hogy nagyon-nagyon korrektek voltak a románok, a versenyzők, a sportbírók, és mindenki, akivel találkoztunk a verseny folyamán. Se hírét, se hamvát nem láttuk a román-magyar ellentétnek, mi ebből semmit nem éreztünk!
Csak pozitívumot kaptam ez alatt a négy nap alatt!