Nem túl jól jött ki a lépés ezúttal a Matics - Viczena párosnak, hiszen míg Egerben a második helyén zártak, Miskolcon mindössze a 6. helyre tudták behozni a Mitsubishit a 3. kategóriában. Miskával beszélgettem a versenyről, és hogy vajon mi miatt csúsztak ennyire hátra.

Véget ért a Miskolc Rallye, mesélj!
Van mit! Nagyon-nagyon jó pályákon versenyezhettünk, ezért köszönet annak, aki ezt elintézte! Az időrend összerakásával viszont voltak… hogy is mondjam… némi problémák. Nem tudom, hogy aki ezt összeállította, az végiggondolta-e hogyan zajlott nekünk ez a verseny?! Nekem még nehezítette az is a dolgomat, hogy a verseny előtt történt egy dolog, nem igazán tudtam mostanában pihenni, de a verseny előtti pénteken a pályabejárás is jól elhúzódott az éjszakába. Csináltak egy adminisztratív átvételt csütörtökön, ami nagyon szép és jó, de hamar kiderült, hogy semmit sem ér! A matricákat nem kaptuk meg, és az extrémbiztosítás megkötése miatt is fel kellett kelnünk szombaton, kora reggel. Eredetileg azt terveztük, hogy hú de jó lesz, pihenünk délig, de ehhez képest ismét 3-4 órát sikerült aludni. Nagyon-nagyon nyűgös is voltam aznap, majd ráadásként még bedobtak egy versenyzői eligazítást - természetesen fél 12-re -, ahol megkaptuk a menetleveleket. A délutáni programunkat szerintem nem kell mondanom (rajtceremónia, prológ, stb.), de még ekkor is úgy voltunk vele, hogy majd a népkerti kocsikázás után pihenünk egy kicsit. Gondolhatod, hogy a szervizparkban mennyire lehetett!

Majd nekivágtatok az éjszakának…
Az első gyorsaságin olyan szinten voltam fáradt, hogy a szemem alig bírtam nyitva tartani. Majd kidühöngtem magam, aztán nem volt probléma, ahogy mentünk, úgy tértem magamhoz. A második körben már jobb idő tudtunk menni, bár a miskolci pilótákhoz képest nullát, mert azt talán mondanom sem kell, hogy ők percre elmentek tőlünk… de ez várható is volt. A harmadik körben pedig sajnos elesett Bútor Robi, pont előttünk, így ott meg is kellett állnunk… aztán leballagtunk onnét. Az utolsó gyors előtt álltunk egy kicsit, de ezt nagyon nem kellett volna, mert akkor ott mindannyian leeresztettünk. A navigátorom addigra tikkadt ki, szegény már a jobb kanyar helyet balokat mondott, a szigorú helyett tempókat, ott már úgy voltam vele, hogy megyek amit látok, csak érjünk már célba.

Sikerült vasárnapra pihenned valamennyit?
Túl sokat megint nem, már úgy ráálltam a négyórás alvásra. Hozzáteszem, ha én nem alszok 8-9 órát, akkor olyan vagyok, mint aki másnapos. A szállásunk is elég messze volt, világosban értünk célba… lefeküdtünk, sikerült pár órát aludni, majd kezdődött a második nap, amiről azt gondoltam, majd az pörgősen fog menni. A futam előtt még az első naptól tartottam, hogy majd ott lesznek hatalmas csúszások, rumlik, és az ózdi pályáknak még örültem is, hiszen itt mentünk tavaly az egyik túraversenyen. Úgy is rugaszkodtam neki, hogy tök mindegy mennyi az előttem lévők előnye, megpróbálom őket megfogni. Na, itt nem megfogtuk, hanem lecsúsztunk a béka feneke alá. Az első kör előtt leömlött az eső, és ugye én megfogadtam, többé nem nyúlok mellé, fel az intermédia, mert hát itt folyik mindenhol a víz. Kimentünk a gyűjtőbe, arról volt szó, hogy 1-7 perc közötti időtartamot fog igénybe venni, onnét 10-15 perc a pálya, mondom nincs az az isten, hogy ennyi idő alatt felszáradjon, még ha el is áll az eső. A gyűjtőből nem 1-7 perc lett, hanem sokkal több, gyakorlatilag már a szervizpark is csontra felszáradt, mire kimentünk a gyűjtőből. Természetesen a gyorsasági szakasz is hasonlóan nézett ki, gyakorlatilag porzott. Ott álltunk az intermédiával, és aki bevállalta a slicket, azok ismét jól jártak. Nem is lett volna még ez sem gond, Sziklaiékat sikerült megelőznünk, Trencsényiék ledefekteltek, a második helyen álltunk. 
Majd megint leszakadt az eső, maradt az intermédia, gondoltam nem nyúlhatok mellé még egyszer. Mentünk a gyorsaságira és fülig ért a szánk, mert ömlött az eső, Rongits Attiláék előttünk a slickekkel… Még akkor is azt mondtam, hogy ez így megfogható (ha továbbra is ömlik az eső).  Természetesen az egész mezőny ott állt a rajtban, nagyon-nagyon sokáig, elállt az eső, a víz lefolyt, és az első gyors még úgy ahogy nedves volt, a második vége már porszáraz. 
Elrajtoltunk a királdi körön, majd másfél kilométer múlva első defektünk volt, amit nem is értek, hogyan szedtük össze (nem csaptam oda semminek, nem csináltam semmit). Innét kezdve már csak az volt a célunk, hogy végig tudjunk vánszorogni, a futóművünk ne szakadjon ki, mert olyanokat szólt, meg zörgött, hogy rossz volt hallgatni. Itt már nem is volt kérdés, hogy semmi esélyünk nem maradt, visszacsúsztunk a hatodik helyre.

Szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket ezen a szakaszon feltartottam, de teljesen be volt párásodva a szélvédő, a tükröt elverte a defekt, már nem nagyon láttam, hogy ki jön, ki nem jön…

Nem ezt vártuk tőled! Azt hittem arról beszélgetünk legfeljebb, hogy Rongits Attila megint elvert! :-)
Mi sem ehhez vagyunk szokva, de én még csak nem is arról szerettem volna beszélgetni! :-) De való igaz, hogy Rongits nagyon magára talált, nagyon jól megy mostanában!

Hosszú szünet következik…
Hála istennek! Nekem ez most nagyon kell! Bízom benne, hogy ennél rosszabb már nem lehet a folytatás! Innét már csak felfelé ívelhetünk, mert ha még ennél is van lejjebb, akkor már nem tudom…

Mivel töltöd a szünetet?
Mindenképp munkával, de valószínűleg az időmbe most bele fog férni, hogy egy kis murvatesztet is beiktassunk. Nem akarok megint úgy odaállni a rajtba, hogy nem mentünk egy centit sem a kocsival, de tesztversenyt nem tervezünk, versenyre annyira én most nem szeretnék gondolni… egy darabig.

Végezetül? Esetleg valami jó kis kaland, ami veled meg szokott esni?
Kaland volt az egész! Még most sem tudtam magam kifújni. Köszönet a csapatnak, és a támogatóinknak, hogy ezúttal is ott tudtunk lenni a versenyen, nagyon bízom benne, hogy a következőn már olyan eredményt tudunk produkálni, amivel mindenki elégedett lesz!

a csapat partnerei: