Néhány elvetemült ralifan, még biztos emlékszik a 2001-2002-es évekre, amikor Szilágyi Jani előbb egy 106 S16-al, majd egy 306 S16-al riogatta a nagyobb kategóriák versenyzőit a hazai gyorsaságikon. N2-ben és N3-ban is olyan eredményeket ért el, amit a mai napig még megközelíteni sem tudtak ezekben a géposztályokban. Aztán egy kevésbé sikeres év után úgy döntött, hogy déli szomszédunknál próbál szerencsét, és döntése helyességét rögtön egy abszolút bajnoki cím igazolta. Azóta is a horvátországi gyorsaságik csúszós, fehér aszfaltját koptatja, meglehetős sikerrel. 2004 után, 2009-ben ismét sikerült elhódítania a bajnoki címet, attól a Juraj Sebalj-tól, aki csapattárs, barát, és ellenfél is egy személyben. Az immár kétszeres Horvát abszolút bajnokot, Szilágyi Jánost faggattam a fentiek apropóján.

A poreci verseny, a horvát bajnokság befejező futama volt az elmúlt hétvégén. Három ponttal vezetted a bajnokságot a verseny előtt, ami azt jelentette, hogy a bajnoki címhez elég, ha közvetlenül Juraj Sebalj mögött érsz célba. Sokan drukkoltak neked és követték a versenyt itthonról, a számítógépet figyelve. Hogy készültél, milyen volt a verseny előtti heted?   
Elmondom neked a valóságot, azt, amit a számok nem mesélnek el. Az egész történet ott kezdődött, hogy mindkét autó, már egy héttel a verseny előtt készen volt, csak egy utolsó ellenőrzés volt vissza, amihez kellett egy mérleg, amivel a talpterheléseket, azaz az egy kerékre eső súlyt tudjuk mérni. Úgy volt, hogy a mérleget Katica (Katona Zoltán) hozza a hét elején, de elfelejtette, így Asi-tól kértem kölcsön, amivel szerdán megmértük az autókat. Juraj autója tökéletes volt, viszont az enyém valami katasztrofálisan rosszul ált, a két első kerék között 160 kg különbséget mértünk. Asi segítségével nekiálltunk beállítani a rugófeszítéseket, ami sikerült is, viszont a futómű-geometriát már nem. Az autók felkerültek trélerre és elindult a csapat Porecbe, ahova csütörtök este meg is érkezett.
Gondoltam, majd lent megoldom a futómű állítását pénteken. Csütörtökön felvettük az itinert, nekiálltunk bejárni a pályákat, amik közül kettő teljesen új volt, a másik kettőt már ismertem. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy az új pályák teljesen titkosak, csak a pályabejáráson lehet, majd menni rajtuk. Nos, a hivatalos pályabejárás alatt rajtam kívül, szinte senki nem volt a pályákon, ennyit a titokról! Szerencsére aránylag egyszerű, könnyen felírható gyorsaságik voltak, így nem volt gond, nem múlott rajta semmi. Aztán pénteken ebéd után mentem a kocsival pár kört egy régi gyorsasági szakasz lezárt részén és rájöttem, hogy nagy a baj! Az autónak semmi köze nem volt, ahhoz, amit addig megszoktam, teljesen máshogy kanyarodott, mindent át kell állítani. Gyorsan nekiálltunk csavargatni a futóművet, de nem sok idő volt, mert rohanni kellett a két új, számomra ismeretlen pályát felírni. Elmondtam a srácoknak mit, hogyan, milyen értékre állítsanak, és mentünk tréningezni. Este, mikor visszajöttünk már alig láttunk, de gyorsan beültem a versenyautóba, és mentem vele néhány kört, hogy ellenőrizzem a beállításokat, majd tovább finomítottunk rajtuk. Szombat reggel megint mentünk ki a pályákra, de 11-re vissza kellett érni a gépátvételre, ahol szerencsére gyorsan végeztünk. Gondoltam, még csak 11 óra van, a tréning kész, a gépátvétel megvan, és van még 4 óránk a rajtig, eszembe sem jutott a rajt előtti Parc Ferme. Nyugodtan állítgattuk a futóművet, mikor érkezett egy telefon, hogy hol vagyunk, mert már minden autó gyülekezik a Parc Ferme előtt, és 2 órakor ott kell lennie mindenkinek. Futómű beállítás félbehagyva, rohanás a kocsival a Parc Ferme-be. Benzin annyi volt benne, hogy kibírja az első gyorsaságit, gumi az volt fenn, amivel szállítottuk, futómű még mindig össze-vissza állt…hú, tiszta káosz volt minden.

A nagy kapkodásnak meglett a következménye...
Meg se néztük a szuperspeciál pályáját, előtte elmentünk és gyorsan feldiktáltam, mondtam Aliznak, hogy kiabáljon, mikor az utolsó körben ki kell menni. Nem néztem meg a papírt rendesen, így rosszul diktáltam fel a pályát, az utolsó körben kihagytam egy kombinációt, és a szuperspeciálon egyenesen kimentem a pályáról. Ezen a prológszerűségen iszonyatosan rosszul viselkedett az autó, de mégis jó érzéssel autóztam. Kiérünk, nézem az időt, és látom megvertünk mindenkit, hát nincs itt gond, csak Saskin ment ilyen jó időt! Visszamentünk a Parc Ferme-be, ahol a többiek mondják, hogy baj van, mert elrontottam és rossz helyen jöttem ki. Akkor ennyi volt a Porec Rally, gondoltam, mert a kiírás szerinti 3 perc büntetést, ezen a 90 km-es versenyen nem lehet ledolgozni. Mondtam Jurajnak, hogy a csapat pakol, én meg ott maradok segíteni neki a versenyen. Juraj rögtön felajánlotta, hogy beszél az apjával - aki a versenyigazgató volt - de én úgy gondoltam, hogy ez nem lenne helyénvaló, főleg úgy, hogy mi, ketten küzdünk a bajnoki címért. Ment az okoskodás és közben jött egy SMS a versenyirodáról, amiben közölték velem, hogy a felügyelő testület, a versenyzők kérésére (!!!) úgy döntött, hogy a 3 perces büntetésemet 30 másodpercre módosítja, amúgy meg további kellemes tartózkodást Horvátországban és jó versenyzést kívánnak. Érted ezt??? A versenyzők aláírást gyűjtöttek, hogy mérsékeljék a büntetésemet és ne egy tévedés döntse el a bajnoki címet! Mondjuk a 30 mp sem volt kevés, főleg úgy, hogy ott volt Gassner és Patric Sandel is, de ezek után nem tehettem meg, hogy nem indulok el a versenyen.

A verseny számodra jól alakult, ha nincs a 30 mp büntetésed, akkor simán vered a német bajnok Hermann Gassnert és a VB menő Patric Sandelt is.
Vasárnap elindultunk, és az első gyors után rögtön a hetedik helyen találtam magam, a másodikon volt egy túlcsúszásom, meg kellett fordulnom és úgy visszajönni az útra. A harmadikon már "vicsorogtunk" egymásra Juraj Sebalj-al, a negyedik után meg Sandel emberei már nézegették az autóinkat, méregették a gumihőmérsékletet és nem értették mi történik. Hozzáteszem, Ők körönként rakták fel az új gumikat, mi meg fejenként négy új gumival megcsináltuk az egész versenyt. A nyolcadik gyorsaságin, Sandel odakoppintotta a hátulját, aminek következtében az egész hajtása szétesett, majd a váltója is. Már harmadik helyen voltam és a második helyen Gassner volt előttem 20 mp körüli előnnyel.

Úgy mentél végig a versenyen, hogy azt hitted Gassnert kell legyőznöd a bajnoki címért.
Én végig azt hittem, hogy a Gassner nevezett, és értékelik a bajnokságban, bár Ők elég sokszor mondták, hogy csak szabadságon vannak, de nem igazán értettem miért hangsúlyozzák ezt ennyire. Jött az a gyorsasági, amit nagyon szeretek, ahol eddig az enyém volt a pályacsúcs, de most a Juraj jobbat ment, viszont én is siettem és adtam 6-ot vagy 7-et Gassner-nek. Mondom, ebből még akármi is lehet. Mentünk vissza szervizparkba, ahol mindenki gumit cserélt, csak mi nem. Megint kimentünk egy körre, amit nagyon lenyomtam a sötétben, lámpasorral, de a körgyors miatt az első kanyarban utolértem Sasa Stanisic-et. 3km-t "botoztunk" utána negyedik fokozatban, ott, ahol 5. leszabályzáson kellett volna menni, nagyon sokat bent hagytunk. A következő gyorson lecsapódott a pára és csúszott nagyon, itt sikerült nyernem, és 7 mp körül adtam a Gassnernek. Kiszámoltam, hogy maradt 11 vagy 12 mp hátrányom, amit nem lehetetlen behozni az utolsón. Mindent kipakoltam az autóból, minimális benzin volt csak benne, és mentünk mintha az életünk múlott volna rajta, áttoltam mindenen, olyanokat vállaltam el, hogy azóta sem tudom, hogyan úsztuk meg, mégsem sikerült! A gyors végén ott álltak Jurajék és Gassnerék a beíró után, mi megálltunk, hogy gratuláljunk neki a bajnoki címhez, erre Ő ölelgetett és mondta, hogy én vagyok a bajnok! Kérdezem tőle, hogy mi van, nem tudsz számolni? Te nyerted, Gassner a második, én csak a harmadik vagyok, az meg nem elég! Erre Gassner navigátora megint kezdi, hogy Ők csak szabadságon vannak itt! Akkor esett le, hogy mit akartak ezzel egész versenyen mondani! Valóban neveztek a versenyre, elindultak, de mivel látták, hogy nagyon szoros a bajnokság, így a nevezésüket úgy adták le, hogy eredményük ne számítson bele a bajnoki értékelésbe! Kezdtem magam szarul érezni, Juraj segített a büntetésem csökkentésében, most meg elhappolom előle a bajnoki címet, nem jó ez így! Közöltem vele, hogy ki fogok késni egy időellenőrzőn, hogy elém kerüljön a következő, aki értékelve van a bajnokságban és Ő lesz a bajnok. Erre majdnem megvertek, még a szervizparkban is arra figyeltek, hogy nehogy szándékosan elkéssek valahol, szabályosan berugdaltak a saját autómba, és mondták, hogy a bajnok az én vagyok, de jövőre várnak és folytatjuk!

Volt itt egy előre elkészített kérdés, ami így hangzott: miért olyan jó a horvát bajnokságban versenyezni? Ezt most kihagynám, talán nem kell hozzá külön magyarázat!
A versenyzők lent aláírták, hogy csak 30-at kapjunk, hogy tudjunk meccselni, legyen esélyem. Életem egyik legnagyobb élménye volt így autózni, nagyon jó volt. Ahogy ezen a versenyen mentem, úgy a Peugeot 306-al mentem utoljára, 2002-ben!

Egyébként az éved milyen volt a horvát bajnokságban?
Az történt, amit már nagyon régóta szerettem volna, végig - versenyről-versenyre - gyorsultam. Az összes időm sokkal jobb ugyanazokon a gyorsokon, mint tavaly. Ina Croatia Rally-n volt egy csomó S2000, és abszolút negyedik időket szaladtam a vége fele. Opatijában második lettem a Juraj mögött, de ott már nagyon "fickós" időket autóztam, csak elrontottam a gumiválasztással. Én vezettem, csak leesett az eső, és slick-kel kellett odamennem esőbe. Utána, a következő versenyen hatalmas meccset vívtunk, ott is sokkal közelebb voltam a Juraj-hoz, mint tavaly. Porec…az meg a szívem csücske, soha nem felejtem el.
 
Mi volt a navigátorváltás oka? Miért szállt ki Dienes Babszi?
Sajnos egészségügyi problémái voltak és az orvosa - finoman szólva - megmondta neki, hogy tartózkodjon ettől a sporttól. Ezúton is köszönöm Dienes Babszinak, Vörös Aliznak és Arany Virágnak az idei munkát. Jó volt velük versenyezni!

Miért ragaszkodsz a női navigátorokhoz?
Nem akarom megbántani a férfiakat, de egy nő, ha már ilyesmire szánja el magát, akkor biztos, hogy precízen és pontosan fogja csinálni a dolgát.

Az egész pályafutásod alatt egy férfi navigátorod volt csak?
Igen, a Kerekes Joti, de neki is hosszú haja van! :)

Az azért komoly, hogy megnyered a horvát bajnokságot vasárnap este Porec-ben, és hétfőn reggel autóvezetést, vagy éppen repülőgép vezetést oktatsz Veszprémben.
Rengeteg tanulóm van, 14 a teherautón és 17 embert repülni tanítok jelen pillanatban. Sok tanulóm volt lejelentve vizsgára, ezért vasárnap este fél 11-kor hazaindultam. Beértem az irodámba hajnali 4 órakor, lefeküdtem kicsit aludni, és reggel 7-kor már a teherautóba ülve álmodoztam a csillogásról, miközben Veszprém útjait szeltük, és azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan múlik el a világ dicsősége, mennyire jó volt 12 órával ezelőtt, ott lent a tengerparton, a dobogó tetején!
 
Juraj Sebalj autóját is a Te csapatod készíti fel a versenyekre és ott is közös a szervizetek. Elég kényes helyzet, hogy egy bajnokságban, a két nyerő ember egymásnak szervizel, nem volt ebből gond?
Úgy hidd el, hogy sosem! Nagyon figyeltem arra, hogy a mérnök mindig egyformán programozza a két autót. Amit magamnak kitaláltam, azt mindjárt rátettük Juraj autójára is kérdés nélkül. Az autóját teljes egészében én állítottam be, Ő csak beleül és megy vele, néha a gátlón teker egyet, hogy keményebb, vagy puhább legyen. Nagyon jóban vagyunk, tanítottam őket repülni is.

Hat éve versenyzel már Horvátországban, jövőre mit tervezel? Láthatunk itthoni futamokon?
Biztos, hogy megyek itthon két versenyen, a Mecsek és az Eger van tervben. Nagyon elgondolkodtam a szlovén bajnokságon is, nagyon jó pályáik vannak, nagyon jó szervezés, nagyon tetszik. Közel van, pillanatok alatt lent vagy, és olcsó. Lemész, pénteken tréning, szombaton gépátvétel, 10 órakor rajt, délután 1-kor megállítják a mezőnyt, ebédelsz, majd versenyzel tovább este 6-ig, utána meghívnak este egy frankó vacsorára, díjkiosztó, és mehetsz. Versenyeztél 100 km-t, jól érezted magad, nem cseszted szét az autódat! - mi kell még?

A horvát bajnokság is érdekel, továbbra is?
A kettő, az sok egyszerre. Lehet, hogy Ina Croatia-ra és egy Porec-re, elmennék, de az egész bajnokság nem valószínű. Lehet, most eljött a pillanat, hogy körbenézzek, és vagy haza kell jönni, vagy elmenni Szlovéniába, Szlovákiába. Szerencsére a szponzoraimnak mindenhol vannak érdekeltségeik, így mindenhol jó!