Nagy hírként vágott az ősz végébe, hogy Kőváryék újra trabantozásra adják a fejüket, és nekivágnak a Monte Carlo Rallye-nak. Nem kérdés, hogy Barna órákat tud dumálni bármiről, de kíváncsi lettem, hogyan éli meg az, aki mellett ül? Így kapott szót ezúttal Tóth Zsolti!

Legutóbb még arról beszélgettem Kőváry Barnával, hogy leadtátok a nevezést a 101. Monte Carlo Rallye-ra. Hol tart az ügy?
Elfogadták a nevezésünket! Ez nagyon megtisztelő, hiszen a több mint 400-as nevezői létszámból választottak be minket a 300 fős mezőnybe.

Milyen visszajelzéseket kaptatok azóta, hogy bedobtátok, visszaültök a Trabantba, és nem is akárhol álltok vele rajthoz?
Csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. A teljes trabis-brigád a dolog mellé állt! Köszönettel tartozunk Feind Gabiak és Barna Gyurinak is. Az Autó Motor Sport kiállításon Barnához odament egy „bácsika”, és megkérdezte, emlékszik-e még a Karácsony – Stiller párosra?  Majd bemutatkozott mint Stiller Zoltán, a páros navigátora, aki olvasta a „montés sztorit”. Nagyon örül és fölajánlotta segítségét.

Teljesen más a szabályrendszer, ez egy új dolog számomra, nagyképűség lenne azt állítani hogy tudom, sőt fogalmam sincs a pontos szabályokról . Sokkal több a teendője a navigátornak mint a mostani versenyeken. Folyamatos számolás -matek, térkép, stopper, matek, térkép, matek, stopper .... Alázattal állok a feladat előtt, és fogadjuk a szentenciákat rutinos historyc-osoktól.

20 évvel ezelőtt kezdted a versenyzést, mi fért bele ebbe az időszakba?
1984-ben elmentünk megnézni a régi Salgós galyatetői szakaszt. Ott, minden eldőlt és egyenes út vezetett idáig! A következő évtől a bátyámat kísértem autóversenyekre, mivel ő akkor már Trabival indult, én meg jártam nekik szélvédőt mosni, kereket cserélni, szendvicset készíteni…klasszikus „komálós” történet. Bátyámmal mentük együtt néhány futamot a közelmúltban, a gyorsok minden pillata megvan...
Az első versenyem 1989-ben túrában volt. A valódi kezdést, más időponthoz kötöm, az 1991-es Lutra Rallye-hoz, ahol Balázs Janival egy A-s Skodával indultunk I. osztályban. Talán emlékeznek még páran arra a balesetre, amikor a kővágószőlősi gyorsasági végén egy Skoda nekiment a betonárok falának, az autó eleje teljesen összegyűrődött, a navigátor pedig két hétig feküdt kómában… Én az ő helyére ültem be ekkor, édesanyám nagy-nagy örömére.

Mi volt még a '90-es években?
Jó hangulat! Sok egyforma autó! Megjártam a ranglétrát én is, hiszen ültem Trabiban, Skodában, Ladában,  Suzukiban, kockában, gömbölyűben, GSI-ben, majd a ’90-es évek végétől jöttek a nagyautók: Cosworth, Subaru, Mitsubishik, … Azt hiszem, hogy gyakorlatilag már minden autóban ültem, elég sok pilóta mellett megfordultam...

Régen ha II. osztályban mentél már félisten voltál, ha I.-ben istenként tiszteltek. Most ott áll a dolog, hogy az I. osztály gyakorlatilag megszűnt, értéktelenné vált. Úgy sportértéke, mint reklámértéke elalhalványúlt, hiszen nincs se induló, se néző. Ezt nehéz komoly támogatók felé értékesíteni. Nem föltétlenül a sokat emlegetett gazdasági helyzet vezetett ide, mert a romlás már korábban elkezdődött, az RTE viszont virágzik.

Azt gondolom egy egész más koncepcióra lenne szükség, gyökeres átszervezésre, mert a körülmények megváltoztak, valami mást kell csinálni. Ugyan abból, ugyan az lesz... Esetleg járható út lehetne az osztályok összevonása, bármennyire is fájó, és sok érdeket sértő, van ahol ez működik. A kategóriák értékelése részlet kérdés, mehet FIA rendszerben is aki akar. Persze ez nem ilyen egyszerű dolog, nyilván sok további kérdést vet föl, de iránynak jó lehet. Újra lenne nevező és néző egyaránt, mert koncentrálódna  a rally.
Annyi sz....t el lehet ma adni magyarországon, miért pont ezt ne lehetne. Ez értékesebb műsor egy beszavazó show-nál. Taktikus, hozzáértő marketinggel biztos hogy eladható. 

Milyen navigátornak tartod magad?
Ha bárki, bármit csinál ennyi időn keresztül, akkor azt illik egy egész jó szinten megtanulni. Nem a legjobbnak tartom, de nyilván nem is a legrosszabbak közé sorolom magam.

Irányító tipus vagyok az autóban. Ilyen a Tián, a Vino, a Tótimi.
Mindig volt „munkám”, mindig megtalált valaki.  Ha ’91-től a  nevezési listákat átnézzük, csak néhányról hiányzik a nevem. Erre büszke vagyok, hiszen sokan elvéreztek már ezen a csatamezőn, alig vagyunk néhányan. Joti, Papp Gyuri, és még pár kolléga.

Az elmúlt két évtizedben az idei év volt az első csonka szezonom, de most sem maradtam rally nélkül, volt felkérésem Veszprémben, Rongits Attilával pedig a Barum Rally-n indultunk, amit nagyon élveztem. Sok néző, jó pályák... ami régen nálunk is volt, azt sajnos most a külföld tudja nyújtani. És végre egy kis szakmai kihívás, ismeretlen pályán, ismeretlen pilótával! Azt hittem év elején - amikor már láttuk, hogy nem lesz rally-,  hiányozni fog, de nem hagyott akkora űrt, mint amire számítottam. Az gyorsasági szakágban jót szórakoztam a BMW-vel, ez is pótolt valamit... Jó pályaversenyző viszont sosem lesz belőlem, mert rallyban gondolkodom,- ez más világ... Hallottam egy beszélgetésnek a boxban, ahol két prominens versenyző azon diskurált, hogyan kell ellenkormányozni: „először a gázt adod és az után a kormány, vagy fordítva?” – volt a kérdés...

Milyen navigátornak tartanak mások?
Hangosnak! :-) Sokak szerint kiabálok az autóban… való igaz, hogy hangosan navigálok, de erre van egy megoldás : le kell tekerni az átbeszélőn a potmétert, így a pilóta fülébe csak a ritmus és a hangulat megy át, nem a hangerő. (A belső felvételeken ettől függetlenül persze mindez hangosnak tűnik.)
Nem szeretem, ha valami sótlan! Nagyon sok belsőkamerás felvételt nézek, próbálok másoktól tanulni. de ha 2-3 mondat után úgy tűnik, hogy „jellegtelen”, akkor keresek valami mást. – és így vannak ezzel velem is. Volt rá példa hogy fölkért valaki üljek be mellé navigálni. Az első beszélgetés után megnézett egy belsőmet, majd az általa kért következő találkozókor már nem vette föl a telefont. Ettől azért kicsit többet néztem ki az emberből...

A navigátornak legyen stílusa, legyen benne kakaó, mert az átragad a pilótára, és az viszi előre. Az elmúlt évek során már nagyon sok pilótával mentem, de közülük ezt senki sem kifogásolta. Gyakran cikiznek ezzel, neveztek már kötözni való idiótának, stb..., de ettől még alszom éjszaka.

Egyébként az autón kívül nem vagyok az a hangos típus, én a háttérből dolgozom, nálunk Barna a csapat arca... és a hangja is! :-)
Szoktak segítséget kérni tőlem pályák felírásában, és nagyon szívesen adok némi tanácsot, megtisztelve érzem magam!
Van aki a futóművekhez ért....

Legutóbb Barnával beszélgettem a közös versenyzésetekről és azt mondta, hogy többen azt nehezményezik, hogy ő teljes mértékben rád bízza a pálya felírását, mert szerinte ez a te dolgod, ő nem ért hozzá…
Az túlzás hogy nem ért hozzá... Ebből már volt vitám pilótákkal, akik kikérik maguknak, hogy a navigátor írja fel a pályát.

 Az autóban a pilótának egy tökéletes képességekkel rendelkező gépkezelőnek kell lennie, aki a saját tudását és improvizációs képességeit, bátorságát, tapasztalatait felhasználva a leggyorsabban tudja az adott kanyaron, ill. szakaszon átvinni az autót. A navigátornak az itinerből megvan az előnye, hogy tudja előre, mi után mi fog következni, ezért ha megfelelő ütemben és pontosan adja az infót a pilótának, plusz a saját intuícióit is hozzáteszi, akkor gyorsan lehet menni, és ezt mi be tudtuk bizonyítani, meg tudtuk csinálni! Ha mindenki a saját dolgával törődik, vagyis a pilóta azzal, hogy gyorsan menjen az autóval, a navigátor pedig azzal, hogy meghatározza az irányt és a tempót, akkor ez egy eredményes egyenlet!

Bereczki Norbi azt mondta- „nem kell arra figyelnem mit mondasz, mert ahogyan mondod az közvetlenül az agyamban történik, igy a végtagjaim automatikusan dolgoznak”.
Ez jól esett. Ez lenne a cél, csak nem mindig sikerül.

Barnának egyszer korábbi ritmusban dobtam föl a fékpontot, amit automatikusan el is rontott, mert akkor fékezett amikor mondtam. Ott rögtön elnézést kértem a bennmaradt 1 másodpercért. Szenzációs volt ezt visszanézni, ez túlmutatott az egyszerű fölolvasáson. Ehhez föltétlen bizalom kellett részéről! Természetesen hibázom én is.

Pár évvel ezelőtt megjelent egy könyv- Jobb oldalról navigátor szemmel- címen, amiben sok mindent leírtam, elsősorban kezdőknek. Már a nyomdába kerülés után pár héttel újabb 2 fejezet megszületett – ám az már nem került a könyvbe. Épp a minap találtam még néhány példányt. Kidolgoztam annó egy saját itinerírási módszert, amiben nincsenek szavak, csak jelek. Ez gyorsabb és egyszerűbb.
Van néhány alkalmazott kifejezés is amit én kreáltam, és jóleső érzés hallani másoktól a belsőkön.  Aki szakmailag számít, mindenki elismerően értékelte az irományt.

20 év már mögötted van… meddig lehet még ezt folytatni?
Mauro Nesti 52 évesen még európabajnok volt hegyen… Én még nem vagyok annyi! Két éve, mint anno a háromkerekű biciklit, megörököltem bátyámtól azt a BMW M3-at, amivel pályán bajnok volt, így van mivel játszani. Amíg nem kell hogy betegyenek az autóba és egyedül ki is tudok szállni, addig szerintem ez megmarad!

Most viszont Barnával Trabantozni fogsz.
Ez tipikus esete, hogyha ő ugrik a kútba, akkor te is?
Az utóbbi 3 évben Barnával együtt csináljuk a hülyeségeinket, és együtt is dolgozunk, így abszolút adott volt ez is! De az autóban nincs barátság! A BMW-vel küzdünk egymással, kié a jobb idő a ringen? Eddig egált megyünk, de ennek még nincs vége... :)

Borított már fel Barna?
Nem. Én borítottam fel őt! Megfordult a helyzet. Rögtön a legelső közös versenyünkön, Mátrakeresztesen a fotocella után történt. A fotocellára koncentráltunk, mert előző nap a szlovák pályákon jeleztem, hogy Barna nem bírta a nyomást, a piros előtt mindig elvette a gázt. Megegyeztünk, hogy „a pirosig toljuk, ott van vége a szakasznak”. Ezen az ominózus gyorson viszont csapdát állítottak a versenyzőknek, nem lehetett (volna) áttolni a piroson, mert utána ott van a J2!. Én mondtam, hogy a pirosig toljuk-toljuk, ő pedig elhitte, - áttolta, majd a következő mondat már az volt: „ .....meg Zsolti...” és már borultunk is. Hazudtam...  Én voltam a hunyó egyértelműen, de utána megnyertük a versenyt, mert Barna ott, húzott egy óriás kézit. Itt én ugrattam a kútba őt. A versenyt követően pedig beszálltam a tetőjavításba.

Melyik volt a legjobb közös versenyetek?
A 2009-es Mecsek Rallye, ahol a harmadik gyorson kaptunk egy defektet és ezzel 1 perces hátrányba kerültünk. Jobban koncentráltunk, így az első nap végére maradt egy 10-es, majd a célban 45 másodperccel megnyertük a kategóriát!
Nagyon jó kis brigád volt az R3-ban. Jó hangulat volt, korrekt versenyzőtársaink voltak, segítettük egymást, mert tudtuk mindenki tisztán játszik! Miskolc Rallye-n például az utolsó gyorsasági szakaszon elment a kormányszervónk. Elbuktuk a dolgot, de a díjkiosztót követően Puskádi Janiék nekünk adták a serlegüket, mert úgy érezték az nekünk jár! Nagy gesztus volt, respect! Léteznek még ilyenek dolgok is...

Hogyan képzeled a „montés trabizást”, mit vársz tőle?
Fagyhalált! :-) A versenytrabiban nincs fűtés a sportdob miatt... január 28-a és február 4-e között lesz a verseny, és a kalendárium szerint se lesz jó idő ott, a Tourini hágón!
Amit én ettől az egésztől várok, az annyi, amit a Monte Carlo Rallye bárkinek adhat. Azt hogy egy ilyen hagyományokkal rendelkező verseny hangulata megcsapjon minket.
És egy Monte-s versenytábla  még hiányzik a serlegeim mellől..

Szerinted Barna mibe tud még belerángatni téged?
Húúúú... arról még nem beszélhetünk! :-) Már tudjuk, hogy mi a következő ügyünk, de ahhoz másik földrészre kell elmenni, és év elején kell elrajtolni... :-)