Események napról napra:
2013. május 24.
Mr. Hufnagel olyan szinten bevitt minket az amerikai autók - costum verdák, veteránok, hot roadok, rat roadok - világába, hogy reggel héttől este 10-ig megyünk, számunkra végtelennek tűnő hosszúságú túrákon. Rengeteg veteránossal találkozunk, mutogatjuk a kis sárgát. De ami a legfontosabb, gyűjteményének legkülönbözőbb darabjaival, autóival furikázhatunk Texas széles útjain, nap, mint nap.
Viszont ennek az az ára, hogy a túrák előtti hajnalokon tudunk csak letöltögetni, mailokat küldözgetni.
Eddig 30 órát forgattunk a kis kameráinkkal, szénné töltöttük a memóriánkat, retinánkat csakúgy, mint agyunk maradék helyeit...
Tele vagyunk élményekkel, mint a déi busz (az a déli busz, ami két hetet késik a Mumbay-Calcutta vonalon...)
Mindenki csinálja a dolgát.Gergőre - mint egyszemélyes szervizcsapatra - hárult a túránk igáslovának, a '71 Buick Stationwagonnak az útra való felkészítése. Csak apróságok... Motor és váltóolaj csere, futómű komplett szilentezése, felújítása, elektromos javítások, kiegészítő ventillátorok beszerelése a nagyobb terhelés miatt.
24-én ellátogattunk egy Ford T-Modell “veterán gyárba”. Több ezer négyzetméteren minden ami Ford T! És aki a leg Amerikaibb autókat csinálja....egy angliából ideköltözött fickó, akinek azért van jobbkormányos kocsija – csak hogy Gábor is elégedett legyen.
Ez egy Lotus Seven, melyet Barna meg is hajtott egy – óriási reptéren kialakított - helyi szlalomversenyen. Cseréltek a tulajjal, aki azért kapaszkodott rendesen. Barna meg elvesztette a jobbkormányos –RHD- szüzességét, először vezetett ilyet. Gábor meg jót röhögött... Barna azért marad a bal oldali, és a Sachsenring logós kormánykerék mögött.
Útközben megálltunk kajálni egy autentikus texasi kocsmában, ahol csatlakozott hozzánk egy őrült angol fickó, egy Austin Healey-vel, ami amerikai módra szét lett faragva, és belevarrtak egy 5.7-es Chevy blokkot. Szentségtörés, és űberkirályság egyben.
Minden szombat este –nagyjából minden városban- spontán autóstalálkozókat szerveznek egy-egy shopping mall-ban, ahol csak úgy minimum 5-600 autó, és tulajaik, építőik bandáznak. Még jó hogy ott volt a kelet-európai blokk is...
Riportokat készítettünk a legkülönfélébb kocsikról, interjúkat a tulajokkal. Nagyon készségesek és kedvesek voltak.
2013. május 25.
A következő nap ellátogattunk egy igazi vidéki farmra, ahol egy őrült autórestaurátorral, azaz inkább hot-rod építővel találkoztunk.
Amerikai módra, mindenből hot-rodot farag, az iskolabusztól, a kis ‘47 Opel Olimpián keresztül, a strandkorlát kék ‘32 Ford Pick up-ig.
Barna kivételes élbényben részesülhetett, vezethette a supercharged, azaz feltöltős, 800 lóerős kis buszt, mivel színazonos volt versenyautójával.....az élmény katartikus volt, ahogy a kis buszból kikecmeregve előadta.
Gábor pedig örült hogy ismét talált valami európai kocsit...
Gergőnek pedig a sarokban lapuló, air-ride-val szerelt lapos kombi buick jött be a legjobban.
... folytatjuk