Hosszú pályafutása alatt ifjú tehetségeket nevelgetett, és hölgyek kezéből vette ki a fakanalat, hogy bevezethesse őket a versenyzés rejtelmeibe. Összehozott egy - akkoriban a világon egyedülálló - női csapatot is.

Évek óta a Szlovák Rallye Bajnokságban versenyzel, szlovák licenc-el. Az idei, már sokadik bajnoki címed, amihez ezúton is gratulálunk! Hogy alakult az év, kérlek beszélj róla!
A nehéz gazdasági körülményekhez képest egészen jól sikerült ez az év. Már az év közepén - a közös Salgó Rallye-n - megszereztük a bajnoki címet, bár a feltételeink nem voltak éppen ideálisak. Ennél lejjebb nem lehet már tenni a színvonalat! Ez természetesen nem az autó műszaki állapotára vonatkozik, hanem magára az anyagi háttérre gondolok. Elő kellett venni az elhasznált tavalyi és tavalyelőtti gumiabroncsokat. Azt használtuk, amit éppen találtunk a padláson, és a tréningekkel is spóroltunk. Jó, persze ismert pályák voltak idén, "ezer éve" versenyzek már rajtuk, de ehhez képest is igencsak keveset tudtunk versenyek előtt tréningezni. Egyébként nagyon élvezem mikor új, ismeretlen pályán tudok menni, és többek között ezért is szeretek külföldön versenyezni. Nagyon nagy kihívást jelent új pályán menni. Itthon már nincs új pálya. Hondával megyek már több éve, azért, mert ez egy olyan autó, amit viszonylag olcsón, zsebből tudunk finanszírozni, nem kell hozzá szponzor, ami sajnos nincs is.

Azt a rengeteg serleget, azért nem mind idén nyerted...
Tíz éve versenyzem, és eddig minden évben sikerült valamilyen kategóriában bajnoki címet szerezni, sőt elméletileg van egy abszolút elsőségem is, a Szlovák Bajnoki cím. Azért csak elméletileg, mert nem vagyok szlovák állampolgár, így nem adhatták át a díjat. Ez négy-öt éve volt, amikor Cosworth-tal versenyeztem. 618 serlegem van, ennyi szerintem senkinek nincs az országban. Ezeket nem kizárólag rali első osztályban szereztem, hanem amióta autózom, azóta ennyit gyűjtöttem össze. Ebből második helyezés nagyon kevés van. Európai bajnoki futamot is nyertem a valamikori Jugoszláviában, ami akkoriban nem igazán volt médiahír, de nem is akartam, nem azért versenyzem, hogy a csapból is én folyjak, hanem magamnak. Ez talán egy önigazolás, hogy én ezt jól tudom csinálni.

Sok tanítványod versenyzett, vagy versenyez különböző sorozatokban.
Tanítom is ezt a sportot, és büszke vagyok arra, hogy volt közöm egy két komoly versenyzőhöz is, köztük Asihoz, aki nálam kezdett, én fedeztem fel a szlalom versenyeimen, és én neveltem fel arra a szintre, ahol most van. Az alapokat én tanítottam meg neki, én építettem élete első raliautóját, egy Suzuki-t, amivel komoly eredményeket ért el a raliban. Pálinkás Zsolti is nálam kezdett, nálam lett abszolút másodosztályú bajnok, és Kakuszi Zsolt szintén. Jelen pillanatban a Suzuki kupában tanítgatok egy "fiúcskát".
A legbüszkébb a feleségemre vagyok, akinek semmi köze nem volt az autókhoz, és mégis egy igen jó pilótát tudtam nevelni belőle. Nem egy "reklámbébit", hanem olyan versenyzőt, aki agyonverte a komplett mezőnyt és abszolút első lett Rallye 2-ben, majd az első osztályban is tudott kategóriát nyerni. Engem is megvert, amikor egy versenyen, egy kategóriában mentünk. Én lettem a második. Aztán sikerült megszerveznem egy, a maga nemében egyedülálló dolgot is, egy női csapatot, ahol a vezető, a navigátor, és a szerelők is hölgyek voltak. Persze nekem is szükségem volt egy jó navigátorra, így felneveltem egyet magam mellé is - persze egy hölgyet -, Kovács Szilviát, aki egy év alatt elsajátította a navigálást, olyan szinten, mint más 10-20 év alatt.

Azt már sokszor elmondtad, hogy miért nem itthon versenyzel. Esetleg tervezed-e, hogy valamikor, a közeljövőben visszatérsz a hazai pályákra?
2009-ben mentem az Eger Rallye-n, és nagyon jó volt. Hiányzik a magyar közönség nagyon, és úgy vettem észre, hogy nem felejtettek el, hála Istennek. A közös futamon, a Salgó Rallye-n is mentem, ahol a magyarok belekóstolhattak a szlovák pályákba, és láthatóan megváltoztak az erőviszonyok az ismeretlen pályákon. Javaslom mindenkinek, hogy menjen ki külföldre, próbálja ki, nagyon jó lehetőség a tanulásra. Jó pályák vannak Magyarországon is, de aki több éve versenyez már, annak nincsenek kihívások, mindenki ismeri már ezeket a pályákat. Nem sokkal messzebb vannak külföldi versenyek, amik úgy érzem, hogy jelenleg anyagilag is elérhetőbbek. És itt a második fő oka, annak, hogy külföldön megyek! Egyszerűen olcsóbb ott versenyezni. Az hogy teljes évet menjek itthon, az kizárólag az anyagi háttéren múlik. Nagyon szeretném, ha összejönne, szeretnék itthon versenyezni. Viszont azt el kell mondanom, hogy soha egy percig sem éreztem rosszul magam Szlovákiában, soha nem éreztették velem, hogy nem szeretnek, azért mert magyar vagyok, sőt! A szlovák szurkolók nekem szurkolnak.

Az új, ismeretlen pályákon és az olcsóbb versenyzésen kívül mi az, amiért még szeretsz Szlovákiában versenyezni?
Eleve más a hozzáállás, ami a kintiekre jellemző. Szeretettel várnak a versenyekre, megtesznek mindent, hogy jól érezzük magunkat náluk. Érződik minden sportbírónál, minden rendezőnél, minden nézőnél, hogy örülnek annak, hogy odamentünk. Ez az, ami hiányzik az embernek itthon. Ha valahova elmegyek, és rááldozok időt, pénzt, energiát, akkor szeretném jól érezni magam, és ez nagyon fontos!

Miből finanszírozzátok a versenyzést?
Mint említettem gyakorlatilag nincs szponzorunk, tehát a saját zsebünkből. Nemrég gyermekautóztatást csináltunk Százhalombattán, egy céges rendezvény keretei között. Úgy próbálom a versenyzés anyagi hátterét előteremteni, hogy csapatépítő tréningeket szervezek cégeknek. Van 20 darab versenyautóm és ezekkel tanítgatom őket. Ezek raliautók, amibe bárki beleülhet és vezetheti, természetesen zárt, biztonságos pályán. Én is beülök melléjük és segítek nekik, hogy mit hogy csináljanak, próbálom ezzel javítani mindenki stílusát. Az új projekt, hogy gyerekeket tanítgatok, de ez még teszt alatt van. Hat éves kortól lehet kipróbálni ezeket az épített kis rallyautókat, Suzuki-kat, amiben a jobb oldalon nekem is van pedálsorom, mint egy oktatóautóban. Így elég korán közel kerülhetnek a gyerekek a ralihoz. Persze valamit valamiért alapon működik a dolog, ha jól tanul, jól viselkedik a gyerek, akkor jöhet. Itt sem igazán a bevétel a lényeg, hanem a motiváció. Remélem egyszer, valaki ezt is értékeli. Dunaharasztin van egy saját rali iskolám, a Radó Rally Suli, ahol folyik az oktatás. Egerszalókon van egy panzió, ahol az amatőröket, csapatokat szoktam vendégül látni, és ott van egy erre a célra kialakított pálya is, ahol ezeket a tréningeket le tudjuk bonyolítani. Amatőr raliban is dolgozunk, és ezekre a versenyekre autót is adunk bérbe bárkinek, aki úgy gondolja, hogy versenyautóba szeretne ülni, és biztonságos körülmények között akar belekóstolni a raliba. Én a jobb oldalról segítek, mint navigátor. Ők bérlik az autót meg engem, meg mindent, és ez nagyságrendileg 20 ezer forintba kerül. Ez egy komplett versenyre vonatkozik, tréningekkel együtt, raliautóval, versenygumival, navigátorral, benzinnel

Sok hölgy navigátorod volt, mit gondolsz, miért jobbak a női navigátorok?
Az alap a súly, egy hölgy navigátor általában 50 kiló környékén van. Persze a hölgyek nagyon jól és nagyon gyorsan tudnak gondolkodni, nagyon határozottak és fogékonyak is mindenre. Sokfelé tudnak figyelni egyszerre, és általában a ritmusérzékük is jobb egy átlagos férfinél. Nálam az az első - mielőtt elkezdek együtt dolgozni egy navigátorral -, hogy ledobolok neki egy ritmust, amit neki vissza kell tudnia dobolni. Érezze a ritmust, az egyensúlyt, ez nagyon fontos, már-már elengedhetetlen!