Bútor Robi jól érezte magát a veszprémi murvás futamon. Már a megelőző teszten is, de a versenyen méginkább. És még mindig a fórumokat olvassa...

Igazából egyet kérdeznék, és majd összerakod… :)
Hogy érezted Magad Veszprémben? De tényleg ez számít: hogy érezted Magad?
Nagyon jó hangulatban voltam, már a verseny előtt is. Mindent megpróbáltam a fejemben rendbe tenni, hogy amikor odaállok az első gyorsasági rajtjába, akkor tényleg ott legyek és élvezzem a versenyzést, hiszen ezért csinálom.

Amikor beálltunk a rajtba, akkor ezt is éreztem, és ez már önmagában nagy dolog volt a számomra. Valóban meg tudtam most valósítani, hogy sokkal lazábban, de ugyanakkor sokkal elszántabban álltam oda, mint eddig. És amikor elindultunk az első gyorson, akkor is minden rendben volt. Már az első kanyarba is beletaláltam, felszabadultan mentem. Mintha kicsit visszajöttek volna a régi érzéseim. A Citroenes és a Suzukis korszak érzései. Önmagamat tudtam adni és élveztem a versenyzés minden pillanatát.

Elég rég volt már ilyen érzésem. Három-négy éve tart már ez a rosszabb hangulatom, amit pontosan nem tudok, hogy miért van.
Kiértünk az első gyors beírójába, még nem láttuk az eredményeket, de mindketten úgy éreztük Robival, hogy "na, ez rendben volt". Nem volt semmi extra, nem volt felesleges kockázat, minden kanyarban azt éreztem, hogy ez így jó. Nem ijedtem meg egyszer sem, mert nem volt okom megijedni! De nem is spóroltunk. Határozott, elszánt első gyorsasági volt. Amikor megláttuk az időt, az meg külön jó érzés volt. Egyedül Turán vert meg és Botkával jöttünk egy egált és így egy abszolút második időnk volt holtversenyben. Számomra ez nagyon szép teljesítmény volt, főleg úgy, hogy ez volt az első gyorsunk Robival élesben. A beíróban álló csapattagjaink arcán is végre újra láttam azt a mosolyt, amit már nagyon régen nem láttam. Ez is adott egy plusz töltetet. Amikor beérsz egy beíróba és Te még nem látod az időt, de a csapattagjaid már tudják, akkor elég csak ránézni az arcukra és már Te is tudod, hogy jót vagy rosszat mentél.

Ezen felbuzdulva a második gyorsot még jobban el akartam tolni. Láttam azt, hogy hol lehetne még gyorsabban menni. Még vadabbul indultunk neki, még vadabbul tettük meg az első négy kilométert és utána egyszer csak egy pillanat alatt véget ért az "álom". Egy féktávon váltottam vissza hatodikból ötbe és négybe, de reccsent egy hatalmasat az ötödik sebességi fokozat és onnantól kezdve megszűnt az ötödik és a hatodik sebesség. A végsebességünk 111km/h-ra csökkent és még volt hátra 14 kilométer rengeteg egyenessel… Ott egy nagyon nagy hátrányt szedtünk össze és visszacsúsztunk a második helyről a tizenkettedikre.

Az esti szervizparkban beszélgettünk, és mégsem voltál annyira elkeseredett, mint amennyire lehettél volna.
Két dolog miatt nem voltam letörve. Az egyik az első gyorsasági, ahol újra azt éreztem, hogy van itt helyem és tudok gyorsan menni, ha minden rendben van körülöttem. A másik pedig az, hogy megígértem Tagai Tominak az év elején, hogy ha bármi probléma lesz, nem fogok hisztizni. Nem akarom elrontani sem a barátságunkat, sem az egész versenyzés élményét, sem a csapathangulatot. Megbeszéltük azt, hogy tisztában kell lenni azzal, hogy lehetnek technikai problémák, mert ez autósport!

Ez bennem volt és különben is úgy éreztem, hogy igen, lehet technikai probléma. Másnak is, nekem is. Elmúlt már az a kor, amikor ezért hisztizni kell. Más kérdés, hogy ez a mi számunkra egy szerencsétlen időpontban jött, mert még jobb időt tudtunk volna menni a második gyorson. Egyre bátrabban mentem, de sajnos túl korán jött a probléma. Szerettem volna még pár jó gyorsasági időt felmutatni, hogy igazoljam azt: igen, tudunk folyamatosan az elejébe menni. Sajnálom, hogy ezt nem tudtam megmutatni.

Kicseréltük a váltót az esti szervizparkban, másnap pedig rögtön az első szakaszon kaptunk egy defektet. Egy hatalmas szikla volt a jobb oldali keréknyomban, bent a sűrű erdőben. Nem tudtuk kikerülni. Hozzáértünk és azonnal leeresztett a kerék. Négy kilométert kellett menni jobb első defekttel. Nem akartam úgy járni, mint ahogy később a Turán is járt, ezért lassan mentem ki. Megint bent maradt 30-40 másodperc. Ez a kettő, a váltó és a defekt együtt már akkora hátrányt jelentett, hogy a következő gyorsokon visszavettem a tempóból. Nem éreztem azt, hogy bármi kockázatot szabad vállalnom azért, hogy most 12.-ek leszünk a végén, vagy kilencedikek.

Értem én az interneten a fórumokban okoskodó embereket, hogy a Bútor nem ment innentől kezdve egy jó időt sem, de ehhez bent kell ülni egy ilyen versenyautóban és felelősségtudatodnak kell lenni. Mérlegelni kell ennek az anyagi és az erkölcsi oldalát is. Egy tizenkettedik helyről való felzárkózásért közel sem vállalsz be annyit, mint az első három helyért való küzdelemért. Ez nem magyarázkodás, mert nekem arra nincs szükségem!

Az időeredményeink egyértelműen rosszabbak voltak, mint amilyenek lehettek volna, de legalább meg van az oka. A kockázatvállalási hajlandóság lecsökken, amikor így hátramész az összetett állásban. Ehhez képest azt gondolom, hogy nem mentünk rossz időket. A veszélyesebb szituációkat ilyenkor nem vállalod be, mert teljesen mindegy, hogy hetedik vagy kilencedik leszel. Ha nem az első három-négyben mész, akkor mindegy, hogy hol vagy.

Azért a végén küzdöttél egy jót.
Az utolsó két gyorsaságira kialakult egy olyan szituáció, hogy pár másodpercre voltak még ketten. A csapattal azt beszéltük meg, hogy őket még fogjuk meg. Nagyon élesre sikeredett a vége, mert Rongits Ati nagyon felfújta magát az utolsó szakaszra, mi pedig nem vállaltunk annyit, amennyit kellett volna és így, egy egállal jöttünk ki az egész verseny tekintetében. Mivel az első gyorson mi értünk el jobb időt, így mi végeztünk abszolútban előrébb. Egy éles csata volt a végén és ha azt vesszük, hogy a tizenkettedik helyről feljöttünk a hatodikra, akkor az nem egy rossz történet, főleg annak ellenére, hogy a két probléma után nem az volt a célunk, hogy megváltsuk a világot, hiszen az autót akartuk karcmentesen behozni a célba. Közel sem úgy mentünk, ahogy az első két gyorson.

Nem volt jó olvasni azokat a kritikákat, amiket írtak. Sajnos még mindig nem nőttem ki abból, hogy ne olvassam el a fórumokat. Érdekel, hogy mit gondolnak az emberek. Azért volt egy két olyan megjegyzés, hogy a Bútor a Puskádi szintjére süllyedt. Hozzáteszem, nekem a Puskádi Janival semmi gondom nincsen, egy tök korrekt srác és szerintem mindenki azt csinál a pénzével és olyan hobbit választ magának, amit akar, de az összehasonlítás szakmai szempontból nem esett jól.

Robi, tíz éve mondom, hogy ne olvasd a fórumokat!
Igen. Mindenki azt mondja, hogy ne olvassam… De engem mindig érdekelt, hogy mit gondolnak a szurkolók. Most már nem nagyon járnak be a szervizparkba, csak egy szűk réteg, így nincs visszajelzés. Nem tudsz kommunikálni a szurkolókkal. Régen sokkal direktebb volt. Bejöttek több ezren a szervizparkba. Ennyi emberből sokkal tudtam beszélgetni. Abból jobban lejött, amikor az egyik mondta, hogy 'itt álltam, ott nem voltál annyira király', és tíz pedig azt, hogy 'fogtam a fejem abban a kanyarban'. Ez megszűnt és próbálsz információkat begyűjteni a nézői reakciókról. Olvasod a fórumot, de valószínűleg ezek az emberek nincsenek is ott a versenyen, csak az időket látják és el sem olvassák, hogy mi történt Veled azon a szakaszon, vagy az a véleménye, hogy csak magyarázkodsz. Furcsa következtetéseket vonnak le, ami Nekem rosszul esik, mint versenyzőnek és mint embernek is.

Most van egy hónap szünet. Mivel telik?
Nyaralással, hála Istennek. Megyünk a családdal pihenni.

Továbbra is a lakókocsis nyaralás jut a lányaidnak?
Most biciklizős, sátrazós, vadvízi evezős, bobozós, adrenalin dús nyaralás lesz.

Tehát a család részt vesz a fizikai felkészülésedben? :)
Így van! :)
Mind a három kislányom és a feleségem is raftingolni fog, hegyi biciklizős túra, sátrazással összekötve. Természet közeli ember vagyok, imádom az erdőt a patakokat és próbálom ezt rájuk is átragasztani.

Szerencsére az autóval nincs sok nyűg, átépítik aszfaltra, minimális fényezési javítások várnak rá és napokon belül rajt kész állapotban lesz Kassára.

Már megjelent a Kassa Rallye kiírása. Nézted már, vagy majd ha hazaértetek?
Néztem már és a nevezést is feladtuk (szerintem az elsők között). Nem akartam a nyaralás utánra hagyni.

Ahogy néztem a kiírást, szinte ugyanazok a szakaszok, mint tavaly voltak. Lesz egy körversenyes történet. Ezek jó pályák, de nehezek. Nehezebbek, mint az itthoni pályák. Jóval kevesebbet mentünk rajtuk és technikailag is sokkal bonyolultabbak. Talán a Barum Rallye-hoz hasonlítanám, ami nagyon nehéz futamnak számított mindig is. Mindenképp kemény és nehéz verseny lesz mindenki számára.