Nem, a versenyzők nem szeretnek beülni más mellé, ezt tudjuk. Bútor Robi most mégis beült két, tehetséges 14 éves srác mellé és elmondja, mit tapasztalt!

Robi, a RábaRingről osztottak meg pár videót a facebookon, amikből kiderült, jobb oldalról néztél ki egy versenyautóból… Hogy is volt ez?

Családi projekt volt az egyik, hiszen Zoli, Hidvégi Zoli nekem unokatestvérem. Együtt nőttünk fel, együtt kezdtük bontogatni a szárnyainkat és együtt borultunk fel 16 éves korunkban a gödöllői reptéren Trabanttal és ütöttük el a nagytarcsai gyorsaságin a szarvast… Rengeteg közös rallyélményünk van gyerekkorunkból. Gyakorlatilag együtt kezdtük el ezt az egészet.

Amikor megtudtam, hogy a fiának, Bencének is ilyen irányú gondolatai vannak, akkor nagyon megörültem. Mindig mondtam Zolinak, hogy nyugodtan hívjatok, ha bármiben tudok segíteni, szóljatok. 

És most jött el ez a pillanat! Először ülhettem egy igazi versenyautóba Bence mellé.

Előtte már egyeztettünk erről az autóról, ennek a megvásárlásáról, amit én is nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen ez egy kupás autó, Ford Fiesta R2J és most tudtuk élesben kipróbálni.

Nagy élmény volt ez a nap a számomra, körülbelül 70 kilométert tudtam menni a Bencével, körről körre egyre ügyesebb volt, egyre bátrabb.

Az hozzátartozik, hogy most ment először esőben, esőgumival. Nagyon meglepő volt, hogy milyen összeszedetten, milyen koncentráltan és stabilan hozta a köröket. Nagyon fontos, hogy Bence még csak 14 éves! Nem egy 20-25 éves srácról beszélünk, hanem egy tizennégy éves gyerekről, aki valóban gyerek! Ennek ellenére olyan koncentráltan és olyan felelősségteljesen ment, amin nagyon meglepődtem. 

Úgy gondolom, hogy tudtam hozzá tenni és még fogok is tudni hozzá tenni a versenyzéséhez. Sok fontos dolgot meg kell még tanulnia, de eddig még csak a Rábaringen ment, igazi ralipályákon még nem versenyzett. Azt a pillanatot várom majd, hogy amikor igazi ralipályán megy, akkor ülhessek be egy tesztre mellé! Szeretném sok mindenre megtanítani!

Azt nem szabad elfelejteni, hogy az édesapja is nagyon ügyes versenyző volt, nagyon jók az alapok, abszolút érezhető volt az első körökben, hogy az alapok maximálisan rendben vannak és már csak az én rutinomból adódó rengeteg tapasztalatot és rengeteg finomságot kell hozzátenni, hogy a Bence igazán gyors legyen és pontos. De végre van egy-két fiatal, akikből lehet valaki! Azt érzem, hogy ez nagyon rendben van!

A pilóták nem szeretnek általában beülni mások mellé. Rólad is tudom, hogy nem szereted a jobb oldalon bekötni magad… Egy kissrác mellett, esőben… Nem féltél? :)

Nem szeretek jobb oldalon ülni! Mindig meg kell magam erőszakolni egy ilyen bevetés előtt, hogy ezt kibírjam és az agyam engedje ezt. Ez pedig egy még kiélezettebb szituáció volt, hiszen egy 14 éves gyerektől nem várhatjuk el, hogy olyan felelősségtudata és olyan félelmei legyenek, mint egy felnőtt embernek… Megpróbáltam legyőzni, mert a Bence iszonyatosan várta ezt a napot, nagyon készült erre, hogy megmutassa nekem, hogy hogy tud menni és én pedig hozzátehessem amit én gondolok.

Megerőszakoltam magam és hála Istennek pozitív csalódás volt! Már az első körben éreztem azt, hogy annyit megy, amennyit tud! Nem akarta nekem megmutatni, hogy Ő mennyire gyors! A 70 kilométer alatt egy kalandunk sem volt, ami ilyen körülmények között nagy dolog! Azt is jelenti, hogy nem feszegette még a határait. Én próbáltam ösztönözni, hogy menjen egy kicsit a komfortzónáján kívül, menjen bátrabban, hiszen tudom, éreztem, hogy tud ennél még többet. Összességében
nagyon jó volt érezni a felelősségérzetet az autózásában!

Hat éves korában voltunk velük quadozni, Ő volt a túravezetőnk, a lányaim mentek utána és már akkor is olyan férfiasan, olyan megfontoltan vezette le azt a túrát, nem akarta bebizonyítani a gyerekeimnek, hogy ő mennyivel jobban tud quadozni. Már akkor láttam rajta, hogy egy ésszel dolgozó gyerek. Ez nyugtatott végig és tényleg, már az első körtől kezdve biztonságban éreztem magam.

És persze az autó is segített ebben, hiszen ez egy M-Sportnál  épült, gyári autó, Megnyugtatóbb érzés egy ilyen autóban ülni, mindenképp biztonságot ad. Nem volt bennem akkora félelem, de azért volt…

Akkor ez nem fix hétvégi program lesz Bútor Robinál? Felhív valaki, hogy gyere, ülj be mellém!

Neem! Már pár éve megmondtam, hogy neem! :)

Pár éve már megfogadtam és azóta még kevésbé gondolom, hogy kellene. Családi körre szűkítem! Nem leszek főállású oktató! :D

Mind a két srác indul a ZEG Rally-n, ez lesz az első éles bevetésük, ha lehet így mondani. Természetesen csak a ZalaZone-on belül fognak tudni menni és azt sem tudom, hogy mérik-e az idejüket. Bízom benne, hogy igen, hiszen az lenne az igazi.

Reményi Regő mellett is ültél, ebben egy kicsit az én kezem is benne van, hiszen rágtam a füled, hogy ha teheted, nézd meg, milyen ügyes

Igen, ez így volt! Szintén 14 éves a srác és egy VFTS-t vezet!

Nála is ezt emelném ki elsődlegesen: ülni egy szekiváltós, 180 lóerős VFTS-ben gyerek fejjel… azt szerintem még Magyarországon nem nagyon csinálta még senki sem! Mellette is azt éreztem! Azt a tudatosságot!

Hozzáteszem, hogy jobban féltem, amikor a VFTS-be kellett beülnöm… Már csak autó miatt is! Tudom jól, hogy milyen fegyver egy ilyen autó! Mennyi féle bukócső, mennyi eltérés van bennük… Láttam már leszakadt lendkereket, kitört kereket… Azért sok minden tud történni egy ilyen autóval… Itt inkább az autó miatt volt bennem egy kis félsz, együtt azzal, hogy egy kissrác vezeti, de rögtön az első kanyarban Regőnél is azt éreztem, hogy az értékítélete teljesen a helyén van! Nem akart nekem szerepelni!

Sőt, talán inkább azt éreztem, hogy jobban nyomta a súlya annak, hogy ott ültem mellette, mint a Bencét. Szerintem Regő nem tudott annyira kibontakozni mellettem, mint amennyire szeretett volna.

Nagyon ügyesen megy! Főleg annak a tükrében, hogy szakadt az eső, különböző gumik voltak az autón, nem volt ideálisan felgumizva. Volt sok kanyar, amit gyönyörűen meg tudott csinálni. Bízom benne, hogy neki is el tudtam mondani, hogy mit kellene másképpen csinálnia és nagyon közel van ahhoz, hogy ezeket begyakorolja és gyönyörűen tudjon menni a Ladával. 

Egy picikét jobban kell használni a motorerőt. Gázzal és a hátsókerék fordításával kell elfordítania az autót a kanyarokba, ahogy Jana is csinálja. Őt hoztam neki példának, hogy nézzen végig a Jana belsőket, amik fent vannak, hogy milyen kevés kormánymozdulattal tudja vezetni a Zsigulit. De abszolút benne van Regőnek minden a kezében, a lábában, az érzékszerveiben. Nagyon ügyesen használja a kéziféket, oda mer csúszni a kanyarokhoz és ha a technikai feltételek adottak lesznek, megfelelő gumi lesz az autón, jól be lesz állítva, akkor ő is egy kiemelkedő tehetség!

Nagyon bízom benne, hogy mindkettőjük szülei tudják majd ezt finanszírozni és mindkettőjük előbb-utóbb megjelenik a Rally2-ben és színesíteni fogják a magyar mezőnyt!