Bútor Robiék az ötödik helyen fejezték be a kassai ORB futamot.
Végigértetek egy újabb versenyen, a célban mégsem voltál elégedett…
Ez így van. A szó szoros értelmében csak végig értünk ezen a versenyen.
A harmadik gyorsaságin eltört a jobb hátsó lengõkar és több, mint fél perccel hátrébb kerültünk emiatt. Az elõzõ versenyek is tele voltak technikai gondokkal és most is a verseny elején történt egy olyan dolog, ami teljesen lehúzott, teljesen szétestem az újabb kudarctól. Hiába jött a szervizpark, hiába csinálták meg a fiúk az autót, onnantól kezdve nem tudtam úgy menni, ahogy szerettem volna! Úgy látszik, egyre nehezebben tudom feldolgozni, ha nem sikerül valami.
Ez persze biztosan az én gyengeségem, ezt el is ismerem. Az évek során túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy mindig száz százalékos autóval megyek és nem kell technikai problémákkal küzdenem.
Ez az év annyira negatívan mûködik, hogy nem tudok kellõképpen koncentrálni.
Ennek ellenére pont az eset utáni következõ szakaszon tudtunk menni végre egy jó idõt, pont a legnehezebb gyorsasági szakaszon, ami rossz minõségû volt, sok kanyarral és nem kellett túl sok helyen százötven fölött menni. Az én stílusomhoz ez a szakasz állt a legközelebb. Ez az egy volt, amit igazából élveztem is.
Volt egy-két olyan pálya, ami nagyon tempós volt, ott nem tudtam jól menni, ezeken összességében nem élveztem annyira a versenyzést, mint amennyire kellett volna és ez egyértelmûen látszott a vezetésemen is. Görcsös voltam, semmi sem úgy sikerült, ahogy gondoltam.
Másnap a második gyorsaságin újra hengerfejes lett az autó. Onnantól kezdve 130-140 fokos vízzel, lekapcsolt ALS-el teljesítettük a napot.
Végig küszködtük az egész versenyt. Amikor mentünk be a cél felé, akkor úgy gondoltam, hogy nem megyek többet ezzel az autóval.
Már talán az elõzõ szervizparkban is így gondoltam, amikor mondták a fiúk, hogy ne menjek tovább, ne fõzzem meg a motort. Mondtam nekik, hogy töltsék fel vízzel, megy ameddig megy, nem érdekel már. Ha már ennyit küzdöttünk, akkor nem fogok kiállni. Elviszem azt a pár pontot, ami jut, hátha eggyel elõrébb lépünk a bajnokságban. Nem mintha bármit is számítana, de ennyivel tartozunk a támogatóknak, azoknak, akik bíznak bennünk, hogy igenis végigcsináljuk.
Nagyon elkeseredetten nyilatkoztál a célban. Remélem azóta aludtál rá párat…
Már napközben tudtam, hogy nem kell nekem ezzel az autóval mennem, nem az én világom. Nem is tudom már, hogy mit mondtam a célban… Azóta persze, aludtam párat.
Igazából már a kassai szerviz parkból kértünk árajánlatot Komlóra egy S2000-re.
Két verzió volt: az egyik a PH Sport Peugeot-ja, a másik a TRT szintén Peugeot-ja.
Úgy voltam vele, hogy próbálnék menni egy jóízût, ezután a sok szenvedés után.
Így jöttünk el Kassáról, hogy OK, vége, Mitsubishi elad, megyünk Komlón egy Peugeot-val, ott megpróbálunk egy tényleg jót autózni.
A vezetési stílusomnak is sokkal jobban fekszik az S2000-es és hangulatában is sokkal versenyautóbb. Talán azt mondhatom, hogy a Mitsubishibõl, egy percet sem élveztem még. Nyögvenyelõs év volt ez az egész.
Azt gondolom, hogy Imivel egy erõs párost alkotunk, potenciális esélyesnek éreztem magunkat a bajnoki címre, de ez az autó megtréfált minket. A szervizcsapatot is, engem is,de talán még az Imit is! Nem találjuk egymást… Egy-két szakaszon úgy érzem, hogy lehet ez jó, de még mindig messze van attól, hogy úgy érezzem, hogy jól tudok vele menni.
És kaptatok jó ajánlatot S2000-es autóra?
Három napig tartott ez az eufória, hogy most már lesz egy jó kis autózás. Akkor megjött az ajánlat a PH Sporttól, amiben egy akkora szám volt leírva, ami alig fért rá a papírra.
Egy versenyen relációjában ez sajnos nem mûködik. Túl nagy lett volna a kockázat és ez ennyit nem ér.
Beszéltem Tagai Tomival, mi lenne, ha az Õ autójával mennénk, talán az az ár mégiscsak barátibb lehetett volna. De neki meg pont azon a hétvégén megy mind a három autója.
Tehát ez a tervünk is dugába dõlt.
Ráadásul a bajnokságban már nem tudunk elõrébb lépni,csak hátrébb. Összességében akkora pénzkidobás lett volna ez a tervünk, hogy lefújtuk.
Ennek fényében mi lesz Komlón?
Megyünk a Mitsubishivel. Teljesítjük amit vállaltunk, befejezzük ezzel az autóval ezt az évet.
Utána le kell ülnünk, az egész csapattal át kell értékelnünk az évet.
És nem csak arról kell beszélnünk, hogy megyünk e tovább a Mitsubishivel, hanem azt is, hogy megyünk e tovább egyáltalán!
Azt be kell látni, hogy óriási válságba került a magyar autósport, több szempontból is.
Válság van az indulók létszámában is és válság van a versenyzõk versenyzéshez, a szabályokhoz és egymáshoz való hozzáállásában is. Ilyen ellenfelekkel (persze tisztelet a kivételnek), ilyen versenyeken, ilyen hozzáállással nem nagyon szeretném tovább folytatni.
Tehát sokkal bonyolultabb döntést kell hoznunk annál, mint hogy eladom a Mitsubishit, vagy sem, és veszek-e egy olyan autót, ami hozzám közelebb áll. Ez már közel sem errõl szól. Magamnak is kell egy döntést hoznom, hogy az egészre nincs e már szükségem, mert belefáradtam, kiégtem, vagy megöregedtem - mindegy, hogy hogy hívjuk ezt,vagy csak az itteni hangulat, az itteni légkör mondatja azt velem, hogy már nincs erre szükségem. Egyébként azt gondolom, hogy inkább ez az utóbbi…
Komlón akkor még megpróbálsz jó hangulatban autózni, vagy már inkább eleve összeszorított foggal állsz oda?
Az a cél, hogy menjünk egy jóízût. Vezetéstechnikailag is és hangulatban is. Szeretnék egy normális évadzárót csinálni. Megpróbálunk lazán menni, elfelejteni ezt az egész évet és remélem, hogy végre sikerülni is fog!
a csapat támogatói:
Ez tetszik, megosztom
